követeket küldött. De Mátyás, vagy mivel nem hítt a török szavának, vagy mivel a minapi szerződés szerint Velencze megegyezte nélkül békét vele nem köthetett, a követeket az országba sem bocsátotta. Mohammed boszujában Szerbországra hadat küldött s azt híreszteltette, hogy maga is nem sokára utána jövend, mert addig öröme sem volna az élethez, mig Jaiczát és Nándorfehérvárat meg nem veszi. Mátyás e hírekre mind a két vár örseregét megszaporította s Bosnyába, mivel Szapolyai másfelé volt elfoglalva, ideiglenes kapitányokat küldött 1); a pápát, s általa a többi europai fejedelmeket pedig segedelemért sürgette. És az igéretek igen vígasztalók voltak: a pápa évenként 100, Ferdinand nápolyi király 60, Velencze 50 ezer aranyat, Majland 3000 vitézt, Florencz 1500 fegyverest vagy 24 ezer aranyat igért évenként a török ellen 2). De mind ezek teljesítetlenül maradtak, a pápa és Velencze némi pénzsegedelmét kivéve. Nehogy tehát Mohammed, ha a szárnyaló hír megvalósulna, az országot készületlen találja, a király a határszélek megerősítése tárgyában 1465 végén Tolnán a főnemeseket, a következő év elején pedig Budán az ország minden rendeit összegyűjté, s a derékhad felültetését illetőleg némelly törvényeket alkotott, egyebek közt jószág s fejvesztés büntetését szabván azokra, kik a királytól kitűzetendő határnapra a táborban meg nem jelennének 3). Az országgyülés eloszlása után 1466 tavaszán értesült Mátyás, hogy Mohammed egész hadi erejével Szofiánál táborozik s Nándorfehérvár ostromára uj, még eddig ismeretlen gépeket készíttet, miért az ország egész hadi erejét felülésre szólítván, a tavasz végén Nándorfehérvárhoz sietett *). De Mohammed, hihetőleg mi

') Oklev. Katonánál : 15, 47.

2) Pray Annal. 4; 27.

*) Suppl. ad Vest. Comit. 2, 176. *) U. o. 179.

vel a magyarok felülésének híre hozzá halott, hadmenetét elhalasztotta.

Mátyást ezután egy uj, őt idővel sok bajokba bonyolitott ügy kezdé foglalkodtatni. Podjebrád, királysága előtt az egyháztól elszakadt prágai érsek Rokiczana híve, midön 1458ban a királyságot elfoglalta, magát abban megerősítendő, a római egyház iránt hűséget esküdött. De szívében folyton kelyhes maradván, római vallásu hübéreseit s városait némelly rendeletei által ellenhatásra ingerlette. A római udvarral e miatt kellemetlen surlódásba jött, s 1464ben a szent szék előtt, mint az egyház ellensége, bevádoltatott. Pius utóda, II Pál a Podjebráddal meghasonlott császártól ösztönöztetvén, még komolyabban fogta föl az ügyet. A pápa mielött itéletet mondott, Mátyásnál titkon kérdést tön: valljon hajlandó volna-e az egyház ezen ellenségét megtámadni. És a válász, bár határozatlan, de tagadó még sem volt. A pápa erre Podjebrádnak határidőt szabott, melly alatt magát a szent széknek alávetné; mivel pedig ő ezt tenni elmulasztolla, 1465ben mint eretneket s az egyház ellenét egyházi átokkal sujotta, és a császárt, a lengyel királyt s a német fejedelmeket az ítélet végrehajtására felszólította. De némelylyek öt büntelennek tartották; a császár pedig s mások nem bátorkodtak a mintegy 30 ezer kelyhesekből szerkesztett, vallásáért halni kész had homlokán álló, bátor, elszánt királyt megtámadni. Ujra felszólította tehát a pápa Mátyást; de ö a körülmények további kifejlését várván, az ügy részleteibe válaszában nem bocsátkozott; azonban mind a mellett is nyiltan kimondotta:,,hogy a hit védelmére mindig kész fegyvert ragadni, s akár a csehek, akár a török ellen igénylendi karját az egyház, ő mindig helyt álland, és ettől sem az ellen hatalma, sem a régi, az egyháztól különben is feloldható szerződések nem fogják visszarettenteni" 1). Podjebrád, Mátyás

4) Oklev. Katonánál: 15, 135.

ezen nyilatkozatáról értesülvén, egy hosszu védiratot külde hozzá, kérvén őt, engesztelné meg a pápa haragját s lenne közbenjáró a béke helyreállitásában 1). Mátyás erre, ugy látszik, nem válaszolt, s Podjebrád boszuból e miatt, a határokat pusztította, mit azután Mátyás Ország Mihály által ha→ sonlóval viszonoztatott Morvában 2). De komolyabb színt az ügyek nem öltének s az ellenségeskedés magától megszünt; csend lön a kitörni készülő zivatar előtt. Podjebrád azonban a pápától 1466 végén még egyszer formaszerint egyházi átok alá vettetett, a királyi s minden egyéb czím és hivataltól megfosztottnak nyilváníttatott, alattvalói pedig a hűség esküjétől fölmentettek.

