nem csöndesült s e végre Zsigmond 1398 elején Körösre ismét országgyülést hirdetett. Megjelent erre Laczkovics is; de vesztére: a király őt, ki erőszakot nem is sejdített, elfogatta s ki sem hallgatván, még a gyülés alatt lefejeztette 1).

De e törvénytelen, erőszakos eszköz ismét ellenkezőjét szülte annak, mit a király elérni akart: az ingerültség s lázzadási forradalom még inkább növekedett; és Laczkovics pártja a bosnya urakkal egyesülten ujra sürgette nápolyi Lászlónak az országba jövetelét. Zsigmond a lázadók megalázására a körösi gyülés után Bosnyaországba hadat vezetett, czélt azonban még ez által sem érhetett 2).

E hadjárat után Zsigmond, mintegy megúnván tartózkodását a háborgó országban s élénk, változatosság után vágyó kedélyétől ragadtatván, elébb Lengyel-, utóbb Csehországba utazott, hogy a német fejedelmektől zaklatott testvérét, Vencelt zavarultságából kiszabadítsa, s ha talán ez a császárságról letétetnék, magának arra utat készítsen. De mig ő az egész 1399diki évet kün, idegen ügyekkel bajlódva tölté, a lázadás benn mind szélesebben eláradt. Önkényes kormánya, a 32 bujdosó és Laczkfi törvénytelen kivégeztetése, az idegeneknek a magyarok mellőztével kitüntetése, a magyar harczdicsőségnek, miben a nemzet kivált Lajos óta nem kevessé büszkélkedett, Nikápolynál lett meghomályosí– tása, s a magyar szigorúbb erkölcsökkel ellenkező, a koronás főben kétszeresen utált ledérsége, legközelebb pedig Csehországban tartózkodása alatt Jodok morva herczeggel kötött örökösödési szerződése által, mi szerint az országról ismét a magyarok tudta s megegyezése nélkül rendelkezett,

1) Thuróczy: Cap. 12. Paullus de Paul. Schwandtnernál; 3, 736. 2) Lucius: Lib. V. Cap. 3. Pray: Annal. 2, 198. Katona: 11, 461.

töle még elébbi hívei közöl is számosokat elidegenítének. Maga, az elébb hozzá annyira hű esztergami érsek, Kanizsay János is több püspök-társaival együtt megunta volt önkényes kormányát; hasonlókép a két Bebek, Ditrik, a nádor s Imre a vránai pörjel, számos egyéb világi urakkal. Ezen egyházi s világi urak a király távolléte alatt gyülekezeteket tartának, mellyekben végre elhatároztat ott, hogy Zsigmond a koronától megfosztassék. Leghevesebb pártfele az összeesküvésnek, valamint később a terv kivitelének is, Bebek Imre a keresztes pörjel volt 1).

Alig érkezett meg hosszas távolléte után Zsigmond, az összeesküdt egyházi s világi urak nagy számmal s fegyveres kisérettel Budára gyűltek s a királyt palotájában fölkeresvén, sok szemrehányások után elfogták és elébb Visegrádon, majd, a Garák közbevetésére, ezeknek várában, Siklóson bezárták, elhatározott szándékkal, őt a koronától megfosztani. Az urak, Zsigmond szerencséjére, nem egyezhettek meg az uj király választásában. Egy rész a nápolyi Lászlót óhajtás hívta meg, ki azonban belmozgalmaktól saját országában még most is háborgattatván, egyre késedelmeskedék; mások Ulászló lengyel királyt, Hedvig férjét, egy harmadik párttöredék végre az osztrák Albertet. Zsigmond hívei ez alatt mindent elkövettek a király kiszabadítására; Stibor fegyverrel, Gara rábeszéléssel, Cilley pénzzel hatott. Hosszas tanácskozások, alkudozások és szerződések után végre sikerült is ügyekezetök. Zsigmond 18 héti fogsága után, elébb megeskettetvén, hogy fogsága okozóin bosszut soha nem áll s a múltakat elfeledi, szabadon bocsát

') Maga Zsigmond tanusítja egy 1408ki eklevelében: „,Qui (Bebek Imre) fere totius ipsius rebellionis et dissensionis origo fuerat et eam efficiens." Koller: Hist. Eppat. Quinque eccl. 3, 293.

talott 1). Szabadsága eszközlőit a király azután nem sokára egyenként megjutalmazta: Gară Miklóst nádorságra emelte, Cilley Hermannak Borbála leányát nöül vette, Stibornak roppant birtokot ajándékozott.

