Murad szultánt Nádorfehérvár táján egy véres ütközetben, mellynek mintegy 40 ezer török esett áldozatául, meggyőz– te, s a tartományból kiűzte 1). Ez volt első nagyszerűbb diadala a dicső hősnek, kit isten, kegyében adott a hazának, hogy azt a hitábrándtól hódításokra tüzelt szilaj ozman hadak rohanásai ellen megvédelmezze.

De ezen örömét a már agg, beteges királynak kevéssel ezután igen kellemetlen események zavarták meg. A parasztság Erdélyben, az uri kilenczed-adó mód felett szigorú behajtása s még inkább a szabad költözködés meggátlása miatt 1437 nyarán föllázadván, a nemesség jószágait pusztította 2). Csák Miklós, Erdélyi vajda, a magyar nemesség, székelyek és szászok egy, e lázadás elnyomása végett tartott gyülekezetében a három nemzet között szövetséget kötött s aztán az egyesült sereggel a lázadókat megtámadta. A véres csata azonban semmit sem határozott s egyezkedésre került a dolog; melly szerint a parasztság csak azon feltételek alatt tette le fegyverét, hogy a telekadó ezután a föld s az azon tenyésztett barom mennyiségének arányában, igazságosan szedessék, robotra a paraszt hetenként csak háromszor hajtassék, szabad költözésében pedig semmi ürügy alatt ne gátoltassék 3).

') Katona: 12, 789. A hősnek, ki a bekövetkezett korban fő szerepet játszott, s kinek a haza annyiszor köszönhette bel és kül ellenektőli megmentetését, eredetéről, a különböző, egész a meséig menő vélemények után, készakarva hallgatunk, s vágyva nézünk elébe azon kimeritő, nagy munkának, melly jobbára eddig ismeretlen kútfők után gróf Teleki József, erdélyi kormányzó s m. t. t. elnök ur avatott tolla alól talán nem sokára kikerülend.

2) Thuróczy: IV. Cap. 22.

3) Eder observat. 73.

Boszontóbb volt ennél Zsigmondra nézve az, hogy Borbála királyné, prágai koronáztatása óta titkos terven dolgozott, melly szerint az öreg, beteges király halála után Csehország birtokából Erzsébet leányát kiszorítván, azt magának biztosítsa. Hogy czélt érjen, a Zsigmondra s Albert vejére a békeföltételek nem teljesítése miatt boszus kelyheseket izgatá föl Albert ellen; a Prágába érkezett lengyel követeknek pedig azon ajánlatot tette, hogy Ulászló, a 14 éves királyok, Zsigmond halála után vele, a 44 esztendős asszonynyal nőszüljön és Csehország Lengyelországgal ösz– szekapcsoltassék. A terv már igen megerősödött volt, midőn róla a király értesült. Tüstént utnak indúlt tehát Magyarország felé, hogy annak rendeit a netalán köztök is bujtogató Borbála fondorlataitól megóvhassa. De Znaymnál olly bágyadtság fogta el őt, hogy tovább nem utazhatott. Parancsot küldött tehát innen a királyné elfogatására; a rendeket pedig sietve magához hivatta. Alig vette ezektől az ujabb biztosítást, hogy halála után leányán s vején kivül mást ki¬ rályul nem fognak elismerni, s alig tette meg Csehországban is Borbála tervének meghiusítására rendeleteit, életének 70dik, magyar királyságának 51dik évében, 1437 végén meghalt, s vég rendelete szerint Nagyváradon eltemettetett.

8. S. Zsigmond jelleme s kormánylatának eredménye.

Sokkal nyomosabb következményeket vont maga után Zsigmond hosszu kormánya, mintsem azt itt még azokon felül, miket már történetébe szöve elmondánk, általános vonásokban méltánylanunk nem kellene. Kulcsul történetére szolgál jellemének azon fő vonása, melly szerint magát ugyanegy időben, élénk, munkavágyó ingerlékeny természetétől üzetve, sok dologba ártotta. Munkálkodása nem volt ugyan terv

telen, de hiányzott benne az állhatatosság, a megkezdett ügyel végrehajtani, s a kitűrő lélekéberség, az elébe gördült akadályokkal huzamosabban vívni s azokat elhárítani; tapintata éles volt az eszközök választásában, de nem birt jellemszilárdsággal azoknak reáfordításában. Ő a pillanat embere volt, kit az első benyomás tettekre határozott, mellyek czéljaival merőben ellenkeztek. Gyakran, ha szigort vélt használandónak, indulatának heve s hajlama az önkényre megsértette a törvényes formákat, mi azután a különben talán czélszerű rendszabályt minden várt sikertöl megfosztotta, sőt ellenkező eredményt hozott elé, mint a 32 bujdosó, mint Laczkovics és a 126 horvát ur kivégeztetése. Valamint pedig ellenei iránt a harag, ugy hívei iránt a hálás elismerés és kegyelem gerjedelmei által gyakran engedte magát kitűzött czéljai ellen ragadtatni. Változékony, pazarló, mindig pénzszűkében szenvedő, s ha pénze volt, nyugtalan, mig azt el nem pazarlá. Egy minden benyomásnak engedő, gyönge sajka volt ő az események hatalmas árján, kormányosi ügyesség és erős előrelátás nélkül. Egy jeles történetirónk 1) kormányának eredményeit építéseihez hasonlítja, mellyeket Budán kezdett. A királyi lak, kertjeivel, halastavaival, fedett sétányaival s tornyaival csak félig készült el, belül butorzatlan, lakhatatlan volt, a Dunán franczia kézművesek által építtetni kezdett hídnak csak partoszlopai emeltettek föl a föld szinén 2).

