megtéríteni köteleztessenek. 3. Uj adóul minden nemtelen kéményétől 2 forint szedessék. (Az urak és nemesek ez uttal csak szabad ajánlatokkal igérkeztek járulni a közszükség fedezéséhez 1). 4. A királyi, tiszti és főpapi banderiumok haladék nélkül a temesi bánságba küldessenek; a nemesség pedig, ha szükség leszen, fejenként kelljen föl s jól fölfegyverkezve és lóháton, ne pedig, miként szokássá vált s mintha menyekzőre mennének, kocsin, jelenjék meg a táborban; a birtokosak személyes fölkelésen felül minden tiz telektől egy vitézt állítsanak a megye zászlója alá, mellyet azután a királytól ki– nevezett kapitányok vezessenek. 5. Minden határszéli várnak két kapitánya legyen, kik jószág és fejvesztéssel bűnhesztessenek, ha váraikat egyszerre odahagyják. A rendek kérelmére Lajos az országgyülés után Tomory Pált 2) kalocsai érsekké nevezte, ki azonban, mintha sejtette volna a jövendő eseményeket, a hivatalt elvállalni sokáig vonakodott, s végre is csak Vio Tamás bíbornok, az országba még mult évben jött pápai követ, sürgetéseire fogadta el. Lajos azután őt a Dráva, Száva és Dunán tuli vidéken főkapitánnyá is kinevezte 3), Az év folytában Lajos Ferdinand osztrák herczeggel Sopronyban és Németujhelyt személyes összejövetelt tartott, minek tárgya hihetőleg a török elleni védelem volt *); mert 1) Oklev. Katona 19, 416. 2) Tomory elébb alkapitány volt, s magát a barczban többször kitüntette; miután azonban két jegyese elhalt a menyekző előtt, ezen eseményben isten újmutatását látván, nőtlenséget fogadott, és midőn 1522ben a kért vránai pörjelséget el nem nyerhette, az ujlaki kolostorban, hol Capistran János tetemei nyugodtak, szerzetessé lett, *) Istvánfy: Lib. 7, 64. ♦) Herberstein. Kovachichnál : Noch ungeḍr. Schrift. 1, 196. Szulejman Rhodus szigetét ez évben elfoglalván, Magyarország ellen mondatott készülni. E hírek azonban ez idén csak annyiban valósultak, hogy Ferhád pasa Szerémet 15 ezer száguldóval pusztítani kezdette; de Tomorytól, ki néhány zászlóaljat s a sajkásokat hirtelen összeszedte, majdnem egész hadával együtt levágatott 1). A töröknek ezen újabb mozgalmai és készületei az uj pápát VII. Kelement is aggodalomba ejték Magyarország sorsa fölött; miért, hogy a magyarokat lelkesültebb ellentállásra egyesítse, báró Burgio Antalt olly utasítással küldötte 1524 elején az országba, hogy a vele adott pénzt a török háborúra csak akkor fordítsa, ha az ország maga is megteszi a tőle kitelhetőt saját védelmére; addig is a pénzt nyilvános tudomásra Budán a Fuggereknél tegye le 2). De ez évben erre szükseg nem volt: Szulejman maga Egyiptomban elfoglalva lévén, nagyobb hadmenetet nem intézett; azon husz ezernyi hadat pedig, mellyel pasái által Jaiczát megtámadtatá, Frangepán Kristóf és Batthyáni Ferencz, visszaűzték 3). 3. §. A nemesség visszahatása az oligarchiai hatalom bitorlás ellen. A Szapolyai-párt gyözedelme az 1524 és 1525-ki országgyüléseken. Megszünvén 1524ben a töröktöli félelem, ismét belvillongások szaggatták meg az országot, mellyekre Ujlaky Lörincznek a Ferhad pasán vett győzedelem után nem sokára történt halála adott okot. Szapolyai János, az atyjának Ujlakyval 1495ben kötött s Ulászlótól is megerősített *) szerző 1) Istvánfy: Lib. 7, 65. 2) Oklev. Katonánál: 19, 421. 3) Istvánfy. 67. *),,Vigore... consensus regii exinde adhibiti". 1525: 34 törv. cz. dése következtében, örökösödési jogot követelt a herczeg jószágaiban. De Lajos, Szálkán (tavaszutó 6dika óta) esztergami érsek s cancellár tanácsára, a jószág egy részét tüstént lefoglalta, okul adván, hogy Szapolyai a királyi meg→ egyezésért kikötött öszveget meg nem fizette s jogától ez által elesett légyen. Ugyanez volt a főtörvényszék itélete is. És Lajos a lefoglalt jószágokból Németujvárt, a Jaicza megmentésében szerzett érdemeiért Batthyáni Ferencznek, Galgóczot pedig Thurzó Eleknek ajándékozta. A jószá– gok más része Ujlaky özvegye, Bakacs Magdolna, birtokában maradt, kit azután a Szapolyai ház nagyobb emelkedését meggátolni törekedett Szálkán Moré Lászlóhoz, a pécsi püspök testvéréhez adott nöül, a jószág birtokjogát is reáruházván. Az érdekében ez által megsértett Szapolyai ezóta boszut forralt Szálkán és pártja ellen; mire nem sok idő múlva lett is alkalma. Szulejman, bár maga az egyiptomi lázadással elfoglalva volt, pasái által a határszéleket még is folyton háborgatta s ez évben Szörényt ostrom alá vétette 1). A király ennek következtében az ország védelméről tanácskozandó, 1524ki tavaszelőben nagy országtanácsot tartott 2). Ez azonban czélra nem vezetett. Szapolyai pedig a nemességet, melly a nemesi ülnököknek kizáratása miatt a kormánytanácsból, különben is boszus vala, Verbőczy által annyira fölizgatta, hogy az Varsányban külön gyülést rendelt tartani, mellyre néhány fönemes is meghivatott 3). Véghez ment-e, s mit határozott, ezen gyülekezet, bizonytalan; annyi bizonyos, hogy a király, a nemesség megnyugtatására öszelő Skára Rákosra országgyülést hirdetett *). Megnyittatván a gyülés, 4) Vest. Comit. 