A háború folytatása Ferd, és Szap. közt.

19

czeg s a hős Salm Miklós vezérlete alatt, de eltökélve mind halálig ellentállani a török roppant erejének. És az erkölcsi erő hatalma győzött az anyagin. A vár falain, kivált egy helyt, már széles rést nyitottak a szüntelen menydörgő ágyuk; de a résen lelkesedett őrség állott, mellyen, mint sziklán a hullám, tört meg a nagy tömeg rohanása. Szulejmán végre öszhó 15-kén visszavonulót fuvatott. Budára érkezvén, a koronát Jánosnak általadta; s öszhó végén 50 ezernél több fogolylyal indult vissza Konstantinápolyba 1).

5. § Az glle királyok háborúskodása. Ferdinánd harmadik követsége Szulejmánhoz. Buda sikeretlen ostroma.

A török kitakarodta után Ferdinánd ismét harczra szállott ellenével, s Hardek és Katziáner által Nagyszonbatot, Trencsént, Esztergamot stb. még 1529-ben elfoglalta. Ugyanezen évben a pápát is reábirta, hogy Jánost, mint ki a keresztények veszedelmére a törökkel szövetségbe állott, egyházi átokkal sujtaná 2). De János evvel mit sem gondolt3). Nagyobb csapás volt reá nézve az, hogy az erdélyi szászok önkényt, Kassa pedig és Eger ostrom által kényszerítve, több más jelentékeny várakkal Ferdinándnak hódoltak *).

János e közben 1530 elején Budára országgyűlést hirdetett, mellynek eredményeiből azonban az országos tisztségek betöltésén kivül mind eddig semmit sem tudunk. Nádorrá lindvai Bánffy János, szepesi gróffá Laszky, kincstárnokká pedig Gritti Alajos lön szolgálatai jutalmául. Ez utól

2) Riederer: Nach

') Hammer: 2, 69. Gévay: I, 3, 49. richten Zur Kirchengeschichte. Altdorf. 1764. 1, 449. — 3) Bethlen: Lib. 1, 166. Katona: 20 550.-) Sperfogel, Wagnernál: 2, 154. 160.

sót azonban sokan, kivált Nádasdy Tamás, igen rosz néven vették; miért János, a gyülölt, ravasz olaszt, az országból eltávolítandó, kincstára különben is rosz állapotban lévén, segedelemért Konstatinápolyba küldötte 1).

A harcz e közben, bár mind a két részről csekély erővel, még is folyton vivatott, miből mondhatlan zavar és nyomorúság áradt a hazára. János pártja a ferdinándiakat német, ezek pedig amazokat török pártnak nevezték s egymás ellen a legellenségesebb indulattal viseltettek: öltek, égettek, pusztítottak, úgy annyira, hogy a török nem követett el nagyobb kegyetlenségeket, mint ekkor a polgártársak egymás ellen, az idegen, német és spanyol adak pedig kivált Tótországban a lakosok ellen 2). A felvidéki városok is megoszolva a két király közt, ellenségekként törekedtek egymás romlására. S a háború általában inkább kölcsönös pusztítás, mint nyilt harcz által viseltetett, mire sem egyik sem másik királynak nem volt elég ereje. Ferdinánd nem szűkölködött volna ugyan katonában, de pénze hiányzott 3). E körülmény s annak híre, hogy Szapolyai Konstantinápolyból ismét segedelmet kért, indítá Ferdinándot arra, hogy Szulejmánhoz 1530-ban ismét követséget küldjön. Követekül ez uttal Lamberg Józsefet és Jurisich Miklóst nevezte ki tavaszutó 27kén. Az utasitás hasonló volt a mult évihez: elébb fenyegelőzik Ferdinánd, hogy, ha Szulejmán békére állani nem akarna, az egész keresztyénség ellene támadand; azután jogait bizonyítja be Magyarországhoz; végre ha a béke más módon nem volna kieszközölhető, évenkénti adót igér, Szulejmánnak legfölebb 100, Ibraimnak 10 ezer aranyat *).

A háború ez alatt szakadatlan sanyargatta az országot. Még nagyobb lett a nyomor, midőn Mohammed bég, Jánostól

1) Epist. Proc. 1, 352.

2) Szermeghy: i. h. 401. Katona: 3) Sperfogel: i. h. 155. — ^) Gévay; Urkund. I, 4, 3.

Buda sikeretlen ostroma.

21

a végre meghíva, hogy Ferdinánd német és szláv tartományait pusztítsa, az országba jött. A szilaj ember, daczára János minden tilalmainak, Morva helyett Magyarországot s itt barát és ellen jószágait egyaránt s olly kegyetlenül pusztította, hogy János az e miatt Konstantinápolyba Grittihez küldött panaszában állítaná, miképen illy kárt országa eddig még soha sem szenvedett 1).

Alig takarodott ki az országból Mohammed, midon Ferdinánd a magára hagyott Jánost könnyebben elnyomhatni remélvén, octoberben Rogendorfot 10 ezer vitézzel Buda ostromára küldötte. A hónap 31-kén érkezett meg a had Buda alá, mellynek azonban elébb igen csekély őrségét Gritti már 3000 törökkel megerősítette. Rogendorf erőködése ennél fogva sükeretlen maradt, s midőn egy részről Mohammed, másról Bánffy János is siettek már a vár védelmére, Rogendorf decemb. közepén kénytelen lön a rosz időjárástól s betegségektől különben is sokat szenvedett hadát nagy veszteséggel visszavezetni 2). János király Nádasdy Tamást Fogaras földével, Grittit pedig mi által magától számos urat elidegenített kormányzói méltósággal ajándékozta meg hű szolgálataikért 3).

