elfogadta, s nejével s két fiával Magyarországba költözött, s az ország harmad részét majdnem független kormányhatalommal átvette. E megosztás, mit később az árpádi királyok több ízben követtek, számtalan belvillongásoknak lön forrása, s egyik fő oka annak, hogy a királyi hatalom eléggé meg nem erősödhetett.

A háborúskodás Németországgal 1050-ben, Haimburg határszéli vár körül, mellynek a németek általi megerősítését Andor meggátolni akará, apróbb csatákkal s beüté– sekkel kezdődött. 1051-ben pedig maga Henrik kettős sereggel jelent meg az ország határain; mellyek egyikét Bretiszló cseh fejedelemmel a Duna bal partján indítá meg, másikát maga a jobb parton vezérlette; Gebhard, regensburgi püspök pedig a Dunán, élelemszerekkel terhelt hajókon bocsátkozék az országba. Bretiszló egész a Garamig ellentállás nélkül nyomúlt előre. De a császár, miután nagy ellentállásra talált, és sem az eleséges hajókhoz nem férhetett, sem a vidéken, merre vonult, s honnét Béla az eleségül szolgálhatókat elviteté vagy fölégetteté, élelmet nem talált, éhségtől kínzott seregével, egy a Vértes hegyeknél 1) szenvedett nevezetes veszteség után nagy bajjal honába visszament. Gebhard püspök Bélától kijátszatván 2), hajóit elpusztította, s még a császár előtt haza futott.

-

e hegyláncz ekkor nyerte

') Thuróczy szerint II. Cap. 43. Vértes nevét, azon sok német vért vagy paizstól, mellyeket a megvert ellenség, hogy futását könnyítse, itt elhányt.

2) Gebhardnak a császárhoz uj parancsokért küldött futára elfogatván, Béla egy magyarországi német által azt izente vissza a császár nevében, hogy miután ôt sürgetős ügyek visszahívják, Gebhard is sietve hagyja el az ellenséges országot. Thuróczy i. h. - Herman. Contr. ad hunc an. Katona: H. C. 2, 54. kövv.

Endre e diadal után is kész még az említett, reá nézve terhes, föltételek alatt békét kötni, nem csak Henrikhez követeket küldött, hanem a pápa közbenjárásaért is folyamodott. A császár azonban sem a követekre, sem a hozzá utazott Leo pápa személyes közbevetésére nem hajtott, S szégyen és bosszutól égve, 1052-ben, seregeit ismét az országba öntötte, s Pozsonyt ostrom alá vetette. Szerencséje azonban ez uttal sem volt kedvezőbb. Mert miután a Dunán lebocsátott eleséges hajóit egy Zothmud, mások szerint Kund nevű ügyes buvár kifúrta s elsülyesztette, Henrik ehségtől s ellenségtől nyomattatván, két hónapi sikeretlen ostrom után dicstelenül honába térni kényszeríttetett. A béke azonban a pápa ujabb sürgetéseire csak 1053-ban köttetett meg; mi szerint a Lajtán tuli tartomány Henrik birtokában hagyatott ugyan, de a császárnak Magyarország feletti minden igényelt föuri joga megsemmisíttetett 1). Endre hálául a németeken vett győzedelmért Tihanyban a sz. Benedek szerzeteseinek kolostort építetett.

De a béke áldásait nem sokáig éldelhette az ország; a külháborút belvillongások válták föl, mikre Endre maga adott volt okot. Endre, időközben (1052-ben) fia születvén, Bélának a trónörökség iránt tett igéreteit visszahúzta, és Salamon fiát, miután neki III. Henrik császár Judith leányát is eljegyezte, hét éves korában megkoronáztatta.

Béla, ámbár a koronázás alatt, midőn egyéb szertartások közt e szavak énekeltetnének: „Légy ura a te véreidnek" bosszuságát el nem titkolhatta, nem szegült ellene a király akaratának. De az udvari hizelgők nem sokára elhinték magvát a testvéri gyűlölségnek és viszálykodásnak

1) Wibertus: Biogr. Leonis ap. Katona: H. C. 2, 72.

Endre mi a gyönge, gyáva lelkücknél közönséges - teli gyanúval testvére ellen, kinek ereje tartá fen eddig is királyi székét, udvaronczainak ingerléseire hinni kezdé, hogy míg Béla él, fiának sorsa mind addig nincs biztosítva, s ez okból a herczeg indulatát végpróbára vetendő, őt 1058ban Várkonyba magához hívatá. Endre nyugágyon fekve, lábainál koronával és karddal, a királyság s vezérség jelképeivel fogadá Bélát; s előadván, mikép az ország java kivánná, hogy a kölcsönös feszültségnek vége szakasztassék s a trónkövetkezés elhatároztassék, szabadságot ada neki, tetszése szerint koronát vagy kardot, királyságot vagy vezérséget választani, s igéré, hogy mit választand, annak birtokában hagyja. Azonban Vid és Ernei udvarnokinak már előbb parancsul adta volt, hogy Bélát, ha választása a koronára esik, tüstént legyilkolják. Béla, kit Miklós ispán a terembe léptekor e kevés szóval: „,ha életed kedves, a kardot válaszd“, a veszélyre figyelmessé tön, a koronát Salamonnak hagyva, a kardhoz nyúlt. Endre örömében őt megölelé, de Béla a megsértett szív keserűségével távozott az udvarból, s midőn a szándékát sejtő király életének uj töröket hányna, családjával együtt Lengyelországba futott, eltökélve, megbosszúlni bátyjának méltatlan cseleit.

