kássá vált, s mit a lovagi becsületről uralkodó eszmék is támogatának, el nem tiltotta.

HARMADIK CZIKK.

I. LAJOS KORMÁNY A 1342—1882..

1. S. Kormányra lépte. A szászok lecsillapitása és Bazarad meghódoltatása.

Hat napra atyjának eltakaríttatása után koronáztatta meg magát a virágzó, nagy reményeket ébresztett 17 éves Lajos; s mintha azon nagyságnak, mellyre az országot idővel emelte, előérzete fogta volna el a magyarokat, olly nagy volt az öröm és lelkesedés az ifju király koronáztatásán. Jelen valának e nemzeti ünnepen a lengyel és morva fejedelmek is, kikkel aztán az atyjától kötött frigyet is megerősítette. Mihelyt ezek tőle bucsút vettek, Lajos nagyváradra sz. László sirjához zarándoklott, kit mintegy példányképének s védszentének választott 1).

Első kormánytette volt Lajosnak mit az atyja sok féle külviszonyai közt s a kamrai nyereség beszedésének 1338 óta elmulasztása következtében kiürült kincstár sürgetőleg szükségessé tön a Károlytól, kevéssel halála előtt alkotott, uj adórendszernek életbe léptetése s az idegen kezeknél lévő királyi jövedelmek visszavétele; mi végre a vármegyékben külön gyüléseket tartatott. Mig e munka az országban folyt, történt, hogy Tamás, erdélyi vajda az erdélyi szászokat is, kik kiváltságaik szerint a kamrai adó

1) Pray Specim. Hierar. 2, 173. Katona: 9,295.

fejében évenként 1200 gírát fizetének, reászorítani akarta ezen uj szabályzatú adózásra; miért a szabadságait féltékenyen őrzött szász nép a vajda ellen föllázadt. Lajos ennek hirére tüstént, még 1342ben Erdélyben termett hadával, s a lázadást minden vérontás nélkül lecsöndesítette. Mig itt mulatott, az atyja alatt Magyarországtól elszakadt Bazarád Mihály fia, Sándor vajda is megtisztelte öt követei által, majd személyesen is megérkezvén a király tiszteletére, alattvalói hűséget igért és esküdött a magyar koronának 1).

2. §. Nápolyi események s hadmenetek.

1343 elejétől fogva több éveken át kiváltképen a nápolyi ügyek s Endre testvérének sorsa foglalkodtatá Lajost. Robert, nápolyi király ez év elején meghalt, s az elébbi szerződés ellenére olly végrendeletet hagyott maga után, hogy a korona egyedül Johannára, Endre jegyesére, s ha Johanna örökös nélkül halna el, Mária testvérére szálljon, Endre pedig csak kormánysegéd és Salernói herczeg legyen. Végre, hogy Johanna férjével csak 25 éves korában vegye át a kormányt. Az udvari fondorlatok, mellyek Robert halála után a gyűlölt magyar herczeg ellen megkezdék gyalázatos játékukat, oda vitték az ügyet, hogy a 16 éves, férjétől idegen, tiltott szerelmeket hajhászó Johanna magát, Endre mellőztével, királynak ki kiáltatta.

Lajos, értesülvén, hogy testvére női cselszövények s ármánykodások tárgya lett, s töle panaszos leveleiben segélyért sürgettetvén, miután a pápa közbejárását hasztalan

') Thuróczy: III. Cap. 2. Pethỏ : Magyar kronika. 27 §.

kérte volt, 1343ban anyját roppant kincscsel1) Nápolyba küldötte. A királynét kisért urak onnan Avignonba utazának, a pápától kieszközleni, hogy az ifju királyi pár, nagykorúnak nyilváníttatván, megkoronáztassék. Az olasz párt azonban meghiusította folyamadásuk sikerét. VI. Kelemen pápa megsemmitette ugyan Róbertnek említett végrendeletét; de Endre herczeget mellőzvén, az országot, mint pápai hűbért 8000 uncia aranyért Johannának adta, s csak őt engedte egy év mulva megkoronáztatni. Erzsébet erre kinyilatkoztatá, hogy fiát, kinek a cselszövényektől már életét is féltette, magával haza hozandja; de részint a magyar pártnak jóakaratú rábeszélései, részint az illy lépés következményeit rettegő Johanna s pártja álnokságától s igéreteitől rábiratva, szándékától elállott, s 1344 elején Nápolyból visszautazott. A követek, kik által Lajos Endre megkoronáztatását Avignonban ujra sürgetteté, az engedelmet végre 44000 ezüst gírán megvásárolták 2), de csak azon feltétel alatt, hogy ha Johanna férjénél elébb meghalna, ez a koronát Mária herczegnének 3) tartozzék átengedni. De ezen engedelem formaszerinti kiadatását s gyakorlatba tételét a kormányt már általvett Johanna pártja mind tovább halogatta, s Endrét a kormányból kizárván, sokféle méltatlanságokkal illette, végre pedig 1345ki nyárutó havában Aversában éjjel, a királyné tudtára, selyemzsinórral megfojtatta.

