varteli kormánya alatt az országtól elszakadtak, ismét meghódoltatta. De ő inkább tudott foglalni, mint megtartani. Ezeknek kormányában igen hibás volt politicája. Ő csak e tartományok vajdáit, fejedelmeit törekvék kedvezései által személye iránt hűségre, ragaszkodásra birni; de elmulasztotta magokat a tartományokat egynémi intézmények által szorosabban kapcsolni az anyaországhoz, azoknak érdekét ezével egygyé olvasztani, s magokban a népekben gerjeszteni rokonszenvet a magyar kormány, magyar érdek iránt. Sőt azon térítői buzgalma által, melly nem ritkán erőszakos eszközökhez is nyult, e tartományok ó hitű, vallásukhoz féltékenyen ragaszkodó népeiben olly idegenséget szült a magyarnév iránt, hogy azok, bár fegyverhatalmát eléggé ismerték, már alatta is többször föllázadtak, halála után pedig egyenként elszakadoztak az anyaországtól.

Lajos külpoliticájának eredményeinél minden tekintetben maradandóbb volt hatása az ország belső állapotára. Lajos udvarának fénye, de még sokkal inkább jellemének annyi szép s tündöklő tulajdonokat egyesített nagysága által a királyságnak, mellynek tekintélye az utólsó Árpádok alatt annyira megcsökkent, s csak Károly alatt kezdett emelkedni, vakító fényt és erőt kölcsönzött. Az ő szép s nagyszerű lovagi jelleme, bátorsága, igazságszeretete s adakozása, olly tiszteletet s népszerűséget nyert, minővel sz. László óta egy királyunk sem dicsekedhetett. A monarchiai elvnek Lajos minden módon igyekvék tágasb alapot vetni; mire azonban nem mindig a legczélszerűbb eszközöket választotta; az önkény, bár szelíd, bár nép-boldogító, melylyel a kormányt igazgatta, czélhoz a királyság s monarchiai elv erősítésében, a jövendőt tekintve, nem vezetett; sőt valószinűleg már alatta visszahatásra ingerlendette az aristocratiát, ha ennek képviselőit, a hatalmasabb urakat, különféle kedvezések által nem sikerül érdekébe vonni, s az önkénye

sen gyakorlott hatalmat kevesbbé óvakodik a nemesség kényesb jogainak megsértésére fordítani.

Lajos országgyüléseket nem tartott, hanem az érdeké– be vont urakból alkotott országtanács által szokta a nyomosabb ügyeket elintézni. E tanács természetesen könyebben vezethető volt, mint az ősnépgyülések bélyegét viselt, közönségesen zajos országgyülések; de bizonyos, hogy mit ekként a király személyes vagy családi érdeke tekintetében a főnemességtől nyert, mind az a királyság rovására történt, mert miként később világosan kitünt, hatalmának és tekintélyének alapját gyöngítette, midőn a köznemességet, a trón ezen legerősebb támaszát, mellőzvén, a főnemesség hatalomkörének tágitása által az oligarchiát erősödni engedte. Hízelkedett Lajos hiúságának, midőn a fönemesekben mind megannyi kiskirálytól szemlélte magát környeztetni. És tagadhatatlanul egyik legnagyobb hibája Lajos kormánylatának az, hogy miután személyes tulajdonai által a királyság tekintélyét magában annyira felmagasztalta volt, a trónnak az elébbi zajos időkben meggyöngített alapját nem szilárdította olly intézmények által, mellyek nemzeti elemekből származtatván, tartósakká lettek volna. E czélra kétségkivül legüdvösebb eszköz leendett: országgyülések sürübb tartása, s az ezeken bővebben kifejtendő helyhatósági szerkezet; mi az oligarchiának kellő korlátokat fogott volna szabni. Ennek elmulasztása okozta, hogy alig hunyt el a szeretett, dicsőitett nagy király, az általa kegyelt oligarchiának egy lázadása a trónt már is alapjaiban megingatta.

De nem csak a királyságnak, hanem magának az országnak is káros volt azon engedékenység, mellyel Lajos az oligar– chia erősödését nézte, söt ápolta. Azok a nemzetet és országot elemeiben felforgatott villongások, mellyekkel utóbb a féktelen oligarchák a hazát magán érdekeik miatt hábor

gatták, egyedül ezen oknak következményei. Lajos a köznemességről sem feledkezett meg ugyan egészen, s egyebek közt tetemesen szaporította annak osztályát, midőn a királyi udvar személyes szolgálatára, termesztmények szállitására, s a királyi seregbeni hadakozásra kötelezett udvarnokok s más föltételes szolgálat alatt lévők nagyobb részét megnemesítette 1); továbbá midőn II. Endre szabadságlevelét (az arany bullát) megerősítvén, a köznemesség jogait helyreállította, s iránta általában olly jótékonysággal viseltetett 2), hogy általa még halála után is sokáig a kegyes király" (rex piissimus) czímmel magasztaltatott. De ez mind nem volt elég az oligarchia hatalmának ellensúlyt vetni, miután, kivált más részről a főispánoknak ) engedett nagy hatalom

1) Joann. Archidfae. de Küküllő: Cap. 51. A várjobbágyok egész osztályát azonban nem emelte — mint már említők — országos nemességre. Az általa megnemesített udvarnokoktól veszik nagy részben eredetöket az, ugy nevezett, egytelkes nemesek.

