bízott 1), indulatos ifju király vitt, az ország kül és belviszonyainak is változni kelle.

A spalatrói magyar várparancsnok erőszakoskodása, melly a lakosokat lázadásra ingerlette, mindjárt 1114-ben idegenkedést szült Dalmátországban a magyar uraság iránt; mit az e tartomány birtokát igénylő velenczeiek hasznokra fordítván, 1115-ben Jadrát, Zara-Vecchiát, Traut és Sebenicot s ezek után az egész országot csekély fáradsággal elfoglalták s Ordelapho Falieri, velenczei doge, 1116ban magát ¡már egész Horvát s Dalmátország herczegének nevezte. István, kit a büntettei miatt számüzött Solt főispán rágalmai s bujtogatása a csehekkel háborúba kevert volt, csak miután e részről békét kötött, küldhete nagyobb sereget Dalmátországba, melly, miután a velenczei hadat Zara mellett megverte, hol maga Ordelapho herczeg is elesett, az 1117ben kötött fegyvernyugvás föltételei szerint, a Velenczeiek kezében maradt Jadrát kivéve, ismét az egész tartományt magyar uraság alá hódította. 2)

Az ifju, ez alatt nagykoruságra jutott, király hirszomja ezután több háborúkba bonyolítá az országot, mellyekből ez sem hasznot, sem dicsőséget nem aratott. A mint Velenczével a béke helyreállott, mindjárt kétszer egymás után Osztrákhonra ütött, a Lajtántuli tartományt, melly még Sámuel király alatt elveszett, visszafoglalni óhajtván. De a váraiba zárkozott Leopold herczeget nyilt csatára sem egyik sem másik alkalommal nem kényszeríthette, s 1119ben harmadszor

') Thuróczy: II. Cap. 63 írja róla,,Putabatque rex in consilio aequalem se Salamoni; in fortitudine Samsoni; in audacia David: sed illis aequalis non erat."

*) Farlatí: Itlyr. sacr. 1, 225. Katona: H. C. 3, 343. kövv.

is reá csapott. Ez uttal azonban dicsőség helyett gyalázat lőn díja: a Borzivoy cseh fejedelemtől segített Leopold a csatapiaczot Magyarországba tette át, s miután István hadát kétszer megverte, Vasvárt elfoglalta s lerontotta, és Vas megyének egy részét elpusztította, Istvánt békekötésre kénysze– rítette. 1).

Az orosz háborúban, mellyre 1123ban Jaroszlav frigyeseül, egyszersmind atyjának, Kálmánnak 1099ki nagy veszteségét megboszulandó, vezette seregét, sem aratott István nagyobb dicsőséget. Eleinte kedvezett ugyan a frigyesek fegy, verének a szerencse, de midőn Jaroszlav Vladimir ostrománál elesett, s István e miatt boszura gyúltan az erős várost, teljék bár mibe, bevenni határozá, a magyar zászlóaljak vezérei honosaik vérét haszontalan ontani nem akarván, kinyilatkoztatták, mikép a háborút tovább nem folytatják. István haragját elfojtván, s királyi tekintélye sérelmének megboszulását alkalmasb időre halasztván, az oroszokkal békét kötött 2).

Igen valószinű, hogy István ezen hadmenet alatt ismerkedett meg Boricscsal, a Kálmántól eltaszított Predslava fiával. A korán tilos szerelmek förtelmeibe merült s életerejét időelőtt elvesztegetett István, ámbár őt az utódáról aggódó országnagyok még 1121ben nőszülni kényszerítették, 3) gyermeket házasságából nem reménylvén, hihetőleg utódául szánta a megkedvelt Boricsot. Ezt bizonyítják legalább azon kedvezések, mellyekkel iránta viseltetett. A hadmenet után öt nem sokára Judittal, Boleszló lengyel fejedelem leányával

1) Katona: H. C. 3, 376. kövv.

2) Thuróczy: II, C. 63.

3) Schier: (Regin. Hung. p. 100) Adelhaitot, ratisboni gróf Hen

összeházasítván, a Szepességgel megajándékozta 1); később pedig (1126ban), midőn Vladimir orosz fejedelemtől Halicsot (Galiciát) elfoglalta, Boricsot annak fejedelmévé emelte 2).

Még 1122ben, mások szerint három évvel később, néhány ezer kún család vándorlott be Tatár vezérökkel az országba s telepítteték le a mai Kis-Kunságban. Az oroszországi hadmenetéről visszatért István azután e kunokkali társalgásban töltötte idejét, s asszonyaikkal olly annyira buja életbe merült, hogy kicsapongásai szemlátomást fölemészték testének erejét s egészségét. A kedvezések, mellyeket a magyar urak mellőztével a kunokra halmozott, s a kegyetlenség mellyet a velük surlódásba jött magyarokon elkövetett, elégületlenséget s lázongó mozgalmakat okozának az országban. Ezeknek következtében a megvakított Álmos herczeg azért-e, mivel azon zavargásokban részt vévén, a király előtt ő is gyanúba esett, vagy talán mivel néhány országnagyok őt a Boricshoz hajló s tőle idegen királytól különben is féltették, 1127ben Piroska (Irene) császárnéhoz sz. László leányához Konstantinápolyba futott. Comnen János császár vendégszeretettel fogadta nejének szerencsétlen rokonát. István, kit ez inkább sértett, mint nyugtalanított, haragjában Álmost száműzöttnek hirdetteté s pártolói ellen iszonyúan kegyetlenkedett. 3) Miért ezek közől többen kerestek Konstantinápolyban menedéket; Bélának pedig, kit Pál püspök és Othmár főispán a pécsváradi monostorba rejtének, nehogy a kegyetlen király rajta töltse atyja elleni bosszuságát, holt hirét költötték. István, az álmospártiak kivándorlása által