De bár sokan az Ulászló- és Albert pártiak jobbára mind megenyesztelődtek is az elégületlenek közöl, a lázongás elfojtva még nem volt. Nápolyi László pártja s kivált annak fejei Bebek pörjel és Hervója János bosnya bán a déli vidéken mindegyre bujtogatának. Sürgetéseikre László, kit trónkövetelésében IX Bonifácz ellenpápa is pártfogolt, végre követet, sőt hat hajóval sereget is küldött, igényeit támogatni; mi által nem sokára sikerült is a tengermelléki városokat pártjára hódítani 2). Zsigmond maga 1401 s a következő évben Ruprecht ellencsászár megbuktatásával s mint Venczel helytartója, a birodalmi zavargással lévén elfoglalva, Gara Miklóst küldé Dalmátországba, ki azonban elég erőt a királytól nem nyervén, kevés sikerrel munkálódott. De mind e mellett, miután Magyarország nagy részben már lecsöndesült, a dalmát forrongást nem látta többé olly veszélyesnek Zsigmond, hogy arról egész figyelmét a birodalmi és cseh ügyekre ne fordíthatná, mellyek időközben olly állást vőnek; hogy, a luxemburgi házat a császári méltóságnak, Zsigmondot pedig ezen felül miután Venczel császár Jodok és Prokop unokáit jobban pártolni látszék Csehország örökségi jogának elvesztése fenyegette. Zsigmond ezért Venczelt és Prokopot fogságba tette, s az osztrák herczeg közremunkálásától remélvén legtöbb segedelmet, hogy öt szorosabban magához csatolja, az ország rendeit 1402ben

1) L. Zsigmondnak a Garák számára adott oklevelét Pray: Annal. 2, 202. Katona: 11, 489 kövv. Kovachich: Vest. Comit. 194. 2) Paullus de Paullo: i. h. 746.

Poszonyba gyüjtötte s ott nem minden kényszerítés nélkül 1) 110 egyházi s világi urral, Pozsony és Soprony városok követeivel olly tartalmú szerződést iratott alá, mellynél fogva az ország öröksége az ő magtalan halála esetében Albert herczegre szálljon 2). Egy másik levelében pedig a minap Jodokkal kötött hasonló szerződését megsemmítette 3).

De Zsigmond öröme, e tervének sikerültén nem lehetett tartós. Még az országgyülés alatt hirül vette, hogy a tengermelléki városok egymásután mind meghódoltak a nápolyi Lászlónak. Zsigmond eleget vélt tenni a tartomány lecsöndesítésére az által, hogy annak bánjaivá Bessenyei Pál és Pécsi Pál híveit nevezte ki; és ismét a birodalmi és cseh ügyekbe merült, remélve talán azt is, hogy ha a császári és cseh királyi koronát is fejére tette, könnyebben megtörheti a konok lázongókat. És valóban ismét nem rajta mult, hogy mig koronákat külföldön keresett, a birtat is el nem vesztette. Ha a nápolyi Lászlóban kissé több bátorság, több vállalkozó szellem volt volna, aligha nem utóljára látandotta Zsigmond Magyarországot, mint annak királya, midőn a gyülés után nem sokára Albert osztrák herczeget az országban helyettesévé rendelvén, elébb Bécsbe, onnan sereggel Csehországba ment Ruprecht ellencsászár s pártfelei ellen.

Mert alig hagyta el az országot, a közelégületlenség a mult országgyülésen megírt örökösödési szerződéssel ismét élénken hallatta szavát. Az urak közöl sokan nem voltak jelen a gyülésen, és ezek mind, sőt sokan azok közöl is, kik az említett oklevelet meglepetésökben s talán kényszerítve is aláírták, a nemzet szabad királyválasztási jogát

1) Pray: Annal. 2, 204.

2) Katona: 11, 534. Kovachich: Suppl. ad Vestig. Com. 1, 295. 3) Pray: Hist. R. H. 2, 184.

s evvel együtt szabadságát megsértve, alkotmányát eltapodva lenni panaszolván, több helyt magános gyülekezeteket tartottak 1), mellyeknek az lőn eredménye, hogy az örökösödési szerződés érvénytelennek nyilváníttatott, és ismét igen számosan a nápolyi Lászlót határozták a királyi székre emelni s őt valóban is nyilvánosan kikiáltották királylyá. A IX Bonifácz pápa bulláját, mellyben László a nemzetnek királyul ajánltatik, az esztergami érsek példájára megyéjében több püspök kihirdetteté. A dunántuli vidéken László zászlója körülhordoztaték s a pápai hiteles levelekkel ellátott bujtogatók (bullások) által feltüzelt papság egyházi menetekben keresztekkel s ereklyékkel vezette a népet annak elébe 2). Már majdnem az egész dunántuli vidék, Horvát- és Dalmátország Lászlónak hódolt; Zsigmond híveinek jószágai elpusztíttattak, a zavargás és fejetlenség pedig az egész országot elárasztotta 3). A föllázadtak a rend helyreállítására egy kormánytanácsot állítának fel *), melly László megérkeztéig, kihez 1403 tavaszán ismét meghívó levelek küldetének, a közügyeket kormányozná. E tanács azután működni valóban megkezdett, s egyebek közt nyoma van, miképen tisztségeket osztogatott, jószágokat adományozott, Lengyelországgal frígyet s kereskedési szerződést kötött ")

Zsigmond ügyét, e veszélyes állásában a Garák, Perényi Péter, Maróthy János macsói, s Bessenyei Pál horvát bán védelmezték. Legnagyobb munkásságot azonban Stibor a Zsigmondtól roppant jószágokkal ) megajándékozott len

') Suppl. ad Vestig. Comit. 1, 301. 2) Katona: 11, 532. 565. 614.

3) Suppl. ad Vest. Com. 1, 303.

4) A tanács e czímmel élt: Nos Praelati, Barones. Proceres, Milites et nobiles Regni Hungariae ad utilitatem reipublicae.“ 5) Katona 11, 557.

) L. ezeket hiteles kútfök után gr. Majláth Ján: Gesch. der