Zsigmond a szörnyű hír hallattára Csehországban sereget szedett, mellyel aztán 1387 elején az országba jött. Utjában a fejetlenséget megunt nép őt királyul üdvözlé 1). Jövetelének hirére Velencze, barátságát ez által magának biztosítandó, Novigradot ostromoltatni kezdé. Az ostrom alatt Palisna Erzsébet királynét börtönében, leánya láttára megfojtatta s a vár falain kivettette; tetemeit azután Jadra lakosai temették el 2). Ez alatt a fejetlen ország rendei az év elején Budára gyűlének a zavargások lecsilapításáról intézkedendők. Zsigmond, midőn látná, hogy csekély hadi készületével a királynét egyhamar meg nem szabadíthatja, s az a velenczei hajók czirkálása által legalább a Nápolyba vitetés ellen biztosítva van, az országgyülésre sietett vissza, hogy pártját erősítse s magát Mária mellé királynak választassa. E végre még Horvátországból Velenczét is felszólítá, hogy követe által ügyét a gyülésen elősegítené. És igy lőn, hogy, kivált a velenczei követ Barbo Pantaleon által reábirt rendek Zsigmondot királynak valóban megválasztották és tavaszelő végén Székesfehérvárt megkoronázták 3).

') Egy helységen keresztül menvén, katonás dit játszó gyermekcsoporttal találkozott. Zsigmond vezéröktől kérdé:,,kinek katonái volnának?",,Az országéi“ u. m. a fiú. „Kicsoda a királytok" kérdé tovább, S a fiu felele; Zsigmond.“ „És hol van Zsigmond?“ „Nem tudom, uram,“ „Hátha én Zsigmond volnék, elvállalnátok-e királyul?" „El, uram"

u.m.

a fiu; kit aztán Zsigmond magához vett, s Országnak nevezett. Ez lőn utóbb a híres gúti Ország család alapítója. Szegedi: Rubr. P. II, 108.

2) Paullus de Paullo. Schwandtnernél: 3, 726,

*) Katona: 11, 187.

4. §. Zsigmond király 1395ig. Pártzajlongás, Török háború. Mária halála. A nápolyi párt meggyöngítése.

Első gondja volt Zsigmondnak koronáztatása után nejét fogságából kiszabadítani. Mig Velencze Novigrádot, hol Palisna Máriát fogva tartá, ostromoltatta, Zsigmond a lázadók ellen Gara Miklós macsói bánt nevezte vezéréül. Gara Lossonczy Lászlóval, Frangepán Jánossal s a Kanizsayakkal egyesülten, Ujlakot elfoglalván, Horváthy János bánt egy csatában megverte s azon szerződésre kényszerítette, hogy a királynét szabadon bocsátassa 1). Horváthy, midőn látná, hogy Mária pártja Magyarországban naponta növek→ szik, szavát beváltotta s a királynét, elébb megesküdtetvén, hogy a rajta elkövetett méltatlanságot megboszúlni soha sem fogja, a Velenczeieknek átadá; ki azután, velenczei hajón elébb Zengre, innen nyárhó 1én Zágrábba viteték, ott pedig férjtől, Zsigmondtól vétetett által, vele azután egyenlő ha→ talommal országlandó 2).

Azonban Horvát- s Dalmátország még mindegyre háborgott. A Horváthy pártja Tvartkó bosnya királytól segíttetvén, még a következő évben (1388) is fentartá magát, söt maga Tvartko is fegyverhez nyúlt s Osztroviczát, Clissát és Scardonát elfoglalta s készületeket tön a többi tengeri városokat is megtámadni. Zsigmond nejével Budára tértében, ismét Garát, Frangepán Jánost és Kanizsay Istvánt nevezte ki vezérekül a lázongók ellen. E vezérek 1388ban több várat elfoglaltak s több elfogott lázadót kegyetlenül kivégez– tettek ugyan, de Tvartkó s a háborgók hatalmát még sem

') 1408ki okl. Pray: Annal. 2, 182. Katona: 11, 175. 2) Több oklev. Katonánál: 11, 204. kövv.

törhették meg 1). Tvartkó, mig maga a tengerparti városokat háborgatá, més részről a lázadás tüzét folyton felszítani törekedett; s Palisna János is még mind erősen tartá magát Vránai várában. Zsigmond tehát, kivált a tengermelléki városok segélysürgetésére 1389ben személyesen vezette hadát a tartományba, s mig egy hadosztálylyal Bebek Imrét Vrána ostromára küldötte, maga a Száván átkelvén, Bosnyaországot támadta meg; midőn azonban Bebek Vrána alatt a Tvartkóval egyesült Palisnától megveretett, Zsigmond is visszavonult seregével 2).

