az ostromlóknak a tűzveszélyben alkalmat nyujtott a városba rontani s azt elfoglalni. Niketas őrségének maradványával a fellegvárba vonúlt; de az ellentállást hasztalannak látván, ennek föladását is igérte, ha magának s őrségének szabad elköltözés engedtetik. A föltétel, kivált Gejza közbejárására elfogadtatott; mire Niketas a várból kitakarodván, egyenesen Gejza állomására ment s magát az ő ótalmába ajánlotta. 1)

Ezen a herczeg iránt tanusított kitünő bizodalom sérté a királyt, s Vid nem késett a bizalmatlanság s viszálkodás csiráit szivében kikelteni. Gyalázatos fortélyainak hatása mindjárt a martalék felosztásánál mutatkozék. Salamon Vid tanácsára a foglyokat is két felé osztatni kivánta, de Gejza becsületszavát beváltandó, ezt meggátolta s az ótalma alatt volt őrséget szabadon bocsátotta; mit aztán a király, Vid ingerléseire, avval bosszult meg, hogy a két herczegnek a martalékból, mellyben nekik a királlyal egyenlően kell vala osztozniok, csak negyed részt adott, más negyedét pedig Vid, harmadikát annak veje, Illés nyerte meg. Gejza, bár ez által érzékenyen megsértetve, békeszeretetből elfojtá bosszuságát.

De a viszálkodásnak elaludni látszott lángja csak hamar s még veszélyesebben föléledt. Ducas Mihály császár Gejzának, Niketas s katonái pártfogásáért, következő évben egy tisztelkedő követség által drága ajándékokat s ezek közt egy arany koronát küldött 2). Alig hallá meg ezt Vid, s tüstént mind addig bujtogatá az állhatatlan királyt, mig

1) Chron. Bud. 137.

2) Ez teszi ming máid alsó részét sz. koronánknak, Chron. Bud. 139.

végre az rágalmaira hinni kezdé, hogy Gejza a királyságra sovárg. A gyanúval megtelt s bosszura gyult király Vid tanácsa szerint cselt kezde hányni a herczegeknek. Azon szín alatt, hogy a görög ellen a háborút folytatandja, a herczegeket táborba hívatá, eltökélve rajtok erőszakot tenni. De ezek sejték a veszélyt, s míg Gejza a királyhoz ment, László és Lambert hadaikkal Biharban maradtak, testvéröket, ha veszély fenyegetné, megmentendők. De erre most szükség nem volt. Salamon, tervét elárulva látván, a görögökkel csak hamar békét kötött, s Gejzát, testvéreitől félvén, elbocsátá. Az elválásnál Salamon annyira elárulta ellenséges indulatát, hogy Gejza a belháborút már elkerülhetlennek látván, segédhadakért Lászlót Orosz-, Lambertet Lengyelországba küldé. Salamon Henrik császárnál sürgetett segedelmet. Czélt azonban sem egyik, sem másik fél nem ért a szomszédoknál, s a királyi rokonok, a főrendek közbejárá– sára, 1074-ben békét kötöttek.

De a kibékülés Salamon részéről őszinte nem volt. Vid bujtogatására, mindjárt a békekötés után megegyezett, orgyilkosság által veszteni el az ingoványi erdőkben vadászó Gejzát. Ez a veszélyt, barátjai által a cselszövényről értesíttetvén, kikerülte, s követei által Lászlót, ki már előbb sógorukhoz, Otto Morva fejedelemhez ment volt segédhadért, viszszatérni sürgeté, maga addig is a Tisza felé vonult. De Salamon, cselét ez uttal is elárúlva látván, Lzszló visszajöttét nem várja s Gejzát üzőbe véteti; ki miután a harczot el nem kerülhette, rögtön szedett négy ezredével Szabolcsban, Kemencse mellett, Salamonnal megütközött; de három ezredének megvesztegetett vezéreitől elárultatván 1) megveretett.

1) Az árulók elvették méltó jutalmokat, mert miután fölemelt vérte ikkel Salamon táborába futottak, ott az árulás jeléről nem ér

Szerencsére már utban vala László Ottóval s ennek morva seregével, mellyet miután a felső megyék ezredével szaporí– tott, Gejzával Vácznál találkozott. Nem sokára megérkezett az őt üző királyi had is. Salamon diadalmámorában megvetve a béketanácsokat s nagybátyjainak számra kisebb hadát, Mogyoród táján tüstént harczra kél, de szerencsétlenül: serege egy véres ütközet után, mellyben Vid is elvette gonosz tetteinek jutalmát, megszalasztatott; s maga Salamon, alig menekülhetve meg Bátor Opus vitézsége által, előbb Pozsonyba, a háborút ellenzett s őt most szemrehányásokkal fogadó anyjához s nejéhez, onnan pedig Németországba futott, nagy bátyjai ellen Segélyt keresendő 1).

