hűbéri elvet egész szigorúságában Lajos e törvényben nem alkalmazta s azért a czélt sem érte el, mellyet megközelíteni akart, a nemesi családok elszegényedésének s a hadügyre ebből származó károknak meggátlását. E végre még a jószágok oszthatlansága s az elsőszülötti örökösödés volt volna szükséges, miként mind a kettő hűbéri szerkezetű országokban valóban fenállott. De ezt már ellenzették a magyarok fogalmai a szabadságról s a két nembeli gyermekek jogegyenlőségéről; melly szerint a jószágok az ösiség ezen törvénye mellett is nem csak fiu, hanem negyed részben leány gyermekek közt is felosztattak, s a hűbériség az allodialis rendszerrel összeolvas talott. Az ösiség ekként csak a királyra nézve tette a jószágokat hübérekké, s hasznot csak a királyi kincstárnak hajtott magszakadás esetében; a nemességet pedig minden haszon. nélkül korlátolta szabadságában; és az ipart s kereskedelmet mind máig lebilincselte; mert e vegyes alakban áll fen mind máig az ősi javak birtokjoga. És lehet, hogy ezen elvvegyület, melly a birtokjognak némi szabadsági színt kölcsönöz, okozta ezen hitelt ölő s ennél fogva az ország anyagi érdekeire olly igen károsan ható, az alkotmánynak ös elemeivel pedig merőben ellenkező törvénynek mind máig fenmaradását.

Hasonló okok birták Lajost ezen országgyülésen még egy másik, szintolly hűbéri szellemű, intézmény megalapításá– ra, mint minő az ősiség. Nehogy az urak, kiknek hiúságát, czím és hatalomvágyát, mint elébb Károly, ugy Lajos is, egyiránt fölizgatta, hogy őket minél számosabb zászlóaljak kiállitására birja, ez ellen a költségek miatt kifogást tehessenek, egyszersmind pedig, hogy a kincstári jövedelmeket is gyarapítsa, a parasztságot a mind máig fenálló kilenczedadó alá vetette ). És igy a hűbéri elvet ebben is, a paraszt

') E' törvény indító oka igy fejeztetik ki magában a czikkelyben :

ságra terhes, az iparra pedig káros módon megállapította. De ennél még károsabb következésű volt a parasztságra azon két törvény, mellyeknek egyikében a nemesség és papság jobbágyainak ügyeit egyenesen uraik hatósága alá rendelte s így ezeknek patrimonialis hatalmát jobbágyaik felett megalapította; másikában pedig a parasztságnak még az 1298ki rákosi nagy országgyülésen nyert szabad költözési jogát az urak engedelmétől föltételezte. E' két törvény által a parasztság, melly, az alkotmány lánczában az utólsó szemet tévén, más osztályra nem támaszkodhatott, egészen az uri zsarnokság igájába szoríttatott, mellyből aztán az ujabb korig meg sem szabadult.

Történt, hogy a szegényebb köznemesek jogaikban megsértettek s a várnemesek vagy várjobbágyok föltételes szolgálatára szoríttattak; azonkivül az István vezér tartományában (tenuto Ducis) lakók a többi részek nemességétől mint alábbvalók megvettettek: a 11dik t. czikk tehát rendeli, hogy mind a király, mind a vezér tartományában minden igazi országos nemes ugyanazon szabadsággal birjon 1). E

,,Ut per hoc honor (jövedelem) noster augeatur, et ipsi regnicolae nostri fidelius nobis possint famulari." Hadszaporitási czélját ez, s azon egyéb eszközök által, mellyekkel a nemességben vetélkedést kelte föl, annyira elérte Lajos, hogy némelly urak magok megerőtetésével is mennél számosabb banderiumot törekvének fölállítani (p. o. Nagy Mártoni Miklós. 1. Cod. Dipl. IX, 2, 218) Lajos pedig több ízben 200 ezernyi hadat volt képes kivezetni.

1) Törvénytárunkban e czikkben hibásan áll: „universi veri nobiles" helyett viri nobiles", mi az értelmet elferditi, és sokakat azon hibás véleményre vezetett, mintha Lajos a várnemeseket e törvény által országos nemesekké emelte s a várintézetet végkép eltörűlte volna. E t. czikk a „nobiles jobbagyones castri" czimű nemeseket teszi ellentétbe a „veri, puri,

zeken kivül emlitésre méltóbbak még a következő törvényczikkek: az ártatlan gyermekek és rokonok, szülék és rokonok bűneiért - miként Zách Felicián családjával történt, — soha se bünhesztessenek; a kamrai nyereség czimű adó minden jobbágytelektől három máriás garasra szabatott; az egyháziak világi ügyekben világi törvényszék alá vettettek, s megtiltatott azokat, kikkel pörlekednek, a király tudta s megegyezése nélkül egyházi átokkal sujtaniok 1); végre rendeltetett, hogy a birtoki pörök a harmadik törvényfolyamon bevégeztessenek 2).

4. §. Éjszakkeleti s velenczei viszonyok.

Ezen országgyülés után ismét az éjszakkelet foglalkodtatá Lajosunkat. A mai Moldvában lakott tatárok több izben nyugtalanították rabló kalandjaikkal Kázmér király tartományait. Lajos tehát 1352ben Apor, vagy Laczkovics Endre vezérlete alatt egy nagy sereget küldött ellenök. A tatárok, miután Atlamos vezérök a csatában megöletett, egész Krimig visszanyomattak s Moldva elfoglaltatott 3). De Keistut lith

naturales nobiles“ czimű országos nemesekkel. L. erről bővebben Jerney János értekezését a Tudománytár 1841diki majusi füzet 306. lapján.

