resekkel vétette körül. Más nap, tavaszhó 28kán, a király eléadatá, mennyire megsértette légyen a rákosi és hatvani gyűlésen királyi méltóságát s tekintélyét a nemesség, de tudván, hogy ez nem az ő bünök, hanem azé, ki által elcsábíttattak, a nemességnek megbocsát. Eléadatá továbbá, mikép Verbőczy hivataláról lemondott, Báthory pedig magát visszahelyeztetni kérte, kit is, miután Verbőczy a mult éjen megszökölt s az által bűnös voltát maga is bebizonyította, a nádorságba visszahelyezett 1). A nemesség ezen eléadást nagy tetszéssel fogadta: a királyt dicsérte, Verbőczy ellen pedig zajos szitkozódásra fakadt. Más nap a rendek a királyi palota előtt gyültek össze; és megjelent köztök Báthory is, visszahelyeztetését nekik megköszönvén. Ezután Verböczy tavaszhó 3kára törvény elé idéztetett; a király azonban inté a nemességet, tartóztatná magát Verbőczy házának földulásától, miután abban bornál és irományoknál egyebet ugy sem találna, s a bor kicsapongásokra vezethetné, az irományok feldulása által másoknak fognának ártani. A nemesség ezt megigérte, sőt a király kérelmére fegyvereit is letette. Ezután a haza védelme kerülvén tárgyalás alá, a nemesség hevesen kikelt a főpapok ellen, s követelte, hogy a püspökök és apátok banderiumaikat személyesen vezessék s a templomi kincsek egy részét is kiadják a haza védelmére. Következő nap (tavaszhó 30kán) a nemesseg ismét a palota előtt gyűlt össze s elhatározta, hogy a nádori hivatal örökös legyen; azután pedig, mivel a kalandosok, czéljokat nagy részben már elérvén, az igért pénzt a köznemesség tartására összeadni vonakodtak, ez költségéből kifogyván, kebeléből 100 tagot választott s kérte a királyt, hogy a végzendőkről ezekkel tanácskoznék, magát pedig haza bocsáta

1) Az oklevél forma szerint öt nappal később, tavaszhó 3kán adatott ki. Suppl. ad Vest. Com. 3, 66.

ná. A király észrevévén, hogy egy részről a Szapolyai-párt naponként erősebbé leszen, a kalandosok pedig öt kijátszván, csak önérdekeikért vívnak s mind ezek mind amazok a királyi hatalom ellen kezdenek munkálkodni, a nemességnek, mellyben még némi reménysége volt, szétoszlását néhány napra, legalább addig, mig az adó iránt határozat tétethetik, elhalasztotta, a választmánynyali tanácskozásban azonban megegyezett. Más nap összehívá a főpapokat, s a királyné jelenlétében a pápai hirnök, báró Burgio, által eléadatván nekik a jótéteményeket, mellyekkel mind maga, mind atyja által elhalmoztattak, kijelenté, hogy tölök ezek fejében még hüvebb ragaszkodást vár mint a világiaktól, s reményli, hogy érdekeit e gyülés alatt kivívni segitendnek. A főpapok erre hálájokat nyilváníták s készeknek ajánlkozták a király szolgálatára; mire a királyné azt mondá, hogy ezek szép szavak s majd tetteikböl tünik ki, valljon szívből eredtek-e. Az urak ezután összegyűltek a nemesség választmányával s némi kikelések után Szálkán és Bradarics főpapok ellen a törvényczikkelyek készitéséhez fogtak, s azokat tavaszuló 2kán a királynak elejébe terjesztették. Midön ezek között az is olvastatnék, hogy a királyi kincstár a király és országtanács biztosaitól évnegyedenként megvizsgáltassék: a királyné tollat ragadván, az egész czikket kitörülte s fölébe e szavakat irá: „,,unus rex, unus princeps" (egy a király, egy a fejedelem). A gyülésben e miatt nagy zaj támadt a királyné s német tisztjei s tanácsosai ellen, s a gyűlés végzés nélkül oszlott szét. Tavaszutó 3kán a törvényszék Verbőczyt és Zobyt hazaárulóknak itélte, jószágaikat pedig lefoglaltatni rendelte. A király ezen ítéletet 1) a nemesség gyülekezetében a következő napon személyesen kihirdette, s azt, miután tovább maradni nem akart, olly feltétel

') L. Pray: Annal. 5, 87. Katona: 19, 589. Suppl. ad Vest. Com. 3, 62.

alatt, hogy némelly szükséges tanácskozások végett kebeléből választmányt nevezzen, haza bocsátotta; mire az azután nagyobb részben szétoszlott.

