sitését sürgette, s ezen esetre nem csak 300 ezer aranynyí jegyajándékáról lemondani, hanem pénzsegedelmet is nyujtani ajánlkozott az üres kincstáru királynak; különben várait Albertnek átadni fenyegetőzött. 1).

Ulászló e szorúltságában, hogy pénzt szerezzen, mindenekelőtt a királynét igyekezett megnyugtatni; miben könnyen ért is czélt azon, néhány tanu előtt tett igérete által, hogy, ha az országgyülés is helybenhagyja, öt nöül veendi. Nem sokára ezután Albert is, Szapolyaitól megveretvén, 1491 elején békét kötött, mellynek föltételei szerint kárpótlásul a glogaui és sagani herczegségeket, s mig ezek neki átadat→ nának, Eperjest és Szebent zálogul nyerte 2).

Miksa király Fehérvár elfoglalása után Buda ellen szándékozott vezetni seregét; de vitézei, részint mivel a fehérvári martalékon összevesztek, részint mivel zsoldjaik már rég elmaradtak, a fösvény Fridrik pedig fiának pénzt nem küldött, föllázadván, terveivel fölhagyni és 1490 végén ha→ dát visszavezetni kényteleníttetett. A következő év elején atyja által gyülést hirdettetett, a háború folytatására a birodalmi rendektől ohajtván segedelmet eszközleni; de a német lassuság, mi szerint a gyülés tavaszra halasztatott, s még inkább a rendek vonakodása, a reájok nézve haszontalan háborúba bonyolódni, meghiusították Miksa reményeit. Ulászló tehát háborítatlanul munkálkodhatott ellene vezérei által. Maga Corvin is mellette fogott fegyvert: Székelyt megverte és Zágrábot bevette. Ezután számosan odahagyták Miksa pártját, az általa elfoglalt városok pedig egymás után, 1491ki nyárhóban végre Fehérvár is visszavétetett ").

1) U. o.

2) Pray Annal, 4, 219.

3) Oklev. Pray: Epist. Proc. 1, 25. Bonfin: Dec. V. Lib. 2. 1st

vánfy Lib. 2, 10. 11.

Miksa segedelmet sem atyjától sem a német rendektől nem nyervén, nehogy Ulászló a magyar városok megvétele után a háborút Austriába tegye által, hozzá békeköveteket küldött. Kedvesen fogadta ezeket Ulászló s időt határozott, mellyben az alkudozások Pozsonyban megkezdetnének; mert egy részről a törökök, noha ritkán büntetlenül, az alvidéket gyakran háborgatták, más részről Albert herczeg, mivel Ulászló a mult évi békekötés föltételeiből mit sem teljesített, ellene ismét hadat vezetett, Perényi Imrének Sztrapko nevű sziklavárát elfoglalta s pártfeleit, kiket a király súlyos betegségéről elterjedt hir megszaporított, Szerencsre gyülésre hivta meg 1). De szerencséje most sem volt kedvezőbb, s a király felgyógyulásának s a Miksával Pozsonyban megkezdett békealkudozásoknak hirére Tokaj vidékét elpusztítván 2), ismét visszavonult.

Pozsonyban ez alatt Bakacs Tamás győri püspök, Báthory István és Ország László sokáig sikeretlenül alkudoztak Miksa követeivel, kik egyátalján a Fridriknek Mátyással 1462– ben kötött szerződését, melly által a magyar királyság örökösödési joga Fridrik családjának igértetett, akarták a békekötés alapjává tenni. Őszhó 7-kén végre a következő pontokban egyeztek meg az alkudozók: 1. A magyar korona Ulászlón marad, s halála után figyermekeire szálland. Ha azonban Ulászló vagy netalán születendő fia örökös nélkül halna e1, az ország akkor Miksára s utódaira szálljon. Ulászló ezen örökösödési szerződést országul is megerősítesse; sőt azt a jövőben is a királynak minden utóda, minden székét elfoglaló püspök aláírja, s minden hivatalába lépendő nádor, erdélyi vajda, horvát bán, temesi s późsonyi ispán, koronaőr stb.

') Oklev. Pray: Hist. R. H. 2, 506. és Szirmay Notit. Com. Zemplén. 44.

*) Tokajból két ezer hordó bort küldött Lengyelországba.

esküvel erősítse. A királyok egymást a török ellen kölcsönösen segítsék. 3. Ulászló az Osztrákországban még elfoglalva tartott várakat Miksának átadja, valamint ez is azokat, mellyeket Magyar és Horvátországban birt, kivéve melylyeket még Fridrik, Albert király özvegyétől nyert zálogban, s mellyek csak a zálogbér lefizetése után fognak visszaadatni. 4. Ulászló a még Mátyásról maradt 100 ezer aranyról szóló kötelezvényt Fridriknek visszaadja, Miksának pedig hadi költség fejében két év alatt szinte annyit fizetend stb. 1).

