nyait összeszedetni s nyilvánosan megégettetni, a népnek pedig kihirdettetni: hogy mind azok, kik ezután ezen irományokat venni, s azok tartalmához szítani merészkednének, javaik elkobzásával fognának bünhesztetni 1).

De mind ez sikeretlen volt; söt már Magyarországban is mindinkább szaporodott az uj tanokhoz szítók száma, ámbár azokat Szathmáry, esztergami érsek, a pápa meghagyá– sából minden nevezetesb városban szószékről is kárhoztatta. Itt Luther tanainak legbuzgóbb barátja s hirdetője az említett két főiskolai tanítón kivül Cordatus Konrad s Henkel János volt mind a kettő udvari káplán. Mikép ezek magát Mária királynét is hajlandóvá tették a reformatióhoz, eléggé bizonyítja az, hogy Luther a szent irás egy részének uj fordítását neki ajánlotta. Az 1523ki országgyülésen pedig Winsheim és Grineus olly nyilván kezdének tanítani, hogy Szálkánnak kit a pápa az uj tanok kiirtására a bíbornoki méltóság igéretével is tüzelt 2), figyelmét is magokra vonván, Winsheim tüstént száműzetett, Grineus pedig börtönbe záratott; honnan csak Mária királyné, Thurzó Elek s még néhány más urak közbejárására szabadulhatott meg. Szálkán azonban Cajetán pápai követtel s e tárgyban még a catholica valláshoz buzgóan ragaszkodó Verbőczyvel is egyesülvén, olly törvény alkotására birta a rendeket, mi szerint rendeltetett, hogy „a lutheránusok, s azoknak pártolói s követői mint nyilvános eretnekek fej- és jószág-vesztéssel bűnhesztessenek."

De valamint a többi, e korban alkotott, ugy e törvénynek sem lett semmi sikere. A hatalomviselőket, magát Szálkánt is egészen a politicai pártviszályok foglalták el. Más

') Pray Specim. Hierarch. 2, 215. 224. Katona: 19, 374. 390. *) Katona: 19, 445.

részről pedig az uj tanok hirdetőinek száma évről évre szaporodott, és már számosan, mások közt Czirják Márton, Linczi Dénes, Budai (másként Gleba) Boldizsár, Uthman János, Lányi Keresztély, Zigler János, Szalay Mihály, Dévai Biró Mátyás, Gálszécsi, Debreczenyi György, tanulták a Wittenbergi egyetemben Luther tanait, mellyeket azután, haza térvén, minden tilalmak daczára, sőt magoknak az uraknak pártfogása alatt terjesztették. Igy hirdette például a reformatiót Sárospatakon Kopácsy István, Ujhelyen Siklósy Mihály gróf Perényi Péternek, továbbá Huszár és Radányi Debreczenben Török Istvánnak —, Kalmáncsik Márton Munkácson Petrovith Péternek védelme s pártfogása alatt 1).

Erdélyben, kivált Szebenben, még mélyebb gyökereket vert a reformatio magának a szász ispánnak védelme alatt. A fönebb érintett parancs, mi szerint minden luthertani irományok megégetése rendeltetett, ki sem hirdettetett. És a templomok mindinkább ürültek, a nép mindinkább hon, vagy magán házakban összegyűlve, tartá az említett Sleziai Ambrus és Vich Konrád térítők vezérlete alatt ájtatoskodásait; s a papok és szerzetesek ellen annál nagyobb lön a gyűlölség, minthogy a szebeni nép és tanácsnak még eleven emlékezetében voltak ama viszályok, mellyekbe Bakacs Tamással a milkovi püspökség eltörlése alkalmával keveredett. A papok ellen több rendű gúnyiratok forogtak a nép kezén; s Huet Márton, városi lelkész, minden igyekezete mellett sem volt képes a reformatio terjedésének meggátlására egye– bet tenni, mint a térítőket egyházi átokkal sujtani, és Szálkán érsek segedelmeért folyamodni. Ez értesülvén, hogy elébbi rendeletei sikeretlenek maradtak, 1524ki nyárutó 15kéről költ levelében 2) Szeben s a Bárczaság espereseinek

') Lampe

Hist. Reform. 57. 59. Ribinyi: Memor. Aug. Confess. 1, 5.

2) Schmitth: Hist. Episcop. Agriens. 1, 227.

meghagyta, hogy ünnep és vasárnapokon, midőn a nép a templomokban legszámosabban összegyül, mind azokra, kik Luthert követik, irományait olvassák s terjesztik, és a papság ellen írt gúnyverseket éneklik, nyilvánosan egyházi át– kot mondjanak. Egyuttal pedig Gerendy Miklós Prépostot s Ráskay Gáspárt Erdélybe küldé, hogy az uj könyveket elégetni rendelő parancsait végrehajtsák s a vallásos mozgalmakat elfojtani, a népet az egyházi hatóság iránt engedelmességre szorítani igyekezzenek.

