sébe került 1), a pápát és magyar országtanácsot nem kevés aggodalommal töltötte el; mert nem lehetett kételkedni, hogy a szultán, belügyeit rendbe hozván, a béke megtagadását nem hagyandja boszulatlanul. A pápa nagy buzgalommal igyekezett a keresztény fejedelmeket ellene egyesíteni 2); a magyar kormánytanács pedig, hogy az üres kincstárt a netalán kitörendö háború esetére jobb karba állítsa, 1517ben e végre kétszer is nagy gyülést tartott, mellyek azonban a pártzajlongások miatt mind annyiszor siker nélkül oszlottak szét. 1518 elején valóban fenyegető hírek érkeztek a határokról, miképen a török Bosnyaországot s különösen Jaiczát nagyobb erővel készül megtámadni; és a pápa maga is sürgette az országtanácsot, hogy a veszély elhárításáról gondoskodjék 3). Sz. György napra tehát ismét országgyülés hirdettetett. Szapolyai János, ki a mult évi tanácskozásokra egyszer sem jelent meg, erre törvényes büntetés alatt s azon intéssel hivatott meg, hogy ne, mint szokott, egész haddal hanem csak illő kisérettel s becsületes szándékkal jelenjeu meg, a belül és kivülről egyiránt fenyegetett ország javát elémozdítani *). De Szapolyai akképen válaszolt, hogy Budán mind addig nem fog megjelenni, mig a király szivét egészen elfoglalt Bornemisza Buda várának kapitányságáról le nem tétetik s e végre Perényi nádort, Báthory Istvánt és Várday Ferencz erdélyi püspököt is részére vonni igyekezett 5). Lehet, hogy kivánságának teljesítésére reményt nyert, mivel a gyülésen valóban megjelent s pedig eltökélt szándékkal

) Oklev. Pray: Epist. Proc. 1, 121.

3) Oklev. Pray: Annal. 5, 26. Katona: 19, 62.

*) Herberstein naplója. Kovachich: Sammlung Ungedruckter Schriften. 1, 167.

*) Oklev. Pray: Epist. Proc. 1, 125. Kalona: 19, 67.

3) Oklev. Katona: u. o. 69.

kormányzóvá választatása iránt még egy kisérletet tenni 1). Az országtanács, erről eleve értesülvén, a császárt és lengyel királyt, kiket Ulászló végrendelete szerint a főgyámkodás illetett, a gróf szándékáról tüstént tudósította; minek következ– tében a fejedelmek nem csak az országgyülésre követeket küldöttek, hanem a császár ezen felül még négy ezernyi hadat is rendelt az ország határaira 2). Illy előzmények után Szapolyai nem bátorkodott tervével sikra szállani; a hihetőleg általa felbujtott nemesség azonban, midőn a határszélek megerősítésére fordítandó egy aranynyi adó szóba hozatott, a császártól a határszélekre küldött had által a tanácskozás szabadsága megsértését panaszolván, elhatározta, hogy sz. Jakab napján a főrendek kizártával új gyülés tartassék és szétoszlott. A főrendek (számszerint 10 püspök, 31 főnemes, 3 prépost) 3) a gyülést mind e mellett is folytatták s az egy aranynyi adót s beszedésének módját megrendelték, azon reményt fejezvén ki, hogy e végzéshez a nemesség is hozzá járuland. Ezen kivül még az is határoztatott, hogy a közügyeket ne egyes főtisztek, például a cancellár, hanem a kormánytanács hetenként háromszor tartandó gyüléséből igazgassa *).

'),,Die Hungarn aber hetten ain Rakusch versamlt in Ofen, der haimlich anschlag was, nachdem der Kunig jung ect. einen Gubernator zu setzen, das sollte graf Hans von Zyps seyn gewest." Heberstein i. h. 166. Szomorú képét adja Herberstein ez iratban a magyar állapotoknak:,,Istenem, u. m. milly nagy fényűzés, sőt, igazabban, kevélység uralkodott akkor Magyarországban. A főpapok és főnemesek nagy kiséretekkel, arany s ezüsttel födve jelentek meg nyilvánosan királyuk pedig a szükségesekben is hiányt szenvedett..... Ugy látszik, ez sokáig nem tarthat.“

*) Suppl. ad Vest. Com. 2, 416.

$) U. o. 398.

*) E rendelet, ugy látszik, annyira felboszantotta Szathmáryt,

A nemesség Tolnán valóban összegyűlt és erőteljes szabályokat alkotott az ország védelmére. Elhatároztatott, hogy Bosnyaországnak, mellyet a török Jaiczán és Bányalukán kivül már egészen elfoglalt, megmentésére hadmenet intéztessék, mellyre mind a banderiumok annak idejében kiállítassanak, mind a nemesség személyesen fölüljön; a királyi és tiszti banderiumok fölállitására s a határszélek megerősitésére sz. Mihály napig 50 fillérnyi - vagy is fél arany forintnyi — adó szedessék; akkor pedig mind az urak, mind a nemesek tökéletesen fölfegyverkezve Bácson összegyüljenek, hol azután, mielőtt a tábor meginduljon, egyéb teendők, kivált a királyi jövedelmek igazgatása s az elzálogosított javak kiváltása elintéztessék 1). A király és kormánytanács nem késett ezen üdvös rendeleteket megerősíteni 2), s hogy a hadmenet annál sükeresb legyen, Artándy Pál és Kenderesy Mihály segedelemért a lengyel királyhoz küldettek 3).

