nyegetve Lászlót, ha kivánságokat nem teljesíti. De László őket megelőzve, hadával az Aldunánál reájok ütött, seregöket széllyel verte, Ákos vezéröket pedig párviadalban megölte, s igy betöréseiktől az országot sok időre megmentette 1).

E háborút végezvén László, 1091ben, ismét Horvátországba sietett, a polgári s egyházi ügyeket ott jobb karba állítandó. E végre a magyar alkotmányt e tartományra is kiterjesztvén, azt szorosabban Magyarországhoz kapcsolta 2) s Álmost, Gejza testvérének ifjabb fiát, fejedelmévé tette; a kereszténység megerősítésére pedig Zágrábban püspökséget alkotott 3).

dája vonul keresztül az éhezők táborán, mintegy önkényt ajánlkozva eledelül. Ehségöket ekkint csillapítván, szomjok enyhítésére egy közel álló sziklából, pálczájával reá ütvén, vízforrást idézett elő. Azután pedig, mond a legenda, hadának rohanását a kunok meggátlandók s a fölfegyverkezésre időt nyerendők nagy mennyiségü aranyat s ezüstöt dobának katonái elébe; de a magyarok ezeken keresztül gázolva csak az ellenre rohantak; mert László csodatevő ereje a drágaságokat kövekké változtatta. Katona H. C. 2, 547.

') Thuróczy II, Cap. 57.

2) Fönebb mondók, hogy a honvédelem, eleitől fogva, két, lényegében különböző hadra volt felosztva: királyira és nemzetire. Azonban gyakorlatban e két had még nem volt egymástól anynyira elválasztva, hogy a még harczkedvelő nemesség királyát, kivált a szeretett Lászlót, olly hadmenetekbe is ne követte volna, mellyekre alkotmányilag nem köteleztetett. A mellék tartományok tehát ez időben a nemzet összes ereje által foglaltatván el, nemzeti birtok lönek s a hazával szorosan összekapcsoltattak; mig a később, p. o. nagy Lajostól, egyedül a kir. had által szerzett tartományok a hazához nem kapcsoltattak, s nem a nemzet, hanem a király magány birtokaiul tekintettek. 3) Kerchelich: Hist. Epp. Zegr. 1, 1. Pray: Specimen Hierar. 2, 305. Diplom. Andr. II. ap. Katona H. C. 5, 247. 6, 598.

Az ország határain a béke s bátorság ekkint biztositva lön; de benn a törvényes rend még nem volt eléggé megalapítva; kivált pedig, mi László figyelmét különösen magára voná, a pogányságnak még mindig voltak, bár titkon, követőji a nép között. Ennek kiirtására tehát 1092ben az egyházi s világi főrendeket Szabolcson összegyüjté és számos czélszerű, fő vonásaikban következő törvényeket alkotott:

A pogányság kiirtására s a kereszténység megerősítésére rendeltetett, hogy az összeromlott templomok fölépítessenek; ünnepeken és vasárnapokon a munkától, kereskedéstől s vadászattól mindenki pénzbüntetés alatt megszünjék és isteni szolgálatra templomba menjen; a templomtól messze eső falukból legalább néhányan jelenjenek meg, kik három kenyeret s egy gyertyát kötelesek magokkal vinni. Misét egyedül templomokban szabad tartani. A pogány szertartások berkekben s patakoknál eltiltattak. Ki az egyházi böjtöket feltöré, vagy halottját nem egyházi személy által temetteté el, a templom udvarában tartandó tizenkét napi böjt alá vettetett. Azon római szertartásúak, kik a magyar egyház szokása szerint böjtölni nem akarnak, az országból kitakarodjanak, de javaikat benn hagyják. Az izmaeliták, vagy is mohamed vallásu bolgár kalmárok, kik a kereszténységre tértök után magokat s gyermekeiket környülmetéltetnék, lakjaikból kiűzetvén, más faluk lakosai közt osztassanak föl; a zsidóknak pedig a keresztény ünnepeken dolgozni, keresztényekkel házasodni s keresztény szolgákat tartani szabad ne légyen, stb. Ezeken kivül, az egyházi kormány s fegyelem tekintetében, különösen az egyháziak házasságáról, a szerzetesek kolostorainak évenkinti megvizsgálásáról, az istenitéletekről, házassági válópörökről stb. több korszerű törvények alkottattak.

A belügyektől Lászlót nem sokára ismét háborúba hivták az ország érdekei. Ulászló lengyel fejedelemtől, a Magyarországban egyházi átok alatt meghalt Boleszló testvérétől, az oroszok ellen frigyesül hivatván, annál készebb volt e hivást követni, minthogy az oroszok a több izben Magyarországba tört kunoknak tartományjokon keresztül mindig szabad átmenetet engedének. 1093ban tehát seregét Halicsba (Galicia és Lodomeria, másként Veres-Oroszországba) vezette, mi által annak fejedelmei annyira megfélemlettek, hogy követeik által bocsánatot esdenének s magokat a magyar király fő uri hatalma s pártfogása alá vetnék; mit László elfogadott s a magyar koronának jogát e tartományokra megalapitotta 1).

