s csak a királynak a tartománybani személyes megjelenése és Drágfy vajdának kegyetlen szigorusága által csillapítathatott le 1).

Ulászló, hogy a mult évi országgyülésen szemére hányt munkátlanság vádját magától elhárítsa, s az adókivetés szük– ségét igazolja, Erdélyből a vajda kiséretében Temesvárra, onnan pedig Péterváradra ment, s a vén, mult évi szélhüdése által már szavától is megfosztott Kinizsy és Drágfy vajda által Szerbiába betörést intézett. A kaland szerencsésen ütött ki s a sereg nagy martalékkal tért vissza 2). E kaland után a törökök ostora, a rettenetes Kinizsy nem sokára meghalt, s halála minden további munkálatokat a török ellen félbeszakasztott. Erre azonban egyéb oka is volt Ulászlónak. Mig ő Erdélyben mulatott, a törökök Horvátországban kalandoztak s Ujlaky Lőrincz a velök egyetértésről vádoltatott. Részint e bün miatt, részint pedig mivel a mult gyülésen hűtlenségéért honellenének itélt Kis-Horváthoz szövetkezvén, a kalocsai, pécsi és szerémi főpapok jószágain többféle hatalmaskodást követett el, s a király parancsait már elébb többször megvetette, őt magát pedig gúnytárgyává tette: Ulászló őt példásan megbüntetni szándékozott. Miután tehát a herczeg, a király elébe idéztetvén, meg nem jelent, ez Drágfyt haddal küldé ellene, ki azután több várait egyenként elfoglalta. A király ez alatt Horvátországban gyülést tartott, s azon a tartomány védelmét a török ellen elintézvén, bánjává ismét Corvin Jánost nevezte. A megrettent

1) Bonfin Dec. V. Lib. 4.

2) Mennyire elvadította a vad törökkeli ellenséges viszony az alvidéki magyarok erkölcseit, tanúja az, hogy az ellenséges földön elfogott szerencsétlenek itthon nyilván áruba bocsáttattak. Igy e hadinenet után egy anya négy leányával 22 pénzen (numis) adatott el. Bonfin: i, h.

Ujlaky frígyesét, Szapolyait, segélyre szólította. És annyira elenyészett már a királyi tekintély, hogy Szapolyai követei által fenhangon meginteni bátorkodott a királyt: hagyna fel a herczeg zaklatásával, s ha mi panasza volna ellene, azt a törvény rendes útjára bocsátaná. E kevély izenetre a király saját hatalmaskodásait vetette szemére Szapolyainak s tudtára adatá, hogy töle is más viseletet vár, ha kegyére magát méltóvá tenni kivánja. Ujlakynak pedig megizente, hogy azon ökörnek, mellyet beszédeiben annyiszor gúnyolt, már van egy nagy szarva s a másik is nő naponként, s reményli, hogy elleneit ezután két szarvval fogja megtámadhatni. Szapolyai azonban másodszor is sürgette követei által a királyt, hogy szűnjék meg a háborútól; sőt, midőn Ulászló ezt megvetvén, harczát a herczeg ellen 1495ben is folytatná s az uj temesi ispán, Som Józsa által Németujvárban magát Ujlakyt is ostrom alá vétetné: Szapolyai fenyegetőbb állásba helyezte magát és néhány vármegyét is felbujtott a herczeg ügyének védelmére 1). Bakacs nem tartá tanácsosnak a hatalmas nádort tovább ingerleni, s az ő és a pécsi püspök közbevetésére a pénzszegény király hajólni kezdett a megtört Ujlaky kérelmeire, s őt szabad menetről biztosítván, Pécsre magához bocsátotta. A bűnbánó herczeg minden zavarok okául Beriszló Bertalan vránai pörjelt vádolta a király előtt; miért az még azon nap elfogatott s miután reá több, valóban iszonyú bünök bizonyodtak be, némellyek szerint a Dunába fojtatott, mások szerint Temesváron holtiglani fogságba tétetett. A herczeg azután kegyelmet nyert, de elfoglalt jószágainak visszaadása a jövő országgyülésre halasztatott 2).

1) L. a királynak a megyékhez küldött tiltó levelét Katona: 17, 696. 1) Bonfin Dec. V. Lib. IV. végén s az V. elején. Istvánffy: Lib.

E gyülésnek, melly miután a törökkel három évre béke köttetett, 1495ki tavaszutó 9kén nyittatott meg, ámbár árra a király minden megyéből csak tiz képviselőt hítt volt meg1) egészen aristocraticus színé van, s rendeletei világos tanuságát adják a királyi tekintély lesülyedtének. Az ellenzékpárt, Szapolyai vezérlete alatt, azt kivánta, hogy a király számot adjon kormányintézkedéseiről, kivált az Ujlaky ellen viselt háborúról. Ulászló erre valóban késznek látszék mielőtt Bakacstól s a pécsi püspöktől lebeszéltetett 2). Az alkotott törvények tulajdonképen kiegészítése az 1492ben félbeszakasztott törvénykönyvnek. Ulászló a gyülés elején azon volt, hogy az egy aranynyi adó ismét megajánltassék; de a nemesség nagy zajt ütött, állítván, hogy a mult éven egyedül a förendek tanácsából kivetett adó által is megsértettek az alkotmányos törvények, és semmit sem akart megajánlani; a fonemeseket pedig éles kifejezésekkel vádolta, hogy magok számára szedik a közjóra fordítandó adót, a királyi jövedelmeket lefoglalják, a kincstárt kifosztják, a nemesség jogait megsértik és elnyomják. A király, lázadás kitörésétől féltében, engedni kényteleníttetett a nemesség akaratának, s hogy azt lecsillapítsa, minden kivánságát teljesíteni igérte; az ügyek tárgyalását azonban mind tovább késleltetni szándékozott, hogy a nemesség, megunván az idővesztést s kifogyván költségeiből, szétoszoljék, s azután az urakkal az adó tárgyában is könnyebben rendelkezhessék 3).

