Fehérvár eleste. Az ország panaszai. 149 A háborút ezen (1602) évben Haszán fővezér osak nyárutóban, Fehérvár ostromával kezdette meg s az ős koronázási város a német őrség hütlensége miatt, a mohácsi szerencsétlen ütközet évfordulati napján, ismét török kézre jutott. Russworm, a német had fővezére, idejét kártyázással elmulasztván, a város segedelmére már későn jött; visszatorlásul azonban Pestet vette meg s Budát kezdé ostromiani, melly alól azonban a beállott tél siker nélkül elszállani kényszeríté 1). „A táborból a német had, mond Illyésházy a vármegyékre szálla, s mivel nekik nem fizettek, szabadon dúlták, rabolták az országot, sem nemes ember háza, sem úré, a kinek vára nem volt, meg nem maradhatott" stb, 7. §. Belviszonyok. A bekövetkezett események okai, A folyton tartó török háború miatt a király már több idő óta minden év kezdetén gyülésre hivta a rendeket, hogy a háború szükségeire segedelmet nyujtsanak; s ha ez megadatott, az ország kérelmeinek teljesítése rendesen elmaradt. Igy történt ez mint említők, 1602ben is, a beadott panasziratnak, mellyet Rudolf talán nem is látott, legkisebb sikere sem lön, sőt a fizetetlen zsoldosok pusztításai nőttön nöttek, a várkapitányságokat mind több idegenek foglalták el. De már házy levele Mátyás fhghez 1600ki april. 30ról, két más, ugyanahhoz, kelet nélkül; a kamrához 1600ki nov. 8ról, Unverzagt Farkas kamaraelnökhöz 1601ki deccmb. 5rõl, (mellyeket velem a többször diesérve említett Jancsó Imre udv. titnok ur szíveskedett közleni) Rudolf lev. Erdődy Tamáshoz 1602ki jan. 10ről, mellyben öt az Illyésházy ellen tartandó törvényszékre meghívja. (gr. Erdődy család monyorókeréki levéltárából). ') Illyésházy évkönyvében igy jellemzi Russwormot: „Fő a hadban egy kevély, goaosz ember vala, kártyás, részeges, német, Roszbur nevű, valami szegény nemből való“. nem egyedül ezek voltak az ország panaszainak tárgyai: a király szünetlen távolléte s a kormányügyektőli visszavonultsága következtében a német kamra is hadi tanács már a kormányban is sok törvénytelenséget, jog- és alkotmánysértést követett el, mellyeket maga az ország kormányán ülő Mátyás herczeg sem volt mindig képes megakadályozni. Midön tehát a rendek az 1603ki gyülésen is tapasztalták, miszerint ismét csak a végre hivattak össze, hogy az adót megajánlják, mert Miksa herczeg, ki a gyülésen elnökölt, a királyi előadások tárgyalásánál egyébre nem lévén fölhatalmazva, meggyűlt bajaik orvoslására semmit sem tehete: a kivánt adót megajánlották ugyan, de Náprágy Döme erdélyi püspököt, Révay Pétert, Joó János kir. személynököt panaszaikkal mindjárt a gyülés elején a királyhoz küldötték. Mind Náprágy, tavaszhó 15kén a király előtt tartott beszédében, mind az ország rendei, a követek altal átnyujtott feliratukban 1), élénk szinekkel festik a számos bajokat, mellyek leginkább a királynak már 20 évi távollétéből származtak: elpanaszolják az idegen zsoldosok és szabad hajdúk iszonyu zsarlásait és dulásait, mikben åmazok már annyira haladtak, hogy a kizsákmánylandó helységeket egymás között rendszerint felosztják; fájdalommal eléadják, hogy mig más tartományokba a király azoknak saját cancellariáik által küldi rendeleteit, saját előkelőbb férfiaival tanácskozik, a magyar ügyeket, a cancellariának mintegy eltörlése után, egyedül a kamra és hadi tanács által tárgyaltatja, ezek által küldi rendeleteit, még azokat is, mellyek az ország jogait, törvényeit illetik; továbbá, hogy az ország birái mellőztetnek, tekintélyök lerontatik, a honfiak közönségesen a bécsi kamra törvényszéke elébe idéztetnek, hova néha csekélység miatt is kénytelenek fölfáradni s hol aztán ki sem hallgatva, ') Mind a kettő megvan Illyésházy évkönyvében; az utóbbik lly ezim alatt:,,Supplicatio Regni Ungariae“. Az ország sérelmei; a lázadás okai. 151 egyszerű puszta vádra elitéltetnek; a magtalanul elhaltak jószágai a mellék ági örökösek kárára a kamrától elfoglaltatnak stb. Isten szerelmére s irgalmára kérik tehát a királyt, állítaná helyre a közügyek kezelésének alkotmányos modorát s vetne gátot az ország lakosai tűrhetlen zsaroltatásának. A király tavaszutó 9kén adott válaszában 1) fájdalmát fejezi ki ugyan az ország szenvedésein s igéri azt is, hogy biztosokat küldend, kik a károkat megvizsgálják; azonban figyelmezteti őket, hogy a háború nyomorúság nélkül nem lehet, s hogy nem csak Magyar-, hanem egyéb országok is szenvednek a katonáktól, mellyeken azok Magyarország.védelmére átjőnek; egyébiránt részletben kivánja a panaszokat eléadatni. De a király e válasza nem elégítette ki a követeket, miért ezek egy rövid feliratban 2) kijelentették, hogy miután panaszaik, kivált az egyes megyéknek külön beadott könyörgéseiben elég részletesen megirvák, egyebet nem tehetnek, mint még egyszer komolyan figyelmeztetik a királyt, miszerint, ha a zsoldosok hatalmaskodásai meg nem fékeztetnek, igen félhető, hogy a kétségbeesett nép fegyverhez nyúl, minek aztán előre elláthatlanok következései. Mik az országgyülés eloszlása után történtek 3), nem ollyanok voltak, hogy az elkeseredett kedélyeket megnyugtathatták volna; sőt a német kamra, e panaszok által magát 1) Responsum Suae Mattis ad suplicationem Regnicolarum. ddo 9ae Maji 1603. Hyésházy évkönyvében. 