tében Kázmér lemondott igenyeiről Sleziára s azon felül 20 ezer ezüst girát kötelezett a cseh királynak; ez ellenben a lengyel királyi czimről s némi lengyel tartományok birtokáról mondott le. Károly a cseh királynak fizetendő összegért a kezességet magára vállalta, sőt 500 arany girát Kázmér helyett tüstént kifizetett. Ezután a német rend és lengyel király közti viszályok is elintéztettek. Végre pedig a fejedelmek közötti frigy megujíttatott, és Károly gazdagon megajándékozva bocsátotta el vendégeit 1).

E frigynél fogva Károly a következő évben az osztrák herczegek ellen hadakozott a cseh király mellett. Közbevetésére azonban a béke 1337ben helyreállott s királyunk az osztrák herczegekkel is megujította régi frigyét 2). Azután pedig kiváltképen arra törekedett, hogy barátságos viszonyát a cseh királylyal mind szilárdabbá tegye. Kázmérnak örököse nem lévén, Károly a lengyel koronát Lajos fiának ohajtá megszerezni. Ebben a cseh király tehet vala legnagyobb akadályt. És ez volt oka, miért hogy Károly, őt szorosan érdekébe vonandó, annak unokáját, Margitot, Lajos fiának eljegyezte; a morva herczeggel, János fiával pedig egy külön szövetségre lépett, minél fogva ez magát lekötötte, a magyar királyt Kázmér halála után lengyel trónra segíteni 3). Más részről pedig Kázmért sem szűnt meg sürgetni, hogy igényeit a lengyel nemességnél erőteljesen tá

') A cseh királynak 50 ezüst asztali edényt, két drága nyerget, több fegyvert s ezek közt egy, 200 gira értékű csákányt, ritka mívű sachtáblát s gyöngykagyló tálat adott. Thuróczy : Cap. 97.

2) Katona: 9, 102. Cod. Dipl. VIII, 4, 234. E békeszerződés szerint vette vissza Károly Pozsonyt, melly még V. István alatt jutott német kézre, 4000 ezüst girát fizetvén éreite. 3) Katona: 9, 143.

mogassa. És sikerült is Kázmérnak az 1339diki országgyü– lésen a rendeket azon határzatra birni, hogy halála után Lajos, a magyar koronaörökös, emeltessék a lengyel királyi székre. Kázmér maga, több lengyel fönemesektől kisértetve, hozta meg Visegrádra a nemzet e határzatát, mihez azon három föltétel köttetett, hogy Lajos Pomeraniát saját költségein visszafoglalja, a tisztségeket csak hazafiakra ruházza, adót a népre önkényesen ne vessen. 1). Károly, hogy a lengyeleket e barátságos viszonyban megtartsa, azután még többször segedelmére volt Kázmérnak s egy alkalmat sem mulasztott el, mellyben neki hasznára lehetett.

4. S. Némi belintézkedések. Károly halála.

A papság iránt, miképen számos oklevelek tanusítják2), adakozó volt ugyan Robert Károly, de adományainak kamatját is meg szokta aztán tőle venni. Ő a papi jószágokat olly tőke gyanánt tekintette, mellynek gyümölcseire részben teljes joga van; azért, midőn kincstára kiürült, gyakran folyamodott e financzforráshoz. A megürült püspökségeket gyakran törvényes időn tul sem töltötte be, s azoknak jövedelmeit, sőt a meghalt főpapok hagyományát is, lefoglalta. Igy tett, például, 133 6ban a bosnya püspök javaival; s ámbár a káptalan a megürült széket Lorándy Lőrincz megválasztása által mindjárt betölteni kivánta, Károly mind e mellett is több ideig nem bocsátotta be öt püspökségébe 3). Hasonlókép cselekedett az 1337ben meghalt kalocsai érsek jószágaival. S mind ezek fölött még a jövedelmek tizedét s a szokott ujévi ajándékokat is beszedte a főpapoktól. Az e

1) Katona, 158.

2) P. o. Cod. Dipl. VIII, 2, 63. 251. stb.

3) Katona: 9, 90,

miatt fölingerültek öt 1338ban a pápánál bevádolták. Mondák e vádban, hogy a király országgyülést nem tart, mi okból az ország belviszonyai zavarba bonyolódtak s a nemzet jogai annyi sérelmet szenvedtek, hogy lázadástól tarthatni. Ezekben, tagadhatlan, volt egynémi igaz, de nem ezek, hanem a következők voltak a panasz tulajdonképeni okai: hogy tudni illik a papságot régi politicai jogaitól s befolyásától egynémiben megfosztja, az elhaltak javait lefoglalja, az ujaktól javadalmaikba léptökkor olly tetemes pénzösszeget zsarol ki, hogy az egyháziak kénytelenek jószágaikat elzálogosítani; továbbá, hogy a papok ellen már 30 év is elég a birtokjog elévülésére, mig ők a világiak ellen 100 évessel sem nyerhetnek a törvényszékek előtt; végre, hogy biróikép eldönthetlen ügyekben az egyházi törvények ellenére párbajra itéltetnek s hadi szolgálatra szoríttatnak 1). Azonban a vád, miként a pápa leveléből 2) kitűnik, kevés hitelt nyert, s Károly az által, hogy a pápai tizedet a papságtól ezután még szigorúabban beszedette 3), a vádat minden erejétől megfosztotta *).

