Oldalképek
PDF
ePub

tattak a szomszéd hatalmak is a kereszténység közös ellensége ellen vívandó harczokbani részvételre. Julian pedig Német- és Csehországban pápai költségen kereszt-hadat szedett. A nikápolyi csata óta annyiféle nemzet nem egyesült a magyar sereggel, mint ez évben: lengyel, német, cseh, szerb és oláh vitézek pótolták a magyar nemességet, mellynek, azonkivül, hogy a hátárokon túl támadólag táborozni nem szokott, már azért sem lehetett az országot elhagynia, mivel Giskra a elföldön még folyton háborúskodott. A körülbelül 40 ezernyi had nyárhóban indúlt meg Budáról; s Hunyady dicsőségének ezen ugynevezett hosszu, de több joggal rövidnek nevezhető hadjárat legfényesebb szakát teszi: öt hónap alatt ugyanannyi erős várat bevett, ugyanannyi ellene ment hadat megsemmitett. Osztozott vele az öszi járhatlan utakból származott kellemetlenségekben szintugy, mint a véres harczok veszedelmeiben Ulászló is, és számos előkelő török fogolylyal — kik közt volt Mahmud Cselebi pasa, a szultán sógora is 1444ki télutón diadalmenetben s nagy martalékkal tért meg Budára 1).

Ulászló e fényes sikertöl s talán még inkább Julian bibornoktól ösztönöztetvén, hazatérte után egy hónapra Budán ismét országgyülést tartott. Julian azon volt, hogy egy uj nagy hadjárat intéztessék; melly által Hunyady vezérlete alatt a törököt egész Europából kiűzni s a keleti császárt― ki, hogy szorongattatásaiban segélyt nyerjen, nem rég ismét megigérte a római egyházzali egyesülését fölsegíteni kisérlet tétessék. Az ország rendei azonban nem osztozának a bíbornok vérmes reményeiben, s maga Hunyady és Brankovics György is inkább csak a még török kézen lévő szerb

-

1) L. e hadjáratot bővebben Engel: Gesch. v. Serbi. 387. Hammer: 1, 347. Katona 13, 237.

várak visszavételére javaslottak hadat vezetni. De gyözött az ékesszóló Julian s a királynak nyert győzedelmeihez szerencsét kivánó s a háború folytatására segedelmet igérő europai fejedelmek követei; a hadjárat elhatároztatott s a bibornok megkéretett, hogy a magyar sereghez mennél nagyobb számu kereszteseket szedni törekedjék 1).

A magyar sereg nyár derekán Szeged táján gyűlt össze; de a külfejedelmek igért segedelme mind eddig hasztalan váratott. Ezek helyett követek érkezének békeajánlattal Murad szultántól, kinek a föllázadt iconiumi pasában hatalmas ellensége támadt volt. A szultán békedíjul Szerbországot Brankovicsnak visszaadni, Havasalföldet egészen a magyar fenhatóság alá visszabocsátani, és fogoly sógoráért Mahmud Cselebi pasáért 70,000 aranyat fizetni igért. Hasztalan törekedett Julian a békére hajló királyt és főrendeket az ajánlat megvetésére birni; Hunyady s vele a többség kedvezőbbeknek látá a föltételeket, mintsem az országnak még mind zavargó állapota mellett azokat ildommal megvethetnék; s a béke 10 évre megköttetett, és Ulászló esküvel i– gérte annak megtartását 2).

De alig távozott el a török követ, hírek érkezének hogy az olasz hajóhad a Hellesponton czirkál s az egész haderejével a lázadók ellen Azsiába költözött szultánt Europától elzárta; izente a görög császár is, hogy a magyar sereggeli egyesülésre minden erejével készen áll. És sokan megbánni

1) E gyülésen egy, a királyi jövedelmeket szabályozó, a belbékének s Ulászló uralkodásának megerősítését tárgyazó törvénykönyv is alkottatott, mellyet Kovachich kézirataiból kivonatban közöl Engel Gesch der Ung. 3, 68.

2) Thuróczy: IV. Cap. 41. Dlugosch: 798. Bonfin: Dec. III. Lib. VI.

