tani, hatalmokat emelni igyekvének a királyválasztás által. A szétágazott, magokat a fejetlenség alatt függetlenül viselt pártok közt kettő tünt ki egyebek fölött hatalmával. Egyik, mellynek fejei Gergely választott esztergami érsek és Brebér Pál horvátországi bán, a már megkoronázott Anjou nemzetségi Robert Károlyt, a kihalt fejedelmi házzal nagyanyjáról az árpádi Máriáról (V. István leányáról) rokont törekedett, segítve a pápától is, ültetni a királyi székbe. Másik, a hazafiabb párt, Csák Máté s a kalocsai érsek vezérlete alatt, jogait féltékenyen őrizve, elhatározottan vonakodott a pápától a nemzetre tolni szándéklott királyt befogadni, s az Árpád nemzetséggel rokonságban lévő fejedelmek közöl Venczelt, Cseh- és Lengyelország királyát, Kunigunda, IV. Béla unokájának fiát választotta fejedelmül.

E pártviszályok közt Albert, a koronára szinte vágyó osztrák herczeg, nem sokára Endre halála után, részint hogy leányát, az özvegy királynét, Budáról magához vitesse, részint hogy a nemzet szándékát kitanulja, az országba követet küldött. Midőn pedig ez által értésére esett, hogy a nemzet hatalmasbjai Venczelhez hajlanak, a Németországban is eléggé meggyült bajait ujakkal szaporítani nem akarván, vágyairól a koronára lemondott, s az özvegy királynéval együtt Erzsébetet is, annak mostoha leányát, kit még Endre jegyzett el a cseh király hasonnevű fiának, elébb magához, azután pedig, a házasságot megakadályozandó, kolostorba vitette, apáczának szánván a még csak kilencz éves királyleányt.

E közben Csák Máté 1) s pártfelei, a Károlytól még Endre alatt elállott Németujváriakat is részökre vonták, s Iván

1) Mátét, kit az oklevelek elvitathatlanul Venczel hívének bizonyítanak, Thuróczy hibásan állitja Károly pártfelének.

grófot, hogy a nemzet választását hírül vigye s előlegesen egyezkedjék, Venczel cseh királyhoz küldötték. Míg azonban Iván Csehországban alkudozott, Gergely érsek és Brebér Pál, a még májusban Magyarországba jött 1) pápai követ, Miklós, ostiai püspök által sürgettetvén, Károlyt Horvátországból, hova még Endre éltében megérkezett, Esztergamba vitték s ott másodszor megkoronázták 2).

A pápai avatkozás azonban folyton nagyobbítá az országban a károlytóli idegenkedést, s az ellenpárt ingerültségét. A Németujvári Iván még Károly megkoronáztatása előtt bevégezte alkudozását a cseh királylyal. Venczel a cseh és lengyel tartományokkali fölös elfoglaltságát okolván, a koronát maga személyére el nem vállalta, hanem fiát a tizenkét éves Venczelt, Erzsébet Endre leányának jegyesét, ajánlá kirá– lyul. Nagy ajándékai s igéretei, mellyekkel a magyar urakat erre bírni igyekezett, s talán még inkább azon kilátás, hogy a gyönge, gyermekkirály alatt magok még függetlenebbül fognak uralkodhatni, minden nehézség nélkül megnyerték Csák Máté, a Németujváriak s más pártfők megegyezését. Mihelyt tehát Károly megkoronáztatott, János kalocsai érsek, András egri, Imre nagyváradi, Haab váczi, Antal csanádi, Miklós bosnyai püspök, három világi országnagygyal Csehországba küldetett 3), a szerződést Venczellel megkötni, s fiát az országba hozni. Ez alatt Németujvári Iván, Károlyt Esztergamból rövid ostrom után Austriába űzte *), hol az, Rudolf herczegnél befogadást nyert. Gergely érsek pedig székes városától megfosztatván, Olaszor

1) Fejér Cod. Diplom. Tom. VIII, Vol. 1, 54.

2) Bonifácz lev. Pray: Annal. 1, 374.

szágba vonult, hol aztán egy népzendülésben 1303ban életét vesztette.

Venczelt, kevés időre Esztergam bevétele s Károly ki– üzetése után, atyja s a magyar követek, egy cseh had kiséretében, mellyhez Csák az ország határain saját seregével csatlakozott 1), elébb Esztergamba, onnan pedig september elején Fehérvárra vitték, s nevét, hogy a nemzetiség ebben is kifejeztessék, a nemzeties Lászlóra változtatván, János kalocsai érsek által megkoronáztatták. A pártviszályok ezután ismét kiújultak; Károly hívei, Venczelt nyugtalanítandók, több dunántuli megyében, sőt még Buda határában is egész nyaratszaka pusztítást üztek 2).