A bácsi fegyveres gyülésen, miként előre látható volt, a nemesség túlnyomó befolyást gyakorlott az alkotott törvényekre. Keserűen panaszkodnak mindjárt az előszóban a rendek, mikép minden eddigi törvények sikeretlenek maradtak s ezeknek megvetése okozza, hogy ben zavar és fejetlenség dúlong, az országlakosok szünetlen viszálkodnak s egymás élete ellen törnek, az adók, az országos és királyi jövedelmek önhaszonlesőktől foglaltatnak el, vagy hiu czélokra fordíttatnak se miatt a határszéli várak majdnem vé

hogy a cancellári tisztet Szálkán László váczi püspöknek adta által.

) Kovachich: Vest. Comit. 466.

2) Oklev. Suppl. ad Vest. Com. 2, 420.

3) Pray Epist. Proc. 1, 202. de hibásan sorozva az 1526ki levelek közé.

detlenül állanak; szóval, a rend és törvényes állapot mind az igazgatás és igazságszolgáltatásban, mind a honvédelemben felforgattatott. E bajok orvoslására tehát a következők rendeltettek: 1. Hogy a jobbágyok száma, mellynek arányá– ban a telekkatonaság kiállítandó, megyénként összeirassék, Az ország zászlósai díjas tiszti banderiumaikat s a főpapok a jobbágyaik s tizedeik arányában kiállítandó zászlóaljaikat, amazok egészen, ezek felében mindig a határszéleken tartsák, veszély idején pedig a másik felét is oda küldjék. 2. A királyi javak s jövedelmek visszavétele s illetőleg kiváltása iránt még 1514ben költ határozat, hiteles kötelezvények mellett még a folyó évben végrehajtassék; a váltságbért a kormánytanács határozza meg. Mindenek előtt Szapolyai fizettessék ki. 3. A király adósságainak kifizetésére s a határszélek jobb karba állitására, azon prépostok s lelkészek, kik eddig a honvédelemre semmit sem fizettek, jövedelmök tized részével adózzanak; a jobbágyoktól pedig két év alatt telekenként két két forintnyi adó szedessék közönséges fegyverrekelés helyett; ebből 80 fillér a had és határszélek, másik 80 a királyi udvar ellátására, 20 a Szapolyai s a többi husz más hitelezők kielégitésére fordíttassék. Hogy pedig mind ez lelkiösmeretesen megtétessék, a kincstárnok mellé a kormánytanács tagjai közől egy ellenőr adassék, s a számadások évenként pontosan elkészíttessenek. 5. A királyi asztalnak, nehogy az, mint eddig hiányt szenvedjen, ellátására Munkács, Komárom, Tata, Óbuda, Csepelsziget a budai és szerémi tized, a Jászság és Kunság s több más jószágok jövedelmei tüzettek ki. Végre mind ezen s egyéb itt alkotottszámszerint 45 törvényczikkelyek végrehajtására a kormánytanácsba 4 főpap, 4 fönemes, és 16 nemes, nagyobb részben Szapolyai-párti, valasztatott 1). Mielőtt a rendek szét

-

') Kovachich: Vest. Com. 475.

oszlottak, Verbőczyt, hogy a török ellen segélyt sürgessen, Rómába küldötték s költségül számára a megajánlott két arany adóból 5 fillért rendeltek 1).

Azonban e gyülés rendeleteinek sem volt több sikere az elébbiekénél; a mint a rendeletek egyik s másik párt érdekeivel megegyeztek vagy összeütköztek, a szerint újabb villongások támadának, mellyek minden végrehajtást meggá– toltak és csak újabb zavargást okoztak. A kormánytanács Szapolyai-párti ülnökei mindenek fölött azon voltak, hogy az udvari párti urak kezén lévő királyi javak, különösen Munkács Bornemiszától, Tata és Komárom Korlátköy Pétertől általadassanak 2). De ezek, hivatkozva arra, hogy Ulászlónak esküvel kellett légyen igérniök, mi szerint e helyeket egyedül a nagykorúvá leendő királynak fogják általadni, engedni nem akartak, és három egész hét folyt le sikeretlen villongások között. Midön pedig Lajos néhány ur tanácsára Bornemiszát budai tiszttartóvá nevezte, a Szapolyai-pártiak olly haragra gyúlnak vala, hogy egy, Bakacsnál tartott gyülésen Bornemisza ellen sokan kardot is rántottak s csak nagy bajjal sikerült öt Bakacsnak az ellenpártiak dühétől megmenteni 3).

Ezóta az udvari párt minden törekvését abban pontosítá össze, hogy az öt minden lépten gátoló Szapolyai-párti nemes ülnököket a kormánytanácsból eltávolítsa. De erre csak Szapolyai János megnyerése vezethetett, mit ismét csak osel által lehetett sikeríteni. Erre kevés idő múlva adott al

1) Epist. Procer. 1, 127.

2) Perényi Kis-Szebent ellenzés nélkül átadta. Kalona: 19, 128. 3) Summa legationis Caroli Docis Münsterberg coram Sigism. Pol. Reg. 1519. Schedius: Zeitschrift 3, 283. és Oklev. Suppl. ad Vest. Comit. 2, 431.