Ezen előzmények után megkezdetett az 1492ki törvénykönyv némelly pontjainak megváltoztatása vagy bővebb kifejtése s néhány ujabb törvények alkotása. Nevezetesbek ezek közöl a következők: 1. A királynak 100 telket megha

') Bonfin Dec. V. Lib. 5.

*) U. o.

3) U. o. és Istvánfy Lib. 3, 27.

ladó s az országtanács nélkül tett adományzásai érvényte→ lenek. 2. A hűtlenségi bűnök ezután egyedül az országgyülésen fognak megit éltetni. Meghatároztatott a hűtlenség fogalma is s általán véve az alkotmány, s a korona jogai elleni vétségekre szoríttatott. 3. Az országgyülésekre jövőben ne csak néhány követ, hanem az egész nemesség hivassék meg. A gyülésen a szavazatokat a főajtónállómester szedje be; a főrendek pedig az ügyeket gyorsabban tárgyalják, nehogy a nemesség sokáig vesztegleni kényteleníttessék. 4. A vármegyék hatósága alól ezután egy világi s egyházi úr birtoka se légyen kivéve. Mig ezen s több más törvények megalkottattak, harminczkét nap folyt le; s mivel az alvidéken dögmirígy kezdett pusztítani, a nemesség szétoszlott, a nélkül, hogy Ujlaky ügyében valami végeztetett s az adótárgya ujabban elővétetett volna. A király ezután néhány napra ismét egy arannyi adót vettetett a nemesi jószágok jobbágytelkeire, az egyházi s világi zászlósok jószágai ismét kivétetvén 1).

A financzügy ezután majdnem minden országgyülésen hasonló surlódásokra szolgált okul a kormány és nemzet között. E gyönge kormány alatt barát és ellenzék egyesült a királyi kincstár kifosztásában, melly, miután a sürgető szükség pillanatnyi fedezése végett számos királyi javak és jövedelmek eladattak vagy elzálogosítattak, a Mátyás alatt szokásba jött adófölemelést pedig a nemesség folyton ellenzette, ha leghívebben kezeltetik is, már alig telhet vala az ország s különösen a határszéli várak mind szükségesbé vált gondos őrizete költségeinek fedezésére. E finaczügy állapota a sark, melly körül Ulászló s utódai kormányának

') Regestr. Proventuum regal. de annis 1494 és 95. l. 147. Egelnél Gesch. der U. R. 1, Einleitung 17 kövv.

története forog, s ennek ismerete a kulcs, melly az e kori események okait s rugóit előttünk feltárja.

A dögmirigy megszünte után 1496ban ismét országgyülést hirdetett Ulászló, mellyre, a tavali rendelet ellenére, ismét csak két követ hivatott meg minden vármegyéből. E gyülésen Beatrix királyné egész a szemtelenségig sürgetett követeléseivel végkép elutasíttatott. Ujlaky Lőrincz számos fönemesek közbevetésére jószágait olly feltétel alatt nyerte vissza, hogy azok, ha magtalanul halna el, mind a királyra maradjanak. E föltétel által tehát megsemmíttetett a minapi örökösödési szerződés Ujlaky és Szapolyai között; de ez nem hagyta azt boszulatlanul; s a szőnyegre hozott adó tárgyalásában a nemességet ismét pártjára nyervén, hatalmát a királylyal s az öt vezető Bakacscsal súlyosan éreztette. A király, mind nagyobbuló hadi költségeit adván okul, kivánta, hogy az adó ismét egy aranyra emeltessék; támogatta ezt Zsigmond pécsi püspök s kincstárnok, eléadván, mikép a mult évben, mind a mellett is, hogy az adó fölemelve volt, a kiadás 3000 aranynyal haladta meg a bevételt ; és azután hivataláról is lemondott. A Szapolyaitól felbujtolt nemesség ellenben a rosz gazdálkodás ellen kelt ki és szemrehányásokat tön a királynak, hogy koronázási esküjének ellenére mindig fölemelt adót szedett, mi hat évi kormánya alatt már sok százezer aranyat tesz, az ország pedig nem tudja, mire fordíttatott mind eddig e tömérdek pénz. Midőn pedig a király erre hirtelen azt válaszolná, hogy eddig öszszesen csak 60 ezer arany jutott kezébe, a nemesség nagy zajt ütött és szigorú vizsgálatot kivánt tétetni a pénztár kezelése fölött. A király és tanácsadója, Bakacs, nem látott más módot az ingerült kedélyek lecsilapítására, mint a kincstárnokot föláldozni. A pénztári számadások tehát a váradi s nyitrai főpapok, Losonczy zászlós ur, és Bornemisza Ferencz nemes által megvizsgáltattak, s miután a zavart számadásban