Rudolf és Mátyás főhg közti viszályok.

169

Alig hogy e gyűlés kihirdettetett, és Rudolf, hogy öcse tervét meghiusítsa, mart. 11kére szinte országgyülést hirdetett; midőn pedig a rendek a Mátyástól kitüzött határnapra (január. 12re) mind e mellett is nagy számmal gyülöngnének, Forgách Ferenczet, a nem rég bíbornokká lett s a bécsi békekötés ellenére kir. helytartóvá is kinevezett esztergami érseket, érdekeinek védelmére oda szinte elküldötte. Megjelentek a Mátyással tartó osztrák rendek követei is. Több napi titkos tanácskozás után, mellynek következtében a minapi bécsi szövetséghez, az egy bíbornokot kivéve, minden főrendűek hozzá csatlakoztak, az országgyülést Mátyás január 21kén megnyitotta. Fő czélja e gyülésnek az volt, hogy a királyt a bécsi és zsitvatoroki békének végrehajtására rászorítsák, vagy ha ő ezután is ellenszegülne, Mátyás által hajtassák végre, s a főherczeget ezen esetben a szenvedélyeibe már egészen elmerült s a kormányra alkalmatlan Rudolf helyébe királylyá válasszák. Ezt sürgették az ugyanazon időben Kassán összegyűlt nemesek, ezt a töröktől izgatott hajdúk is, kiket Homonnay Bálint csak azon feltétel alatt birt febr. végéig tartandó fegyverszünetre, hogy a békekötések végrehajtásáról az alatt biztosítassanak. Rudolf az országgyü– lés e czéljáról értesülvén, január 29kén eloszlatási parancsot olvastatott fel a gyülésben; de hasztalan: a magyar rendek február 1jén Mátyás főherczeggel s az ostrák rendekkel a bécsi és zsitvatoroki békekötések fentartására s végrehajtá– sára, azoknak minden ellenzői s gátolói ellen, szövetséget kötöttek; miről a német birodalmi rendeket és a budai pasát követeik által tüstént értesítették. S miután háború esetére a főkapitányokat is kinevezték s a fölkelést elrendelték, Rudolf követeinek azt válaszolák, hogy a békekötéseket ujabb lázadás meggátolása végett elkerülhetlenül szükséges végrehajtani 1).

1) Diar. Convent. Poson. 1608. Kovachich: SS. min. 1, 211. Suppl. ad Vest. Com. 3, 356. Katona: 28, 755.

Illyésházy és Thurzó a gyülés szétoszlása után Pozsonyból a Kassán összegyűlt rendekhez sietének, hogy azokat a pozsonyi végzésekről értesítvén, szinte hozzájárulásra birják; mi február 25kén meg is történt. Innen pedig a pozsonyi végzés szerint Ujvárra költözének s a budai pasa meghatalmazottjával olly szerződést kötöttek, miszerint a zsitvatoroki békében meghatározott 200 ezer forinttal 40 nap alatt Konstantinápolyba követ küldessék, s a béke a török részéről is végrehajtassék 1). Rudolf azonban hajthatatlan maradt elébbi értelmében s egy, febr. 23kán kelt oklevelében 2), a pozsonyi gyülés határzatait megsemmítette s mind azokat kik hozzájok ezután is ragaszkodnának hűtlenségi büntetéssel fenyegette. De, miként az elébbi, ugy ezen parancsának sem volt foganata; söt tavaszhóban már a morva és sleziai rendek is a szövetséghez csatlakoztak 3); Mátyás pedig mintegy 25 ezernyi sereget indított meg Prága felé, a császárt fegyverrel kényszerítendő a pozsonyi szövetség elismerésére.