1) Az egyházi s világi hatóság alá tartozó ügyeket Lajos már egy 1344diki oklevelében (l. Cod. Dipl. IX, 1, 193) meghatározá. Az egyházi hatóság alá vetette: a papok és nők megverése, a jegyajándék, a hölgyeken elkövetett erőszak, házasságtörés és a végrendeletekről szóló ügyeket. A házasságtörésre nézve azonban a panaszlónak szabadságában hagyatott, ügyét, ha ugy akarta, világi törvényszék elébe vinni.

*) Ezen országgyülésen a bírák és tisztviselők számára hiválalukba léptökkor egy iszonyú eskü is iratott. (l. Törvénytár.) 3) Katona: 10, 62.

ván fejedelem sem tartá meg a mult évben tett fogadását, s mig a magyar sereg Moldvában táborozott, ő Halicsot ismét háborgatá s Vladimírt elfoglalta. Lajos, ki 1353ban a Velenczével ellene szövetkezett Dusán szerb fejedelem ellen harczolt, segedelmére ez évben nem lehetett, miért Kázmér kénytelen volt Vladimírt a lithvánoknak átengedni. De következő évben, midőn az elbizott lithvánok tatárokkal szövetkezve Halicsot ismét pusztították, Lajos 200 ezernyi sereget vezetett a nyugtalan kalandorok ellen, s a litvánokat a lengyel tartományok visszaadására, a tatárokat pedig a Dnéper és Bog folyamig visszavonulásra kényszerítette. Ez alkalommal a minap megölt Atlamos vezér fia Lajosnak hüséget, évenkénti adót s keresztény vallásra-térést igért 1). E hadmenet után Lajos Kázmérral a lengyel örökösödési szerződést megerősítette, s a talán attól tartott lengyel urakat, hogy országok, midőn annak kormánya Lajos kezére jutand, Magyarország tartományává tétetik, szabadságaik megtartá– sáról biztosította 2).

E közben a Velenczével még 1346ban kötött béke ideje lejárt, s az álnok Signoria míg egy részről a szerb fejedelemmel s a dalmát városokkal alattomban frigyet kötött, más részről Lajoshoz a békeidő' meghosszabbításáért folyamodott. De ez nem maradt titok Lajos előtt, ki Jadra veszteségét különben sem feledhette el. Miután tehát, hogy hon minden biztosítva legyen, barátságos viszonyait Károly császárral s osztrák Alberttel uj frigy által megerősítette, s az aquilejai patriarchát érdekébe vonta: seregét személyesen Istriába vezeté, Chuzy János horvát bánt pedig egy hadosztálylyal Dalmátországba küldötte. A hadmenet mindkét részről szerencsés volt. Dalmátországban Spalatro több más várossal megadta magát. Istriában pedig, miután Lajos

1) Joann. Archidiac. de Küküllő: Chron. Cap. 29. Katona; 10, 98. 2) Katona 10, 112.

Carrarai Ferencz paduai fejedelemmel szövetkezett, Treviso s vidéke elfoglaltatott 1). A megrettent Velencze a pápa közbejárásáért folyamodott. És Incze pápa, ki Lajost az óhitü szerb Dusán ellen már elébb felültette, s a kereszténység kapitányának nevezte ki, most őt szemrehányásokkal illette, hogy Velencze miatt az eretnekek elleni hadmenetet elmulasztja 2). A közbejárásnak azonban nem volt sikere, mert bár Lajos öt hónapi fegyvernyugvást engedett, de midőn Velencze Lajos kivánatára, hogy az egész Dalmátországról lemondjon, rá nem állott, a harcz 1357ben ujra megkezdetett. A királyi had szerencséje végre megtörte Velenczét; s a kevély köztársaság az év vége felé békeköveteket küldött Budára. A hosszu alkudozás azután 1358ban avval végződék, hogy Velencze a dalmát városok birtokának igényéről örökre lemondott, Lajos pedig mind azt viszszaadta, mit Friaulban elfoglalt; ezen felül a hajózás és kereskedés mind a két részről felszabadíttatott, s kiköttetett — mi később uj viszályokra adott okot- hogy Velencze Lajos számára s költségein, valahányszor kivánandja, 24 hadi hajót állítson 3). És ekként Dalmátország, hosszu elszakadt

1) Joann. Archidiac. de Küküllő: Cap. 26. 27.

2) Katona: 10 166.

5) U. o. 195 211.

Archidiac. de Küküllő: Cap. 28. A velenczei háború két jelenete sokkal szebben jellemzi Lajosunkat, mintsem azokat, bár röviden, në emlitenők. Baldachini Julián ajánlkozék a Signoriának, hogy 12,000 aranyért és Castelfrank váráért a nagy ellent élve vagy halva kézre keriti. A tanács vagy a dijt sokalva, vagy emberiségből s tiszteletből a lovagias király iránt, az ajánlatot el nem fogadta. Midőn aztán Velencze békét kért, nem mulasztotta el ezzel is támogatni kérelmét. Lajos erre kivánságát nyilvánítá, a férfiut látni:`s miután Baldachini, szabad menetről biztosittatván, a királynál megjelent, ez őt gazdagon megajándékozva bocsátotta el magától.-- A másik nem kevesebbé jellemző. Trevigo hosszas