*) Miként ezt maga is bizonyitja egy 1367ki levelében :,,Scitis — mond-quod nos hactenus omnem vestram voluntatem et beneplacitum adimpleverimus, et adhuc facimus Deo duce." Cod. Dipl. IX, 4, 48.

3) A főispánok kötelességeit ekkép határozza meg Lajos egy 1352diki levelében, mellyben az ugocsai nemességnek jelenti, hogy megyéjök kormányát élte fogytáig Szirmay Miklósra bízta legyen: „Ut ipse inter alia, quae sui sunt officii ad infrascripta sit specialiter obligatus: ut omnes vos in omnibus iuribus et libertatibus vestris conservare et tueri debeat ac defendere; teneaturque attendere et pervigil esse, ut proventus fisci et Camerae nostrae de dicto Comitatu Ugoch provenire debentes nobis fideliter administrentur, et quod literas et mandata nostra ab omnibus in illo Comitatu existenfibus observari faciat, ac deinde ut progressum et libertatem salium ac monetarum et omnium officialium nostrorum protegere debeat et defendere. Cod. Dipl. IX, 2, 148.

által a nemesség municipalis szerkezetét egynémiben meggyöngítette. Van ugyan annak nyoma, hogy a megyei gyüléseken Lajos egynémi, kivált hadi ügyet tárgyaltatott, mi talán országgyülésre tartozott volna 1). De a főnemesség elhatározó befolyása itt sem engedte a köznemesség élénkebb mozgását kifejleni.

Az alkotmány egyéb intézményeire (a már fönebb említett ösiséget kivéve) áldásos volt Lajosnak hatása. Az igazságszolgáltatásban atyja nyomdokain indulván, az általa eltörlött istenitéletek helyébe állított helyesebb törvénykezési formákat tökéletesítette s az igazságszolgáltatást gyorsította. Polgári pörökben még a papságot is a főispán s megyei törvényszék, a birtoki pörökben pedig a nádor itélete alá vetette 2). Az úriszékek azonban, mellyeket a parasztság első folyamodási törvényszékeül rendelt, káros intézmény vala, mert a parasztságot egészen az urak önkénye alá vetette. Üdvösebb volt az, hogy a szepességieknek a lőcsei formájára törvénykönyvvé alkotott régi törvényes szokásaikat s őseik rendeleteit 1370ben megerősítette. Méltó itt megemlíteni, a törvénykezési esküvés alakját is a határkérdésekben: a papok tanúkul hivatván, kezeiket mellökre tével, lelkiösmeretökre s papi hitökre, a nemesek s más világiak pedig fegyvereiket letették, saruikat levetették, S így fejeik fölé földet emelvén, esküdtek a földre 3).

1) Kovachich a pécsi püspöki levéltárból egy okiratot említ (Suppl. ad Vest. Com. 1, 280), mellyben a király meghagyja a jászai conventnek, hogy a hozzá küldött királyi parancsot Sáros vármegye nemességének előadja s annak arról véleményét s érzelmeit a királynak híven megirja.

2) Egy 1353ki oklev. Cod. Dipl. IX, 2, 220.

),,Prout moris est jurare super terram." U. o. 4, 280.

Különben a magánjog rendszerbe állításáról szó még nem volt, s az országgyülések törvényein kivül, mellyek minden előforduló esetekben szabályul még sem vétethettek, az ősi törvényes szokások szolgáltak zsinórmértékül. Voltak azonban már férfiak, egy neme az ügyvédeknek, kik, kivált a joggal és törvényekkel foglalkodának 1). — A királyi cancellaria e korban rendeztetett először czélszerűbben, s a jegyzői hivatalnak már meghatározott stylje s iratmodora volt 2); de fájdalom, latin nyelven, mellytől a nemzeti, a közéletben mindinkább kiszoríttatott.

Az igazságszolgáltatás törvényszerűsége, s az igazga– tás jogszerűsége mindig egyike volt Lajos főbb gondjainak, s erről nem csak az ország különbféle részein e végre különösen megbizottak által tudósíttatá magát 3); hanem, nehogy a paraszt nép törvénytelen adókkal terheltessék, igazságtalan itéletekkel zaklattassék, vagy rablóktól károsíttassék, gyakran álruhába rejtezve látogatá meg a városokat és falukat, tudakozódék a tisztviselők felöl s lepte meg azokat tiszti foglalkodásaik között. Sőt gyakran még a király felől is kikérdezé az őt nem ismerő alattvalókat, s mint az évkönyv mondja *), az együgyüek feleleteiből javítgatá erkölcseit s a kormány hiányait.

A statusgazdaság tekintetében nem legjobb tapintatot bizonyított Lajos; s azon kivül, mit a bányászat előmozdítására tett, nagy részben hibásak voltak financzmüve

'),,Viri literati ..... sapientes tam in iure, quam in facto et regni consvetudinibus." 1372ki oklev. Katona: 10, 528.

2) Ars Notarialis sub Ludovico R. H. conscripta. Kovachich: Formulae Solenn. Styli 1 — 154.

3) Kovachich: Suppl. ad Vestig. Comit. 1, 280.

*) Bonfin: Dec. II, Lib. X.