5. §. Bellázadás. A cseh háború vége. Török háború.

Mig Mátyás ekként a cseh koronáért küzdött, magáét is majdnem elvesztette. Már 1470ben is intették őt hívei, hogy egy mindinkább elágazó lázadás forrong az országban. De Mátyás, elég erőt érezve magában, azt, ha kitörésig érett is, elfojtani, a veszedelmet megvetette. A cseh háború, miként a minapi iglói gyülésen kiszámíttatott, harmadfél millio aranyba került. A szüken folyt pápai segedelem s az adóból gyűlt öszvegek a kiadásokra nem voltak mindig elegendők. Mátyás tehát a főpapságot, a pápa engedelmével, tizedeitől gyakran megadóztatta, mire annyival inkább feljogosítva hitte magát, minthogy épen Vitéz érsek s a többi főpapok ösztönözték őt kezdetben leginkább a cseh háborúra, banderiumaikkal pedig arra nem kisérték. Az esztergami érsek pisetumát Mátyás e végre egészen lefoglalta. Nem kevesbbé sértette Vitézt az is, hogy elhanyagoltatik, s a király, mint elébb, már nem él tanácsával. Tudta a kedélyek e forrongását Mátyás; mert híveitől többször figyelmeztetett, miképen öt a sértett főpapok, különösen Vitéz és unokája, Czezinge János, pécsi püspök, (ki mint jeles költész ismeretes Janus Pannonius név alatt), nem csak a pápánál, noha sikeretlenül, bevádolták, hanem több, a nagy adóztatás és némelly erőteljes kormányrendeletek miatt szinte elégületlen nagyot és nemest is vontak pártjokra; értesült arról is, hogy midőn ő Podjebráddal a békéről s a cseh örökösödésről utóljára alkudozott, néhány egyházi s világi urak Kázmér lengyel királylyal játszottak össze. De ő mind ezt megvetette, s még kiméletlenebb lön a főpapok iránt. Legutólsó útjában is Csehországba, midőn Podjebrád halála után királylyá választatását sürgette, az érseket 7000 aranyig adóztatta meg. Ezen önkényes tett végre kitörésre ingerlette

a kedélyeket: Vitéz és pártfelei egy részről a cseh rendeket mint mondók, Mátyástól elidegenítették, másról pedig Kázmérnak hasonnevű 13 éves fiát királylyá választották, s érette követeket küldöttek. A lengyel király, hogy Mátyást Csehországtól elvonja, a választásban megegyezett, s fiát erős haddal Magyarországba küldeni igérte. Az elégületlenek a király távolléte alatt olly sikerrel folytatták izgatásukat, hogy a vármegyék kilenczen, a főpapok a kalocsai érseken és egri püspökön kivül mind, a világi urak pedig szinte nagyobb részben Kázmérhoz szítottak. A lengyel király már gyűjté a fiával beküldendő hadat, sőt már a napot is meghatározta, mellyen a magyarok Rákoson, fia táborában, megjelenjenek.

Mátyás a lázadók tervének ennyire haladtáról az esztergami kanonokok által értesíttetvén, Budára országgyülést hirdetett; az összeesküvés főbbjeihez irott meghívó levelekben, színlelve terveik s a lázadásbani részvétök nem tudását, dicsérte hűségöket s az ország iránti érdemeiket, s biztosítá őket, hogy a még, mint állítá, ismeretlen lázongók ellen őket egész hatalmával védendi. Azután Csupor Miklóst és Szapolyai Imrét Kassához küldötte, hogy a már háborút is izent Kázmér bejöttét meggátolnák; maga pedig, mielőtt az összeesküdtek várták, Budán termett. Hazajötte után tüstént országtanácsot tartott, és a színlelés szerepét tovább is folytatván, kérdé az urakat, ki volna hát közölök ki Kázmért megvendégelni szándékozik? Az urak egyhangúlag a jelen nem volt Vitéz érseket vádolták. Kérdé aztán Ujlaky Miklóst, kit szinte a lázadás részesének lenni tudott, mit vélne, tüstént kellene-e vezetni Kázmér ellen a már öszszegyűjtött hadat, vagy még többet szedni? Mire Ujlaky válaszolá: várna még, mert naponként több ellene fordított fegyver álland mellé. A király erre viszont felelé, miképen hiszi, hogy a lengyel lassuság nem fogja háborgatni a ki

hirdetett országgyülést, mellyen aztán az elégületlenek panaszait kihallgatni s megorvosolni fogja.

Mielőtt az országgyülés megnyittatott, Mátyás ügyesen intézett kinevezései 1), adományai s más kedvezései által a legtöbbek szívét ismét megnyerte s mire a rendek öszszegyűltek, alig volt, ki merte volna nyilvánítani ellenséges indulatát 2). A rendekkel épen ugy bánt Mátyás, mint elébb az urakkal; megadá minden kivánságukat; de e mellett királyi hatalmát olly záradékokkal oltalmazta meg, mellyek neki minden esetre szabad intézkedést engedének. Megigérte, hogy adót az országra ezentul nem vetend a rendek megegyezése nélkül; a főpapságot sem terhelendi pénzadóval, de ezek viszont banderiumaikat a Zsigmond alatti törvények szerint állítsák ki; a nemeseket itélet nélkül el nem fogatja, hanemha valamelly szolgálatban volnának és szerződéseiket nem teljesítenék. Megszüntettek továbbá azon nádori itélő székek, mellyek az adó beszedését gátló urak ellen tartatni szoktak, s minden pörök a rendes törvényszékre utaltattak. Rendeltetett: hogy puszta vádra senki jószágai el ne vétessenek, s az elfoglaltak visszaadassanak; főispánokká egyedül magyar nemesek tétessenek 3); egyházi törvényszékek csak a koronázási törvénykönyvben kijelelt esetekben itéljenek; Romába pedig panaszát senki se vigye, különben javadalmát veszítse stb. Ezen lázongó körülmények közt is, mellyek részint épen a szokatlan adóztatások miatt támadtak, olly hatalmat gyakorlott Mátyás erőteljes egyedisége által a nemes

