kivánt alkalom is adatott. Velencze a paduai fejedelem, Lajos frigyese; tartományában titkon lázadást törekvék készí– teni. Az ármánykodás fölfedeztetvén, a király frigyesének elégtételt kivánt adatni. De a köztársaság kevélyen utasította vissza követét; sőt a dalmát sónak birtokaiba vitelét is megtiltotta. Lajos tehát Carrarai Ferenczen s az aquilejai patriarchán kivül még Genuával is szövetségre lépvén, a háborút ezekkel szárazon és tengeren egyszerre megkezdette. Velencze a tengeren eleinte szerencsével harczolt, s néhány dalmát várost is elfoglalt. Lajos, kit 1378ban ismét lengyel zavargások foglalának el, ez évben szárazon is kevés tüzzel és erővel viselte a háborút. De a következő évben letünt Velencze szerencsecsillaga. A nagyobb számmal küldött magyar sereg szárazon, s a diadalt nyert Doria, genuai admiral, tengeren, annyira kezdék szorongatni, hogy a kevély Signoria békeért esedezett. A föltételek, mellyeket Lajos elébe szabott, kemények voltak s lealázok; egyebek közt kivánta, hogy a társaság által választandó dogek mindig a magyar királytól erősítessenek meg. Velencze, miként várható volt, erre rá nem állott. A béke-alkudozások e szerint 1380ban egy ideig uj báborúskodással megszakasztva, hosszúra nyultak, míg a béke 1381ben végre ezen feltételek alatt megköttetett: Velencze a királynak hadi költség fejében évenként 7000 aranyat fizet; a magyar király ellenben Pago szigetéről s a dalmát sóvali kereskedésről mond le; továbbá, a magyar alattvalók Velencze engedelme nélkül a köztársaság birtokában nem hajózhatnak; valamint Velencze kalmárai sem a király engedelme nélkül a magyar révekben 1).

Ezen a magyar kereskedésre nézve olly káros béke megkötésének leginkább Durazzoi Károly, ki a magyar se

') Pray H. R. H. 2, 140. Katona : 10, 686.

reget vezérlette, volt siettetője. 1378ban XI. Gergely pápa halála után, a bari érsek emeltetett VI. Orbán név alatt a szent székbe. De az uj pápa Johanna királynénak nem tetszék, s ő az avignoni cardinálok által VII. Kelement választatta ellenpápává. Orbán ezért a királynét egyházi átokkal sujtotta, s Nápolyt, mint pápai hűbért, Lajosunkra ruházta1). Johanna ellenbenkinek negyedik férjétől, Otto braunschweigi herczegtől sem született gyermeke — Anjou Lajos franczia herczeget nevezte 1379ben, épen midőn királyunk Velenczének ama súlyos békeföltételeket szabta, calabriai herczeggé s Nápoly örökösévé. Orbán pápa s Durazzoi Károly ezután sürgették a királyt, hogy Velenczével békét kössön, s Johannának és az általa kinevezett örökösnek munkálódásait akadályozza meg. Lajos ennél fogva nem vonakodott az ajánlott békét elfogadni, s mihelyt az alkudozások 1381ben megkezdettek, Durazzoi Károlyt, elébb esküvel kötelezvén, hogy leányainak örökségét nem háborgatandja, igényei kivívására sereggel Nápolyba küldötte. Károly, miután utjában Nápolyt a pápától hűbérül átvette, Johanna seregét megvervén, őt magát is elfogta, s a következő évben börtönében megfojtatta 2). És ekként lön Johannán megboszulva Endrének halála.

Az erejében naponta fogyó, beteges Lajost ez alatt súlyos gond aggasztá leányai s azoknak öröksége miatt. A magyarok ugyan biztossá tették már őt, hogy halála után öregebb leányát, Máriát emelendik a királyi székbe; Lengyelország örökösödése azonban még mind bizonytalan vala. A kassai országgyülésen 1374ben a lengyel rendek is hajlandóknak nyilatkoztak ugyan a király óhajtását teljesíteni,

1) Lucius: Lib. V. Cap. 1.

2) Katona: 10, 697.

de a pártzajlongás, melly az országon elhatalmazott, s melylyet legközelebbi időben még nagyobb lángra gyujtott az, hogy a Lajosra Nápoly s Johanna miatt bosszús VII. Kelemen ellenpápa Ulászlót, a nyugtalan herczeg-szerzetest,— ki az országot már minap is háborgatá, s apátságából, mellyet Magyarországban bírt volt, ismét Francziaországba költözött, lengyel királylyá nevezte: mind ez méltó aggodalommal tölté el Lajost. Ez okból ő 1382 elején a lengyel fönemeseket Zólyomba tanácsra gyüjtötte, és sikerült is neki reábírni őket, hogy Mária leányának és Zsigmondnak hódoljanak.