551. Pray: Epist. Proc. 1, 176, 3) Vest. Com. u. o. $) U. o. 4) Vest. Com. 549. Némellyek e gyülést is 1525re teszik, de min a király inté a nemességet, hogy méltányolván a török részéről mindinkább növekedő veszedelmet, a határszélek megerősitésére s a dunai sajkás had nagyobbítására több adót ajánljon. Ösztönzé erre a rendeket Burgio pápai követ is, kinyilatkoztatván egyszersmind, mikép a pápától hozott pénzöszveg a Fuggereknél letéve s mindig készen áll az ország védelmére, mihelyt a rendek a szükséges intézkedéseket e végre részökről is megteendik. Miután Lajos a gyü– lést elhagyta, a nemesség Verbőczy István, személynök, elragadó ékesszólása által fölizgattatván, hevesen kikelt a kormánytanács és urak ellen, miképen amaz a törvényeket végre nem hajtja, s tűri, hogy több nyomos hivatal és számos királyi jövedelemforrás idegenek kezében van, emezek pedig a közterhek alól magokat kivonják. Ennél fogva határoztatott, hogy a Fuggerek, kik az ország zsírját kiszívják, kiűzessenek, Szerencsés Imre, keresztelt zsidó és alpénztárnok, hivatalából, az idegenek pedig a királyi udvarból elmozdíttassanak; a pápai követnek díj a kincstárból ne adassék, Velencze és a császár követe pedig az országból kiküldessék. Mivel a kormány hanyagsága miatt minden eddig alkotott törvények sikeretlenek maradtak, sőt a polgári élet minden ágaiban veszélyes rendetlenség áradt el; ennek orvoslására a következő évi Sz. Iván napon Hatvanban egy nagy országgyülés tartassék, mellyre minden fő és köznemes személyesen megjelenjen; s hogy onnan a török ellen mindjárt táborba szálhassanak, az urak zászlóaljaikat, a nemesek telekkatonáikat az alispánok vezérlete alatt magokkal hozzák. Addig is a határszélek biztositására a főpapok tizedei lefoglaltassanak; a megyékben pedig a nemesség kebeléből den kétségen felül bebizonyítja annak 1524ben voltát Burgio egy 1525ki levele, mellyben egyebek közt mondatik; „Dixerunt (factiosi) se interrogare, quae causa fuerit, quod decreta anno praeterito edita non fuerint obversata“. négyen választassanak, kik mind az urak zászlóaljait, mind a nemesség telekkatonaságát lelkiösmeretesen megszámítsák, s a számjegyzéket a jövő hatvani nagy gyűlésre beadják. Végre határoztatott, hogy a pénz megjobbítassék, a hamis pénzverők, s általjában kik a verésre szabadítékkal ellátva nincsenek s rajtkapatnak, szigorúan bünhesztessenek. Hihetőleg szóba hozatta még Szapolyai az Ujlaky jószágait is; de a határozat erről, valamint több más tárgyakról is a hatvani gyülésre halasztatott. A király e törvényeket nem erősítette meg; hanem, hogy a nemességet a hatvani fegyveres gyüléstől elvonja, 1525ki Sz. György-napra Rákosra ismét országgyülést hirdetett, mit különben a Tomorytól érkezett fenyegető hírek is szükségessé tőnek. A nemesség nagy számmal és fegyveresen gyűlt ösz→ sze s előre is látható volt, hogy most még hevesebben ki fog kelni mint az elmúlt évben. Néhány nap csöndesen mult el, s azok alatt a nemesek Sz. Péter templomában Pesten többször összegyűltek s a múlt évi határzatokat ujra megvitatták s egynémiben megszelidítették 1). Tavaszutó 10kén azonban, midőn híre futamodott, hogy a király a fegyvert letétetni akarja, elhatározták, hogy azt le nem teszik, s ezt válaszolták a királynak is, ki őket Podmaniczky István nyitrai főpap által még ugyanazon napon a fegyver letételére s a tanácskozásnak Rákoson folytatására intette. A királynak ezen izenete olly annyira fölingerlette a nemességet, hogy Szálkán még ugyanazon nap e következőt írta báró Burgionak: „E gyülésnek elég zajos kezdete van, nem tudom, hogyan fog végződni.“ Más nap a nemesség Verbőczy vezérlete alatt, talán hogy megmutassa, mikép a ki ') Illy alakban birjuk csak e törvényeket. Hiány nélkül közli Kovachich: Vest. Com. 574. |