1) Ugy látszik Ujlakyt is ekkor nevezte ki bosnya alkirálylyá; noha Bonfin őt már valamivel elébb is e czímmel nevezi.

2) Bonfin Dec. IV, Lib. 3.

3) Mátyás elébb Hampó Jánost, kincstári adószedőjét is főispánná nevezte,

ségen, hogy az, daczára minden adó elleni óvásainak, SO fillért, (tehát a törvényes adónál négyszerte többet), ajánlott meg minden jobbágyi telektől 1).

Egy hónap múlva e gyűlés után (őszhỏ végén) Kázmér herczeg Sárosba érkezett hadával; s mivel Csupor és Szapolyai Kassa mellett táborozott, azt elkerülvén, Egeren s Hatvanon keresztül tartott Pestnek, hol a pártfeleknek igé– ret szerint összegyülniök kell vala. De mikép lepetett meg, midőn hirül vette, hogy a párthivek helyett, kik közöl csak Perényi Miklós, és Rozgonyi Rajnáld vezették táborába zászlóaljaikat, Rákoson Mátyás táborozik 16 ezernyi sereg, gel. Sietve ment tehát Nyitra felé, mellyet Vitéz érsek neki kinyittatott s hol öt Czezinge pécsi püspök fogadta, Mátyás az érseket, nehogy Kázmérral egyesüljön, mindjárt ennek bejöttekor ostrom alá vétette, jószágait pedig Nyitra felé vonúltában elpusztíttatta. Midőn Kázmér s lengyelei Mátyás közeledtéről értesültek, Nyitrán négy ezernyi őrséget hagyván, az országot elhagyták. Mivel az erős téli idő az ostromot megkezdetni nem engedte, a várat Mátyás seregének egy részével csak bekeríttette, másikkal Esztergom alá ment, az érseket maga megadására kényszeríteni. De a kalocsai érsek, Rangó Gábor, (veronai, elébb ferenczi szerzetes és Mátyásnak több alkalommal követe), az egri püspök, Ország Mihály nádor és Szapolyi István megemlékeztették a királyt Vitéznek atyjávali barátságára, és számos érdemeire maga iránt, és haragját megengesztelték. Közbejárásukra aztán olly tartalmu szerződést kötött az érsekkel, hogy ez mondjon le minden összeköttetéseiről Kázmérral s ujra hűségi esküt mondjon, mi szerint mig él, csak Mátyást ismerendi királyául; várait olly kapitányokra bízzą, kik a király iránt

') Oklev. Katona, 15, 514,

hívek s erre magokat esküvel is lekötik; s végre Nyitrát a lengyelektől visszaszerezze. A király ellenben az érsek jogaihoz s jövedelmeihez ezentul ne nyuljon, az 1471ben töle kizsarlott 7000 aranyat visszafizesse; s végre hogy a rágalmazók s bujtogatókra ezentul egyik fél se hallgasson 1). Czezinge Horvátországba futott s egy régi barátjánál elrejtözvén, a büntetést elkerülte.

De a lengyelek Nyitrából kitakarodni nem akartak; maga Kázmér is Halics határszélein maradt, s a havasokon át sürűen jártak a futárok. Mátyás ebből azt gyanítá, hogy Vitéz még mindig szövi lázongó terveit, s Kázmérral titkon összeköttetésben áll; nyomos tanácskozások örve alatt tehát öt Budára hívatván, elfogatta s Visegrádon becsukatta. A pápai követ s a főpapok közvetitésére innen nem sokára szabadon bocsátotta ugyan, de olly feltételek alatt, mellyek szerint inkább csak fogságának helye változott; mert bár főpapi hatóságát s javait visszanyerte, Esztergamból mégis, hol az egri püspök, Bekensloer Jánosnak kelle reá felvigyázni, távoznia megtiltatott. Vitézt a bú és szégyen négy hónap múlva sírba hajtotta 2).

A lázadás e szerencsés elfojtása igen elősegítette Mȧtyás ügyeit Csehországban; kedvezett azoknak az uj pápa, IV Sixtus is, az ország birtokát neki itélvén, a császárt és lengyel királyt pedig komolyan intvén, mi szerint a cseh eretnekek pártolásától elálljanak, hogy Mátyás onnan egész erejével a törökre fordulhasson; a cseh és morva rendeket végre egyházi átokkal fenyegette, ha Mátyást királyokul elismerni vanakodnának 3). Kázmér erre valóban békealkudo

') Katonánál 15, 511.

2) Bonfin: Dec. IV. Lib. 3.

3) Pray: Annal. 4, 82. Katona: 15, 570.