2. §. Az 1609ki országgyülés. Vallási viták. Mátyás viszályai Rudolffal; amannak cseh királylyá koronáztatása.

A bécsi békekötés első hőse, Illyésházy István, 1609ki maj. 5kén meghalálozván, Mátyás király a mult évi első törvénykönyv értelme szerint nádorválasztásra még ugyanazon évi Mindszentnapra országgyülést hirdetett. A törvény (1439: 2.) melly a nádort a királytól s az országtól közö

meghatároztatott volna, kik képviseltessenek a gyüléseken, s melylyik rendnek mi befolyása legyen a törvényhozásba? Innen eredt, hogy midőn a kormány és nemzet érdekei egymástól mindinkább különváltak, amaz leginkább az adó megajánlását, emez sérelmei orvoslását sürgette volna, a kormány tulsulyát nagyobbítandó, mind több koronai várost hivott meg a gyülésekre. Mi mint Modor, Bazin és Sz. György példájából látók, nagy ellenhatásra ébresztette a nemességet. Nehogy tehát e zavarok ismételtessenek egyebek közt meghatároztatott, hogy az ország rendeit az egyházi s világi urak, nemesek és királyi városok alkotják. (A püspökök közöl ide csak a valóságosak, a városok közől pedig a II. Ulászló 7dik törvénykönyvének 3dik cz.-ben megemlítettek számíttatnak.) Ezeken kivül ülési és szavazási jog az országgyüléseken a kiváltságos apátok s prépostoknak, a remete sz. Pál rendje főnökének és a királyi táblának adatott. Az erdélyi fejedelemmel a kassai gyülésen kötölt szerződés megerősíttetett. Az Illyésházy és Joó János ellen 1603ban mondott itélet megsemmittetett. A Bocskay adományleveleinek megvizsgálása következő országgyülésre halasztatott. A törvénytár megjavitása megrendeltetett. (Ezen utolsó határzat a t. könyvből kihagyatott; az elvek mellyek szerint a rendek e javitást eszközleni kivánták, olvashatók Batthyányinál: Leges Eccles. 1, 664. Katonában: 29, 148. Különösen említtetik itt, hogy a felségsértés bűne szorosabban meghatároztassék — mi máig sem létesült - „mert, ugymondának, a tripartitumba sokat zavartak belé. Csak a király személye ellen való vétekért maradjon". Mondatik továbbá, hogy,,a dézmákról való pöröket ne a sz. szék itélje; hanem a vármegye... a dézmákról való articulust [1495: 37. 1500: 24. 26]

sen választatni rendeli, többfélekép magyarázható lévén, he– ves vitákra adott okot. A király azt kivánta, hogy az ország jelöljön ki egyedeket, kik közöl aztán ő választandja meg a nádort. De az ország szilárdul megmaradt az ellenkező szokásnál. Több héti viták után végre a király megtette a kijelölést, és a rendek közfelkiáltással Thurzó Györgyöt választották nádorrá 1). Az ezután alkotott törvényczikkek 2) közöl különösen említésre méltó a 42dik, melly szerint az osztrák és morva rendekkel kötött szövetség ismét megerősíttetett. Az osztrák protestansoknak t. i. a vallásgyakorlat szabadsága kivétel nélkül még sem adatott meg s azok a szövetség erejénél fogva a magyarokat sürgették hogy a bécsi békekötésnek számukra végrehajtást szerezzenek. A magyar rendek ennél fogva valóban közbeveték magokat; de a király azt válaszolta, hogy az osztrákok ügye, mint nem magyar sérelem, nem tartozik a magyar országgyülésre 3). A rendek azonban ezt, mint a bécsi szerződés egyik pontját saját ügyök gyanánt tekintették, állítván, hogy az osztrákok szintugy mint a magyarok csak e békekötés

a nyomtatott decretumban Zakarias püspök hamisan nyomtatta ; az irott decretumban igazán találni". A fölebbviteli törvényszéket a vármegyék válasszák. Nemessé a király csak országgyülésen tehessen stb.)