rik leányát, a honi évkönyvek pedig Guiscard Robert, apuli ai király leányát tulajdonítják neki nőül. Thuróczy: II, C. 63, 1) L. Engel: Gesch. von Halitsch 457.

2) Szepest ez uttal visszavette, Engel: U. o. 3) Thuróczy: II, Cap. 68

még inkább fölingereltetvén, a görög császártól Álmosnak s híveinek kiadatását követelte. De midőn nem csak kivánsága nem teljesíttetnék, söt inkább a császárnétól rokonilag megfeddetnék, még nagyobb haragra gyúlva, a császárnak háborút izent, mit hogy a világ előtt némileg igazoljon, Branizova görög város lakosinak a magyar kereskedőkön elkövetett igazságtalanságát adta okul. A harcz változó szerencsével folyt. A magyar sereg miután Belgrádot elfoglalta s annak romjaiból szemközt vele, a Dunán innen, Zimonyt megerősítette, Szerb- és Bolgárországon keresztül egész Philippopolig pusztítva kalandozott; majd azonban a görög seregtől visszanyomatván, a Duna mellett megveretett. Comnen e győzelem után hadának egy részét a határszéleken hagyta s Konstantinápolyba visszament. Ezt megértvén István, a csehektől nyert segédhadat a magyarhoz kapcsolás még ugyanazon évben uj támadásokat intézett; Branizovát bevéteté s lerontatá. Comnen e hirre ismét megjelent a határszéleken, a várost visszafoglalta s megerősítette. De midőn az idő viszontagságai s eleséghiány miatt táborában ragályos betegség ütött ki, megelőzve a magyar had tervezett megtámadását, seregével nehéz utakon sietve visszavonult. De már mind a két fél megunta a haszontalan s költséges háborút, s miután az alatt Álmos herczeg, annak oka, is meghalt, István annál készebb volt a békére, minthogy az orszá– got belzavarok háborgaták.

Midőn tudniillik a görög háború alatt István súlyos betegségbe esett s halála többektől bizonyosnak tartatnék, I– ván és Bors fönemesek a karassói táborban pártjaiktól magokat királyokká választatták. István tehát mihelyt felgyógyúla, 1129ben, Comnen Jánossal békét kötvén 1), a lázadás

') Thuróczy: II, Cap, 63. Cinnamus et Nicetas Choniates ap. Stritter Tom. III. P. II, 633 kövv. A levelek, mellyeket a két fe

elnyomására fordítá figyelmét. Szerencséjére ez még nem volt nagyon elhatalmazva; mert bár Istvánnal a rendek nagyobb része elégületlen volt is, Borsot és Ivánt csekély pártjaikon kivül senki sem akará királynak ismerni, miért is az elfogott Iván kivégeztetésével s az elillant Bors számüzetésével a lázadás el lön fojtva. De bár könnyen sikerült is ez, a kicsapongásait még mindig folytató s e miatt roncsolt egészségü királyt ezen eset még is komolyabban inté utódáról eleve gondoskodni.

Mint mondók, István, ki talán Borics anyját ártatlannak se szerint a herczeget testvérének hivé, s mivel Álmos halála után őt tartá az egyetlen árpádi sarjadéknak, Boricsot tűzte ki utódául. De midőn a még szigorú erkölcsű nemzetet a legtöbbektől fattyúnak hitt herczegtől olly elhatározottan idegenkedni tapasztalná, hogy reménye sem lehetne, mi szerint halála után a herczeg a királyi széket csak el is foglalhassa: a nemzetnek a trónöröklés miatt mind inkább nagyobbodó pártraszakadása következtében Istvánt nagy aggodalom szállta meg utóda iránt. Illy körülmények közt történt, hogy gróf Otmár és Pál püspök bizodalmasb beszélgetés közt a királynak 1129ben fölfedezték, miképen Béla, Álmos herczeg fia, bár vak, de viruló ifju, a pécsváradi kolostorban elrejtve vagyon. István, midőn e fölfedezés által magát a súlyos gondtól fölmentve látá s talán, mivel különben nem rosz szivü lévén alkalmat nyert az ártatlan ifjunak a Kálmántól rajta elkövetett kegyetlenségért némi kár

jedelem a háborű elején váltott, nem legszebb színben festik e kor miveltségét; István levelére, mellyben Comnennak szemére veti:,,hogy gyáva asszony, ki a falak mögött tunyálkodik s nyilt mezőre kilépni nem mer," Comnen azt válaszo lá, hogy „még ez évben hiszi a királyt elfoghatni s kiherélhetni, mint ő Álmossal tenni szándékozott.“