De bár e biztosok tisztökben a lehetőségig buzgón eljártak, a luthertani irományokat, hol csak kaphatták, megégették 1), gátot az uj eszmék terjedésének még sem vethettek. Sőt miután Ramasi Mátyás, Szeben egyik lelkésze is az uj tanokhoz szegődött, és Surdaster János, sz. Ferencz s György, sz. Domonkos rendi szerzetes, a papoktól kiűzött Sléziai Ambrus helyébe lépett, a reformatio Szebenben mind nyilvánosabb és erősebb lön. György, Csukás János szebeni tanácsos házában egy igen látogatott evangelicus iskolát állított, mellyben Luther szellemében felolvasásokat tartott. A hallgatók azonban kevés idő alatt annyira szaporodtak, hogy Csukás háza mindnyájokat be nem fogadhatván, György a városi tisztviselők s polgárok segedelmével felolvasásaira több házakat rendezett el. A káptalan e közben a városi tanácsnál mindent elkövetett, hogy György Csukás házából s a városból kiüzessék; mi végre Pemflinger szász ispánnak Budán távolléte alatt valóban is sikerült. György azonban Pemflinger házába vonult s a tanács kijelenté a káptalannak,

1) Lampe Lib. 1, 60 irja, hogy midőn e biztosok az uj könyveket máglyára hordatváu megégették, Luther zsoltár-könyve a máglyáról lepattant s égve Gerendy fejére esett s azt megégette. Gerendy fájdalomból vagy ijedtségből elájult, harmad napra pedig meghalt,

hogy a királybiró lakásában erőszakot elkövetni nem volna fölhatalmazva. A tanács mindazáltal, nehogy ezután a magán házakbani tanítás uj panaszokra adjon okot, Huetot s a káptalant arra birta, hogy idegen papoknak is engedtessék meg a templomban tanítani; mire Surdaster János, ki eddig a sz. Erzsébet-kapu melletti kereszt alatt tartotta beszédeit, a Ferencziek templomában olly sikerrel kezde tanítani, hogy a reformatio, a papságtól vetett minden gátok daczára, mind terjedtebb lön 1).

Hasonló előmenetelt tett a reformatio 1525ben Magyarországban is, kivált Szepes és Sáros megyékben s a bányavárosokban, hol (szebenbőli kiűzetése után) Vich Konrád és Ciszling, volt budai pap, tanított. Az említett megyékben is olly gyorsan terjedtek az uj eszmék, hogy azoknak követői 1524 végén elég erősek voltak több papokat, jövedelmeik letartása által, lelépésre kényszeríteni s helyeiket evangelicus szelleműekkel betölteni. Igy történt, hogy 1525 elején e megyékben már a papok közöl is többen állottak Luther zászlója alatt, miként kitünik a király azon leveleiből, mellyekben Szálkán sürgetéseire a rendeknek meghagyja, hogy az ujító papokat elfogván, az egri püspök helyetteséhöz küldjék, a világiakat pedig szigorú büntetések által rettentsék el az,,eretnekségtől“ 2). De valamint ezeknek, ugy a rákosi törvénynek sem lett foganata, melly a lutheránusokat megégetni rendeli: mindenkit csak a pártviszályok s a hazának közelgő veszedelme foglalt el. S a szebeni káptalannak egy 1526ki nyárelő 12kéről költ leveléből 3) tudósíttatunk, miképen György térítő Pemflinger pártfogása alatt a

1) Katona: 19, 497. 639.

2) Wagner: Diplom. Sáros. 31. 151.

➜) Lampé : Lib. 1, 60. Pray: Specimen Hier. 2, 227. Katona : 19, 639.

káptalan s tanács tilalmai ellen is folytatta téritését; mikép az egyházi törvényszék tekintélye végkép elenyészett, a bőjtök megszegettek, a térítők a templomokban nyilvánosan tanítottak, az egyházi átok megvettetett, a szertartások kigúnyoltattak, a lelkészek elűzettek s helyökbe az uj tanokhoz szítók állíttattak. Szálkán a király előtt Pemflinger hanyagságát az eddigi parancsok teljesítésében adta a reformatio e gyors haladásának okául, minek következtében Lajos épen hat nappal a török ellen indulta előtt (1526 jul. 14kén) kegy-s hivatalvesztés alatt parancsolá az ispánnak, hogy a lutheranusok ellen kelt parancsait pontosan teljesítse 1). De Pemflinger elébb személyesen akart az ügyről a királylyal értekezni s őt meggyőzni, miképen parancsait lázadás nélkül már lehetetlen teljesítnie, s reménylé is őt a királyné közbejárása által szelídebb és czélszerűbb szabályokra birní, mellyek által a zavargások, miket az erőszakos ellentállás okvetlen szülni fogna, meggátoltassanak 1); mire azonban a Tiszához ért, a mohácsi ütközet már megtörtént, mi azután az egyházi ügyeknek egészen más fordulatot adott.

') Schmitth: Episcopi Agriens. 2, 246. Katona: 19, 645. ") Haner: Hist. Eccl. Transilv. 479.