Endre a háborút elkerülhetlennek látván, Németországból segedelmet kére, s mintha vesztét előérzette volna, fiát s nejét is oda küldé a háború bizonytalan kimenete elől. Mitől Endre félt, csak hamar beteljesedett: Béla 1060ban Boleszló lengyel király kiséretében az országba viszszajött, s miután hada még számos magyar vitézekkel szaporodott, Andornak magyar-német seregét a Tiszánál megverte. A szerencsétlen király, némellyek szerint futtában az elvesztett csata után lováról lebukván, agyon gázoltatott, mások szerint Mosonynál elfogatván, Zirczen kevés

idő múlva meghalt, s a tőle épitett tihanyi monostorban eltemeltetett 1). .

5. §. I. Béla király. 1061–1063.

Béla diadalmas hadától még a harcztéren királlyá kikiáltatott, s a harcz után Boleszló lengyel király kiséretében Székesfehérvárra ment s ott magát megkoronáztatta.

Az ország a huszonhárom év óta majdnem szünetlen dúló harczok s belvillongások zajában szörnyű rendetlenségbe sülyedt volt: az Istvántól felállított polgári szerkezet s kormányrend s evvel együtt a királyi tekintély lerontva, a ‣ kereszténység, kivált az 1046ki lázadás óta, igen meggyön– gítve, a pogányság uj erőre éledve, az egész ország elerőtlenedve vala. Béla érzette hívatása nyomosságát, s nagy buzgalommal és okossággal fogott a nagy munkához, melly által országának a rendet, nyugodalmat s jólétet, magának a királyi széket biztosítsa. E végre mindjárt kormánya elején közbocsánatot hirdetett, a Németországból hazájokba s engedelmességre visszatérteket vagyonaikba s tiszteikbe viszszahelyezte; a Salamonnal még kün tartózkodók rokonait s javait pedig ótalma alá vette; s a Péter korából fenmaradt törvénytelen adózásokat eltörlötte. Miután pedig ekként a polgári háború okozta zavart kiegyenlítette, s a szíveket okos engedékenysége s nagylelkűsége által megnyerte, az ország állapotának gyökeres javítására Fehérvárra országgyülést hirdetett, mellyre, hogy az alkotandó törvények a nép körébe könnyebben eljussanak, minden helységből, mások szerint csak varmegyéből, két követet megjelenni [arancsolt.

1) Thuróczy II, Cap. 44.

Katona: H. C. 2, 139 152.

Azonban az üdvös rendelet majdnem átkot szülemlett; mi, ha Béla bölcsesége s rendületlen szilárdsága rögtön nem segít, az országot szörnyű veszélybe döntheti. Az országgyülés kitüzött napjára a meghivottakon kivül roppant sokaság jelent meg s ütött tábort Fehérvár körül, melly Vatha fiától, a számos jósnőiről s konok pogány indulatáról el- ́ hírhedt János- és czinkosaitól lázító beszédekkel felbujtatván, iszonyú lárma közt kivánta a pogányság visszaállítását, s engedelmet sürgetett a papokat s tizedszedőket legyilkolni, a templomokat szétrombolni, a kereszteket és harangokat szertezúzni. A király szelid intéseire fenyegetés lőn a válasz; mire Béla, látván, hogy a felbőszült tömegen ész és tekintély nem fog, meggondolásra s tanácskozásra há¡rom napot kért, s hiveivel a várba zárkózott. „És a lázadó nép vezérei, az állványokról, mellyeket nekik, hogy jobban hallassanak, emeltek volt, gonosz beszédeket hirdetének a hit ellen, a nép pedig ujjongva nyilvánítá tetszését." A határidő eltelt, s a lázongók még iszonyúbb fenyegetések közt ujíták meg kivánságokat; a püspökök s rendek már remegni kezdének, midőn a király a szomszéd várakból s megyékből az alatt összegyüjtött s a lázongók mögé rejtett hadi csapatokat adott jel által a dühöngő népre rohanni parancsolván, azt, noha nem csekély vérontással széllyel verte, az elfogottakat István törvénye szerint szolgasággal, a fő czinkosokat pedig, s ezek közt Jánost, Vatha fiát, jósnői– vel együtt, halállal bünhesztette. A lázadás azonban s a kereszténység gyűlölete sokkal terjedtebb volt a hazában, mint– sem azt egy csapással kiirtani lehetett volna; s csak miután Béla a nyugtalanabb megyéket személyesen meglátogatta, sikerült a békét s a kereszténységet helyre állítani 1). Ez volt a pogányság utólsó jelentékenyebb, nyilvános harcza a

') Thuróczy Cap. 46. Chron. Bud. 116.