modott; kérette őt: feledkeznék meg a családjaik közti régi gyűlölségről, és siessen a nyomos várat, s vele a nemességet és hazát megmenteni. És Szapolyai, a legkedvezőbb alkalmat látván nyílni dicsősége emelésére, seregét tüstént megindítá s az ostrom második hónapján, a már nagy veszélyben forgott vár segedelmére megérkezett. Bortól hevülten s tele a diadal reményével támadta meg öt, alig engedve pihenést uttól fáradt hadának, a kuruczvezér; de szerencsecsillaga letünt; a paraszthad egy makacs és vérengző csatában megveretett s futtában nagy része az űzők dühének esett áldozatul. Dózsa maga testvérével együtt elfogatott; felhányatott a tábor is, hol, a nemesektől összerablott kincsen felül nagy számu paraszt nő és gyermek találtatott, kiket a kuruczok, hogy uraik méltatlanságától megóvjanak, magokkal vittek volt. Még ezen ártatlanokat sem kimélte a gyözök dühe: részök felkonczoltatott, részök éhhalállal bűnhesztetett férjeik s atyjaik büneért. Engesztelődésnek a gyözők szivében csak szikrája sem volt: a karóbavonásnak, kerékbetörésnek stb. alig szakadt vége; s midőn ebben a fölfegyverzett nemesség kifáradt, a véritéletek kezdették meg a hazafutottakon borzasztó működéseiket; felüttetett a legkegyetlenebb barbarság törvénykönyve s a bün részesei több iziglen rettentő halállal vagy tagcsonkitással bűnhesztettek.

De sehol sem vetkezett ki annyira az emberiség minden érzetéből, sehol sem volt leleményesebb iszonyaiban a nemesség kegyetlensége, mint Szapolyai táborában. Dózsa negyvened magával több napig éhséggel kínzatott, mert több napig pihent s tanácskozott a vajda nemeseivel a foglyok büntetése neméről. És a tanácskozásnak borzasztó lett következése. A kuruczkirály izzó vas trónba ültettetett, tüzes vas koronával megkoronáztatott s kezébe szinte tüzes királyi pálcza adatott; kiehűlt czinkosainak pedig parancsoltatott, hogy félig sült s tüzes vas fogókkal megszaggatott testéből

elégítsék ki éhségöket. Valóban méltán kérdi egy német iró 1): ,,mellyik részen van e történetben, melly annyi borzasztót összehalmoz, a szilajabb embertelenség?" És e kérdésre már rég megfelelt azon jellemző népmonda, melly szerint Szapolyait sokáig zaklatta az itt elkövetett kegyetlenségekért a büntető lelkiösmeret 2).

A kuruczok fő hadának eltörültetése után a lázadók még több helyeken megverettek; de szinte jól esik olvasni, hogy a győzök másutt nem igen fertőztették meg kegyetlenséggel diadalokat. Többek közt Gosztonyi János, győri püs– pök és Sitkey Gotthard, pápai kapitány, golyó helyett fűvel és rongyokkal töltött ágyukból lödöztettek a gyülevész kuruczokra; és széllyel verték azokat minden vérontás nélkül. És így szakadt vége négy hónapi szörnyű dúlongás után a parasztháborúk legkegyetlenebbikének, mellynek több száz nemes és negyven, mások szerint hetven ezer paraszt esett áldozatául 3).

1) Wachsmuth: Aufstaende und Kriege der Bauern im Mittelalter. Raumer történeti zsebkönyvének 1834ki folyamában. 2) A rege igy szól: Szapolyai a kuruczháborúban elkövetett nagy kegyetlenkedése miatt az istentől azzal bűnhesztetett, hogy valahányszor a sz. misében az úr teste fölmutattatott, ő, a szentséget látni méltatlan, pár perczig mind annyiszor megvakult; s csak két év múlva anyja és nővére kegyes teltei s imádságai által mentetett föl a csodás büntetéstől. Istvánfy: Lib. 6, 52.

*) Bővebb leirását e lázadásnak lásd academiai érkezésemben. Tudománytár: 1841 april. füzet 211. Forrásokul pedig szolgáltak Istvánfy: Lib. V, 40. Steph. Taurinus: Stavromachia 1519 scripta. Engelnél: Monumenta Ungar. 119. Oklevelek: Praynál Epist. Proc. 88. 90. Katonánál : 18, 720. 726. Cuspinian. Belnél: Monumenta. Dec. 1, 281. Tubero: Lib. 5. §. 3. kövv. Schwandtnernál.