1) Engel 1, 368.

2) Jellemzi Zsigmondot, különösen pazarlási hajlamát azon Sylvius Aeneastól (1. Pray Hist. R. H. 2, 284) megirt esemény is, melly szerint, midőn egykor 40,000 arany hozatott be kincstárába, az őt éjjel aludni nem engedte, előhivatá tehát udvarnokait, s a pénzt köztök kiosztván, mondá; „Menjetek, hogy bizton s nyugodtan alhassam, mert mi álmomtól megfosztott, veletek megy ki

Kül politicájában Zsigmond, Anjou elődeit követte; egész életét diplomaticai szerződések, egyezkedések, békebiróságok, kiegyenlítések foglalták el. Az egyházi szakadás megszüntetésében fényes siker jutalmazta fáradozásait. De ez alatt birodalmára olly kevés figyelmet fordított, hogy Jagell Halicsot, Velencze Dalmátországot elfoglalta, a török a dé– li melléktartományokat az országtól elszakasztotta. Benn pedig az oligarchia túlnyomó hatalomra emelkedett. Zsigmond ezt önmaga elősegítette, midőn a királyi javak nagy részét, a még koráig fenmaradt bérbirtokokat (ispánságokat), mely– lyek hajdan a honvédelem alaptőkéit tették, elajándékozta vagy elzálogosította 1); midőn továbbá az ország ügyei rendezéséből a nemességet kizárta, rendes országgyüléseket nem tartott, s többnyire az urak tanácsa által alkottatta törvényeit 2). A vármegyék helyhatósági szerkezete alatta jobban kifejlett ugyan, de csak a köznemességre nézve; az urak nagy részben kiváltságoltatták alóla magokat. Ez volt oka, hogy a nemesi rend szaporítása által midőn t. i. számosakat jószágadomány nélkül is nemesített 3), a várnemesek maradványait pedig az országos nemesek rendébe emelte, szélesítette ugyan a megyei helyhatóság alapját, de ellensulyt az oligarchiának ez által épen ugy nem szerzett, mint a polgári rendnek megkezdett, de nem folytatott kifejtése által. Ezen elmulasztások bűne azután sulyosan nehezedett nem csak az országra, mellyben a féktelenség nöttön nött, a rab

-

') Például a nagykemlöki ispánsághoz tartozott javakat a zágrábi püspöknek 14,000 aranyon zálogositotta el.

2) Már fönebb megjegyzők, hogy országgyülésekre ritkán hivta meg a nemeseket, hanem külön megyei gyüléseken tárgyaltatta s fogadtatta el velök a főrendek tanácsában alkotott törvényeket.

3) Midőn t. i. nem volt mit adnia, puszta nemességet és czimereket osztogatott. Innen származnak az armalisták.

ló várak nagy számmal emelkedtek; hanem magára Zsigmondra is; mert egy királyunk sem szenvedett az oligarchiától olly megaláztatást és gyalázatot, mint a börtönbe zárt s szabadságát csak egy pár haszonlesésből hű főnemes közbejárására visszanyert Zsigmond.

Az igazságszolgáltatás, mellyet a pörlekedő felek a régi hiányos törvények mellett sok esetben kijátszhattak 1), vagy végetlen időre halasztgathattak, sokat nyert gyorsaságában azon, az 1435diki törvénykönyv által gyakorlatba tett kikiáltott gyülések (congregationes proclamatae) által, mellyekben ha valamelly nemes nagy polgári bűn, kivált rablás és jószágfoglalásról vádoltatott, a kérdéses eset fölött az egész megyei nemességnek eskü kötelezése alatt kelle tanuskodnia a vallomások és tanútételek azután a vádlottal együtt a királyhoz küldettek itéletmondás végett; a király pedig, vagy helyettese köteles volt az itéletet mindjárt, s a nemesi közönség felküldött vallomása szerint kimondani. E törvénymenetet senkinek, még a királynak sem volt szabad kegyelemlevél által elhalasztani vagy meggátolni. — A földesurak törvényhatósága is, melylyet Lajos alapított meg, a jobbágyok fölött általánosan mindenütt kiterjesztetett; Lajos csak néhány urnak adott kedvezésből s kivételképen vérhatalom-jogot a jobbágyok fölött; Zsigmond azonban e joggal 1405ben minden uri széket fölruházott. Különben a büntető törvények némelly bünökre, kivált a rablásokra nézve szigorúbbak ká tétettek. A vallatásoknál többnyire kínzások is gyakorlatban voltak. Polgári, kivált birtok tárgyu pörökben más törvénypróba hiányában néha még párviadal is előfordult.

1) A törvénygyakorlatot már ekkor is jellemzőleg patvariának nevezték. Katona 12, 261.