egy választmány által a gyülésbe jöni kéretett. A gyülés tere korlátokkal volt körülvéve, mellyeken kivül fegyveres nép állíttatott fel; középen a király s az urak számára emelvény készíttetett. Verbőczy a nemesség nevében két órai beszéddel fogadta a királyt, mellyben eléadá: miképen minden baj egyedül a rosz tanácsadóktól ered, kik a királynak minden jóra hajlandó szivét roszra vezérlenék s a törvények végrehajtását megakadályoznák; minek következtében a rendek elhatározták légyen, hogy a főtisztviselők hivatalaikból letétessenek s ujakkal pótoltassanak. Ezeknek vezetéke alatt a nemesség tanuságát fogja adni, mikép apái hős szelleme, melly hajdan olly félelmes volt az ország elleneinek, még korán sem halt ki kebeléből. Beszédét végezvén, a nemességhez fordúla, kérdezvén: híven tolmácsolta e értelmöket s kérelmeiket? Mire a nemesség zajos igennel válaszolt, kérvén egyszersmind a királyt, mentené meg valahára magát s az országot a gonosz, önhaszonleső tanácsosok zsarnokságától.

Fölkelt ezután Szálkán érsek s cencellár s tanúul hivá föl magát a királyt, miképen érsekké neveztetésekor felszabadíttatni kérte légyen magát a cancellari hivataltól, de kivánsága nem teljesíttetett; sőt most is, mielőtt a király Budáról megindult, lemondani akart s ezennel le is mond hivataláról. Mindazáltal kevés idő múlva meglátandja a nemesség milly hű és hasznos volt légyen szolgálata. - A nemesség öt csöndesen kihallgatta s csak néhányan, kik talán a Szapolyaival kötött szövetségéről nem értesültek, kiáltozták beszéde végével, hogy letétessék, mivel vargának fia s a nemességnek ellensége kiket azonban a Szapolyaiak mindjárt lecsöndesitének.

Más hangon kezde beszélni utána Báthory nádor: méltatlannak s illetlennek mondá, hogy a király s az ország fő

tisztviselői hivatalaiktól s ekkép becsületöktől igazságtalanul, minden vizsgálat nélkül megfosztassanak; mondá, hogy ö tisztéhez kötött becsületével kész életét is elveszteni; miért elébb törvényes vizsgálatot kiván. A nemesség kétes zajjal fogadta szavait, némellyek öt tüstént letétetni, mások elébb kihallgattatni kivánván.

Szólott utána Sárkány Ambrus országbiró, ugrándozva beszéde között 1), s állítá, hogy a királynak, sőt már atyjának Ulászlónak is olly híven szolgált, miképen alig volna az egész gyülekezetben kettő vagy három, ki érdemekben hozzá hasonlítana. Szörnyű zajjal szakasztá őt félbe a nemesség: szemére veték, mikép főtisztségéhez illetlen bormérés, kalmárkodás s a szegények fosztogatása által gazdagodott meg; áruló ebnek mondák őt, kit tüstént összevágnának, ha a király személyét nem tekintenék. Sárkány annyira megrettent a nemesség e zajától, hogy következő éjjel titkon Budára utazott. Hasonló gúnyokat és szitkokat mondottak még Thurzó Elek kincstárnokra is; azután pedig választ kértek a királytól; mit azonban ez más napra halasztott s a gyülést eloszlatta.

--

Mig más nap az ország a király válaszára várakozott, hire futamodott Sárkány megszöktének. A rendek öt e miatt árulónak itélték, jószágait pedig Paksy Gáspár és Bodó Ferencznek adták. Megérkezett ez alatt Drágfy János és Szalaházy Tamás, veszprémi püspök, válaszul hozván a királytól, mi szerint ez igazságtalannak tartja, valakit törvényes kihallgatás nélkül tisztségétől megfosztani; de igéri, hogy azok fölött, kik ellen az országnak panasza volna, igazságos itéletet tartand. A nemesség e választ hallván, két rész

'),,Darnach stund auff der Scharkan, der sprach huepfenndt“ stb.

re szakadt; kik azonban a törvényes eljárásban megnyugodtak, csak mintegy háromszázan voltak; a többiek pedig annál nagyobb zajjal kivánták a nádor letételét, minthogy az a nemesség befolyása nélkül egyedül az uraktól választatott. A nélkül tehát, hogy a királylyal tovább értekeznének, Báthoryt hivatalától megfosztottnak nyilatkoztatván, helyébe Verbőczyt emelték s megerősíttetése végett, a királyhoz köve– teket küldöttek. Lajos nem látván tanácsosnak, a kedélyeket ellentállás vagy halasztás által még inkább fölingerleni, Várday Pál egri, Szalaházy Tamás veszprémi főpapok, Drágfy János és Kanizsay László világi urak által az uj nádor megerősítését a nemességnek mindjárt tudtul adta. Zajos örömmel fogadta ez a követeket; s az első lépés sikerétől neki bátorodván, még tovább ment s Várdayt esztergami érsekké s cancellárrá, Drágfy Jánost országbiróvá, Kanizsay Lászlót kincstárnokká kiáltotta; a királyt pedig, midőn az ezek megerősítését kérő követségnek tagadó választ adna, hogy vele személyesen értekezhessék, következő napon a gyülésbe kérette. Ez megtörténvén, Verbőczy a király parancsára tiszti esküjét letette s a mult rákosi gyülés törvényczikkeit, a tett változásokkal felolvasta. Az elébbi rendeletekhez hozzájárult még a kormánytanács uj szabályozása, mi szerint abba a nemesi rendből nyolcz ülnök választassék, kik a nádorral, korlátnokkal, országbiróval és kincstárnokkal képezzék a tulajdonképeni, állandó kormánytanácsot s vizsgálják meg évenként a kincstárnok számadásait, a nélkül azonban, hogy a tanácsból a többi urak kizáratnának. Továbbá, hogy a király az Ujlaky örökségét a Szapolyai családnak adja s az abból másoknak tett adományozásait visszavonja. A király mind ezeket, mind a már Rákoson alkotott törvényeket megerősítette; de panaszosan említé azután, mikép a rendek a főtisztviselők választása által királyi jogait, azon határzatuk által pedig, mi szerint a meg nem jelent nemeseket és urakat, kiket még is ő királyi hatalmánál fogva jogszerűleg til