2) Repplicatio Legatorum ad Responsum Suae Mattis. ddo 10. maji 1603. Ezen s még néhány más oklevelekkel mogszűnik Illyésházy érdekes évkönyve. 3) Hogy a belviszonyokra több helyet nyerjünk, szándékosau mellőzzük a török háborút, mi ez idén különben is csekélyebb harezokkal folyt., mellyekben a török Szegszárdnál s Budánal megveretett, Hatvan pedig megvétetelt. megsértve lenni érezvén, bizonyosan a király tudta s megegyezte nélkül, még inkabb daczolni kezdett az elbúsult nemzettel. Illyésházy István ügyében, melly az idei országgyülés alkalmával egy rendkívüli törvényszék által, Pethe Márton főpap s kir. helytartó elnöklete alatt, uj tárgyalás alá fogatott, s mellyben a bírák itélete egymastól ismét különbözött 1), Istvánffy Miklós nádori helytartó Prágába hivatott, hogy a birák többségének irásban felküldött véleménye szerint a vádlott ellen nyilvános itéletet mondjon. De Istvánffy, állítván, hogy külföldön itéletet mondani a hazai törvények által tiltatik, a kamra parancsának nem engedelmeskedett. Unverzagt Farkas, kamraelnök, a vádlott szép jószágaira vágyván, az Illyésházy ellen különben is boszus Joó János kir. személynök által akarta az itéletet kimondatni. De Illyésházy a magáénál még terhesebb vádat indított a személynök ellen, annak egy levelét mutatván elő, mellyben a király s föherczegek ellen még élesebb kifejezések foglaltattak. Unverzagt kapott az alkalmon s arra vette a királyt, hogy mind kettejöket Bécsbe hivatván, elfogassa s javaiktól megfosztassa. Illyésházy a veszélyről elfogatása előtt értesült, s Bécsből haza, innen pedig kincseivel Lengyelországba futott 2); a személynök azonban, ki a cselről semmit sem tudott, elfogatván, börtönbe záratott s jószágaitól megfosztatott. Ezeken kivül a kamra több másokat is hasonló súlyos büntetésekre fogott perbe: Homonnay Györgytől Terebest, Mágócsy Ferencztől Regéczet lefoglalta, Homonnáy Bálintot pedig jószág s fejvesztésre ítéltette 3). Erdélyben Basta kegyetlen kormányával még nagyobb volt az elégedetlenség. Báthory Zsigmond lemondása után párt - 4) Copla actorum in causa fisci contra Dnum Illieshazj penes supplicationem elus revisa subsecutorum. Anno dni 1603 die 24 feb. – (mit szinte Jancso Imre udv. titnok ur sziveskedett velem közleuf). -- 2) Extractus ex literis dui C. H. de 3a decemb. datis. A per hez tartozó íromány. — 3) Istvánffy: Lib. 33, 516. ·Erdély lázadása. Közelégületlenség. 153 felei Székely Mózses vezérlete alatt tüzték ki a lázadás zászlóit ; de Székely megveretvén, az országból kiüzetett, Basta pedig még féktelenebbül emelte föl a zsarnokság ostorát a már is sokat szenvedett tartomány felett 1). A királyi biztosok, Istvánffy Miklós, Székely Mihály és Molard János, kik Báthory lemondása után a tartomány átvételére küldettek, látván, hogy Basta a tartományt zsarnoksága és zsoldosainak pusztitásai által ujabb lázadásra hajtja, reávették őt, hogy a kedélyek megnyugtatása végett féktelen vallon zsoldosaival és szabad hajdúival a tortományból kiköltözzék. De Székely Mózses, ki ez alatt a török pártfogását megnyerte, használván Basta távollétét, 1603ki nyárelőben magát fejedelemmé választatta. Uralkodása azonban s vele együtt Erdély békessége nem sokáig tartott, mert a Rudolfnak nem rég hűséget esküdött havaseli Radul vajdától véletlenül meglepetvén, megöletett. Bosszut forralva sietett ezenben Basta Szatmárból 2) Erdélybe. A még Székely Mózses segedelmére jött temesvári pasát megverte s a tartományt Rudolfnak visszaszerezte. A király Unverzagt tanácsára ismét Bastát nevezte ki kormányzóul, tíz, részben magyar, részben német tanácsost rendelvén melléje. De ezek tekintélye erőtelen volt a törvények korlátiban megtartani Bastát, ki ezután Erdélyt, mint lázongó, meghódított tartományt az elébbinél még kimélletlenebb pusztítással s kegyetlenséggel sanyargatta 3). Az ingerültség ezen események s kormánymodor következtében olly nagy, olly közönséges lön mind Magyaror 1) Istvánffy Lib. 33, 508, 3) Itt hogy fizetetlen hadát klelégítse, az időközben meghalt Dobó Ferencz jószágait foglalta le. Dobó örököse, az özvegy Perényi Zsófi, csak egy év mulva jutott a jószághoz, miután a német Kolonicshoz férjhez menni magát eltökélte. Bethlen Farkas 5, 174. és Bocskay manifestuma. — 3) Istvánffy: Lib. 33, 515. Bethlen Farkas: 5, 175. |