A bécsi tanácskozás a béke iránt, 387 sikeretlenül ostromolta. Pekri ez alatt a kuruczokkal Erdélybe tört, zsarlott és pusztított, mignem őt a Rabutintól Erdélybe küldött Tiege tábornagy Kocsárdnál megverte. Rákóczy pártja Erdélyben mind e mellett is olly erős, a császári had pedig olly csekély számmal volt, hogy a fejedelem 1707ki tavaszon a tartományba mehetvén, a fejedelemséget Marosvásárhelyen, olly feltételek alatt, mint öse, I. Rákóczy György, ünnepélyesen általvette 1). §. A bécsi tanácskozás és az ónodi gyűlés. Rákóczy 1707 elején még Erdélybe ulazta elött Rozsnyon nagy országtanácsot tartott. A franczia király, ki ellen Eugen herczeg a mult öszön Turinnál fényes győzedelmet vön, hogy Józsefet a háborúba mind mélyebben bebonyolítsa, követe által arra szólítá fel a szövetséges rendeket, mondanának végkép ellent az osztrák ház uralkodásának; különben velök, mint idegen hatalom alattvalóival szövetségre nem léphet. Rákóczy e lépést azon esetre, ha a háborúnak szerencsétlen vége lenne, igen veszélyesnek itélte; midőn pedig a tanácsosok a franczia követ indítványát mind e mellett is pártolták, s a szövetséges rendek összesége elébe vinni javasolták volna, máj. 1sőjére (mi utóbb 16гa halasztatott) pártja minden rendeinek Ónodba gyülést hirdetett 2). E gyülés kihirdetése s Erdély veszedelmének híre nagy zajt ütött Bécsben s a király hűségében megmaradt magyar urak között. Többszöri kérelmökre József az 1707ki tavasz ele-jén a magyar tanácsosokat Bécsbe hiválta, hogy a szövetsé ') Histoire des révol. 5, 306. 342. Cserey, Katonánál: 37, 288. 293. 338. Wagner: Hist. Jos. 136. —2) Katona: 37, 340. ges rendek kivánatairól véleményt adnának s módot találnának, miszerint a töle elidegenedett országrendek bizodalma s evvel a hon békéje helyreállíttatnék. A tanács négy pontot vett tanácskozás alá: az idegen hatalmak biztosító közbejöttét, Erdély, az idegen hadak és a vallás ügyét. Az elsőre nézve akként nyilatkozának, hogy a külhatalmak biztosító közbejötte sérteni látszik ugyan a királyi tekintélyt, de miután másképen a szövetséges rendeket nem hiszik a békére hajlíthatni, ezt annál inkább megengedhetőnek vélik és tanácsolják, minthogy ez már különben sem újság, miután hasonló külbiztosítást máskor is, nevezetesen a bécsi békekötés alkalmával elfogadott az udvar; Bethlennek pedig azt önkényt ajánlotta, s hogy a vele kötött békéből még is kimaradt, csak az volt oka, mivel Bethlen azt, mint akkor fölöslegest nem sürgette. Tenné tehát az udvar a békéért most is ezen áldozatot. Erdélyt illetőleg ugy vélekedtek, hogy az a törvények szerint elválhatatlan ugyan a magyar koronától, mivel azonban Leopold a szabad fejedelemválasztást oklevelileg megerősítette, s az erdélyiek csak e feltétel alatt hajlottak hozzá, azt mellőzni most sem lehet. Mindazáltal oda kellene majd dolgozni, hogy az erdélyiek Apaffy Mihályt, az általok már különben is elválasztott fejedelmet, fogadják el, vagy válasszák meg újonnan, ki azután a király iránti hűségeskü mellett Erdélyt régi határaiban, a részek nélkül kormányozza. Mi a szövetséges rendek azon kivánságát nézi, miszerint az idegen hadak kivezettessenek, oda járulnak véleményökkel a tanácsosok, hogy mihelyt a béke helyreáll, a mezei katonaság az országból valóban kivezettessék, az ország belsejében lévő kapitányságok és magányosak várai, mint már szükségtelenek eltörültessenek s elrontassanak ; állandó had pedig, de ez is csak felében idegen, egyedül a végházakban s magyar tisztek alatt tartassék. Végre a vallási ügyet tekintve, azt itélik, hogy a sopronyi pozsonyi országgyülésen több engedmények adattak ugyan Rákóczy viszonyai Erdélyben. Az ónodi gyülés. 389 a protestansoknak, mint mennyit a cath. vallás sérelme nélkül adni kellett volna; de mivel a törvény már meg van alkotva, azt pontosan végre kell hajtani. A mit még ezeken kivül óhajtanának a protestansok, az a jövő országgyülésen tárgyaltassék. Kérték aztán a királyt, adna ezekre minél elébb választ, hogy azt a szövetséges rendeknek a kinevezendő biztosok az ónodi gyülésnek mindjárt elején, mielőtt az indulatok felzajlanának, előadhassák, s a békealkut már ott megkezdhessék 1). De József öntudatának tisztaságában, hogy a mit a felavatási oklevélben igért, azt külbiztosítás közbejötte nélkül is meg akarja, meg fogja tartani, sem erre nem volt hajlandó, sem Erdélyről, mellynek Magyarországhoz való kapcsoltságát ennek békéje végett szükségesnek látta, nem akart lemondani; s Rabutint annak viszszafoglalására nem sokára a tartományba küldötte. A fejedelem kedélyét Erdélyben bizalmatlanság keserítette; ugy látszék neki, mintha minden áldozatai daczára, mellyeket a szabadság érdekében tett, a