Ferdinánd követségének Szulejmánnál ez úttal sem volt sikere. Jurisich és Lamberg azon szomorú válasszal tértek vissza, hogy a szultán sem a fegyverhatalommal meghódított Magyarország főuri jogáról sem hűbéresének, Jánosnak

') Epist. Proc. 1, 359. 2) Ursin. Vel. 167. Szermeghi: id h. 401. Hoberdanacz az ostrom alatt a városba lapodzott olly czélból, hogy Jánost meggyilkolja; de elfogatván, börtönben vettetett. Ferdinánd Bodóval akarta kiváltani hű emberét, de párthívei ebben nem egyeztek meg, s Hoberdanacz a Dunába fojtatott. —3) Bethlen: Lib. 1, 172, Epist. Proc 1, 367.

pártfogásáról nem fog lemondani; söt Ferdinándot a jövő évben ismét roppant haddal szándékozik megtámadni 1).

6. §. Békealkudozások. Tartományi gyülések. Perényi tervei. Ferdinánd 4dik követsége Szulejmánhoz; ennek 3dik hadjárata. Köszeg

ostroma.

Az ország rendei e közben már igen megunták a végtelen zavart, és szomorú kebellel néztek az ország végromlásának elébe, ha azon valamelly módon nem segíttetik. Sikeres gyógyszert már egyik királytól sem várhatának, látván, hogy egyik a magyarok iránt bizodalmatlan, idejét kün más ügyekkel tölti, és sem az ország erejét egyesíteni, sem annak ügyeit a gyönge, tekintélytelen helytartó s kormánytanács által nem képes jobb karba állítani; a másik pedig az ország boldogságát önhasznának s dicsvágyának feláldozván, hazáját a töröknek árulta el s legujabban a fondor, önhaszonleső, kevély és zsarnok Gritti kormányára bizta. Illy szomorúan állván az ügyek, Perényi Péter, Sulyok György, pécsi püspök, Török Bálint, Báthory György, Pekry Lajos, Pethő és Lengyel János a tél végén Babocsára gyűltek tanácskozni, mi módon lehetne az annyifelé húzó hazafiakat egyesíteni s a veszélyben forgó hazát megszabadítani? — mi végből mart. 19re Bélavárra még számosabb urakat hívtak össze. Megjelentek mind a két király pártjáról körülbelül ötvenen. De vagy mivel még ennyien is gyöngéknek vélték magokat a czél kieszközlésére, vagy mivel Perényi Péter titkos terveit már nyiltabban kezdette kifejteni, 1531ki maj. 18ra Veszprémbe minden pártu urak s nemeseknek közön

') Gévay: id. h. 74. 89. 96. 2) Bucholtz: Gesch. d. Regler. Ferdinand I. Urkunden-Band. 1. 43. Pray: Hist. R. H. 3, 21.

A babocsai, bélavári, veszprémi gyülések.

23

séges gyülést hirdettek 1). Perényiben t. i., midőn mind a két király erélytelenségét s népszerűtlenségét látná, vágy támadott a királyi székre emelkedni. Ibrahim pasa s általa a szultán kegyét már a mult évben megnyerte ajándékai által 2). Itthon pedig olly nagy pártot készített magának, hogy a bélavári gyülésen nyilván mondatnék, miszerint szükséges lészen a következő veszprémi gyülésen az országsülyesztő zavargásoknak valahára már véget vetni, mire csak egyik vagy másik, vagy épen mind a két király letétele s egy ujnak választása vezethetne. De épen e beszédek tették a királyokat figyelmesekké, s mind János, ki Perényi terveiről Konstantinápolyból is vett tudósítást, mind Ferdinánd megtiltotta híveinek a megjelenést. Minek következtében, csak Perényi néhány pártfelei s ezek is eredménytelenül tartottak Veszprémben néhány napi tanácskozást 3).

Ezenben az ellenkirályok is szakadatlanul folytatták a békcalkudozást. Laszky 1530ban egy terven dolgozott, mi szerint János az egész Magyarországról lemondana, ha számára Ferdinánd Prussziát, Livoniát és az orleani herczegséget kieszközlené *). Buda ostroma előtt, ugy látszik, ettől János sem volt volna idegen; de 1531ben a franczia király és a pápa befolyása értelmét megváltoztatta "); sőt azon munkálkodott, hogy Ferdinánd engedje åt neki bizonyos föltételek alatt az országot. Erre őt az említett befolyásokon kivül leginkább a lengyel király leányával kötendő házasság terve indította, mellynek foganítása attól feltételeztetett, hogy őt a császár és Ferdinánd is elismerje magyar királyul. A békének a szultán akarata szerint is a lengyel király bírósága alatt kellett volna megköttetni "). Ferdinánd ennek követ

') Suppl. ad Vest. Comit. 3, 133. kövv.— 3) Hammer: 2, 86. —3) Suppl. ad Vest. Com. 3, 141. Epist. Proc. 1, 373. ———1) Bucholtz: id. h. 47.-)Herberstein tudósítása. U. o. 50.—o) U. o. 49.