Tizennyolcz évi kormányzásának bölcsesége, számos háboruiban tanusított vitézsége és magas lovagi szelleme által nem csak népét tette László hatalmassá s boldoggá, hanem magának is olly hírt s tekintélyt szerzett, hogy midőn 1095ben a piacenzai egyházi gyülésben Europa fejedelmei Krisztus sírja s a szent föld visszafoglalására az arabok ellen keresztes háborút határozának, a különféle nemzetekből alkotandó sereg fövezéreül közakarattal Lászlót választották. A vallásos király örömmel fogadá a zsinatnak ezt hírül hozó fényes követségét 2). De e fővezéri tisztet László tettleg nem viselhette, mert pár hónap múlva e megtiszteltetése után meghalt s Nagyváradon eltemettetett. A magyar nép három évig gyászolta e harczban és békében egyiránt nagy kegyes és igazságos fejedelmet, ki magában egy keresztény király eszményét szemályesítette s kit, ha az egyház a szentek sorába nem igtat, a világ teljes joggal s méltányosságal nagynak nevezend vala.

') Thuróczy II. Cap. 58. 2) Katona H. C. 2, 677.

2. §. Kálmán király. 1095–1114.

Kálmán, Gejza király idősebb fia, a néptől a tudományok és könyvek szeretete miatt Könyves Kálmánnak neveztetett; László őt némellyek szerint még 1089ben utódul s kormánytársul választotta 1), mások szerint, mivel selyp, kancsal s pupos hátu volt, mint a királyi méltóságra alkalmatlant, papságra szánta, de ő attól idegenkedvén, Lengyelországba futott s csak László halála után tért légyen viszsza 2). — Kálmán egyike volt azon fejedelmeknek, kik koruk szellemét meghaladván, attól nem értettek; sőt mivel a megszo'kott s kedvelt előitéletek ellen nyíltan kikelni bátorkodtak, az azokat pártoló iróktól gáncsoltatnak, rágalmaztatnak. Bonfin s Thuróczy őt nem csak testileg valóságos szörnynek, hanem lelkileg is aljas, rosz jelleműnek festi, mit azonban nem csak az egykoru Alberic s mások 3) tanusága, hanem egész kormányának története s eredménye is ellenmondhatlanul megczáfol.

1) Katona H. C. 2, 545.

2) Thuróczy II, Cap. 59. 60.

-

$) Katona: H. C. 3, 1. kövv. Kálmán leginkább azért gáncsoltatik, mert a papságot szűkebb korlátok közé szorította, a keresztesek ellen háborút viselt, s Álmos ellen kegyetlen volt — mi utolsó valóban menthetlen Kálmán történetében. De ha igaz, hogy ő valóban olly hiányos testű volt, mint minőnek festetik, miután ellenben kitünő szellemi tulajdonairól kétség nem lehet:,,ez jegyzé meg. mond Pulszky Ferencz a magyarok története philosophiájában (Athenaeum 1838. 2, 335.) magyarokat az europai mívelődés bélyegével, hogy ázsiai fogalmaikat elfeledve, a lélek felsőbbségét (Kálmánban) a testen (a szép Álmoson) s a szellemi erő uralkodását elismerték; a keresztény elvek győzedelmét a király formátlan teste bizonyítá.“

a

Alig futott híre László halálának, midőn egy, Péter nevű, hatalmas horvát föur föllázadván, Horvátországot, melly osztályrészül Álmosnak jutott, majdnem egészen zavarba bonyolította. A gyönge lelkü Álmos a lázadást elfojtani elégtelen, Kálmánnál keresett segedelmet; mire ez gyorsan öszszedett hadaival nem csak Pétert egy diadalmas csatában megölte s a lázadást elnyomta, hanem az alkalommal élvén, néhány tengermelléki, már Lászlótól is, de sikeretlenül, ostromlott várost is elfoglalt, s Álmosnak kárpótlásul Magyarország harmad részét adván, Horvátországot egészen magyar kormány alá vetette 1).

Mig Kálmán Horvátország rendezésével foglalkodék, az alatt II. Orbán pápa a clermonti zsinatban a keresztháborút Palaestina visszafoglalására kihirdette; mire az egész nyugat szent ábrándtól lelkesedve mozgásba jött, s Krisztus sírja viszszavételére az arabok ellen számtalanok ragadának fegyvert. Lászlónak, a kereszthad kijelelt vezérének, halála után Kálmán kináltaték meg a vezérséggel; de ő, a csak most átvett kormány gondjaival elfoglalva lévén, nem csak azt el nem vállalta, hanem szabad átmenetet is csak azon feltétel alatt igért országán, ha a zarádokcsapatok kellő fegyelemben tartatnak. Az első, 23,000nyi csapat Gauthier Walther vezérlete alatt, 1096ban, jó rendben, s azért Kálmántól is vendégszeretőleg fogadtatva, vonult keresztül az országon. Midőn azonban Zimony mellett a Száván átkeltek, s tizenhatan közölök fegyvervásárlás ürügye alatt a városba visszatérvén, kicsapongásaik miatt a lakosoktól kifosztottan üzettek vissza társaikhoz, az egész sereg annyira föllázadt, hogy Walthernak nagy bajjal sikerülhete öket lecsöndesíteni 2).

1) Katona. H. C. 3, 14. Pray: Annal. 1, 95.

2) Katona: H. C. 3, 19.