Következő napokon Lajos a hátramaradtakkal többször gyülést tartott, mellyekben eléadá: miképen az urak őt többször kérték légyen, hogy maga kormányozzon, s ő ezen kérelmöket most teljesíteni szándékozik; de mivel a jól rendezett kormánynak mindenek elött pénzre volna szüksége, kérte a rendeket: szolgáltatnák ezentúl egyenesen kincstárnokához a hadi adót, hogy azon a határszélek védelmére ö fogadhassa és tarthassa a szükséges hadi erőt. De az urak válaszukat elhalasztották, a nemesek pedig a kincstár hűtlen vagy gondatlan kezelése miatt nagy zajt ütvén, Szerencsés Imrét a gyülésbe hivatták s általa a királyi jövedelmek jegyzékét és a Fuggerekkel a bányák bérlete iránt két héttel elébb kötött szerződést elémutattaták. Látván ebből a nemesek, hogy a Fuggerek a bányákért évenként csak 15 ezer aranyat fizetnek, szörnyű zajt ütöttek s mind a király, mind a főrendek, kivált pedig Szálkán, Várday, Thurzó és Sárkány ellen, kik a királyt e szerződés megkötésére birták, hevesen kikeltek. A király lecsillapítani akarta őket Bradarics korlátnok által; de ez meg nem hallgattatott; sa nemesség más nap (lavaszutó Skán) az ujra szerkesztett törvény czikkelyeket olly megjegyzéssel küldötte át a királynak, hogy a gyülés 15dik napja már belelvén, szétoszlani szándékozik. E czikkelyekből világosan látta már a király, hogy a kalandosok nem az ő, hanem egyedül saját érdekeikért vívtak, mert épen ök valának azok, kik egyebek közt a többi urak ellenzése daczára azt is törvényül iratták, hogy ezután Báthory, Szálkán (ki ugy látszik titkon a kalandosokhoz szegődött), Drágfy s a kinevezendő kincstárnok vezessék a királylyal együtt az ország kormányát. A király erre reá nem állhatott; de csak nagy bajjal birhalla reá a

nemeseket, hogy a czikkelyek megváltoztatása végett még pár napig Budán maradjanak. Ez megtörtént s az ujonnan szerkesztett törvényczikkek más nap a külfejedelmek követei jelenlétében felolvastattak. Nevezetesbek ezek közöl a következők: a király törvényes hatalmával az igazgatás minden ágaiban minden korlátozás nélkül szabadon éljen. A kincstárnok mindenek előtt a határszélek ellátására s a királyi banderium felállítására szükséges költségről gondoskodjék; a kincstár megkárosítói fölött szigorú vizsgálat tartassék. A király a derék-hadat személyesen vezesse; a zászlósok vitézeket veszély idején tartozáson felül is állítsanak; a jobbágyok ötöd részben, sőt ha kell, fejenként felültettessenek. A király a hadmenetről hadban jártas férfiakkal értekezzék; főkapitány választassék; külsegedelmek kéressenek. Az adóbeli tartozások beszedessenek; uj adóul pedig Sz. Márton napra, beszámítván a kamrai nyereséget, telekekként 50 fillér (fél arany) szedessék; szükség esetében az egyházak kincsei foglaltassanak le, s az iránt a pápa engedelme kikéressék 1).

Felolvastatván a törvényczikkek, egy a nemesek közől eléadá, miként az ország mindent megtett, mi által a király a belbékét fentarthatja s az országot megvédheti; és hivatkozott a külkövetekre, hogy, ha mégis valamelly szerencsétlenség történnék, azt nem lehetend az országnak tulajdonítani. A király erre válaszolá: mikép mindent kész megtenni, mit tehet, az ország védelmére s a királyi tekintély helyreállítására; erre azonban pénz volna szükséges, mi nincs, mert a rendektől kimutatott királyi jövedelmek nagy részben csak papiroson állanak; mint például: a budai és sehérvári harminczad 100 ezer forintra számíttatott, holott egy

1) Ez nincs törvényczikkben, de nyilván mondja Bradarics a mohácsi veszedelem rajzában. Katona: 19, 621.

harmadát sem hozza be 1); s ennél fogva, bár mindent kész megtenni, de kezei szegénysége által kötve vannak, lehetetlenre pedig nem lehet köteleztetnie; és azután ő is óvást tön, hogy, ha az országot szerencsétlenség éri, oka annak nem ő leend. „És illy comoediát játszottak — u. m. a pápai hirnök — a király és alattvalók, kölcsönös óvásokkal,“ olly időben, midőn a vészföllegek a haza egén már tornyosodtak s annak sirját ásatni Szulejman már megkezdette. „Mondák, menjen a király hadával az ellenségre, és a királynak nincsen jó saruja" - mond Burgio 2).

A nemesség ezután szétoszlott, a nélkül, hogy a törvénykönyv megerősittetett volna. Tavaszhó 10kén az országtanácsban heves viták támadtak a Báthory- és Szapolyai-párt között a fölött: megerősítse-e a király a törvénye– ket, mellyek egészen sem a király sem a kalandos társulat várakozásának meg nem feleltek? A király gyöngesége e viszályok alatt egészen érzéketlenséggé fajúlt: „bár a veszély nagyobb volt, mint akár mikor, a király még is, mintha kö– ből volt volna, semmit sem indult meg“ 3).

5. §. Az ország szánandó állapota. A mohácsi veszedelem.

Ez alatt a török jöttéről érkezett hírek mind fenyegetöbben hangzának; és a szerencsétlen hazában semmi készület annak elfogadására. A kincstár annyira kiürült, mi

1) Egy 1525ki okiratban csak 16 ezerre tétetik. Pray: Epist. Proc. 1, 224.

2),,Rex autem non habet calceos" Epist. Proc. 1, 235. Az országgyülés naplója pedig u. o. 410.

3) U. o.