rendek többsége kételkedett volna szándékai tisztaságáról. Ezt látszék bizonyítani azon törvény, melly a fejedelemnek erdélyi hadát tönkre tette. Minden ellentörekvése daczára azt végezték a rendek, hogy az urak a zászlók alól mind azon jobbágyaikat visszahívhassák, kik akaratjok ellen, vagy csak megegyeztök nélkül lettek vitézekké. A fejedelem, bár milly világosan látta is ennek következéseit, kénytelen volt még is elfogadni, nehogy azon gyanút gerjessze maga ellen a rendekben, mintha jobbágyaik fegyvere által akarna fölöttök zsarnoki hatalmat gyakorolni 2). És valóban e miatt Erdélyt, mint előre gyanítá, nem sokára el vesztelte. ') A tanácsosok e véleményét a királynak a nádor adta elő. Datum Viennae circa finem martii 1707. Az 1708ki országgyülés irományai között. — 2) Rákóczy: Histoire des révolut 5, 844. Nem kisebb boszuság érte őt midőn Magyarországba visszatért. József király april 12kén körlevelet bocsátott az országba, mellyben a kihirdetett ónodi gyülés törvénytelensegét megmutatván, az ország rendeit a megjelenéstől eltiltotta, s annak, ha még is megtartatnék, minden végzéseit előre törvényteleneknek nyilatkoztatván, minden abban résztvevőket, mint hazaárulókat, a törvényes büntetéssel fenyegette 1). Turócz vármegye, részint e körlevéltől indíttatván, részint Okolicsányi Pál és Rakovszky által felbujtva, olly tartalmu levelet irt más megyékhez, miszerint azok intetnek, vetnének véget a nyomorúságnak, mellyel, mig egyesek saját hasznukat keresik, a hazát háború és a rosz pénz eláradása sanyargatja; s gondolkodnának a következő gyülésen inkább arról, hogy a törvényes királylyal kibéküljenek, mintsem hogy a polgári háborút még tovább folytassák. A gyanusítás, mellyel személye e körlevélben önhaszonleséssel vádoltatott, s a szándék, meghasonlást támasztani a szövetséges rendek között, mélyen megillették a fejedelemnek már Erdélyben is megsértett önérzetét, s ingerült kedélylyel jelent meg a rendeknek Ónod melletti táborában, hova a körlevél fö kovácsát, Okolicsányi Pált is fogva elhozatta és tüstént szigorú vizsgálat alá vetette. Az első közülésben, melly jun. Skán tartatott, a meg nem jelent förendek 8, a nemesek 4 száz forintnyi birságra itéltettek. A második ülésben Széchenyi érsek és Szirmay István roszlelküséggel vádoltatván, mellyet a nagyszombati békealkuban követtek volna el, javaik vesztésével bünhesztettek. A harmadik ülésben a forgásban lévő 15 milliónyi rézpénz értéke két millióra szállíttatott; a közszükségekre pedig két millió ftnyi rovat vettetett ki. A negyedik ülésben a fejedelem keményen megróván a turóczi körlevelet, s Okolicsányi Kristófuak, Pál fiának, és Rakovszky 1) Egykoru másolatból. Menyhértnek, mint a nevezett megye követeinek, neve kisebbitése s gyanusíttatása miatt éles szemrehányásokat tévén, a rendektől elégtételt követelt. Szavait hosszu csend váltotta fel, mit a fejedelem arra magyarázván, mintha a rendek Turócz megye tettét javallnák, s ők is olly véleményben volnának, miszerint ő önhaszonlesésből tűzte ki a polgári háború zászlóját, kedélyében felingerülve, újonnan szót emelt, hálátlanságról panaszkodott, mellyel a haza szabadságáért tett áldozatai viszonoztatnak, istenre hivatkozott, ki látja szive őszinteségét s önzetlenségét és határozottan kijelenté, hogy a rendek e meghasonlásában vezéri tisztét tovább viselni nem kivánja; s beszédét végezvén, a gyülekezetből távozni akart. Az érzékeny jelenés Bercsényit s több másokat könyekre fakasztott, a menni törekvő fejedelmet pedig Klobusiczky tanácsos és mások, majdnem erőszakkal gátolták meg. A rendek tömege e közben viharként felzajlott, és számos illy hangok hallatának,,,haljon meg inkább egy ember, mint sem az ország, vezérétől megfosztatván, szolgaságba aláztassék." És alig hangzottak el e szavak, Bercsényi tüstént kardot ránt, s Rakovszkyt halálosan sujtja, követi példáját Károlyi, Illosvay Imre és Bálint s az áldozat halva rogy le. Okolicsányi villogó kardok közt futásnak ered, s bár több sebekből vérzik, sikerül még is a sátorból menekülnie. A közönséges zavarban, melly Rakovszky nevének a fejedelméével lett fölcserélése által az örseregben s az egész táborban elterjedt, a szerencsétlen Okolicsányi az napon életben maradt ugyan; és Rákóczy, kinek indulatát e nem várt esemény tüstént lecsilapította, azt kivánta, ne lenne tovább bántalma a turóczi nemeseknek: de a hevétől elragadt Bercsényi vérét a már elesett áldozat sem hülötte meg, és még szigorúbb elégtételt kivánt a rendektől; mire Okolicsányi Kristóf más nap újra kérdőre vonatván, bakó által lefejeztetett aztán pedig végeztetett, hogy Turócz megye föbb rendei Révay Ferencz főispánnal együtt elfogaṣsanak, a vás̟ |