mére nézve még következő törvények alkottattak. A király a saját banderiumaiban szolgáló fegyvereseknek s a tiszti banderiumoknak, nehogy a vitézek rablásra vetemedni kényteleníttessenek, zsoldot fizessen. Mig saját seregével s a tiszti banderiumokkal az ellenségnek ellentállhat, a derékhadat fel ne szólítsa; ha azonban ezt a szükség parancsolná, akkor a nemesség, régi kiváltsága ellen a határokon kivül táborozni ne kényszeríttessék. A háborúban elfogottak kivéve a jelesebb foglyokats a szerzett zsákmány a vitézektől el ne vétessék.

-

Murad szultán megboszankodván, hogy hívására Brankovics György meg nem jelent, hadait még az országgyülés alatt Vég-Szendrő ostromára vezette. Az ifju György, kit atyja a vár védelmére hátrahagyott, három hónapig hősileg védte azt; de a sokaság végre erőt von a vitézségen; Szendrő ozmán kézre jutott s a hős fejedelemfi, noha a szultán sógora volt, megvakíttatott s fogságba vettetelt 1).

A szultán Szendrő bevétele után Bosnyát sőt Magyarországot is betöréssel fenyegette. Albert tehát a derékhadat nyárelő végén fegyverre szólítá. De a nemesség igen késedelmes volt a fölkelésben. Végre összegyűlt mintegy 24 ezer vitéz, kiket aztán Albert, tovább a többiek megérkeztét várni nem lehetvén, öszelőben a Dunához vezetett sazon átkelni és Szendrőt visszafoglalni szándékozott. Némi kisebb csaták után, mellyekben a Dunán innen kalandozott török csapatok megverettek, a táborban vérhas-ragály ütött ki; midőn pedig hat zászlós ur a tábort fegyvereseivel önkényleg odahagyta, a sereget olly bátortalanság szállá meg, hogy megfeledkezvén nemzeti dicsőségéről, farkast kiáltva 2)

1) Hammer: Gesch. der Osman. 1, 344.

2) Thuróczy; IV. Cap. 27. A közmondás eredete ez: midőn Kál

gyalázatosan széllyel futott. Albert maga is vérhasban szenvedve érkezett meg Budára. Itt reá lengyel követek várakozának Ulászlótól Csehország ügyében békeföltételeket hozók, mellyek közt az is foglaltatott, hogy Albert Borbála királynénak, ki pozsonyi fogságából Lengyelországba szökött, elfoglalt jószágait visszaadja. Albert erre Palóczy Lászlót és Berzeviczy Istvánt küldé Ulászlóhoz a béke fölött alkudozni. Ezen intézkedését már bécsi utjában Esztergomban tette volt; de betegsége, mellyet vigyázatlan dinnyeevés ál– tal még sulyosabbá tön, annyira elhatalmazott, hogy Neszmélyen tul már nem utazhatott; hol, miután azon esetre, ha várandós neje fiúgyermeket szülend, annak gyámokat s a reászállandó országoknak kormányzókat rendelt, pár nap mulva meghalt 1). Rövid kormányának az oligarchiai hatalmaskodás korában határozott színt még nem adhatott.

HARMADIK CZIKK.

I. ULÁSZLÓ KIRÁLY ORSZÁGLATA 1439-1444.

1. §. Királyválasztási zajlongások polgári há

ború.

Albert halála után az oligarchia urasága, nagyszerű tetteivel, szünetlen fegyverzajával, irígy önhaszonlesésével,

mán király 1098ban Oroszországban táborozott, Monok, kun vezér, ki az oroszok táborában harczolt, a farkasok csata előtti orditásából győzedelmet jóslott; a magyarok csakugyan megverettek, s a kunoknak farkast kiáltozásai közt a futásban nagy részt felkonczoltattak.

!) Thuróczy: IV, Cap. 27. Bonfia; Dec. III. Lib. IV. Windeck a

határozottabb színben tünik elő. A nemzet tömegéből hatalmas egyedek, nagyszerű jellemek emelkednek ki, kik egy részről fondor nagyságkórságuk s cselszövényes hatalomvágyok, más részről a vészben forgott hazát megmenteni tö– rekvő, önfeláldozó hazafiságuk tetteivel egészen elfoglalják a nemzet történetének mezejét.

Az özvegy Erzsébet joga a királyi székhez többször elismerve, megerősítve volt már a nemzettől, mintsem arról kétség támadhatott volna 1). De a királynénak hatalmas ellenei voltak Hederváry Lőrincz nádorban s az esztergomi érsekség betöltésénél mellőzött Rozgonyi Simon egri püspökben. Számos hazafi érzetű urakat pedig, s ezek közt Hunyady Jánost aggálylyal tölté el az oligarchia féktelensé– gétől nem kevésbbé, mint a hódítani vágyó ozman mindinkább növekedő hatalmától fenyegetett hazának jövendője egy gyönge nökormány alatt; mert hiszen még eleven emlékezetben volt Mária egyedüli kormánya, még sajogtak a sebek, mellyeket a hazán akkor támadt féktelen zavargások ejtének. E jobbak tehát, hogy mind a luxemburgi nemzetséget megtartsák tett igéreteik szerint a királyi széken, mind a hazától eltávolítsák egy erősebb férfikar kormánya által a fenyegető veszélyt, a még fiatal királyi özvegyet egy szomszéd fejedelemmel ohajlák összeházasítani, mi végre a dicső emlékezetű Anjou nemzetséggel rokon Ulászló, a' derék fiatal lengyel király látszék legalkalmasabbnak. 1440 elején tehát Budára országgyülés rendeltetett a kormány ügyeinek elintézésére. Voltak ugyan itt Erzsébetnek hívei 2), kik a

zonban (Vita Sigism. Cap. 222). Albert halálát Borbála királyné méregkeverésének tulajdonítja.

