Szerződés Erdélylyel. Az eperjesi vértörvényszék, 339 dig nem nyerhet, mig a király hatalma Erdélyben meg nem alapíttatik s ez a lázongó mozgalmak támasza lenni meg nem szünik. Mivel Apaffy s a rendek a taval Scherfenbergtől rájok tolt szerződést elfogadni nem akarták, a herczeg újabb szerződést, amannál még súlyosabbat irt nekik, miszerint követelte, hogy Kolosvár, Szeben, Gyulafehérvár s több más, összesen 12 vár és városba királyi sereg tétessék, mellyet az ország eleséggel ingyen tartson, díjokra pedig hétszerre 700 ezer ftot fizessen, különben a fejedelemnek egész hatalma épségben maradjon. Hasztalan volt Apaffynak s a rendeknek vonakodása; a hatalommal nem daczolhatván, megegyezni kényteleníttettek. Apaffy, ezután már csak árnyék-fejedelem, udvarával Fogarasra vonúlt, Károly herczeg pedig, Veterani, Seherfenberg és Piccolomini tábornagyokat néhány ezernyi haddal a kikötött várakba elrendelvén, a tartományt elhagyta 1). HATODIK CZIKKELY. LEOPOLD KORMÁNYA A TRÓNÖRÖKÖDÉSI JOG MEGÁLLAPÍTÁSA ÓTA HALÁLÁIG. 1687-1705. 1. §. Az eperjesi vértörvényszék. Az 1687ki sopronyi országgyülés. Az öröméldelet, mellyet a hazának a török sorvasztó járom alól lett megszabadulta nyujtott a hazafi kebelnek, nem lehetett tiszta, nem maradt háborítatlan. A mint a török hatalma az egymást sürün felváltott súlyos csapások ') Breviss. Compend. Hist. Princip. Transilv, ab anno 1526 us que 1703. Cum Docum. et Diplom. I. 15. Wagner: i. h. 22. Bethlen és Cserey Katonánál 35, 393. Siralmas rajzát adja Wagner azon alatt csökkent, ugy nőtt a különben szelid, jó akaratú, de számos országainak bokros gondjai közt mindenbe személyesen be nem látható királyt sokban rászedett, sokban annak nevével tudtán kivül visszaélt német hatalomviselők, ministerek és tábornagyok önkényes hatalomgyakorlata az országban. S mivel a török, bár zsarnokilag rendelkezett is a hódoltságban a lakosok vagyonával, a nemzeti intézményekhez, a magyarnak ezen bálványaihoz még sem nyúlt, az előjogokat és kiváltságokat illetetlenül hagyta: nem csodálhatni, hogy volt számos hű honfi kebel, s még számosabb önző előjogos, kik a nemzeti, alkotmányos szabadság veszedelmén aggódva, gyakran még a török uralmát is viszszasohajtották. Caraffa tábornok, a magyarok ellen olly gyűlölettel telve, miszerint nem átallá mondani: ha tudná, hogy van erei közt egy, mellyben kimélet s némi hajlam rejlik a magyarok iránt, kész volna azt kimetszeni s megégetni; — ezen ingerült kedélyü, kevély, kegyetlen szivü ember az 1686ki táborozás bevégeztével a kassai főkapitány Csáky Lászlónak mintegy ellenőréül Eperjesre rendeltetett. Gyűlölsége gyanokodóvá tette őt, hogy ott is lásson összeesküvést, hol annak nyoma sem volt. Midőn Tökölyi 1686 elején a töröktől szabadon bocsáttatván, az országba visszatért s itt újra pártfeleket keresett, a gyanakodó Caraffa nem hilette, hogy azon városokban, mellyek előbb a pártvezér zászlója ala esküdtek, hozzá hívek még most is nem volnának. Éleszté e gyanuját azon idegenkedés, mellyel a magyarok vidéknek, mellyen Károly Szegedig átment:,,Sehol egy viruló fa, u. m., melly árnyékával a uap hevét enyhítené; a fű mindenütt olly magas, hogy ha a lovasok utat nem törnek, a gyalogot igen gátolná a menésben; sehol egy tető, sőt nyoma sincs az embernek, pásztorok néhány nádkányhóit kivéve“. Az eperjesi vértörvényszék. 341 a német zsoldosok iránt viseltettek, mi különben igen természetes volt, miután ezek a magyarok javai és személyei ellen most annál féktelenebbül üzték megszokott hatalmaskodásaikat, minthogy az országot már fegyverhatalommal meghódoltatott tartománynak tekintették. Kételkednünk ugyan alig lehet, hogy találtattak néhányan, kivált a vallásuk sérelmeit is panaszló protestansok között, kik a német zsoldosok és tisztek méltatlanságaitól fölingerelve, a hadi munkálatait újra megkezdett Tökölyihez szegődtek; bizonyos az is, hogy az elégületlenség panaszai itt ott hangosabban is kitörtek a katonai zsarnokság ellen. Caraffának, ki érdemeit árulkodással tetézni hitte s emelkedhetni reménylett az udvar kegyében, ez elég volt arra, hogy a kormánynak megirja, miképen egy messze elágazó összeesküvést fedezett fel, mellyet eddig csak a királyi fegyver szerencséje takart hamu alá. Innét származnék Tökölyi kevélysége; innét a magyarok daczos viselete. Ezen összeesküvés nem új, csak folytatása azon réginek, melly már I. Ferdinánd alatt hajtott gyökereket; ki volna az terjedve több országokra, honnan aztán a magyarok tanácscsal, pénzzel s egyéb szükségesekkel segíttetnek. A királyi kegyelem pazar osztogatása alattomban annyira megerősítette, olly veszélyessé tette ezen Összeesküvést, hogy róla köteteket irhatna, de elveszhető levélben bővebben írni nem bátorkodik; annyit mindazáltal jrhat, hogy magának a királynak szentséges személye ellen törekszenek, minden országait alapjaikból felforgatni, az egész (cathol.) keresztyénységet kiirtani szándékoznak. Minél fogva eléggé sietni nem lehet a bűnrészesek példás megbüntetésével; a király szelidsége, kegyelmessége csak a jóknak ártana, a gonoszoknak azokat martalékul adván. A nyomozásnak szintugy, mint a büntetésnek helyben kell történnie: amannak, hogy kimerítő, emennek hogy visszaijesztő legyen.