szágban, mind Erdélyben, miszerint még csak valamelly osztályérdek különös megsértése hiányzott arra, hogy az indulatok forrongása lázadásig emelkedjék. És megtörtént ez is az 1603ki nov. 11kén kelt azon parancsolat által, miszerint a kassai tanács és polgárközönség a még I. Lajostól épített sz. Erzsébet templomát, mellyet az evangelicusok mintegy 50 év előtt elfoglaltak, a catholicusoknak visszaadni köteleztettek. Belgiojozoi gróf Barbiano Jakab, kassai főkapitány, egyszersmind parancsot vön e kormányrendeletet eröhatalommal is végrehajtani 1). A városi hatóság ellentállott s Barbiano 1604 elején erőszakhoz nyult: a templomot a Kassára vonúlt egri káptalannak általadta, az engedetlenség büntetéséül pedig e városnak számos helységből álló jószágait elfoglalta, mi nem kevesbé sértette a polgárokat, mint azon kifejezések, mellyekkel Barbiano az evangelicusok isteni szolgálata által a templomot végrehajtó parancsában megfertőztetettnek állította, s mint azon gúny, mellyet a városnak panaszlás végett Prágába küldött követei tapasztaltak.

Illy körülmények közt jöttek a rendek 1604ki télutóban Pozsonyba, országgyülésre. Az elkeseredettség, melly a többséget képző evangelicusok kedélyét a kassai események miatt elfoglalta, az egész testületre átterjedt s a gyülés igen zajos lön. Felhozattak az ország régibb s ujabb sérelmei s orvoslásuk sürgettetett. Különösen nagy hévvel vívtak az evangelicusok a kassai templomért, s a vallás szabad gyakorlatának biztositásáért 2). De Mátyás főherczeg, ki a gyülésen elnökölt, ezekre nem volt felhatalmazva; közbejárását mindazáltal igérte a királynál, s teljesítette is igéretét; a tanácskozásokat pedig olly ügyesen vezette, hogy a rendek kissé lecsendesültek, s az alkotott 21 törvényczikkben (mely

1) Katona: 28, 189.—2) Istvánffy: Lib. 33, 522. Lampe: Histor. Eccl. Reform. 332.

Az 1604ki 22dik t. cikk.

155

lyek az adót s annak beszedési módját, az egyszerű vádakra s kihallgatás előtt történt elfogatások megtiltását, a kamra hatalmának korlátozását stb. tárgyalják) a vallásról semmi emlités sem tétetett. De többen, nem elégedvén meg avval, hogy vallási panaszaikat a főherczegnek beadták, szétoszlások előtt Istvánffy Miklós nádori helytartónál olly értelmű óvást tőnek, hogy ha kérelmeik meg nem hallgattatnának, minden vallásszabadságuk ellen kibocsátandó rendeletnek ellene mondanak, s ha e miatt a béke megzavartatnék, okai annak nem ök lesznek 1). Rudolf azonban ezt igen rosz néven vette s a német kamra és jezsuiták tanácsára egyszer mindenkorra véget akarván vetni az országgyüléseken minden további vallási vitatkozásoknak, olly lépést tön, minöt eddig egy király sem tett: a törvénykönyvet megerősítvén, annak huszonegy czikkjéhez, önkényleg egy 22diket iratott, mellyben elődeinek a cathol. vallás megerősítésére alkotott minden tör-. vényeit megujitja, az országgyülésen minden vallási vitatkozást megtilt, s azokat, kik illyenek által a gyűlést megzavarni bátorkodnának, mint veszélyes ujitókat, az e tárgyu törvényekben kiszabott büntetéseknek alávettetni rendeli.

1) Szirmay: Nolit. Hist. Cottus Zemplén 108.

MÁSODIK FEJEZET.

A nemzeti visszahatásból származott forradalmak nemzeti s vallási szabadságért vívott harczok időszaka. 1604-1711.

ELSŐ CZIKKELY.

RUDOLF KORMÁNYÁNAK VÉGE. 1604-1608.

1. S. Bocskay lázadása.

A 22-dik czikkely, mellyet Rudolf önkényesen irt az 1604-diki törvénykönyvbe, lángot keltő olaj volt a kedélyek izzó parazsára. Az éjszakkeleti megyék nemesei gyülésökből, mellyet Gál-Szécsen Homonnay Bálint vezérlete alatt tartottak, azt izenték Barbianonak, hogy a törvénytelen Czikkely az egész törvénykönyvet megfosztván erejétől, ők sem adót nem fizetnek, sem hadi szolgálatot nem tesznek, mig azon czikkely el nem törültetik s a protestansoknak szabad vallásgyakorlat nem engedtetik 1). A kevély olasz fenyegetve válaszolt; mi által a kedélyeket annyira felizgatta, hogy még csak vezér hiányzott, ki a lázadás zászlóját fölemelje. Akadt ez is nem sokára.