Ez alatt Zsigmond más oldalról is megtámadtatott. Ulászló, Hedvig férje s lengyel király Halicsot is kormánya, Moldvát s Havasalföldet pedig lengyel fenhatóság alá akarván keríteni, 1387ben Oleszk várat Halicsban elfoglalta, Myrcse havasalföldi fejedelmet föllázította, a moldvai vajdát pedig Lengyelország iránt hűségre kötelezte. A dalmát ügyekkel elfoglalt Zsigmond, midőn ereje kétfelé munkálkodni nem volna, Ulászlóval 1388ban egy évi fegyvernyugvásra lépett. De alig járt le ennek ideje, Ulászló 1389 végén a moldva és havasalföldi vajdákkal Zsigmond ellen frigyet kötött. Zsigmond e hütlenséget megboszulandó, 1390ben Kanizsay Jánossal Moldvára ütött és István vajdát hűség- s adófizetésre kényszerítette 3). Ez alatt Hedvig, a magyar sereg távollétét használandó, egy lengyel sereget maga vezetett Halicsba s a legnyomosabb várakat elfoglalván, a magyar örsereget és kormányzót a tartományból kiűzte *).

1) Thuróczy: IV. Cap. 4. Kerchelich: Hist. Eppat. Zagr. 337. Ka. tona: 11, 264.

2) Oklevek Katonánál; 11, 276. kövv.

3) Zsigmond oklev. Katonánál: 11, 292. Thuróczy: IV. Cap. 5. *) Dlugos: Lib. X, 116.

,

Zsigmond ezt kénytelen volt tűrni, mert országát több oldalról veszély fenyegette. Tvartko bosnya király, a horvát lázongók pártfogója, a dalmát városokat annyira szorongatta, hogy ezek, segedelmet Zsigmondtól többszöri sürgetéseikre sem nyervén, 1390ben, Jadrát kivéve, Tvartkónak hódolának 1). Más részről Bajezid, török szultán, 1391ben Bolgárország több helyeit elfoglalta, Szizman fejedelmet elüzte, sőt Szerémet és a macsói bánságot is két izben háborgatta, de Maróthy János, Gara Miklós és Perényi Pétertől mindannyiszor visszaűzetett 2). Zsigmond ezután követe által inté a szultánt, hagyná békével tartományait; de Bajezid még a követet is őrizet alá tétette s ujabb becsapásokat intézett; miért a király, rabló csapatjai ellen 1392ben hadat vezetett. Az ozman főhad, a csatát kerülvén visszavonult mire Zsigmond a macsói bánságba térvén, azt a kalandozó török csapatoktól megtisztította. Ezt végezvén, hadát Dalmátországba vezette, hol ügyei időközben szerencsésebb fordulatot vőnek. Palisna János s kevéssel utána Tvartkó is, 1392 elején meghaltak. Gara Miklós, az uj horvát bán, a zavargások e két oszlopának kidőltével, mire a király a tartományba érkezett, több tengermelléki várost visszafoglalt. Zsigmond, a bán seregét is magához vonván, Dobor várát, hova Horváthy több pártfeleivel zárkózott volt, kezdé ostromolni. A vár, noha erős vala, nem sokáig állhatott ellent a heves rohanásoknak. A lázadók azonban még a bevétel előtt elillantak s csak Horváthy Jánost sikerült közölök bujdosásában kézre keríteni. Dabissa, Tvartkó utóda, hallván Dobor bevételét, személyesen a király táborába ment s hűséget esküdött 3).

') Lucius: Lib. V. Cap. 3, 416. Paullus de Paullo, Schwandtnernál: id. h. 729.

2) Zsigm. lev. Katonánál: 11: 292. Thuróczy IV. Cap. 5.

*) Oklev. Praynál: Annal. 2, 188. Katona: 11, 333. Thuróczy: Cap. 4.

De Zsigmond mind e mellett sem igérhetett magának e részről nyugodalmas uralkodást, mig a Dobor várból megszökött pártosok, kiknek hatalmától s Magyarországban is sokoldalu összeköttetéseiktől méltán félhetett, kézre nem kerülnek. E végre tehát egy hadosztályt hagyván hátra, maga, miután Horváthy Jánost elfogott pártfeleivel utjában, Pécsett kegyetlen halállal 1) kivégeztette, Budára visszatért.

de

Az ingerültség azonban kormánya ellen Magyarországban is még mind egyre tartott. Zsigmond indulatos, hevének kitöréseiben nem ritkán durva, önkényes jellemű volt, az országnagyokkal kevély, lenéző, megvető módon bánt, e mellett számos idegeneket kik közt Bolko, oppelni herczeg, a cseh Sternberg, a lengyel Stibor, a német Cilleya magyarok lealázásával igen is kitüntetett. Bántá, továbbá a szigorúbb erkölcsű magyarokat kicsapongó ledérsége, kivált azon önkénye s elbizottsága, mi szerint ő, ki egyedül Mária tekintetéből emeltetett a királyi székbe, egy, 1393ban Venczel bátyjával kötött szerződésében, magtalan halála esetére az ország örökösödését neki igérte 2). Mind ez ingerültséggel tölté el a kedélyeket, és sokan már csak alkalomra vártak, mellyben ellenséges indulataiknak szabad kitörést engedjenek.

Volt volna pedig oka Zsigmondnak a nemzet szeretetét és bizodalmát magának biztosítani. Egy részről a gyengélkedő Máriának hosszu életéhez nem volt sok remény, S az urak közöl titkon sokan hajlának Hedvighez; más részről a török 1394ben a magyar fenhatóság alatti déli tarto

') Tüzes fogókkal csipdeztette, lófarkon hurczoltatta, s végre megnégyeltetvén, a város kapuira függesztette.

2) Windeck Fesslernél: 4, 98.