“ Ezen s több illy hangu vádak s gyanusitásokra, mellyek az udvarnál Kinszky és Strattmann ministerekben pártolók ra találtak, a királynak alig lehetett kételkednie az összeesküvés valóságáról; igazságszeretete és szelídsége mindazáltal olly választ adatott Caraffának, miszerint „a bűnösök ellen magyar törvény szerint tétessen keresetet; a királyi szóval pecsételt bűnbocsánatot meg ne sértse, és az itéletmondás előtt szorgalmas nyomozást tegyen, valljon a királyi kegyelem megnyerése után újabban vétkeztek e felségsértéssel a vádlottak? - hogy igy mindenki meggyőződjék, miképen az olly nyomos ügyben, melly még a holtakra is gyalázatbélyeget nyom, igazságtalanul, elhirtelenkedve semmi sem történik“. Caraffának csak e meghatalmazás kellett; a keresettételnek a méltányos királytól előszabott törvényességével ő semmit sem gondolt. Egy 12 tagból álló vértörvényszéket alkotott, mellybe, hogy a törvényszerűségnek legalább színe legyen, néhány magánál nem jobb magyart s bűnczinkosul nyert idegen származásu eperjesi tanácsost is fölvett birákul a többi németek közé. A nyomozást az elfogottakon kegyetlen kinzással kezdette, s a kinsajtolta vallomások újabb és újabb elfogatásokra vezettek. Jó szolgálatot tőn ebben neki Ujhelyi Erzsébet, egy elvetemedett, a gyalázat fertőjében fetrengö rima, kit évkönyveink Tábori Erzsók néven említenek. A kiállhatlan kínzás közt kicsikart vallomások, s néhány koholt levelek elegendő alapul szolgáltak a halálos itéletre. A kegyetlen ember saját ablakai előtt emeltette fel a vérpadot, s a mindünnen meghivott, számszerint mintegy 30 bakó megkezdette szomorú műtételét. A fejvétel és akasztás csak kegyelemkép itéltetett a szerencsétlenekre; kedveltebb látványt nyujtott az iszonyú embernek a karózás, megnégyezés, kerékbetörés. Néhányan a vallató kinzás alatt adták ki lelköket; mások öngyilkolással kerülték ki a kínok és gyalázat padát; de ezeknek tetemei is nyilvánosan megnégyeltettek. Már mintegy 20 áldozat vérzelt Az eperjesi vértörvényszék. 343 el, midőn a' vármegyék, a kir. tanácsosok, a' nádor maga felriadtak az emberi szörny iszonyú kegyetlenségén és igazságtalan biráskodásán. Már az előkelőbb nemesek és urak közöl is többeket, ezek közt gróf Szúnyog Gáspárt, Otlik Györgyöt, Szirmay Miklóst, Raksányi Jánost, Géczy Istvánt, az Ostrosith özvegyét több másokkal elfogatta, Berthoty Ferenczet és Kende Mártont a kassai főkapitány gróf Csáky István és Károlyi László ellen, ugy szinte Kalmánczay itélőmestert gróf Draskovich Miklós országbiró ellen teendő vallomások végett, kinzással is fenyegetve, szigorú vallatás alá fogta. Midőn ekként az egész bűnnyomozás olly szint öltött volna fel, mintha hatalmát Caraffa minden személyes ellenségei, minden dús martalékkal kecsegtető gazdagabbak ellen akarná fordítani, mert az elítéltnek jószága is mindig elkoboztatott: ekkor gróf Bercsényi Miklós és báró Barkóczy László, mint a felvidék követei a nádorhoz s vele a királyi udvarba menének e szörnyű itélőszék eltörléséért s Caraffa elmozdíttatásáért könyörögni. Nagy nyomatékot nyert kérelmök Lajos, a hős badeni fejedelem érdekeltsége s közbeszólása által; mert Caraffa már Hermannt, a fejedelem testvérét is gyanúba vette s mintha Tökölyivel czimborálna, Géczy Istvánt és Petenada Györgyöt az ellene felhozandó vádak végett kemény vallatás alá vettette. Az ekként jobban tudósított király a vértörvényszéket tüstént eltörülte, Kassára bizottmányt küldött, melly annak eljárását megvizsgálná; a kivégzett nemes Ketzer Gábor és Zimmermann Zsigmond özvegyeit magához hivatta s vigasztalta. Az iszonyú Caraffa azonban Kinszky és Strattmann ministerekben hatalmas pártfogókat birván, nem csak büntetlen, hanem, mint az egész felső Magyarország várainak igazgatója, még azután is Eperjesen maradt; nem sokára pedig még aranygyapjas renddel is megjutalmaztatott 1). 1) Joann. Vicus: De reb. gest. Antonii Caraffa. 188. Káro |