De még ennyi áldozattal sem elégedett meg a megsértett nemesség. Mi eddig történt, az indulat és szenvedély mérsékletet s józan megfontolást kizáró korszakába esett s ha ki nem menthető is, legalább, mint emberi gyarlóság szüleménye, csekélyebb beszámítással róvandó meg. A legnagyobb kegyetlenség és igazságtalanság higgadt vérrel, huzamos tanácskozások közt az országgyülésen követtetett el, mellyet a király a lázadás tökéletes elnyomása végett még ugyanazon (1514ki) évnek vége felé Budára összehítt. Mellőzve azt, hogy a jobbágyság elébb sem csekély terhei súlyosabbakká tétettek 1) s a fellázadt helységek a nemesek kárát megtéríteni, a megöltekért vérdíjt, a királynak pedig lázadási bűnökért ugyanannyi birságot fizetni kényszeríttet– tek: ámbár a 13dik törvényczikk óvást teszen, nehogy a bűnösökkel az ártatlanok is bünhesztessenek, a 25dik törvényczikk még is megfoghatlan ellenmondással következőleg alkottatott:,,Az országban lakó parasztok, elvesztvén szabadságokat, mellynél fogva eddig szabadon költözhettek, földes uraiknak tulajdonképeni örökös szolgasággal (mera et perpetua rusticitate) legyenek alávetve. A paraszt osztálybeliek, ha papságra lépnének, főpapokká soha se lehessenek." Megfosztatott ekként a parasztság azon egyetlen módtól is, a szabadköltözéstől, mellyel magát a zsarnokiabb ur önkénye ellen némileg védhette; megfosztatott minden statuspolgári jogtól, urának tulajdonképeni marhájává (res) alacsonyíttatván, s barmával együtt annak földéhez bilincs eltetvén. És mind ez az uri zsarnokság által fölingerlett egyesek büne miatt történt az egész osztálylyal s pedig épen azon korban,

') Minden, házzal bíró jobbágyra és zsellérre, kinek három arany jövedelme volt, egy aranynyi uri fejadó vettetett. A ro botnapok hetenként egygyel megszaporíttattak; a kilenczed minden földtermékre kiterjesztetett stb.

mellyben az országpolgári kötelességek és terhek, például, a honvédelem mindinkább reá tolatott 1).

8. §. A Szapolyaipárt zavargása. Diplomatical egyezkedések. Ulászló halála.

A parasztok lázadása csak kevés időre szakasztotta félbe a politicai belvillongásokat, s már az 1514ki országgyü– lésen megkezdettek azok, mihelyt a parasztság ügye eldöntetett. Zsigmond lengyel király Schydlovieczky alkancellárt még a kuruczháború alatt Magyarországba küldötte, hogy Ulászló által a császár közbevetését a porosz ügyekben kieszkö→ zölje. Szathmáry Schydlovieczkyt és Tomiczkyt még inkább érdekeibe vonandó, Ulászló által a lengyel királynál amazt a kancellári, emezt annak helyébe alkancellári tisztségre ajánltatta 2). És ekként ezekben leghatalmasb támaszait vesztette el Zsigmondnál Szapolyai. Megjelent az országgyülés alatt Spiesshammer (Cuspinianus) János, Miksa császár követe is, s ennek sürgetéseire egy titkos gyülésen elhatároztatott, hogy a császár s a két testvérkirály, ügyeik elintézésére 1515ki télutóban személyesen találkozzanak; az összejövetel helyéül a császár számára Haimburg, a két királyéra Pozsony tüzetett ki 3). Siettette e határzatot a király élete

1) És ekként fejlődött ki a legképtelenebb anomalia, mi szerint à magyar törvényhozás a parasztságot még a nemzet nevezetbeni részesülésből is kizárta s mint népközönséget – némelly kiváltságolt helységet kivéve megsemmitette (mert jogtalanok, bár milly számmal legyenek, közönséget — mi mindig jogot föltételez — nem képezhetnek) az ország közterheit pedig, mellyek csak a köztársaságból kiáradó jogok éldeleteért viseltethetnek igazságosan, még is nagy részben reá

rakta.

') Engel Actenmaessige Skitz. Zeitschrift: 1, 318. 3) U. o. 325.

ellen mindjárt az országgyülés kezdetén elkövetett merény. Egy reggelen a király hálóteremébe ágya felé két nagy golyó lövetett; Ulászló azonban, szerencséjére, az időben misét hallgatott kápolnájában. A merényt Bakacs és az egész udvari párt Szapolyai pártjának tulajdonította 1); és való~ szinűvé is tette ezt az, hogy e párt az országgyülés előtt a megyékben gyüléseket tartott, mellyeken Szapolyai párthívei őt magasztaló beszédekkel az ország szabadítójának dicsérték s az egész lázadás alatt munkátlanul Budán ült király letételéről, és Szapolyainak a királyi székbe emeltetéséről nyilván beszéltek. Zavart azonban az országgyülésen nem bátorkodtak kezdeni, mert Ulászló a megyékben történtekről értesülvén, a kuruczok ellen érkezett cseh hadat az egész gyülés alatt Buda közelében táboroztatta. E körülmé– nyek tehát némileg alapos gyanúra adtak okot, hogy a merény a Szapolyai-párttól származott; és Bakacs, Szathmáry s Bornemisza János sürgették is a királyt, hogy ragadná meg az alkalmat, mellyben e dölyfös párt ellen szigorú rendszabályokkal léphet föl; de a gyönge király eléggé biztosíttatni hitte a maga s gyermekei ügyét egy összejövetel által Miksa császárral; miért az, mint említők, el is határoztatott 2).

Méltó még említésre az, hogy Verbőczy István, itélőmester, kit a rendek az életben forgó törvények és törvényes szokások alapján készitendő nyilván és magánjogi kézikönyv irásával még 1507ben megbíztak, e gyülésen adta

1) Neki tulajdonítja Thurnschwamb is: „Auch hat der Janus Wajda, so nachmals Kunig worden in Ungarn, des Kunigs Ludwig Wohlfahrt von Jugend auf, als ich gesehen, gehindert, und dem Kunig Wladislaus und Ludwig nach dem Leben gestanden, und selbst Kunig werden wollen." Engelnél: Gesch. d. Ungr. Reichs. 1, Einleitung.

*) Istvánfy: Lib. V, 48.