kezdék, hogy a kedvező alkalmat a töröknek egész Europábóli kiűzésére elmulasztották; s mi még hiányzott a kedélyek s vélemények megváltozására, megtette azt Julian ékesszólása, ki nyilván hirdeté, hogy a hitetleneknek adott szót és esküt megtartani nem kötelesség; sőt állítá, hogy a kereszténység közös ellenével joga sem volt Ulászlónak békét kötni egyéb keresztény fejedelmek megegyezte nélkül 1). A király és a rendek többsége végre meggyözetett, s ezek reábirták azután az eskütörést ellenzett Hunyadyt is, kinek a biztos sikert reménylő Ulászló Bolgárországot külön királyságul igérte. Mindnyájan megesküvének tehát a bíbornoknak, hogy a minapi budai gyülés határzatai szerint őszelő elején harczra indúlnak. És szavokat beváltották. Ulászló és Hunyady alig 20 ezernyi, nagy részben zsoldos haddal - a magyar nemesség támadó háborúban a határokon tul menni nem tartozván — ment át Orsovánál a Dunán, azon reményben, hogy Castriota György, másként Skanderbég, Epirus fejedelme, igérete szerint, 30 ezernyi haddal álland hozzájok. Brankovics nem csak segélyt nem adott, sőt vádoltatik, hogy ő értesítette volna legelébb Murad szultánt a veszélyröl. Havasalföldön Drakul hasztalan inté a királyt, hogy ne tenné ki magát veszélynek olly csekély sereggel, melly a szultán vadászkiséretét alig haladja meg. A had kevés akadályt lelvén gyorsan haladt előre s a bevett Várnától már Gallipolis felé indult, midőn Murad, Azsiában békét kötvén s az olasz hajóhad kapitányait megvesztegetvén 2), seregét a tengeren átszállította s a magyar had ellen megindította, Megdöbbenve érté a király és Hunyady Murad megérkeztét s azonnal Várnára vonúltak vissza. A szultán, boszutól lángolva, sebes menetekben követte seregöket s pár nap múlva a magyar

') Thuróczy IV, Cap. 42. 2) Katona: 13, 344.

seregtől egy mérföldnyire tábort ütött. Őszutó 10kén mind a két részről csatarendbe állíttattak a seregek. A szultán táborának közepén hosszu póznára függesztette ki Ulászlónak minapi, esküvel pecsételt oklevelét. A magyar sereg közepén nagy fekete zászló lobogott; az elrendezés Hunyady vezéri lángeszének remeke volt. A hatszorta nagyobb ellenhad már hanyatlani kezdett a mindenfelé száguldozó vezér szavai s példája által feltüzelt magyar had csapásai alatt; a török tábornak mind két szárnya megfutamlott, s néhány magyar zászlóalj már a szinte futásra készülő szultán megerősített sátoráig nyomúlt. Ekkor a dicsvágytól ösztönözött lengyel testörök ingerleni kezdék a Hunyadytól biztos helyen hagyott királyt: venne ö is részt a nap dicsőségében s ne nézné gyá→ ván a már majdnem kivívott csatát; és a heves ifju, illy beszédek által fölizgatva, ellenére Hunyady többszörös kérel– meinek, hogy ne hagyná el helyét, mig a győzelem biztos reményéről általa nem tudosíttatik, a szultán sátorát a kétségbeesés hatalmával védett jancsárok csoportjai közé vágtat. Ez a csata sorsát kevés idő alatt eldöntötte. Ulászló, lova megsebesíttetvén, vele együtt lebukik és mielőtt a he→ vesen vívó lengyelek segedelmére lehetének, egy öreg jancsár által lenyakaztatik. Feje azután, rettentő mellékdarabul a megszegett békeoklevélhez, Murad sátra elébe láncsára tüzetett 1). A király eltüntének híre (mert miután a körülötte harczolt lengyel testőrök, mind egyig elhullván, haláláról nem tanuskodhattak, öt legtöbben megfutottnak hitték) ha

1) Hammer: 1, 356. - Katona (13, 346) Dlugosch, Chalcocondylas és Thuróczy elbeszélését e csatáról egymás után adja s a két utóbbinak és másoknak tanusága által eléggé megczáfolja az elsőt, ki a lengyelek iránti tulságos kedvezésből a magyarokat és Hunyadyt vádolja a csata s a király elveszte mialt. Megczáfolja ezt magának Hunyadynak levele is a pápához Katonánál: 13, 439.

mar elterjedt a magyar seregben s azt annyira megrettenté, hogy Hunyadynak minden eröködése mellett sem sikerült a már félig kivívott győzedelmet megtartani; a vitézek bátorsága ernyedni kezdett, és minden irányban futásnak eredtek. Hunyady, midőn egy mellette híven megállott kis csapattal a janesárok előrenyomulását vissza nem tarthatná, minden erőködést hasztalannak látván, maga is futással menté meg drága életét. Sokan a szekerekkel megerősített táborba futottak; de Murad, kinek lovassága, mint mondók, már elöbb megfutott s egész hada iszonyu csapást szenvedett, nem merte űzni a futamlókat, s csak más nap dulatta föl a tábort s vágatta le kétségbeesett ellentállás után az oda menekülteket. Ezek közt volt Julian bíbornok, az eskütörés oka, az egri és nagyváradi püspök és Báthory István, ki a királyi zászlót az elébbi napon vitézül megvédte. Hunyady a csata veszélyeiből megmenekülvén, hazatértében Drakul Vajdától, régi ellenétől elfogatott. Az országnagyok, kikben még a honszeretet el nem aludt s az irígység a hős ellen föl nem támadt, érezték, hogy e csata után a török hatalma Hunyady karja nélkül az országot könnyen veszélyeztetheti, fogságának hirét hallván, az egész magyar hadi erő felülésével fenyegették a vajdát, ha foglyát tüstént szabadon nem bocsátja. Drakul daczolni nem tartá tanácsosnak s Hunyadyt fogságából elbocsátván, egész Erdélyig elkisértette 1).

1) L. az elébb idézett kutfőket.

« ElőzőTovább »