VIII. Bonifácz pápa, mihelyt a történtekről értesült, nem késett követének, az időközben Bécsbe utazott ostiai püspöknek uj utasítást küldeni, mellyben, a szent széknek az ország fölött szent Istvántól nyert fennhatósági jogát kiemelvén, meghagyta neki, a magyarokat minden módon Károlyhoz téríteni s Venczel hatalomgyakorlatát meggátolni igyekezzék, a kalocsai érseket pedig, hogy esztelen"

tettéről számoljon, négy hónap lefolyása alatt Romában személyesen megjelenni, hivatalvesztés büntetése alatt kényszerítse 3). De János érseket, ki nem sokára Venczel megkoronázása után meghalt volt, e pápai parancs nem érte életben. Utóda pedig, István, csak azon feltétel alatt nyert megerősítést, hogy Károly pártjához szegődjék.

Ugyanazon napon, mellyen a fönebbi pápai utasitás kelt, hasonló tartalmú levelet irt Bonifácz, Venczel cseh

') Cod. Dipl. VI, 2, 329.

2) Cod. Diplom. VIII, 1, 92. Katona: 8, 32.
3) Cod. Dipl. VIII, 1, 59, 63. Katona: 8, 12.

királynak; szemére hányja neki, hogy fiát azon ország királyává engedte koronáztatni, mellynek főuri joga a szent szék sajátja, s inti őt, hogy a hozzá utasított pápai követnek mindenben engedelmeskedjék, s ha mi jogot az országra igényel, ügyét pápai biróság alá bocsássa 1). Venczel, jogát illetőleg, az ország rendei többségének választására hivatkozott. A pápa azonban evvel meg nem elégedvén, öt fiával együtt ujonnan a szent szék elé idézte, hogy ott Károlylyal jogairól vitatkozzék 2).

Miklós, pápai követ, utasítása következtében 1302 elején Budára utazott, s az ott összegyüjtött püspököket Károly pártjára iparkodott téríteni. De ebben nem csak czélJát nem érhette, hanem, midőn a parancsára nem hajlott Buda várost egyházi átok alá vetné, az a miatt támadt zavarban életét is csak futással menthette meg. A budai kisebb papság pedig az átkot a követre s magára a pápára sujtotta vissza 3).

A követében megsértett pápa most annál inkább igyekvék Venczel királyságának véget vetni. A vetélytársakat végitéletre ismét törvényszéke elébe idézte. Megjelent ott követei által Venczel másodszor is, ámbár előre láthatá, hogy az itélet Károlynak kedvezend. A pápa, midőn a koronát Károlynak itélte oda, Venczel minden híveit fölmentette a hűségeskü kötelezése alól, s egyházi átokkal fenyegette mind azokat, kik négy hónap alatt pártját el nem hagynák “). A császárt pedig felszólította, hogy Károlyt egész erejével segítse a királyi szék elfoglalására 3).

') Katona: 8, 16. Cod. Diplom. U. o. 65.
2) Cod. Dipl. i. h. 86. Katona: i. h. 20.
3) Thuróczy Cap. 86.

4) Katona: 8, 39. Cod. Dipl. VIII, 1, 121.
5) Cod. Dipl. u. o. 120. Katona: u, o. 64.

Ezen itélet Venczel pártjától többeket elijesztelt, Károlyét pedig olly bátorrá tette, hogy az Venczelt Budán még azon évben (1303) ostromolni kezdette, s a szőlőhegyeket, boszuból, a budai polgároknak Miklós ostiai püspökön elkövetett sértései miatt, elpusztította 1). E közben Bonifácz az egyházi átkot Venczel követőire ismét kihirdettette 2); minek, kivált miután Károly pártja az osztrák Rudolffal 1304ben frígyet kötött 3), olly nagy sikere lön, hogy egész Horvátország s a dunántúli megyék nagy részben Károlynak hódoltak. Sőt maga Bonifácz halála is számos olly híveket szerzett neki, kiket az előtt csak a pápai avalkozás s a nemzeti jogokon és szabadságon ejtett sérelem tartott töle vissza ). De bár hívei ekként szaporodtak neki, hatalma, valamint Venczelé is, csak árnyék volt a hatalmas oligarchák között, kiket csak önérdek indítotes vezetett cselekvéseikben.

Illy körülmények közt a cseh király, Rudolftól is háborúval fenyegettetvén, s fiát is féltvén, kitől kicsapongó élete miatt a magyarok egyátalján idegenkedtek, egy sereg kiséretében az országba jött; Budán a minapi zavarok okozóit megbüntette, Lászlót, a városbirót Csehországba fogságra küldötte; és miután Esztergomban a templom és levéltár kincseit rabló módjára lefoglalta 5), fiával s a ravaszul kezébe kerített koronával együtt 6) Csehországba visszatért.

1) Cod. Dipl, u. o. 115. Katona: u. o. 54.

2) Cod. Dipl. u. o. 132.

3) U. o. 158. 160.

*) Katona 8, 70.

5) Katona: 8, 75. Cod. Diplom. VIII, 1, 169.

6) Kivánságát fejezte ki a hozzá Budára gyűlt nagyoknak, fiát királyi díszöltözetben láthatni: s midőn azok, ohajtását teljesítvén, az ifju királyt koronás fővel vezetnék hozzá, fegyve