') Okl. Katonánál: 29, 226.-2) Nevezetesbek ezek közöl: Bocskay adományai, kivéve azokat, mellyek az általa birt megyékben vannak, megsemmittettek. Bocskaynak a töröktől kapott koronája Homonnay Bálint örököseitől lefoglaltassék. Az idegen katonákról szóló t. cz. ugy értelmeztetett, hogy a végvárakban csak kapitányokká ne tétessenek idegenek. A hajdúság jogainak kérdése a következő gyülésre halasztatott, a meddig az a nádortól megvizsgáltassék. A dunai és felső vidéki megyék számára két külön kir. tábla alakítassék. A végházak fentartására minden kaputól (1 kapu=4 telek vagy 12 zsellér) 3 ft, a koronaőrök és megyei követek dijául s egy illendő országház építésére 1 ft adó ajánltatott. -3) Oh!. Katonánál: 29, 220.

tökéletes végrehajtásának feltétele alatt emeltek fegyvert Mátyás mellett a császár ellen. A következő évben Thurzó György nádor fáradhatlan buzgalmának végre sikerült a vallás szabad gyakorlatát az osztrákok számára kieszközleni 1).

Thurzó itthon is nagy gondot fordított az evang. vallás megerősítésére s egyháza kormányának rendezésére, mi végre 1610 tavaszán Zólyomban hitfeleivel zsinatot tartott. Itt egyebek közt a felső vidék három egyházi kerületre osztatott; az evang., községek s azoknak házassági s egyéb egyházi ügyeik a püspökök kormánya s törvényhatósága alól kivétettek stb. Ebből azonban élénk vita támadt a cath. és evang. papság között: Forgách bíbornok a zsinat ellen nyilvános ovást tett; a koronázás előtti országgyülésen a jezsuiták védelme által elhírhedt Pázmány Péter 2) pedig heves tollharczot kezdett az evang. superintendens Lányi Illyéssel. De a lángbuzgalmu Pázmány nem csak irással, hanem élő szóval is hatalmasan gyámolította egyháza ügyét. Ellensége lévén minden kényszerítésnek s üldözésnek, miről tudta, hogy csak idegenít, egyházi beszédeiben hatalmas szónoklala, magány társalkodásban ritka rábeszélési, meggyőzési tehetsége által, kivált a főbb családokat ügyekezett áttéríteni, azt hivén, hogy a nép követni fogja urait. Igy lön, hogy évenként mind többen, egyebek közt: Eszterházy Mik

1) U. o. 282. kövv. 2) E hires egyházi férfi 1570ben született Nagyváradon. A reform. vallásról a gréczi iskolában a rómaira térvén, 21 éves korában a jezsuita rendbe lépett s néhány év mulva Gréczben elébb a bölcsészetet, aztán a theologiát nagy dicsőséggel tanitotta. Utóbb a cath. vallás gyámolítására hazájába tért s itt oda fordítá legbuzgóbb figyelmét, hogy a hatalmasabb családokat a cath. vallás kebelébe visszatérítse. Lángbuzgalmával kitűnő észtehetségeket, a tudományok akkor divatos minden ágaiban nagy jártasságot, ügyes, magakedveltető társalgási tehetséget egyesített. Timon: Purpura Pannon. 60.

lós és Ferencz, Homonnay György, Forgách Zsigmond, Pálffy István stb., kevés idő alatt a catholica vallásra tértek által 1).

