Uj-Szerinvár eleste,

279

dett; mi azonban, minekelőtte a bekövetkezett háború kimenete tudatnék, eredményre nem vezethetett 1).

A háborút 1664ben a hős Zrínyi Miklós, ki a mult évben is megmentette a magyarok becsületét, még a tél derekán megkezdette. Mig t. i. a király kül segély szerzésében fáradozott 2), Zrínyi egy hadi kalandot tervezett, melly által a töröknek a tavaszon teendő hadjáratát legalább is megnehezítse. Mihelyt tehát Hohenlohe mintegy 9 ezernyi német haddal segedelmére érkezett, összesen 24 ezernyi sereggel utnak indult, Babocsát és Berzenczét jan. 25kén megvette s Pécset megszállotta. Fő czélja azonban a még Szulejmántól épített eszéki hid elrontása volt; miért Hohenlohet Pécs ostromán hagyván, a magyar lovassággal Eszékre indult s a hidat várdáival együtt fölégette. Ezután az egész vidéket, mellyen a török hadait vezetni szokta, bekalandozván s ötszáznál több falut fölégetvén, hadát Pécs ostromára vezette vissza, mellyet azonban, faltörői nem levén, meg nem vehetett s febr. vége felé roppant martalékkal haza indult 3).

E hadjárat híre hamar kihatott a külföldre. A pápa magasztaló levéllel jutalmazta a következményeiben nagy hasznu hadi tettet. A császár, ki épen birodalmi gyülést tartott, sz. birodalmi herczeg czimével kinálta meg a höst, ki azonban azt el nem fogadta. Hadát kipihentetvén, Kanizsát szállotta meg a fáradhatlan Zrínyi. De a vezérek egyenetlensége s az öreg lőszer későn érkezte, majd annak hire, hogy Köprili Ahmed a Drávát Eszéknél ujra áthidalván, seregével

*) U. o. 476. kövv. 3) A franczia kiráły 6000 vitézt, a pápa 700 ezer aranyat s az örökös tartományok papi jövedelmeinek tizedét, Genua 400 ezer ftot, Svédország 2500, Németország 10000 vitézt ígért. 3) Ortelius red. 2, 297. Montecuccoli, Comm. Katona: 33, 493. Kazy: 3, 7.

már Szigetvárnál táborozik, a vezéreket visszavonulásra kényszerítette. Ahmed, a Zrínyinek annyi kárt okozott téli hadjáratát megboszulandó, Szerinvárat szállotta meg. Montecuccoli a várral szemközt a Dráva jobb partján ütötte fel táborát; de bár Renninger, a török táborban lévő császári követ, tudósította is őt, hogy a török had 30 ezernél nem nagyobb, különféle kifogásokat tévén, munkátlanul nézte, miként veszi meg s rontja földig Ahmed a nyomos várat, mellyből Zrinyi olly sikeresen védte Kanizsa ellen a vidéket.

De Szerinvár lángjaiban utóljára lobogott fel a büszke félhold harczi dicsősége, s a hősfészek hamvaiból az osztrák sas ragadta ki a szerencse ereklyéjét. Legelőbb is Souchez tábornagy emelte fel a győzedelem lobogóját. Midőn Köprili még Szerinvár romjainál táborozott, az érsekujvári pasa 20 vagy 30 ezernyi haddal Léva felé kalandra ment; de mielőtt azt elérné; Souchez öt jul. 19kén 12 ezernyi hadával megtámadván, magát a pasál s hat ezer vitézét levágta, lőszerét s egész pogyászát elfoglalta és Párkányt is megvette 1) E közben Montecuccoli, kinek serege a külsegedelem megérkezte után mintegy 70 ezerre szaporodott, a Rába bal partján aggodalmas léptekkel követte az összes török hadat, melly ugyanazon irányban, de a jobb parton haladva, a folyamon többször átkelni akart. Igy haladt a két tábor, mindig szemben egymással, egész sz. Gotthárdig, hol a török az átkelésre alkalmas helyet találván, aug. 1jén seregének egy részét általtette, s reggeli 9 órakor megkezdte a nevezetes csatát, melly forduló pontja volt az ozmán hatalomnak. Az eredmény sokáig kétes vala. A többször nagy veszteséggel visszavert birodalmi és franczia segédhadak már pogyászszekereiket is felkészítették a visszavonulásra; a lőpor már annyira elfogyott, hogy még csak néhány lövésre adat

Hammer: 3, 556. Katona: 33, 545.

A sz. gotthárdi diadal, s a vasvári béke.

281

hatott a vitézeknek. Ekkor Montecuccoli a tanácsba hitt vezéreknek tudtára adja, hogy a török hadnak eddig még a tulparton veszteglett része is átkelőben van a csatapiacz mind két oldalán, s a keresztény had veszélyben forog, hogy körülkerittetik, minél fogva a visszavonulásra idő nincs többé s csak halál és diadal közt van választás.,,Halál vagy diadal!" lön tehát a harczkiáltás, és délutáni három óra tájban az egész keresztény had viadalra kelt az ellenséggel. Egy heves óra mulva diadal jutalmazta a bátor elhatározást; az ellenségnek a folyamon átkelt része levágatott vagy a hullámokba merült; a nagyvezir, ki mindeddig a tulparton maradt, a lovassággal hátrább vonult, lőszerei nagy részét is a gyözőknek hagyván martalékul; a harczmezőt 16 ezer török tetem födé. Más nap Montecuccoli nyilvános hálaimát tartott a csatamezőn, mellyen régtől fogva először vívott ki diadalt a török derékhad ellen a keresztények fegyvere. És a helynek, hol a diadal kivívatott, s hol a győztes had a harczok istenének forró hálát mondott, mind máig egy kápolna tartja fen emlékezetét 1).

