nek nyilvánították s az Ulászlóval a követek által Lengyelországban kötött szerződést megerősítették 1).

Nem nézte ezeket Erzsébet munkátlanul. A főkapitá→ nyának kinevezett brandeisi Giskra Jánost cseh hadakkal az országba küldé s velök a bányavárosokat és felső Magyarország nagy részét egész Kassáig megrakatta. Ulászló mindenekelőtt a Cilley Ulriktól már elébb elfoglalt Győrt, honnan a koronázási ünnepélyt könnyen megzavarni lehet vala, szándékozott hatalmába keríteni. Ez egy rövid ostrom által sikerült is; sőt maga a menekvést futásban keresett Cilley is elfogatott s Budára vitetett, honnan azonban kezesség alatt szabadon bocsáttatott. A koronázást ezután semmi sem látszék gátolni; Visegrádot és vele a koronaszekrényt Gara már elébb átadta. De ki festhetné le az ünnepélyhez készült rendek boszuságát, midőn a felnyitott szekrényben a korona helyett más valami, a koronával egyenlő sulyu tárgyat leltek. A felbőszült rendek dühétől Garát, kinek a csiny tulajdoníttatott, csak a király mérséklése s védelme mentette meg. A koronázás azonban mind e mellett sem maradt el, hanem a sz. István sírját ékesített, ez esetre teljes ereünek nyilvánított, koronával vitetett véghez 2).

A királyné nem bízván eléggé pártjának erejében, még több csehet hozott az országra, kiket, hogy fizethessen, rokonától, Fridrik császártól elébb a koronára, utóbb Sopronyra s több magyar városra több izben pénzt, összesen 26,000 aranyat vett föl; végre pedig, midőn magán evvel sem segített, csecsemőjét is annak gyámsága, Austriát pedig kormánya alá adta. A csehek 1441ben az ország

') Katona 13, 70.

2) Pray: Annal. 2, 346.

nak egész felső részét elfoglalták s Ulászlónak lengyelországgali összeköttetését megszakasztották; Gara pedig Kóroghy, Botos, Tamásy s több más urakkal szövetkezve, Horvát- és Tótország nagy részét hóditotta meg Erzsébetnek, mignem az Ulászlótól ellenök küldött Hunyady és Ujlaky őket Tolna megyében egy véres ütközetben megvervén, Siklóst, Simontornyát s az egész alsó vidéket visszafoglalták. Ulászló Ujlakyt jutalmul erdélyi vajdává, Hunyadyt pedig a szörényi bánság birtokában meghagyván, temesi ispánná és nándorfehérvári kapitánnyá nevezte. Szerencsésebb volt Garánál Erzsébet pártján Cilley, ki hadát Horvátországba küldvén, ezt iszonyúan pusztíttatta, az ellene küldött Bánfyt pedig megverte és elfogta. Cilleyvel ezután Ulászló békét kötött 1).

Ezen s több más, változó szerencsével viselt csaták után mind a két rész hajlandónak nyilatkozott a békére, minek kieszközlésére egy felől Fridrik császár, más felöl Ulászló s nagyai a pápát is felszólíták. Az alkudozásnak azonban nem lön sikere, s a polgári háború ismét megkezdetett és 1442 elejéig változó szerencsével folyt. Giskra Perényit és a lengyel hadakat Kassánál megverte; ellenben Ulászló Nagyszombatot és Rosnyót foglalta el, mit ismét Giskra az Ulászló pártiak javainak pusztításával boszult meg 2). Erzsébet értesülvén, hogy fia s a koronának idegen kézen léte miatt pártfelei panaszkodnak, Fridriktől mind a kettőt visszakövetelte. De a fösvény ember, noha a kölcsönözött pénzért a zálogban nyert városokban is elég kárpótlást nyert, a visszaadásról fizetés nélkül mit sem akart hallani. Ez Erzsébetet a békére annál hajlandóbbá tette, minthogy a ki

1) Pray Hist. R. H. 2, 817.

2) Katona: 13, 165. Dlugosch: Lib. 12, 761. Thuróczy: IV, Cap. 34.

rálylyal Giskra is fegyverszünetre lépett; IV Jenő pápa pedig a béke helyreállitására Caesarini Julian bíbornokot az országba küldötte 1). A fegyverszünet olly feltételek alatt köttetett meg, hogy sz. Iván napig uj békealkudozás és országgyülés tartassék; az ideiglenes (stolo czimü) hadi adó mindaddig fizettessék, mig állandó béke nem köttetik, addig pedig minden maradjon, mint van, s a két pártiak egymással szabadon közlekedjenek 2).

