tával híre futa modott, hogy egy török pasa, János ügyét támogatandó, még ez évben az országba jö s a Száván már hidat is épittet 1), mi számos uraknak megváltoztatta értelmét némellyek a törököt adóval akarták megengesztelni, mások Jánost, kinek visszajöveteli szándoka már elhirült, nem csak befogadni, hanem még behíni is szükségesnek látták, hogy az ország a török pusztitásaitól megmeneküljön ; Ferdinánd pártja pedig egészen elbátortalanodolt 2), és sokan, látván milly keveset tesz a haza védelmére, bánni kezdék, hogy hozzá csatlakoztak 3); mások ismét Katzianer zsarlásai miatt boszusak, tüstént Jánoshoz pártoltak *). Igy Derencsényi, Szepesvár kapitánya, Késmárk városa stb. Erdödy Simon zágrábi püspök pedig Tótország uraival, Ferdi-nánd minden tilalmainak daczára titkos gyüléseket tartott 5).

János e kedvező körülményekről hívei által értesíttetvén, Athinay Simont egy lengyel lovas csapattal 1528 nyarán előre küldötte; october végén pedig maga is visszajött az országba, és Szulejmán utasitása szerint, hogy a délkeleti részeken tartózkodjék 6), Lippán ütötte föl táborát, ott várandó be a töröknek ujabban is megigért segedelmét. Lippán őt számos magyar és erdélyi ur fogadta s még Tahy János vránai pörjel is ujonnan hozzá csatlakozott ").

Megszomorodva hallá a szerencsének s híveinek ezen elpártolását Ferdinánd. De még nagyobb aggodalomba ejté öt az, hogy a Konstantinápolyba küldött követeitől semmi, a határszélekről pedig mind fenyegetőbb hírek érkeztek a török hadi készületeiről ). Hoberdanacz 1529ki február köze

1) Gévay; Urkund. I, 2, 40. - 2) U. o. 46. ‘) U. o. 58. köv. —3) Oklev. Ungr. Magazin. 4. 393. u. o. 39. 46. 50. köv. ) Istvánffy: Lib. 9, 96.

u. o. 43. 45.

Szulejmán második hadjárata.

15

pén végre megérkezett; de a válasz, mellyet hozott, épen nem oszlathatta el az aggodalmat. Gritti Alajos, kit Laszky urának állandó ügyvivőjéül hagyott hátra, Ibrahim fövezért s általa a szultánt folyton jó indulatban tartotta János iránt. De maga a büszke, harcziasan nyers Hoberdanacz viselete sem volt elég ügyes arra, hogy a hódolatokhoz szokott, alázatosságot követelő Szulejmannál Ferdinánd iránt barátságot gerjesszen. Egyebek közt azt kivánta a követ Szulejmántól, hogy minden eddig elfoglalt magyar jogu várat adna vissza; midőn ezeket hosszu sorban elszámlálná, csodálkozását fejezte ki Ibrahim, hogy Ferdinánd még Konstantinápolyt is nem követeli, Hoberdanacz ezután olly válasszal bocsáttatott el, miszerint Szulejmán majd személyesen az országba jövend, hogy a követelt várakat Ferdinándnak általadja 1). Még a követ megérkezte előtt értesült Ferdinánd a török hadi készületeiről, mi okból a német rendeket 1529ki mart. 15re Speyerbe gyüjtötte. Itthon is szándékozott ugyan országgyülést tartani; de ez most elmaradt s csak kisebb gyülések tartaltak az ország külön vidékein 2).

S. Szulejmán második hadjárata; Buda megvétele. Ferdinánd második követsége a szultánhoz. Bécs ostroma.

A hirek, mellyeket Ferdinánd a török hadi készületeiről vett, megvalósultak. 1529ki maj. 10kén indult meg Szulejmán roppant seregével. A veszély közeledtére hangos zajgás támadt az országban Ferdinánd s azok ellen, kik őt királylyá választották; nyilván hallatott a panasz, mi szerint Ferdinánd egy szót sem tartott meg igéreteiből, minek következtében most már végveszély fenyegeti az országot; a

') Gévay: Urkunden. 1, 2, 3. kövv. 72. kóv. köv. Supplem. ad Vest. Com. 3, 133.

nádor s' más ferdinándpártiak indulatosan gyaláztattak 1). Ferdinánd e szorongó állapotban még egy kisérletet akart tenni a béke iránt Szulejmánnál, s Jurisich Miklóst olly utasítással küldé hozzá, hogy, ha a békét kedvezőbb föltételek alatt ki nem alkudhatná, Szulejmánnak évenként 100, Ibrahimnak pedig 6 ezer aranyat igérjen. Jurisich azonban szabad menetet nem nyervén, ez alkalommal Szulejmánhoz nem juthatott 2). De különben is későn volt már öt a hadmenettől visszatartani akarni; julius közepén már Mohácsnál táborozott, hova pár nap mulva János király is megérkezett üdvözletére, kit aztán Szulejmán julius 20kán fogadott pasáinak fényes gyülekezetében, s a védenczi kézcsók után maga mellé ültetvén, barátságos beszélgetés közt kegyelméről ujonnan biztosította 3). Igy lön Mohács mezeje másodszor is színhelye a nem rég dicső nemzet mély megaláztatásának, temetője egykori nagy voltának.