tott légyen el a megjelenéstől, honárulóknak nyilatkoztatták, -tekintélyét érzékenyen megsértették. Végre pedig kijelentette, mikép a papság tizedének letartóztatásában sem egyezhetik meg, miután az egyháziak jogainak fentartására eskü– je által köteleztetik: mind e három határzatot tehát kitörültetni kivánta. A nemesség egyebekben czélját érvén, a király kivánságát ellenmondás nélkül teljesítette. Söt Szapolyai még a gyülés előtt arról is biztosítá Szálkán által, mint mondók, részére nyert királyt, hogy a németeknek a királyi udvarból elbocsáttatása iránt sem fog a gyülésben szó tétetni; miért, bár az e tárgyu rákosi törvényczikk megmaradt is, a német tisztviselők elbocsáttatása azután még sem sürgettetett.

A rendek ezek után az adót a király kivánsága szerint, telkétől egy aranyra emelték, ugy azonban, hogy annak negyede az uj nádoré legyen. De Verbőczy, a királynét pártja iránt még hajlandóbbá teendő, kieszközlé, hogy e negyed a királyné számára szedessék banderiuma fölállitására. Említésre méltó még, hogy Szapolyai közbejárására Hederváry kegyelmet nyert; ellenben pedig ismét határoztatott, hogy a Fuggerek, kik ellen a Szapolyai-pártot Szálkán által megnyert s azért e gyülés alatt szóval sem bántott Szerencsés fölizgatta, az országból kiűzessenek s az érczbányák, melylyeket eddig bérben birtak, tölök elvétessenek. Ügyvivőjöket Lajos egy időre valóban tüstént a csonka toronyba záratta s az országban lévő birtokaikat lefoglaltatta. A Fuggerek azonban Szapolyaival titkon egyetértettek s jószágaik javát még a zivatar kitörte előtt, részint az országból ki, részint Szapolyai jószágaira szállították.

Nevezetes változás tételett továbbá a honvédelem rendszerében s különösen a banderiumok szerkezetében is. Miután a zászlósok hadosztályához tartozók a megyei hatóság alól

mind telekkatonáik kiállitására, mind a jobbágyoktól ezek tartására szedett hadi adóra nézve kiváltsággal birtak, történt, hogy azon hatalmasb nemesek is, kiknek egyedül táborozásra kötelezett szabad alattvalóik nem voltak, alacsonylani kezdették számosabb telekkatonáikat az illető vármegyéhez küldeni, hanem részint rang és elsőségvágyból, részint önhaszonlesésből, mire a hadi adó kezelése alkalmat nyujtott, azokat a főnemesek banderiumaihoz törekedtek kapcsolni. A többi nemességet ez, mi által a megyei zászlóaljak megcsökkentek s a rablások és garázdálkodásoknak a különben is zavarteli korban tágas tér nyílt, visszahatásra tüzelte, s igy lön, hogy 1492 óta e rendetlenség eligazítását több törvények czélul fogták, mellyek szerint azután az ország zászlósain, az örökös szabad grófokon (1498: 20. kövv.) és 1500 óta a tiz kiváltságos zászlós udvari tiszten 1) kivül minden nemes a megye zászlói alá állítsa telekkatonáit s szolgáltassa a jobbágyok hadi adóját. Mivel azonban minden visszaélés még ez által sem gátoltatott meg, a hatvani gyülés azt végezte, hogy mind azon, bár elébb a zászlósok közt táborozni szokott urak is az illető megyékhez küldjék telekkatonáikat s az ezek tartására szedett adót,

') Ezek voltak az ugynevezett Aulae Regiae familiares, kik 1500 óta a törvényekben Personae speciales néven fordulnak elő. Ezen udvarnokok, kiket emlékeink a többiektől czimök által mindig megkülönböztetnek, mintegy hadi tisztséget viseltek, s e kiváltságot csak személyökre nyerték. Bővebb ismertetést ad rólok az 1518: 2. 1521: 35. 1525: 15. 16. Kovachich Sylloge Decr. Comit. 1, 243. 308. 355. Továbbá egy 1517ki oklevél: Tudom. Gyüjt 1834ki foly. 1, 45. Engel Monum. 213. Kovachich: Formul. Solen. Styli számos helyeken. Illy kiváltságot már Mátyás is osztogatott: „Te et castra tua cum possessionibus ac praediis in Aulae Regiae Familiarem suscipimus.“ Egy Mátyás kori oklev. az egri könyvtár kéziratai közt.