Rudolf nem sokáig habozott a béke és háború között. Mátyás elébe békeköveteket küldvén, tavaszutó 19kére Prágába országgyülést hirdetett, mellyen Mátyásnak s a szövetséges nemzeteknek követei is megjelennének. Mátyás itt végre czélját érte: nyárelő 25kén olly szerződés köttetett, miszerint a császár Magyar-, Osztrák és Morvaországot Mátyásnak átengedte s örököséül öt Csehországban is elismerte. Ezután a bécsi és zsitvatoroki békekötést a cseh rendek is biztosították; s a magyar végházak védelmére tetemesb pénzsegélyt igértek. Két nap mulva ezután átadatott Mátyásnak a magyar korona is, mellyet Rudolf még 1577ben vilt

1) Katona: 28, 792. - 2) U. o. 772. 3) U. o. 783 Révay Schwandtnernál: 2, 789. Epist. Bongarsii et Lingelsheimii Argen

torati 1660. p. 245 kövv.

II. Mátyás királylyá választatása.

171

Prágába 1), a szövetséges nemzetek pedig a hűség esküjétöl fölmentettek 2).

E közben a beteges Rákóczy Zsigmond is lemondott a fejedelemségről, s az erdélyiek, ekkor is mellőzve a Bocskaytól ajánlott derék Homonnay Bálintot, leginkább Bethlen Gábor eszközlésére az oriási ereü, vitéz, de romlott szivü, zsarnokságra hajlandó Báthory Gábort választották fejedelemmé. A szultán, kihez követségben maga Bethlen járt, őt már nyárutó közepén megerősítette a fejedelemségben. A magyar rendek pedig, kik Illyésházy elnöklete alatt Kassán ugyanezen időben összegyülve voltak, olly feltétel alatt ismerték el öt fejedelmül, hogy Báthory a bécsi békekötést elfogadja s a magyar korona fenhatalmát elismerje, az Erdélyhez engedett vármegyéket a magyar koronától el ne idegenítse; mire azután september 22kén az erdélyi rendekkel együtt esküt is mondott 3). Ezen gyülést Illyésházy, Mátyás főherczeg megbiztából, a végre tartotta, hogy a rendeket a Pozsonyba sz. Mihálynapra hirdetett közönséges országgyülésen leendő királyválasztásra elkészítse *).

MÁSODIK CZIKKELY.

11. MÁTYÁS KIRÁLY KORMÁNYL ATA.

16081619.

1. S. Királyválasztó országgyülés. A kettős

törvénykönyv.

A királyválasztó országgyülésre a rendek, mint hirdetve volt, sz. Mihálynapon gyűltek össze; de Mátyás, a vallásszabadságot ujonnan megerősíttetni követelő, s midőn azt

') Podhraczky: Tudtár 1842 jun. füz. 370.—2) Istvánffy: Epit. Lib. 36, 523. Katona: 28, 804. 815 kövv. 3) Oklev. Katonánál: 29, 182. Báthorynak magyar eskülevelét közlé Jászay Pál: Tudomány tár. 1840ki septemb. füz. 192. — *) Ld. Iity ésházy beszédét a ren

tüstént meg nem nyerték, zajlongani kezdő osztrák rendekkel s a morvák gyűlésével lévén elfoglalva, csak october 22kén jelent meg a reá türelmetlenül várakozó rendek közé. Már a meghivó levél is olly értelmű volt, miszerint Rudolf azon feltétel alatt mondott le a királyi méltóságról, hogy azt Mátyásra tegye s a magyarok őt választás nélkül ismerjék s koronázzák királyokul 1). Ennél fogva Mátyás mindjárt megérkezte után s mindenek előtt koronáztatását ohajtá végrehajtani 2). De a rendek protestans része, nehogy később vallásuk szabad gyakorlatának biztositása iránt szintolly nehézségre akadjanak, mint az osztrák rendek, a koronázás előtt biztosítva akarták látni a vallásszabadságot s a bécsi békekötés némelly egyéb pontjait. „Most van — mondának — ideje a szabadság megerősitésének; már majdnem egy század óta hasztalan panaszlók sérelmeinket s az orvoslás mindig csak igéretben maradt." Ennélfogva a bécsi békekötésre alapított több czikket nyujtottak be mindenek előtt megerősitésül; egyebek közt: hogy haladéktalanul nádor választassék, kinek a király választásánál különben is működnie kellend; a korona visszaadassék, s a németek a végházakból kivezettessenek; közbejárólag sürgették az osztrák rendek kérelmeinek teljesítését is 3). Hoszszu viták után, Illyésházy

dekhez. Elias Berger: Jubilaeus de Origîne et restitutione s. Coronae 1608. czimű könyvében, Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. 3, 361. Végzéseit közlé Jászay Pál: Tudománytár. 1841. 1, 124.