János hódolása után Buda felé indította Szulejmán roppant táborát. Utközben hozatott elébe az elfogott Perényi Péter, kinek a boszus János csak a szultán közbevetésére kegyelmezett meg. September 3kán már Buda alatt táborozott az iszonyú török sereg. Ferdinándnak ezenben a német birodalmi fejedelmek nem akarták hinni, hogy az országot Szulejmán ismét megtámadta; s azon hitben lévén, hogy csak Szapolyai ellen kér tölök segedelmet, az ügy állásáról hiteles tudósítást szerzendők, az országba követeket küldöttek; de fájdalom, már későn, mert mire ezek beérkeztek, a török már Buda alá közeledett. Ferdinánd ennél fogva ha

1) Gévay: Urkund. 1, 3, 21. Commun murmure fort sur vous et ausy sur seulx, qui son coupable, quilz vous ont acsepte pour leur roy" ir Mária királyné Ferdinándhoz. 2) U. o. 29. 35. 39. Az utasitás a füzet elején. — 3) Hammer: Gesch. d. Ozmanen 2, 68.

Buda veszedelme. Bécs ostroma.

17 dat a birodalomból nem kaphatván, alig tehetett annál többet, minthogy Budára Besserer Kristóf vezérlete alatt mintegy ezer német vitézt küldött Nádasdy segedelmére. A magyarok részint boszuságból, hogy Ferdinánd az igért német haddal elő nem áll, részint Szulejmán felszólítása következtében, mi szerint azoknak, kik Jánoshoz szegődnek, mind személyök mind javaikban bántatlanságot igért, zászlók alá nem gyültenek 1). De a Budára küldött német haddal sem érte czélját Ferdinánd. Nádasdy őket a várba egyátaljában nem akarta befogadni, s csak a városban adott nekik helyet; hol azonban kevés nap alatt, midőn az ellenség betört, majd mindnyájan elhullottak, s csak mintegy 60 menekülhetett föl a várba, kiket aztán Nádasdy könyörületből még is csak befogadott 2). A várat mintegy 1000 magyar vitézével köröm szakadtáig szándékozott ugyan védelmezni Nádasdy; de önvitézei-e, vagy a várba szorúlt nagy számu polgárság, bizonytalan, árulásra vetemedvén, a törökkel a feladás iránt alkuba bocsátkoztak, s az azt határozottan ellenző várkapitányt börtönbe zárván, a kapukat szabad költözés föltétele alatt megnyitották. A török betódulása közben Nádasdy hű embereitől kiszabadíttatván, életveszély közt Szapolyai táborába menekült, kitől aztán Gritti pártfogására olly feltétel alatt nyert kegyelmet, hogy az ő pártjához csatlakozzék. Szulejmán a várat megvévén, a rablást és pusztitást megtiltotta, de a minapihoz hasonló gazdag martalékot reménylett jan

2) Miket Szer

') Gévay: I. 3, 46. Ursin. Vel. 101; meghy (Schwandtnernál: 2, 396) s utána Istvánffy s mások Buda megvételéről beszélnek, nagy részben valótlan mese Sajnálom, hogy nem idézhetem már is azon hiteles okleveleket, mellyekből ezen állítás valósága bebizonyodnék. Közleni fogja azokat Gévay Antal cs. kir. titkos levéltárnok ur ahhoz hasonló oklevéltárában, mellyet „Urkunden u. Actenstücke“ czim alatt, a török viszonyokat illetőleg, történetünk olly nagy hasznára már megindított

III. Kötet.

2

csárok e miatt zúgolódni kezdének s boszuságokban a várbelieket nagy részben levágták 1).

Ezután a szultán Szapolyait a vár és magyar királyság birtokába öszelő 14-kén behelyeztetvén, s Haszán béget 3000 vitézzel segedelmére hagyván, táborát Bécs felé utnak indí– totta. Mentében Visegrád rövid ellentállás után megadta magát, s vele együtt a korona Szulejmán kezébe került 2). Ennek eleste után sehol sem talált a török ellentállásra; Eszlergam 3), Komárom, Tala, Györ - honnan Lamberg kapitány még az ágyukat is Bécsbe vitette - az idegenért harczolni nem akart német őrségektől pusztán hagyattak.

Öszelő 27-kén szállotta meg Bécset Szulejmán. Gyönge falak s csak mintegy 16 ezer vitéz védelmezte azt Filep her

') Legfölebb ennyiben érdemelnek hitelt Szermeghy, Istvánffy (Lib. 10, 98;) Velius 105. Ld. Hammert is: 2, 68. — 2) Az is mese, hogy a korona Perényivel fogatott volna el. A tisztelt Gévay ur e tárgyról is közlend több, általa fölfedezett oklevelet, mellyekben Ferdinánd még a török bejötte előtt, majd midőn az Belgrádnál, Eszéknél s Mohácsnál táborozott, aggodalom teljesen szólítja fel Báthory nádort s koronaőrt, hogy a koronát, ha Visegrádon bátorságban nincs, Pozsonyba szállitsa. De Báthory mindig megnyugtatólag válaszolt. Midőn a török Tolnánál volt, még egyszer szólitá fel Ferdinánd Báthoryt; hanem ez ekkor már azt felelte, hogy veszélyben van ugyan a korona; hanem miután őt eskü köti, hogy őrtársa nélkül ahhoz nem nyul, ezt pedig a török már elfogta, arról másként többé nem lehet gondoskodui. Vévén e választ Ferdinánd, egy pár német zászlóaljat Visegrádra utasit, hogy onnan a koronát, ha különben nem lehet, erőszakkal is kihozzák. De mire ezek a Dunán leértek, Visegrád s a korona már török kézben vala. — 3) Az is valótlan, hogy Várday érsek Szulejmánt Esztergomnál s kézcsókkal fogadta volna; Várday ekkor nem Esztergomban hanem Verebélyen volt, s csak később ment Szulejmánhoz, nála Szapolyai ellen panaszt teendő. Ezt is a tisztelt Gévay ur szives közléséből.