') Oklev. Kollárnál: Analecta Vindob. 2, 915.

2) Illyenek voltak: Gara László, Lossonczy Dezső, erdélyi vajda, Báthory István, országbiró, Csáky Ferencz, székely ispán, Perényi János stb.

kormányt, talán hogy magok uralkodhassanak, egyedül aż özvegy kezére akarták bízni; a többség azonban oda szavazott, hogy a királyné Ulászlóval összeházasíttatván, ez is királylyá koronáztassék. Erzsébet hasztalan vonakodott az egyenlőtlen házasságtól 1), hasztalan követelte, hogy várassék be szülése: a főrendek sürgetéseitől egyre ostromoltatván, végre megegyezett, de azon feltétel alatt, hogy ha fiut szülne, az Ulászló meghívására küldetendő követek visszahívassanak s a trón öröksége fiáé maradjon. A követek elutazta után egy hónapra Erzsébet megszülvén László fiát, tüstént futárokat küldött a követek után, hogy a ne→ talán megkezdett alkudozást abba hagynák 2), de sikeretlenül: az ellenpárttól sürgetett követek a királyné izenetére nem hajtva, az egyezkedést bevégezték s Ulászló a koronát következő feltételek alatt elfogadta: 1. Hogy az ország rendei¬ nek jogait koronáztatásakor megerősítendi. 2. Magyarországot a török ellen lengyel haddal is védelmezendi. 3. Halics birtokjoga fölött magyar és lengyel megbizandók által uj vizsgálatot tartand. 4. A szepesi városokat az országhoz váltságbér nélkül visszakapcsolandja. 5. Borbála özvegy királynét, nehogy zavart támasszon, az országba be nem fo¬ gadja 3). Ulászlónak Erzsébetteli házasságáról azonban ugy látszik szó sem tétetett *).

1) Erzsébet 30-, Ulászló csak 13 éves volt.

2) Oklev. Kollárnál : i. h.

3) Oklev. Katonánál 13, 23. kövv. 37. kövv.

4) Említi azonban ezt Dlugosch: Lib. 12, 720. ki e házasságon felül még azt is a föltételek közé számítja, hogy Ulászló Erzsébet leányait illően kiházasítsa s fiát, ha azt szülne, Csehország birtokára segitse, Magyarország koronája pedig az uj házasságból születendő figyermekre s csak ilyennek hijában szálljon örökségül Albert fiára.

Erzsébet erre a követek kettejét, Matkó bánt és MarEzaly Imrét, kik követségök eredményét hozzá megvinni szándékozának, elfogatta, okleveleiket elszedette s a pecséteket azokról leszaggatta. A polgári háború koczkája evvel el lön vetve. Erzsébet és pártja, kivált Széchy Dénes esztergomi érsek, a veszprémi és győri püspökök, Gara László, Ujlaky Miklós, Kanizsay Imre és Czilley Ulrik Ulászlót megelőzendők, a csecsemő királyfit Székesfehérvárt számos nemes jelenlétében megkoronázták. Azután pedig Erzsébet, mivel Ulászlónak az országba jöttéről értesült, fiával s a csel által kezére kerített koronával Austriához közelebb, Pozsonyba vonult s ott a számára szedett német és cseh hadakra várakozott.

Ulászló ez alatt Rozgonyi Simon egri püspöktől, a királyné legingerültebb ellenétől, Budára vitetvén, az ország rendeit gyülésre hívta meg. Még ennek határnapja előtt Budára érkezett a szörényi bán, Hunyady János, erényei s a minapi fényes diadala által már akkor is kitünő az országnagyok között. Az ő hódolata Ulászlónak számos urat s ezek közt Ujlakyt is elvonta a királyné pártjától 1); aż országgyülésre pedig Gara László s az esztergami érsek-bibornok is megjelent az ellenféltől szabad menet s jövetröl biztosíttatván 2). De alig érkeztek meg ezek, az adott hitlevél ellen tüstént elfogattak s nem is nyerték elébb vissza szabadságukat, mig nem esküvel igérték, Gara, hogy Visegrádot, hol a koronát őriztetni hitték, Ulászlónak átadandja, Dénes pedig, hogy őt megkoronázandja 3). A rendek ezután a csecsemő László koronáztatását érvénytelen

1) Thuróczy: IV. Cap. 30.

2) Kovachich: Suppl. ad. Vest. Comit. 1, 492.

3) Thuróczy i. h.