A figyelmet e vallási mozgalmakról 1611ben egy kis időre ismét politicai események vonták magokra. Rudolf, tartományai átengedését, mire a szükségtől kényszeríttetett, megbánván, hogy magát Mátyáson megboszulja, Csehországban Leopold föherczeget akarta örökösévé tenni. 1610ben a béke szinleg helyreállott, melly azonban nem volt tartós. Leopold föherczeg a következő esztendőben seregével Austriára ütött s nagy pusztitás után Csehországba menvén, Rudolf titkos megegyeztével Prágát megszállotta. Mátyás erre egy erős, nagy részben magyarokból álló haddal sietett jogai védelmére s nem csak Prágát fölmentette az ostrom alól, hanem Rudolfot Csehországról is lemondani kényszerítvén, 1611ki tavaszuló 23kán magát itt is királylyá koronáztalla 2). Rudolf ezután bútól megemésztve, 1612ki télhỏ 20kán meghalt.

3. S. Erdélyi viszonyok.

Ezenben Erdélyre az utólsó Báthory kormánya alatt nyomorúságteljes idők nehezedtek. Még alig volt Erdélynek nagyobb zsarnoka Báthory Gábornál. Egyiránt kegyetlen, türelmetlen és bujálkodó, az országból nem csak a jezsuitákat, hanem más cath. vallásu papokat is kiűzött, az urak ellen önkényleg kegyetlenkedett, nejeiket s lányaikat pedig féktelen folyárságának tette áldozativá. Az ekként meggyalázott számos urak a zsarnok élete ellen összeesküvének; de fölfe

1) Katona: 29, 288. Kazy: Hist. R. H. 1, 96. -2) Révay, Schwandtnernál: 2,800. Heinrich Julius, Herzog zu Braunschweig: Bericht von der Vergleichung zwischen Rudolf u. Mathias II. Helmstadt. 1611. Katona: 29, 310.

III. Kötet

12

deztetvén, részben megölettek; ezek közt vérzett el három Kornis, Kendy István stb; többen futással mentették meg életöket. A kivégeztetések után Báthory az összeesküttekkeli egyetértés gyanúja miatt Brassót is megtámadta, a tanácsot elfogatta, a levéltárat feldúlatta; azután pedig Serbán Radul havaseli vajda ellen, ki az összeeskütteknek segedelmet igért, fordította fegyverét, s őt megvervén, tartományát iszonyúan pusztította. Serbán a budai pasánál és Mátyás királynál keresett segedelmet. Báthory e miatt Szatmár vidékét a hajdúk által elpusztíttatta. De nem sokára visszatért Serbán, s a zaklatott szászokkal összeszövetkezvén, a zsarnokot megverte. Ugyan azon időben, 1611 nyarán, érkezett meg hadával Erdélybe Forgách Zsigmond is, a királytól a végre küldve, hogy a zsarnok békezavarót országától megfossza. Közeledtének hirére Báthory Konstantinápolyba folyamodott segítségért, s miután avval Bethlen Gábor megérkezett, a hajdúitól elárult Forgáchot Erdélyből nagy veszteséggel kiűzte. Mátyásnak, kit ez időben a cseh tartományok átvétele s házassága foglalkodtatott, nem volt kedve tovább háborúskodni, s Báthoryval békét kötött 1). A zsarnokot azonban a kiállott aggodalmak meg nem javították; s alig látta magát Magyarország felöl biztosítva, midőn a szászok ellen ujra s még kimélletlenebbül megkezdte kegyetlenkedését. A javithallant végre, eddigi jobb szelleme s hű vezére, Bethlen Gábor is elhagyta s Déva várába vonúlt vissza. Báthory midőn jó szerével őt magához vissza nem csatolhatná, üldözni kezdé a férfiút, kinek fejedelemsége megnyerését nem különben mint fentartását is kell vala köszönnie; s Bethlen kénytelen lőn a temesvári pasához menekülni. De Báthory őt még itt sem hagyta békében; s tartván a mélyen sértett s a töröknél még mindig nagy kegyelemben álló férfiúnak bosszujától, hogy a szul

') Böjthy De reb. gest. Gabr. Bethlen. Engel: Monum. 272. kövv. 295. kövv. Katona: 29, 324. kövv. Kazy · 1, 99.