s azokban a kilenczedadó, a szász közönségek és királyi városok adója, a só és érczbányák tüzettek ki.

2. Szabályoztatott az igazságszolgáltatás. a) A rögtön itéletek, t. i. az ugynevezett kikiáltott gyűlések s a nádori törvényszékek a megyékben eltörültettek. Szabadságában hagyatott azonban a nemességnek azon esetre, ha a rablások valamelly megyében igen elhatalmaznának, a nádori törvényszéket a királytól különösen kikérni. b) Eltörültetett továbbá a törvénykezési párviadal s a háromszori kíkiáltás, c) A főtörvényszék (iudicia octavalia) kétszer, sz. György és Mihály napján mulhatlanul megtartassék, s azon az ország rendes bírái közöl, legalább ketten jelen legyenek, a többiek helyetteseiket küldhetvén. A vármegyékben Mátyás 1486ki törvénykönyvének 8dík czikke által rendelt eskütt birák, kik a megyei közönségtől évenként választattak, annyira megunták már a helyhatósági hatalomnak ezen olly hasznos, szabad nemzethez olly igen illő gyakorlatát, hogy a törvénykönyv 53dik czikke ezen esküttszékeket, mellyek a nemességet, mint mondatik, nagy fáradsággal terhelik, eltörülte s a biráskodás ismét egyedül a fő vagy alispánból és szolgabirákból álló törvényszékre, a végrehajtás pedig a király és káptalan emberére bizatott. A főtörvényszék itéleteit végre a megyei ispánok és szolgabirák köteleztettek végrehajtani stb.

· 3. Nevezetesek továbbá az ország védelemrendszerében tett változtatások. A főrendeket Mátyás több izben kötelezte akkor is s pedig az ország határain kivül táborozni, midőn a derékhad föl nem ültettetett. Óvást töőnek tehát e gyülésen az urak, hogy az országon kivül táborozni ezentul se maguk, se telek katonáik ne kényszeríttessenek, s az ország hada általában csak akkor szólíttassék felülésre, midőn a királyi zsoldosok és a tiszti banderiumok (t. i. az er

délyi vajdáé, székely ispáné, horvát báné és temesi ispáné, kik a királytól zászlóaljaikra zsoldot kaptak) az ellen visz· szatorlására elégtelenek. Miután Mátyás az egyházi s világi urak magán banderiumait is többször reászorította az országon kivüli táborozásra, igen érdekében feküdt, hogy a gazdagabb nemesek közöl is minél többen állítsanak fel zász→ lóaljakat, mit ő részint harczdicsősége, részint a zászlós urak iránti kedvezései által létesített is; más részről, miután a zászlósok hadosztályához tartozók azon kiváltsággal birtak, mi szerint a hadügyben a megyei hatóság alá nem tartoztak s a jobbágyoktól a telekkatonaság zsoldjára szedett adót (dicát) is magok kezelték, mig a nemzászlósak azt a megyéhez szolgáltatni köteleztettek. Ennek következése az lön, hogy azon gazdagabb nemesek is, kiknek jószágaihoz banderiumok különben kapcsolva nem voltak, azaz, kiknek jószágain egyedül táborozásra kötelezett földbirtokos szabadok nem laktak, alacsonylani kezdették, számosabb telekkatonáikat az illető megyéhez állítani, hanem rang és elsőségvágyból a főnemesek és püspökök banderiumaihoz törekedtek azokat kapcsolni. A köznemességet ez, mi által ą megyék zászlóaljai megcsökkentek s e rablásokra tágas tér nyittatott, visszahatásra ingerlé. Ennél fogva az országgyü– lés a főpapokon, ország zászlósain és örökös szabad grófokon kivül (millyenek voltak: herczeg Corvin János és Ujlaky Lőrincz, a Szapolyai, Frangepán, a szentgyörgyi s bazini és a korbói grófok) minden mások a jobbágyaik közöl szedendő telekkatonát (20 telektől egyet) a vármegye zászlója alá állítani kötelezteltek. Továbbá a banderiumok nagysága 500 lovasról 400ra szállíttatott, mellynek felét nehéz, pánczélos, felét könnyű huszár lovasság alkotta. Végre az egytelkes nemesek fejenkénti fölkeléstől fölmentetvén, tizenként köteleztettek egy jól fegyverzett lovast állítani a megyei zászló alá.

4. Sajnosan vette a középnemesség a főnemességnek azon mindinkább szokássá vált fogását, mi szerint sokan közölök, hogy a legnyomosabb ügyeket magok dönthessék el, az országgyülésre 15-20 nappal is később jönek annak megnyitásánál; mert ez által a gyülés szükségtelenül meghosszabbíttatván, a szegényebb nemesség azt költség hiában gyakran miként az utólsó királyválasztáskor is történt elébb odahagyni kénytelen, mint sem a nyomosabb igyek tárgyalás alá fogatnának. Ennek okáért rendeltetett; hogy ezután négy napon tul senki se várassék s a határozatok az akkorig meg nem jelentek nélkül is érvényesek legyenek.