Károlyt költséges külföldi összeköttetései s háborúi mellett mind érzékenyebben nyomta a királyi kincstárnak szegénysége. A kamrai nyereség igen sovány forrás volt s különben is, mint a kereskedést gátoló, kezelésében sok bajjal összekötött s a szegényt legérzékenyebben nyomỏ fi

1) Katona: 9, 130.

2) U. o. 133.

3) U. o. 136.

*) Bizonyitja ezt a pápának egy következő évi nyájas levele, mellyben a királynak fogadott imádságait, mik már annyira meggyűltek, hogy némelly napra 200 „Mi atyánk“ s angyali üdvözlet eselt, s az által királyi hivatala teljesítésében gátoltatott, más jócselekedetekre változtatta. U. o. 157.

nanczszer könnyen belháborgás okává válandhatott. Elődei példájára azonban, Károly is ezzel törekvék kormánya elejétől fogva pótolni a kincstár szükségeit. Ezen adó káros voltát már az utolsó Árpádok is érzették s a nemesség jobbágyainak egyenes adójával kivánták fölváltani. A tárgy utoljára III. Endre alatt, a rákosi nagy gyülésen forgott szönyegen. A nemesség azonban mindig elhatározottan ellenmondott a jobbágyai kezén levő jószágai adóztatásának. Károly kormánya, mint sok másban, ugy ebben is megbarátkoztatá a magyarokat a nyugati országtani eszmékkel; s egy, 1342ben tartott nagy országtanácsban uj adórendszert alkotott, melly szerint minden jobbágytelekre állandóul 18 fillérnyi adót vetett 1). Ugyanezen alkalommal szabályozta Károly a pénzügyet is, mi nagy hasznára lön a kereskedelemnek. Az ezüst pénz ércz-vegyitékét, melly az előtt a kamrai nyereség szaporítása tekintetéből igen elsilányíttatott, felével megjavíttatá, ugy, hogy az uj pénz gírája (mi nyolcz fertót tett) a réginek tizenkét fertójával váltatott fel. Az előtt t. i. egy gíra tiszta ezüstből két márka fillér veretett; az uj pénzláb szerint azonban, egy gíra tiszta ezüsthöz csak fél anynyi réz vegyíttetett; tehát 4 régi fillér volt egy értékű 3 ujjal. Ezenkivül Károly még arany pénzt is veretett a flo

') Neve a régi adónak — lucrum Camerae az uj rendszernél is megmaradt. Fölmentve voltak ettől a papság és nemess ég, királyi városok, mellyek kiváltságaik szerint évenként általános összeget fizettek; továbbá a főnemesek zászlói alatt hadakozásra kötelezett szabad jobbágyok, s az igen szegény parasztok. Minden megyében öt adószedő volt; egy az eszterga mi érsek, egy a tárnokmester s három a megye részéről, kik közösen vetették ki és szedték be az adót. Ezeknek dija minden girától 1 fillér volt; a beszedett adó pedig a kamrai ispánhoz küldetelt.

renczi aranyok alakjára s értékében, miért azok idővel forintoknak neveztettek 1).

És ez volt Károlynak utólsó munkája. Még ugyanazon 1342ki év nyárhó havában Visegrádon meghalt, és Székes Fehérváron nagy pompával eltemettetett; a gyászünnepélyen egyebek közt Kázmér lengyel király és Károly morva herczeg is jelen volt.

Károly, kétség kivül jeles kormányzói tehetségű s egyike volt kitünőbb fejedelmeinknek. Az ország, melly pártokra szakadva, elpusztúlva, elszegényedve jutott kormánya alá, gazdag, békés, nagy nyomatékú lőn halálakor Europa politicai mérlegében. Kormányának általános eredményeit az ország kifejlése s alakulása tekintetében bővebben, nagyobb összefüggés miatt, alább Lajoséval együtt fogjuk adni; itt egyedül azt említjük meg, mi Károlynak legnagyobb dicsőségére válik, hogy t. i. az istenitéleteket, mik pörös esetekben az igazság kieszközlésére forró víz és tüzes vas által törvénypróbákként még mindig gyakoroltattak, végkép eltörülvén, olasz és franczia példák szerint rendes perfolyamot alapíta meg. A párviadalt azonban, mi a nemzetnek bajnoki szelleménél fogva igen meggyökeresedett szo

1) Illy arany 90 jó ezüst fillér értékű volt. Károly a pénzverdéket haszonbérbe szokta volt adni. Nehogy azonban ezek az érczolvasztásnál, vegyitésnél és pénzverésnél a kir. kincstárt megkárosítsák, ellenőrökül az ország részéről az esztergami ér-sek, a királyéról a tárnokmester rendeltetett, kik aztán a pénzverdékben pénzmestereket tartának. Az érsek tiszte minden kivert girától egy pesetto-t (olasz pénznem; — a pénzverők jobbára olaszok voltak), vagy is egy fillért, a tárnoké pedig fillért kapott a haszonbérlőtől. Ez az ugy nevezett pisetum eredete. L. erről Luczenbacher értekez. Tudománytár. Uj folyam, 3dik év. 5, 89.