A testvérét forróan szeretett, lovagi büszkeségü Lajos, a szörnyű hír hallattára bosszút esküdött Johanna s

') Katona: (9, 310) 8,064,000 ezüst forintra számítja.

2) Thuróczy: III. Cap. 4.

3) A szerződések ellenére történt az is, hogy Mária, kinek István herczeggel kell vala házasságra lépnie, Durazzói Károlyhoz ment férjhez.

hol

pártja ellen. Mielőtt esküjét teljesítené, Bécsbe sietett, reá Lajos császár s Albert osztrák herczeg várakozott. Itt a császár leányát, Margitot, István öcsjének eljegyezvén, vele s Alberttel frigyet kötött, mellynek czélja boszuló hadmenet volt Olaszországba. Alig hallotta meg ezt Kelemen pápa, mindent elkövetett, hogy őt az egyházi átokkal sujtott császár társaságától elvonja. De Lajos a pápa leveleire mit sem hajtván, keserű szemrehányást tön neki, miképen testvére meggyilkoltatásában a koronázás halogatása által ö is részes volna, s kivánta töle, hogy Johannát, mint férjgyilkost, országától mindenek előtt megfossza, s azután fö– lötte szintugy, mint a büntett egyéb részesei fölött szigorú itéletet tartson; továbbá, hogy a csecsemő Károlyt, Johannának e közben született fiát kiadassa, s ennek nagykoruságáig magára s testvérére, István herczegre bizza Nápoly kormányát.

A pápa Lajosnak elhatározott, szilárd viseletétől megdöbbenve, a gyilkosokra átkot mondott;-és egy hízelgő hangu levélben igazolta magát Lajosnál, miképen András koronáztatását nem ártani szándékozva hátráltatta; s nyilvánitá, hogy Johannától, míg annak részvéte a gyilkosságban világosan be nem bizonyul, az országot, mellyet joggal bír, el nem veheti; de igéré, hogy nyomozást a királyné fölött tartatni el nem mulasztand 1). A birói nyomozásokat a pápa valóban meg is kezdette; de bár senki sem kételkedett, hogy a gyilkosságban Johanna szintugy, mint a királyi herczegek is részesek, még is csak azok végeztettek ki, kiknek vallomásaitól ezek méltán félhetének, s kiket a hatalom birtokában lévő párt különben veszélyeseknek tartott. Lajos ezek után elégtételt a pápától nem remélvén, szilárdan elhatározá,

') Cod. Diplom. IX, 1. 370. Katona: 9, 473. Ugyanezen értelemben irt Erzsébetnek is. U. 0. 477.

Nápolyba hadat vezetni. Hogy e végre hajókat szerezhessen, s hátmegül némileg födve legyen, elébb a Velenczétől háborgatott Dalmátország birtokát kelle biztosítnia. Velencze Jadrát már 1345ben is keményen ostromoltatá; a város védelmére küldött sereg az erős hajóhaddal felkészült Velencze ellen sikeretlenül erőködött, s Jadra bár 1346ban Lajos Dalmátországban személyesen megjelent 1), kénytelen volt magát Velenczének megadni 2).

Lajos illy akadályoktól gátoltatván szándéka létesitésében, még egyszer sürgeté a pápát bővebb nyomoztatás és igazságos elégtételre. De Johanna s a herczegek az e végre küldött pápai követet munkálódni nem engedték. Ez megerősíté Lajost elhatározásában, személyesen Nápolyba utazni; s miután Jadra elveszett s Genuatól és a siciliai kormányzótól hajóhadat seregének áttételére nem nyerhetett 3), szárazon készült megtenni a hosszu utat. 1347 elején Kont Miklóst s a pécsi püspököt egy hadosztálylyal elöre küldé a magyar pártnak gyámolitására. Segíté ennek előmenetelét a királyi herczegek közt, Johannának Tarenti Lajoshoz férjhez mente után, támadt viszálykodás, mellynek következté– ben nem sokára maga Durazzói Károly meghívta Lajosunkat. Johanna ismételt kérelmek, a pápa fenyegetések által igyekvék őt utjától visszatartani; de Lajos ezekre nem hajtván, még 1347ben, Olaszországon keresztül, meggyilkolt testvére képét egy nagy fekete zászlón lobogtatva elül, ment Aversába; honnan miután, a gyanus királyi herczegeket elfogatta, s a legbünösebb Durazzoi Károlyt ugyanazon teremben, mellyben Endre megöletett, lenyakaztatta, a többi négyet pedig Magyarországba vitette, seregét Nápolyba vezette,

1) Cod. Dipl. IX, 1, 279.348.

2) Jnannes Archidiac. de Küküllő Chron. C. 8. Thuróczynál. 3) Lucius Lib. IV. Cap. 16.