Mig ezek a haza belsejében történtek, Hunyady János, távol a polgári háború színhelyétől, a hazát a török ellen védelmezte s magának diadalkoszorúkat szerzett. 1441ben kisebb kalandor csapatokkal volt csak dolga; de a következő év tavaszán Mezidbeg Havasalföldön keresztül nagyobb haddal tört Erdélybe s a hevétől elragadt Lépes György erdélyi püspököt sz. Imrénél majdnem egész seregével felkonczolta és Szebent ostrom alá vette. De nem sokára ott termett Hunyady a város védelmére. Mezidbeg elbizottan a sz. Imrei diadaltól, uj győzelem reményével jött a hősnek ellenébe. Leirá legbátrabb spahijai előtt Hunyady lovát, s fegyverzetét, meghagyván nekik, hogy élve vagy halva kézre kerítsék a már is elhirhedt, s a mozlemeknek annyi veszélyt okozott vezért. A magyar vezérek, kémeik által a készített cselekről értesülvén, Kemény Simon nem nyugodott, mignem a sokáig vonakodott Hunyadyt reábirta, hogy vele fegyverzetet cseréljen. A csata fendkivül heves volt; Kemény a török lovasság fő erejétől Hunyady gyanánt megtámadtatván, a fegyvercsere dicsőségét, ön s a vezértől védelmére adott 500 derék vitéz hősi halálával fizette meg. De Hunyady ez alatt az ellen másik szárnyát hátrálni kényszerítelle;

') Katona 13, 190.

2) Az oklevelet a pozsonyi városi levéltárból közlötte Gyuri

kovics.

midőn pedig azt a várból kicsapott szebeni őrség hátulról is megtámadta, az egész török had rendetlen futásnak eredt, mellyen Mezidbeg fiával együtt meglövetett 1), s az utak, mellyeken a vert had űzetett, egész az oláhországi havasokig halottakkal voltak elborítva 2). Ezután Hunyady a havasokon diadaljeleket emeltetett, s azokon átkelvén, Drakul vajdát Ulászlónak hódolni kényszerítette 3). Alig vezette vissza győztes hadát Hunyady, nem sokára ismét fegyvert ragadni kényszerítette őt Szehabeddin pasa, ki magyar vérrel vágyván lemosni Mezidbeg csatavesztésének gyalázatát, nyolczvan ezer ozmánt vezetett a határok felé, s fenhangon dicsekedett, hogy a magyar mérföldekre fut előle ha csak turbánját megpillantja is. Hunyady csak 15 ezerrel ment elébe a Vaskapu felé, de elszánva győzni vagy halni, mert Murad szultán Ulászlótól Nándorfehérvárt, az ország kulcsát, kivánta békedíjul. És a hős ismét megfelelt a nemzet reményének; győzedelme még fényesebb, az ozman vesztesége még nagyobb volt mint elébb; 200 zászló, 5000 fogoly lön martalékká; a török vezér maga számos előkelőbbel a halottak közt vala *).

2. §. Ulászló és Erzsébet közti békekötés. T8rök háború; esküszegés; Ulászló halála.

Julian, pápai követ, 1442ben az országba érkezvén, a békealkudozásokat tüstént megkezdette. Erzsébet föltételei

') A magyar sereg egy része már puskákkal volt ellátva; sôt néhány álgyuja is volt Hunyadynak.

2) A törökök közől 20-, a magyarok közöl 3 ezren hullottak el. 3) Thuróczy: IV. Cap. 37. Bonfin: Dec. Ill. Lib. V. Hammer : 1, 346.

*) Thuróczy: Cap. 38. Katona: 13, 213.

a következők voltak: Ulászló mondjon le a koronáról; az országot azonban László 15 éves koráig teljes hatalommal kormányozza, de ha ez meghalna, a korona örökségül reászálljon; vegye nöül Annát, a királyné idősb leányát, kivel jegyajándokul 200 ezer aranyat s annak biztositásául Sleziát nyeri; végre eddigi költségei fejében a Szepességet, Moldvát és Halicsot Lengyelországgal örökre egyesítse 1). E feltételek, véleményadás végett az ország rendeivel körlevelekben közöltettek. Hunyady véleménye külön kikéretett. De ő, bár békét ohajtott, nem javallá azt olly drága áron megvá– sárlani s inkább háborúra szavazott, mintsem Szepes és az említett tartományok az országtól örökre elszakasztassanak *). A béketanácskozás azután még hosszasan folyt, mignem Ulászló Erzsébetet Györben személyesen meglátogatván, a békét, bizonytalan milly föltételek alatt, megkötötte 3). De Erzsébetnek ezután néhány napra történt halála a béke reményét ismét meghiúsította. Giskra a háborúskodást a csecsemő és Fridrik császár nevében ismét megkezdette; Dénes érsek és Gara László pedig néhány pártfeleikkel Esztergomban tartott tanácskozásuk után a császárt segedelemért sürgették. A pápai követ azonban oda vitte az ügyet, hogy 1443ban Budán ujra békealkudozások kezdetnének, mellyeknek eredménye két évi fegyverszünet lön; de Giskrát csak később lehetett fegyvernyugvásra birni.

A pápai követ sürgetésére s Hunyady tanácsára Ulászló 1443 nyarán Budára, a török ellen intézendő hadmenet ügyében, országgyülést hirdetett. Időközben felszólít

1) Dlugosch: Lib. 12, 769. Collimachus: De reb. gest. Úladisl. Schwandtnernál.

2) Dlugosch: Lib, 12, 770.

3) Az itt alkotott törvénykönyv még nem jött napvilágra. L. Kovachich Suppl. ad Vest. Com. 1, 503.