Durazzoi Károly ügye azonban Nápolyban még koránsem volt biztosítva. Nem csak a pártok ellen kelle vívnia, hanem a Johannától örökösévé nevezett Anjou Lajossal is, ki 1382ben nagy sereggel méne Nápoly elfoglalására. Lajosunk Károly kérelmeire még azon évben egy hadosztályt küldött segedelmére 1); mi előtt azonban Károlynak ellenétöli megszabadultáról értesülhetett volna, öszelő 11dikén, életének 56dik, dicső kormányának 41dik esztendejében, népének őszinte s méltó bánatára meghalt Nagyszombatban, honnan tetemei Székes-Fehérvárra vitettek.

Lajost az utókor nagy melléknévvel tisztelte meg; és ö megérdemlette azt. Ő korának fejedelmei közt kétségkivül első, barátot és ellent egyiránt kényszerített magas lelkének elismerésére s tisztelésére, alattvalóit, kik magán és nyilván életének tanúi valának nem kevésbbé, mint a külföldet, hova híre, tettei s nyomatékos befolyása hatott. Az europai hírt, az átalános becsültetést Lajos, leginkább az e korban már ritkább lovagisága által vívta ki. Egynémi vo

1) U. o. 704.

nás ebből már atyjában, Károlyban is megvolt, mint azt vallásossága, lovagi játékai, a nőnem iránti ledér udvariassága bizonyítják. Mind ez azonban sokkal mélyebb alapokon nyugvék Lajosban. Ő egy tökéletes középkori lovag volt, a vallásosság hö buzgalmával, a vitézség regényességével, a nönem iránti udvariasság egész bensőségével. Vallásossággát nem, miként Károlyban a külső, lélektelen gyakorlatokbani tulzás, hanem a szív jámborsága bélyegzi s azon csüggedetlen buzgalom a másként hivőknek a római cath. egyházba téritésében, mellyhez, bár általa magának sok nyugtalanságot, déli tartományaiban többször lázadást okozott, népe számát pedig a kiköltözött marmarosi oláhokkal s a kiűzött zsidókkal csökkentette, mind halálaig hű maradt. Vitézségét nem játékokban, hanem komoly viadalban, a harcztéren tüntette ki, miért népe szint ugy bámulta Canosa s Aversa falain, mint tisztelte és csodálta emberszeretettel párosult bátorságát a hullámborította ifju megmentésében. A nönem gyöngéd tiszteletét ő neje, de kivált anyja iránti határtalan engedékenysége és szeretete által tanúsitá; erkölcseiben pedig tiszta volt a Károlyban megrótt csapodár ledérségtől.

7. S. Kormánylatának eredményei.

Lajos nem csak mint ember, nagy volt ő mint király is, bár nem ment minden tévedéstől; s méltó, hogy fényes kormánylatának hatását, kivált az ország belállapotára kissé bővebben megemlítsük.

Lajos külpoliticájának jelleme ugyanaz, melly az atyjaénak törekvés frigykötések, házassági szerződések, avatkozás által családjának hatalmát emelni, s a polczon, mellyre azt atyja s maga emelte, megtartani. A szomszéd fejedelmek közt Lajos is, miként atyja, egyeztetői, béke

birói befolyást tudott magának pénzereje, fegyverhatalma és személyes tulajdonságai által kivívni. Családa érdekében ő Kázmér király számára tartományokat foglalt. De néha minden közvetlen érdek nélkül is avatkozott külügyekbe, a pápát, osztrák s bajor fejedelmeket védelme alá fogadta. Ennél fogva szava eldöntőleg nyomos volt Europa politicai mérlegében; s az adriai, balti és Fekete-tengerig hangzott fejedelmi paranesa.

Azonban Lajos e fényes kormánylata mellett is eltévesztette a czélt, melly neki nagy uralkodói tehetségeinél s hatalmánál fogva kitűzve volt; s a körülmények szerencsés találkozása következtében mintegy önkényt ajánlkozott. És e czél nem kevesebb volt volna, mint Magyarországból egy hatalmas, keletet nyugattal közvetítő birodalmat alkotni mellyen idővel a már akkor is félelmessé válni kezdett azsiai török vadság rohanó ereje megtörjék, s melly a keletre kiterjesztendő europai polgárisodás szilárd alapjaul szolgáljon. De bár milly csillogó szint öltött is fel kormánya alatt Magyarország: e czéltól Lajos még is igen messze maradt ; söt mondhatni, azt föl sem fogta. A haza, mellynek illy hatalom alapjaul kell vala lennie, e fényes kormánylat mellett is valóban igen keveset gyarapult hatalmában s tekintélyében. A nagyszerű dráma alakjai közöl csak a király emelkedik ki óriási nagyságában; s mind az,- mi a hazát emelni látszik, nem annyira ennek magának sajátja, mint inkább csak a király személyéről visszasugárzó mulékony fény, melly vele együtt letünt, kevés nyomot s csak igen rövid időre hagyva maga után. Mit csak abból lehet megfejteni, hogy Lajos az ország külviszonyait nem a nemzet természetes érdekeinek és sajátságos elemeinek szilárd alapjára épitette.

Lajos a déli tartományokat, mellyek hajdan a magyar korona fenhatósága alatt voltak, de az utolsó Árpádok za