Bethlen Gábort, ki a Székely Mózses megöletése óta Temesváron tartózkodott, a török már többször megkinálta az erdélyi fejedelemséggel. De ő magát még fiatalnak érez

Bocskay lázadása.

157

vén, kismarjai Bocskay Istvánt szólítá fel a török kegyelmének elfogadására. Bocskay eleinte habozott; utóbb azonban, midőn a jószágaira vágyó Bogáthi Menyhérttől kütlenséggel vádoltatott 1), s e vád következéseitől méltán tarthatott volna, hajlandó lön az ajánlat elfogadására; sőt az események fejleményétől nem sokára kényszerítve is érezte magát nyilvánosan föllépni a maga védelmére.

Midőn Haszán nagy vezér az 1604-ki ősz elején Esztergamot egy roppant haddal megtámadta, Basta a kormány rendeletéből Barbianot hagyván Erdélyben helyettesül, zsoldos seregével a vár védelmére sietett. Ez alkalmat használván Bethlen Gábor, Erdélyt a temesi pasával megtámadta. A hajdúk azonban, kiket Barbiano ellene küldött, nemcsak hadát visszaverték, hanem pogyászát s ebben a leveleket is elfoglalták, mellyeket Bocskayval váltott. Barbiano, ezekből a titkos tervről értesülvén, tüstént számadásra hívta Bocskayt, s midőn megjelenni nem akart, néhány várát megvétette. A megszorúlt Bocskay a hajdúkhoz folyamodott, kik midőn megértették, hogy ő a veszélyben forgó vallás védelmére nyul fegyverhez, nagy részben magok is reformált vallásuak lévén, örömmel állottak zászlója alá, s vezérlete alatt a királyi hadat megverték. Barbiano Kassára futott; de a polgárok, kik Homonnay Bálinttal Bocskay pártjára állottak, öt be nem bocsátották. És alig hirhedtek el a Bocskay pártfeleitől szétküldött nyilt levelek által 2) ezen események, midőn a felső vidéki városok mind, az urak és nemesek közöl pedig a nagyobb rész szabadítóként üdvözlék Bocskayt; és ámbár őt a megmentett Esztergam alól visszasietett Basta két kisebb csatában megverte: a lázadás

1) Epist. Proc. 3, 262.

Aug. 329.

2) Ribinyinél: Memorab. Confess.

mindazáltal napról napra - s kivált miután Bocskay a török vezérrel szövetséget kötött, olly sebesen terjedt, hogy Basta a különben is zúgolódó hadával 1605 elején viszszavonúlni kényszerült.

E szerencsés kezdet után Bocskay pártfeleinek Szerencsre gyűlést hirdetett. A rendek nagy számmal gyűltek össze, s vezéröket Magyarország s Erdély fejedelmévé kiáltván, egyebek közt minden keresztény vallásnak egyenlő gyakorlatszabadságot biztosítottak, s a hadi ügyekről rendelkeztek. Bocskay pártja szerencséjével együtt nőtt: a kegyetlen Basta kormányát megunt erdélyi nemesség kivétel nélkül hozzá állott, s a tartomány átvételére küldött Rákóczyt nyilt karokkal fogadta; nem különben Báthory István, országbiró, nemzetségének utólsó sarjadéka, ki az ország sérelmeit már rég sajnos szivvel nézte, s a mult évi országgyülésre sem akart megjelenni, a királyi pecsétet viszszaküldvén, csaknem sírja szélén Bocskayhoz állott; hasonlókép hozzá hajlott Illyésházy István is, ki mindazáltal még Krakóban várta az ügyek bővebb kifejlését 1).

Rudolf a forradalomnak ezen meglepőleg gyors haladásától megrettenve, Austria rendeit 1605ki mart. 31kén közönséges felkelésre szólította 2). Bocskay ellenben Korláty Istvánt és Kékedy Györgyöt ajándékokkal Konstantinápolyba küldötte segedelemért; a szomszéd tartományokba pedig nyilt levelet 3) küldött, mellyben a magyarok zendülésének okait részletesen előadván, kijelenté, hogy a törököt egyedül az önvédelem szükségétől kényszerítve, s nem a ke

') Istvánffy: Lib. 34, 530. 2) Egy nyomtatott eredeti aláirásokkal és császári pecséttel ellátott oklevél szerint, melly Jancsó Imre ur birtokában van. — 3) Illyésházy évkönyvéhez kapcsolt másolat.