Miksa e föltételeknek méltán örülhetett; de Ulászló nem kevés gyávaságot árult el, midőn öt napra az alkudozás befejezése után körleveleiben a legnagyobb öröm kifejezéseivel, mint valamelly rendkivül szerencsés esetet adta tudtul a vármegyéknek a reá nézve olly káros és gyalázatos békét 2). De a visszatért követeket a Budán volt főrendek többsége nagy kedvetlenséggel fogadta, s csak 15 egyházi s világi urat sikerült Ulászlónak a szerződés elfogadására birnia; maga azonban azt mind e mellett is, még az 1492-ki télhó 20kára hirdetett országgyülés előtt oklevelileg megerősítette *).

Ez alatt a király testvére, Albert herczeg, boszuságában a magyar örökösödésbőli kízáratása miatt ismét fegyvert ragadott, de Szapolyaitól Kassa mellett egy véres csatában megveretvén, kénytelen volt a mult évi békeföltételekkel megelégedni 5).

1) Pray: Annal. 4, 231. A magyar követek közől Báthory és Ország saját kezeikkel nem tudták aláírni az oklevelet.

2) Eder: Observ. 165.

*) Kovachich: Vest. Comit. 414. *) Oklev. Pray: Aunal. 4, 245.

*) Istvánffy: Lib. 2, 13.

3. §. Az 1492-diki országgyűlés. A fekete sereg feloszlása.

Előre látható volt, hogy a nemzet királyválasztási jogát megsértő békeföltételek a rendek közt nagy zajt okozandnak. Már maga az osztrák követek megjelenése is a gyülésen nagy kedvetlenséggel fogadtatott. A királynak Bálint, az uj váradi püspök 1) által magyarázott szláv trónbeszéde, s még inkább Bakacs Tamásé, ki a király lelépte után a békeföltételeket egyelőre igazolni s a nagy király halála óta pártzajlongásoktól elárasztott, baráttól s ellentől pusztításokkal sanyargatott ország állapotával mentegetni igyekezett, nagy aggodalommal töltötték el a rendeket s bizalmatlanságot keltettek föl a kormány ellen, melly alatt az ország már illy rövid időn is annyira lesülyedt a mátyáskori jólétéből. Felolvastatott azután a békekötés okirata. Már az első pontok is, mellyekben Austria minden kárpótlás nélkül visszaadatni igértetik, elégületlenséget gerjesztettek; midőn pedig azon czikk került sorra, mellyben a királyság örökösödése Miksának biztosít– tatik, a rendek szörnyű zajt ütöttek, s a béke oklevelét szolgasági szerződésnek, az azt megkötött biztosokat honárulóknak nevezték, s fejökre halált kiáltozának. Bakacs és a német követek bajosan menekülhettek a királyi palotába. A zajt a köztekintélyű Báthory valamennyire azután lecsöndesítette; de az ingerült kedélyeket megnyugtatni ő sem volt képes. A nemesség a gyülésből szétoszlott s magán gyülekezeteket tartott, mellyekben a kedélyek még inkább fölingereltettek; az utczák szögleteire, a templomok ajtaira iratok ragasztattak, mellyekben a rendek fölhivatnak, inkább fegyverhez nyúlni és szabad nemzethez illő harczban veszni el, mint illy

1) Pruis János kivíván Ulászló elválasztatását, Kolostorba zárkozc tt.

káros és gyalázatos békét elfogadni. A királynak azon igé– rete végre, hogy iparkodni fog a békeföltételeket kedvezőbbekké másítani, a nemességet valamennyire lecsöndesítette; nehogy pedig a zaj megujittassék, a békéről többé szó sem tétetett nyilvánosan 1). De alattomban mindent ráfordított Ulászló, hogy a főnemeseket egyenként reábirja a békekötés aláírására, mi azután valóban is többeknél sikerült; Corvin János herczeg, Szapolyai, Drágfy, a Szentgyörgyiek, Losonczy stb. részint még a gyülés alatt, részint azután alá– irták az oklevelet 2).

Mellőztetvén a gyűlöletes tárgy, a rendek törvények alkotásához fogtak. Ezek közöl némellyek igen nagy érdekűek s mint az ország állapotának s a jövendő események okainak ismeretére kulcsul szolgálók, bővebb eléadást érdemelnek.

1. A királyi hatalom egynémiben megszoríttatott; azokon kivül, mik a királynak az országba jöttekor elébeterjesztettek, s most ismét megerősíttettek, rendeltetett: a) hogy a király a főrendek befolyása nélkül hűtlenségi bűnben ne itélhessen. b) Az ország lakosaira akaratjok ellen ne szálljon. c) Az országtanács befolyása nélkül száz teleknél többet egyszerre senkinek se ajándékozhasson. d) Hogy az egy aranynyi adó eltörültetvén, helyébe Magyarországban a régi kamraí nyereség (minden telektől 18 fillér) Erdélyben az ötvened, Horvátországban a menyétadó, állíttassék; továbbá a harminczad Lajos, Albert és Zsigmond törvényei szerint szedessék (tehát az urak és városok régi kiváltságai visszaállittassanak). Királyi jövedelmekül ezeken kivül a koronai javak

') Bonfin: Dec. V. Lib. 2.

*) Mind ezen oklevelek aztán Miksához küldettek, s} a császári titkos levéltárban mind máig megvannak.