gát a király lábaihoz. És ő megkegyelmezett; de a makacsokat, kik megfutottak, elfogatta s kivégeztette. Vörös Benedeket és Suky Lászlót pedig, kik Lengyelországba menekedtek, javaiktól megfosztotta 1). A nemességet végre az által büntette, hogy a nemes személy gyilkolásáérti vérdíjt 200 forintról 66ra szállította, mi azon korban, midőn a személybecsnek e vérdíj volt egyik mértéke, gyalázatnak tartatott 2).

Egyetértett a lázadókkal Bogdanovich István, moldvai vajda is, kire Mátyás, részint mivel a tartományt erőszakkal elfoglalván, hódolatát még meg nem tette, részint mivel Erdélyben többször rabló kalandokat üzött, különben is boszus vala. Ennek megbüntetésére indúlt tehát késő öszön, mihelyt Erdélyt lecsöndesítette s Pongrácz Jánost és Gsupor Miklóst vajdákká nevezte. Lengyel csapatokkal erősödye, harczra készen fogadta őt a hüllen vajda s hogy a hegyek közé csalja, seregével visszavonult. A király egész a Szeret és Moldva folyamok közt fekvő Baja városig haladt. Itt támadtatott meg éjfél tájban 12 ezernyi haddal a vajdától. De készen fogadta őt a megtámadtatásról értesült király; s a harcz a felgyujtott város lángjainál rendkivül heyes volt; maga Mátyás is belévegyült a csatába; Bánffy Miklós több reá irányzott nyilat felfogott már, egy azonban őt még is megsebesítette. A magyarok királyukat veszélyben forogni értvén, még nagyobb hévvel, mint elébb, támadták meg az ellent s közölök mintegy 7000-et levágtak, a többit pedig széllyel verték 3). Mátyás részint sebe, részint

Thuróczy IV. Cap. 66. Bonfin Dec. IV. Lib. 4. Pray: Annal. 4, 34.

),,Ut aliquando tamen -u. m. Vranchich

proximiores effecti

rusticis, desinerétis in principes vestros machinari“.

*) Thuróczy és Boufiu ; i. h.

a növekedő hideg miatt hadát mindjárt a diadal után Erdélybe visszavezette, a tavasz nyiltával szándékozván foly→ tatni a háborút. De megelőzte őt hódolatával a vajda, és Mᬠtyás megkegyelmezett a hűnbánónák 1),

4. S. Cseh háború. A viszályok kezdete Fridrik császárral,

Az erdély-moldvai hadmenettel végződik Mátyás kormánylatának első korszaka, melly élet, fény, dicsőségteljes időszak. Fő törekvése volt eddig a hazát és kereszténységet a hódoltatásaiban telhetetlen török ellen megvédeni; ben az országban a rendet és törvényességet az igazság szigoru kiszolgáltatása által megerősíteni, az alkotmányt az idő szükségeihez képest kifejteni, s az ezt veszélyeztető oligarchia kicsapongásainak korlátokat vetni. És e törekvését szép siker követte: az előtte sokáig zajlongott ország megnyugódott, növekedett erejében, a kereszténység védfala lőn a pogányság rohanó árja ellen; magának pedig tiszta és hervadhatlan dicskoszorút füzött homlokára, 1468tól fogva azonban kissé különbözik a történet törvényszékének itélete; ország lata ugyan még fényesebb, haditettei nagysze→ rűbbek, s egyediségében a hős és lángeszű kormányzó még ragyogóbb vonásokban tünik föl; de dicsősége már nem olly tiszta, nem olly szeplőtelen s legfőbb feladatának szemből

1) E hadjáratban Szapolyai Imre, bizonytalan miért, Bonfin szerint azért, mivel a föltételetlen engedelmességet kivánó királytól tervéveli ellenkezése miatt megfeddetett, a tábort zászló aljával együtt engedelem nélkül odahagyta. Az ifju király megbánván szigorúságát, Vitéz püspököt utána küldé a különben erényei miatt általa tisztelt férfiúnak, kit már atyja is, a nagy Hunyady, barátságára méltatott Szapolyai színleg megengesztelődött ugyan, de őszinte barátja nem lett többé a királynak,

vesztése egy —, szenvedély szülte tettek másfelől egy némi folttal homályosítják homloka dicsfüzérét.

A pápának, mint említők, már szavát adta volt Mátyás, Podjebrádot, ha az egyház érdeke ugy kivánja, megtámadni; s eddig csak azt várta, milly fordulatot ád az ügynek a Podjebrádra sujtott egyházi átok s a német birodalmi gyülésen kimondott itélet, melly szerint királyságától megfosztatott, - sa pápai követnek izgatása a cseh tartományokban; végre pedig még a haszonról is biztosabb lenni óhajtott, melly a, mint előre látható vala, hosszas háborúból reá áradand, Podjebrád a birodalmi gyülésből kizárt követein ejtett sérelem s az ellene kötött frigyek által fölingereltetvén, a császárnak háborút üzent s Austriát megtámadta. A cseh és morva kath. vallásu rendek Sternberg vezérlete alatt királyuk ellen Boroszlóban frigyet kötöttek. Igy álltak a körülmények, midőn Mátyás Erdélyből visszatért. Utjában, Egerben, találták őt a pápa, a császár s a boroszlói frígyesek harczra szólító s a szultánnak békét kérő követei. A pápa sürgette, hogy adott szavát beváltsa, s a háborúra évenkénti pénzsegélyt, miből 50 ezer aranyat mindjárt lefizettetett, jutalmul pedig Podjebrád koronáját igérte. A boroszlói frigyes rendek segedelemre hítták föl királyuk üldözései ellen s a gyülekezetökben lett cseh királylyá választatását adták hirül. Fridrik császár a minapi frígyszerződés erejénél fogva szinte segedelmet sürgetett Podjebrád ellen, kinek fia, Victorin, Austriát már megtámadta; ösztönül ez is Csehországnak hűbéri birtokát s azon békeföltétel elengedését, mi szerint Mátyás a császár kedvéért másodszori házasodásáról lemondott, végre hadi költségül Austriának egy évi adóját igérte 1).