') A királyok szinte aggodalmasan kerülték okleveleikben e szót: electio; a nemzet azonban, számtalan okiratok bizonyítása szerint, azon jogáról nem mondott le, midőn az osztrák házat a kormányra meghivta, miszerint e ház tagjaiból királyt szabadon választhasson. Ld. egyebek közt Illyésházy ‘) alatt idézett beszédét — 2) Batthyányi: Leges Eccl. 1, 661. — 3) De Coronat. Mathiae. 1. 10 Katona: 29, 30. Az osztrák protestansok ügye később a magyar rendek közbejárása által akként döntetett el, hogy csak a nemesség nyert személyére s jobbágyaira nézve szabad vallásgyakorlatot,

II. Mátyás koronáztatása.

173

eszközlésére az egyeség végre megtörtént: Mátyás az elébe adott czikkelyeket 1) megerősítette, ugy azonban, hogy elébb a király, a nádor pedig csak azután, de még is a koronázás előtt, választassék. Mátyás ezután novemb. 16kán királylyá, Illyésházy pedig a következő napon, közfelkiáltással nádorrá választatott 2). A koronázás 19kén hajtatott végre. Mátyás utóbb az országos főtisztségeket töltötte be 3); az ország rendei pedig még egész decemb. 6ig folytatták a tanácskozásokat, mellyeknek eredménye az ugynevezett koronázás utáni törvénykönyv lett *).

a szabad városok, fejedelmi s papi jószágokban lakó protestánsok kivételével.

1) Ezek majdnem egyedül csak rendszeresebb s igen kevésben megváltozlatolt szövegét ismétlik a bécsi békekötésnek. A változtatások következők: a vallást illető czikkből a záradék: „si ne praejudicio religionis catholicae“ kihagyatott; mi ellen azonban Forgách bibornok a többi főpapokkal a pozsonyi káptalan elött ó vást tett le. (Kazi: 1, 80) Heves vitára adott okot a jezsuiták elleni czikkely is, és bár Pázmány Péter hatalmas szónoklattal vívott a rend érdekében (Kazy 1. 83) még is az végeztetett, hogy a rend jószágot ne birhasson. Nevezetesek még ezen czikkek: Ha a nádor meghal, egy év lefolyta alatt, ujnak választására országgyülés tartassék; mit ha a király kihirdetni nem akarna, az országbiró, vagy a tárnokmester is kihirdethessen. A tárnok s illetőleg a kamra, a bécsi kamarától ne fűggjön. Az országhadnagyok s a véghá zak kapitányai még a gyülés alatt, magyarokból neveztessenek ki. A jószágok a királytól ne pénzért hanem érdemekért adassanak. A városokban a magyarok a hivatalokból ki ne zárassanak stb. 2) Kijelölve voltak vele a cath. részről Erdődy Tamás és Forgách Zsigmond. A választásnál néhányan titkos szavazást kivántak ; a többség azonban a felkiáltást pártolta. — 3) Országbiróvá lett Homonnay Bálint, főtárnokká Forgách Zsigmond, cancellárrá Lépcs Bálint, nyitrai püspök, kir. személynök, Lippay János, országhadnagyokká, a tiszántul Batthyányi Ferencz, dunáninnen Kollonics Sigfried, a felvidéken Forgách Zsigmond. -- ) Az ős gyülések, minők még az elébbi korszakban leginkább Rákoson tartattak, I Fer dinánd óta mindinkább képviseletté változtak által, a nélkül, hogy