Ezek után nádorrá a királytól különösen ajánlott Szapolyai István választatott. Időközben a király Várday Péter, kalocsai érsek által a Beatrixxeli házasságot is előadatta, mellyet az özvegy, Ulászló igéreteire támaszkodván, ismét igen sürgetett. De, mint előre látható volt, a rendek Ulászlónak ezen magtalan 1), cselszövényes asszonynyali házasságában már csak azért sem egyeztek meg, nehogy örökös nélküli elhalása Miksának örökösödési igényeit támogassa. Beatrix azonban még azután is sürgettette atyja s a pápa által a házassági igéretek teljesítését; de az istenboszu nem engedte teljesedni vágyait a fondor nőnek, ki Mátyás tanácsait s rendelkezéseit megvetvén, egyik fő oka volt, hogy a nagy király nagy reményű fia elmellőztetett,

Mig a rendek a gyülésen tanácskozának, a király követeket küldött Miksához, kik őt a békekötés föltételeinek módosítására bírnák; mivel pedig a törvénykönyv megalkotá

') A Beatrix magtalanságáról annyiszor s olly nyilván és elhatározottan kimondott vélemény igen megerősíti a gyanut, hogy rajta, midőn Mátyás őt nöül vette, Fridrik statuspoliticája leggyalázatosabb csínját valóban elkövette.

sakor a követek még vissza nem jöttek, Ulászló hogy az örökösödési kérdést még egyszer a rendek elébe vihesse, azoknak visszatértéig szándékozott a törvénykönyv megerősitését elhalasztani. Történt ez alatt, hogy Moré György a szörényi bán testvére, egy török csapatot, melly a határszéleken kalandozott, megvervén, két szekér török fejet vitt Budára, s a rendeket a töröknek újabb betörési szándéka hirével föllármázta 1). Várt alkalom volt ez a nemességnek elkerülni a Miksával kötött békeszerződés újabb tárgyalását s daczára a király minden kérelmei s intéseinek, mielőtt a törvénykönyv forma szerint megerősítve kihirdettetnék, szétoszlott s a nélkül, hogy a királytól felszólítva lett volna, a török ellen felülésre készült. A török betöréséről szárnyalt hír azonban nem sokára meghiusúlt; de a felülési készüle→ tek közt majdnem minden megyében igen nagy zavar támadt, mire maga a hadszerkezetről szóló új törvény szolgált okul. A nemesség követelte, hogy mind azon egyházi s világi urak, kik az előtt a zászlósok közt táboroztak se miatt mind a telekkatonaság kiállítására, mind a hadi adóra nézve ki– váltsággal birtak a megye hatósága alól, most azonban az uj törvényben (art, 21.) a zászlósok közt elszámlálva nem voltak - követelte, mondám, a nemesség, hogy mind ezek jobbágyai, szintugy mint a nemességéi, a megyei tisztviselök által hadi rendbe irassanak, s a tölök járó adó és telekkatonaság a vármegyéhez küldessék. De az érdekelt urak a törvény határozatlanságára hivatkozván 2), a nemesség ki

') Bonfin: Dec. V. Lib. 2.

2) A törvény szavai ezek: „Caeteri vero Barones, Banderia non habentes iuxta honoris et facultatum ipsorum exigentiam ac numerum jobbagionum ipsorum exercituare debebunt Art. 20, De nem határoztatik meg a zászlósok közt-e, vagy a megyei zászlók alatt?

vánságát teljesíteni vonakodtak; miért ezek fegyvert ragadának, s amazok jószágait pusztítani kezdették, mig nem egy királyi körlevél, mellyben a törvény magyarázata a következő országgyülésre igérteték s a fegyver lerakása s a pusztításátóli megszünés hűtlenségi büntetés alatt parancsoltatott, a zavargást lecsillapította 1).

De alig oszlott szét a nemesség hada, midőn Czobor Márton, a Törökországba békealkudozásra küldött követ, fenyegető hírekkel tért vissza, mellyek pár hét mulva meg is valósultak, midőn a török Szörényt ostromlani s onnét a temesí bánságot pusztítani kezdé. De jókor megérkezett Kinizsy a fekete sereggel; s a várost ostrom alól felszabadítván, a török hadat megverte, a foglyokat pedig a maga módja szerint iszonyú kegyetlenséggel megölette 2). A diadal után azonban maga a győztes fekete sereg is nyugtalankodni kezdett régtől elmaradt zsoldja miatt, s megunván az üres biztatásokat, Szeged táján, hol nyaranta táborozott, a vidéket pusztította. Ulászló a számos panaszok következtében végre a rettentő Kinizsyre bizta megfékezésőket. Ez hadat szedvén, véletlen reájok ütött, közölök több százat levágatott, a többieket pedig széllyelverte. Ulászló a csata után (1493ki télhỏ 6kán) az egész fekete sereget királyi parancslevele által szétoszlatottnak nyilvánította. A had egy része azután a királyi és tiszti zászlók alá lépett zsoldba; mások azonban Osztrákországba vándorlottak s ott pusztításaik miatt majd egyenként majd tömegekben (például Bécs alatt, mellyet nyolcz

') Az oklevél (mellyben az 1491ki évszám 1492re igazítandó) olvasható Kovachichnál: Suppl. ad Vest. Com. 2, 288. Katona: 17, 284.

*) Többeket elevenen megnyuzatott, másokat malomkerekekre költetett, lassu tüzön félig megsüttetett s kiéhült sertéseknek yelletett stb. Bonfiu: Dec. V. Lib. 3.