1) Bonfin Dec. IV. Lib, 2,

Mátyás, hogy ne annyira maga, mint országa nevé→ ben látszássék határozni s ekként a közvéleményt is részé re nyerje, Egerben azonnal nagy országtanácsot tartott. A török békeajánlata közakarattal elfogadtatott; Podjebrád ellen pedig a többség háborút határozott. Mátyás öt, bár meghalt nejének atyja volt, soha sem tisztelte. Az a gyöngéd– telenség, mi szerint Podjebrád reá, midőn még fogoly, de a királyságra már kitüzött volt, aszkóros leányát reákötés tőle azon felül két hónapi tartásáért 60 ezer aranyat csikart ki, nem engedhette szívében az őszinte szeretet s tisztelet virágait kifejleni. Azután pedig még több sérelmet is vett Mátyás a cseh királytól: ennek alacsony politicája, miszerint, hogy magát a királyi széken megerősítse, a császárral, midön ez Mátyással a korona miatt viszálkodásban volt, mindenki, tehát veje ellen is védő s támadó frígyet kötött, a reábizott békebiróságban pedig nem egész becsületességgel, önhaszon lesőleg járt el; e fölött gyanúja volt Mátyásnak, hogy a cseh rabló nemesek 1466ban Podjebrád megegyeztével s talán alattomęs bujtogatása következtében pusztítotę ták a határokat. Lehet, Podjebrád vallási türelmetlensége s az egyház tekintélyének megvetése is sértette a vallásos atyától s a buzgó Vitéz püspöktől vallásosságban nevelt s mint a pápához küldött levelei bizonyítják, az egyházhoz s annak fejéhez buzgóan ragaszkodó ifju királyt. Ehhez járultak a viszonyok, mellyekbe öt első kormányéveinek körülményei a pápa iránt helyezték, hálásan kelle megismernie, hogy a tőle idegen nagyok s a császári vetélytárs hatalma ellen ön személyes erején kivül a pápai pártfogás erősítette meg királyi székét; ez pedig, kapcsolatban avval, hogy az egyház ellenségei ellen a pápától pénzsegedelmet nyert, mint¬ egy lekötelezték őt az egyháznak továbbra is szolgálni. Hatalmas indító okul szolgált e mellett a dics-szomjas ifju királynak megmérközni avval, kivel sem a császár, sem a lengyel király sikra szállani nem mertek; ugy szinte a cseh

koronának a magyarral összeköttetése. Nagy királyok mindig hajlandók voltak hóditásra. És Mátyásnak itt szebb s fényesb koszorúk kinálkoztak, mint a barbár török elleni harczban. Lehet, azon nézete is volt Mátyásnak, ki nemzetét tökéletesen ismerte, hogy veszély azt inkább a szláv néptörzsök erőtlenítő szellemétől érheti, miképen valóban érte is az őt követett korszakban, mint a török anyagi, míveletlen erejétől, mellyet a magyar vitézség által bár mikor is könnyen legyőzhetni hitt.

És ezek lehetének az okok, mellyek Mátyást arra birták, mi szerint a helyett, hogy a török hatalmát megtörte s az országból egy, minden oldalról könnyen védhető, a Kárpát és Balkán hegylánczok bástyaszikláitól körözött erősséget alakított s azt a török hódoltatói vágya ellen biztosította volna, olly háborút kezdett meg, mellynek semmi maradó haszna sem volt, sőt miatta alattvalói egy részének szeretetét is elvesztette, a török szilaj erejét pedig megtörni elmulasztotta.

De bár mi indította is Mátyást e háborúra, a koczka elvettetett. Az egri tanácskozás után Budára s ott hadi készületeket tévén, seregével Pozsonyba ment. A boroszlói frígyes rendeket innen ujonnan biztosítá védelméről; Europának pedig nyilatkozatában tudtul adta, hogy nem önző czélokból, hanem egyedül az egyház védelme végett kezdi meg a háborút 1). Hadát elébb Victorin, Podjebrádnak Osztrákországot pusztító fia ellen, majd, midőn ezt visszavonulásra kényszerítette, Morvaországba vezette; s ott vitézeivel több várost megrakván, Laa mellett tábort ütött, általellenben Podjebrád megerősített táborával, mellytől csak a Taja

) Epistol. Mathiae Corvin. 3, 87.