Az ütközet ötöd napján Köprili a Rábától elébb Vasvár, utóbb Székesfehérvárhoz, végre Esztergamnál a Dunát áthidalván, Érsekujvárhoz, Monteccuccoli pedig a Dunán Pozsony mellett kelvén által, a Vág jobb partjára szállott táborával. E hadi mozdulatok azonban már csak mintegy játékul tétettek. Renninger, a török táborban lévő császári kö– vet, a nagyvezirrel még Vasvárnál táboroztakor, aug. 10kén nagy titokban megkötötte, a király pedig sept. 17kén megerősítette a 20 éves békét. Ha sz. Gotthárdnál a török had gyözött s Leopold könyörgött volna a békéért, ez akkor is

1) Montecuccoli: Comm. bell. Katonánál : 33, 518 kövv. hi azonban igen dicsekvőleg írja le győzedelmét. Ortel. rediv. 2, 838. Hammer: 3, 558. kövv.

alig lett volna gyalázóbb s ártalmasabb Magyarországra. Föbb feltételei íme következők: Erdélyből mind a császári, mind a török had kitakarodjék, s Apaffyt a császár és szultán fejedelmül ismeri, halála után pedig Erdély szabadon választhatja fejedelmét. Szatmár és Szabolcs megyék s a hajdúvárosok Leopold birtokában maradnak. Érsekujvárt, Nógrádot és Nagyváradot viszont a török tartja meg; Székelyhida lerontatik. Leopold a Vágnál Érsekujvár helyett uj várat építhet; s négy hónap alatt a szultánt 200 ezer ft értékü ajándékkal tiszteli meg, valamint ez is illő ajándékot küldend a császárnak 1).

4. §. Belviszonyok. A magyarok elégületlensége a békével.

E békekötés mind Magyarországban mind Erdélyben, sőt még a német birodalomban is közelégületlenséggel fogadtatott. Magyarországban nyilván hallatott: „miképen 118 év óta esküdnek már a királyok s esküdött Leopold is koronáztatásakor arra, hogy az országot illető ügyekről, békéről és háborúról a magyarok tanácsával határozand; de ha nem volna is erről törvény, mi igazságosabb mint, hogy országukról s magokról nálok nélkül semmi se végeztessék. Legalább Ujvárt kellett volna megvenni a külföldiek szivességéből annyira erősödött haddal, mellyel még Budát is el lehetett volna foglalni. De igy Ujvár, Nógrád és Nagyvárad a török kezében lévén, nincs már szög az országban, melly a török, békében is üzött dulásainak kitéve nem volna; minél fogva e béke még a háborúnál is károsabb". Igy beszélének a Zrínyiek, igy maga Vesselényi nádor, sőt még Lippay esztergami érsek is, kinél hívebb embere nem volt Leopoldnak. De voltak ollyanok is, kik a kormányt arról is

') Katona: 33, 565. Hammer: 3, 561.

Az ország elégületlensége a békével.

283

vádolták, hogy „,mig egy részről önkényre törekszik, s az alkotmányos szabadságot elnyomni akarja, más részről az ország javával mit sem gondol, csak a német tartományok boldoguljanak“ 1). Erdélyben nem kevesebb volt a panasz. Hálásan elismerték ugyan a rendek Mikes követök által, kit a német őrségek kivezetésére megbizott Rothal grófhoz küldöttek, hogy Leopold a veszedelmet Erdélyről e háború által elfordította; de egyszersmind kijelentették, hogy reájok e béke olly káros, miszerint általa nem csak elébbi állapotukba vissza nem helyeztettek, hanem, miután az egész keresztény világ segedelmétől megfosztattak, Nagyváradról pe– dig a török dulásait folyton űzi, s elviselhetlen adójok meg nem kisebbíttetett, rövid időn el kell veszniök. Bécsbe is követet küldének tehát, kérvén a királyt, eszközlené ki a Konstantinápolyba küldendő követség által, hogy a porta az adók egy részét engedje el, a nagyváradi pasát pedig a béke hű megtartására utasítsa 2).

A kormány ezen ingerültség lecsilapítására nem a legszerencsésb eszközökhöz nyult: a helyett, hogy országgyülést tartott s azon a király maga adta volna elő a békekötés szükségének okait, Porcia és Lobkovicz ministerek a főnemeseket és kir. tanácsosokat a király nevében 1664ki nov. végén a béke pontjainak hivatalos meghallgatására Bécsbe hívták. Mennyire nevelte e kormányrendelet a bizodalmatlanságot, kitetszik Zrínyi Miklós eme szavaiból Vitnyédihez, midőn ez őt kérve inté, ne menne fel Bécsbe: „Conscia mens recti famae mendacia ridet. Semmit nem vétettem, ugymond, ha veszek, ártatlan, tisztességesen, az igazságért, nemzetemért veszek, hogy ezt a törökkel való gyalázatos békességet nem javallottam". Zrínyi e gyanúk daczára is fel akart utazni, de menni végzete nem engedé: pár nap múlva a

1) Cornelius után Katona: 33, 568. — 2) U. o. 575.