Mátyás hogy a jövendő eseményekre s a, miként a körülmények fejlődének, már alig mellőzhető háborúra készületeket tegyen, 1467 elején Budára országgyülést hirdetett. Mivel a cseh háború, ha valóban kitörnék, mint megtámadó, egyedül a királyi zsoldos sereg által volna viselhető, kincstárát jobb karba kellett állítnia. E gyülés eredménye alkotmányunk történetében sokkal nyomosabb, mintsem kissé bővebb eléadást nem igénylene. Kár hogy a törvénykönyvnek eddig csak töredékeit birjuk 3). Ezekből annyi tünik ki, hogy Mátyás uj adó s vámrendszert alkotott a régi kamrai nyereség és harminczad helyébe, mellyek a számos kiváltságok és szabadí-. tékok miatt, mellyeket elődei az egyházi s világi uraknak, jobbágyaik, s a városoknak, kalmáraik számára adtak volt, már igen szűken jövedelmezének. A régi rendszerrel magát az adó nevét is megváltoztatta s az eddigi harminczadot

1) Katonánál: 15, 179-199.

2) U. o. 138.

3) Ezeket is a szorgalmas Kovachichtól birjuk: Vestigia (372) és Suppl. ad Vest. Com. 2, 182.

koronavámnak (vectigal coronae), a kamrai nyereséget pedig kincstáradónak (tributum fisci regalis) nevezte.

Emezt illetőleg, rendeltetett: 1. Hogy a régi kamrai nyereség megszűnvén, minden telektől 20 ezüst pénz fizettessék (elébb a kamrai nyereség 18 pénzt tön). 2. Ezen adótól csak az országos nemesek majorsági jószágai vétettek ki; alávettettek ellenben minden, a kamrai nyereségtől eddig kiváltságolt, egyházi s világi urak jobbágyai, minden még fenlévő vár- s egytelkes és egyházi nemesek 1), kik nem a királytól nyerték nemességöket; továbbá minden eddig kiváltságos testületek: a jászok, kunok, oláhok stb. valamint a szabad királyi szászvárosok is; ezeknek királyadója (census regius) azonban eltörültetett; végre azon erdélyi óhitű oláhok is, kik eddig a kath. papságnak tizedet nem, a királynak pedig ötvenedet fizettek, ennek megszüntetésével a tized és kincstáradó alá vettettek. 3. Azon szerződések, mellyek szerint néhol a régi kamrai nyereség elzálogosítva volt, megszüntettek, s a zálogtartók és azon püspökök kárpótlására, kik a kamrai nyereséget banderiumállitás fejében birták, bizottmány rendeltetett. Végre az adó beszedésének módja is megiratott.

A koronavám a régi harminczadnál leebb szállíttatott ugyan, de miután azt Mátyás, nem ügyelvén az eddigi kiváltságokra, a nemességet kivéve minden bel s külföldire kiterjesztette, mig egy részről a kereskedésre jótékony hatásu volt, egyszersmind a királyi kincstárnak is bővebben jövedelmezett. A királyi városokra nézve szabadságában hagya

) De kivétettek később a zágrábi püspök nemesei, kikről az irántok kérdést tett királynak Tótország rendei bebizonyítot ták, hogy a királyoktól nyervén nemességöket, mindig az országos nemesek közé számíttattak. Katona: 15, 211.

tott a királynak, azokkal a yámváltságról külön szerződése– ket köthetni. Különben a vámjövedelmek elidegeníthetlen királyi javadalmaknak nyilváníttattak 1).

Alkoltattak e gyülésen törvények a királyi javak elidegeníthetlensége s a könnyelműen elpazarlottak visszavétele iránt is, mellyek közöl azonban emlékeink csak azon egynek vezetnek nyomára, melly által rendeltetett, hogy Fogaras, Radna és Omlas Erdélyben birtokosaiktól visszavétessenek, s a királytól annak idejében ollyan moldvai vagy havasalföldi vajdáknak adassanak, kik a magyar korona iránti hűségökért fosztattak meg a török által tartományaiktól 2).

:.

Még e gyülés rendeleteinek végrehajtásával foglalko– dott Mátyás, midőn hirül vette, hogy Erdély az uj adó miatt Vörös Benedek, Suky László s másoktól (kik hihetőleg a királyi javak visszavételénél kárt szenvedtek), felbujtatván a király ellen, mint ki az alkotmányt önkényileg felforgatná, föllázadt, s a vajdát, János Szentgyörgyi grófot, Magyarországtól független fejedelemmé kiáltotta ki. Majdnem az egész nemesseg, a tizedadó alá vetett oláhok, a szász városok közöl Szeben és Besztercze vőnek részt a lázadásban. De Mátyás villámsebességgel lepte meg a lázadókat s mielőtt ezeknek eszökbe jutott volna a hegyi utakat elfoglalni, 12 ezernyi sereggel Kolosvár előtt termett. Ijedség fogta el a lázadókat; a nemesség letette fegyverét s a vajda a főbb tisztviselőkkel bűnbánva s kegyelemért esdve veté ma

>

1) Lásd ezeket, mikről a törvénykönyvi töredékben nincs emlités, Mátyásnak a gyülés után Eperjeshez intézett levelében. Vest. Com. 373.

2) Oklev. Kalona: 15, 240.