7, §. I. Gejza király 1074–1077

A diadalmas Gejza seregétől Fehérvárra kisértetvén, a főrendek nagy részének unszolására 1074 végén magát megkoronáztatta. A polgári háború okozta zavargásokon felül mik közt a pogányság is fejét ismét fölemelni kezdé 2) 1075-ben éhség sanyargatá az országot; s ezek miatt Gejza Salamon ellen nagyobb erővel nem munkálódhatván, ez Mosony és Pozsony váraiban magát mindinkább megerősítés Henrik császárt azon igéreteivel, hogy az ország egy részét hat várossal neki adandja, s évenkint adót fizetend, még azon év végével a maga segedelmére birta. Gejza nagyobb erőt ellene hamarjában nem küldhetett, s mint egykor Endre király, azon tájakról, hol a császár hada átmenendő vala, a lakosokat s marháikat elhajtatta, minden el nem vi

tesített katonáktól, ellenségkint fogadtatván, levágattak. Chron. Bud. 141.

') Thuróczy II, Cap. 50 kövv.

2) Dandulus ap. Cornides.: De relig. Vet. Hung. p. 37.

hetőt pedig elpusztíttatott, Henrik majdnem Váczig minden ellentállás nélkül haladt seregével, de az ebben kiütött éhség s ezt követett lázadás miatt csak hamar dicstelenül visszavonulni kényszeríttetett.

Salamon, e részrőli reményeiről lemondani kénytelen, a pápáhcz folyamodék, kérve őt, hogy mit a császár fegyverrel nem eszközölhetett, ő szentsége tekintélye által eszközlené, őt a királyi székbe visszahelyezvén. De itt sem volt szerencsésebb. VII. Gergely, ki az ország feletti főurasági Jogot a római széknek ohajtá kivívni, keményen megfedte Salamont, hogy a császár alá akarta volt vetni az országot, melly István királytól sz. Péternek ajánltatván fel, teljes joggal a római sz. szék rendelkezése alá tartoznék. Más, Gejzához irt leveleiben pedig roszalva Salamon tettét, inti Gejzát, hogy az országot minden külfejedelem befolyásától függetlenül, egyedül a sz. szék iránti engedelmességben igyekezzék megtartani. Midőn azonban tapasztalná Gergely pápa, hogy a római szék befolyási jogát, az ország világi ügyeibe, sem Gejza, sem az ország rendei megismerni hajlandók nem volnának, e czélját a könnyelmű Salamon által könnyebben valósíthatni remélvén, s hihetőleg a Romában lakó Agnes özvegy császárné, Salamon anyósa, által is ostromoltatván, az előbb kegyelt Gejzától Salamonhoz kezde hajolni; s igen valószinű, hogy titkon megintette légyen a magyar püspököket, miképen Gejzát engedékenységre birni törekedjenek 1)

Az alatt 1076-ban elfoglalva tartott váraiból ismét nyugtalankodni kezde Salamon; miért László vezér őt megtámadván, apróbb harczok után Pozsonyban ostrommal szorongat

1) Katona H. C. 2, 304. 346. kövv. 360. kövv.

ta, s már már kényszerítendi is öt maga megadására, midőn Gejza az ostromot feloldatá s vele béketanácskozásokat kezde, 1077-ben az igen gyöngéd lelkiösmeretű Gejza a karácsoni ünnepeket Szegszárdon tartván, Desiderius, kalocsai érsek, békére intő beszédeitől annyira megilletteték, hogy megbánván tettét, mi szerint Salamont koronájától megfosztotta, eltökélte magát, azt neki viszszaadni, ha viszont Salamon is megigéri, hogy őt s testvéreit az ország harmad részének ezentul háborítatlan birtokában hagyja. De a főren deknek az állhatatlan Salamontóli idegenkedése megnehezíté az egyezkedést, mig nem Gejzának még azon évben hirtelen történt halála a tanácskozásnak egészen véget vetett s az ügynek más fordulatot adolt. 1)

HARMADIK CZIKK.

AZ ORSZÁG GYARAPODÁSA LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN ALATT.

1. §. I. Sz. László király. 1077–1095.

Gejza halala után az ország rendei, Salamon könnyelmű változékonyságától méltán félők, őt mellőzve, az erényei s vitézségeért közkedvességű Lászlót, ki emlékeink szerint korának legszebb férfia, népénél (szellemi tekintetben is) egy fejjel magosabb vala, s kinek nemes termete s méltóságos tekintete is hirdette fejedelmi hivatását 2), emelték a

1) Thuróczy II, Cap. 55.

2) Vita S. Ladisl. Acta SS. Tom. V, 318.