Az alatt Péter is folyvást munkás vala koronája viszszanyerésében, s a császárt a pápa által is unszoltată segélyadásra; más részről pedig a pápától egy brevet eszközle ki, mellyben a magyarok egyházi átokkal fenyegettetnek, ha őt királyokul visszafogadni tovább is vonakodnának. A császár ánnál készebb volt Péter s a hozzá futamlott főrendek kérésére hajolni, minthogy Aba, sem a Lajtántuli tartományt, sem a német foglyokat igérete szerint mind eddig át nem adta. Az 1044-ki nyáron tehát harmadszor is megjelent hadával s Péterrel Magyarországban; s miután a pápai brevet kihirdette volna, seregével a Győrnél táborozó Aba ellen indúlt. A harcz véres s mind addig kétes vala, míg a magyarok nagy része Sámueltől elpártolván, Henrik zászlói alá szökött. Aba a futásban kereselt menedéket; de Péternek utána nyomuló csapatától elfogatott s lenyakaztatott 1).

Az Abán nyert diadal után Henrik, Péterrel Székesfehérvárra ment, s ott a főrendeket neki ujonnan hódolni kényszerítette. Péter ellenben, igérete szerint, de, mivel a magyarok ellenzésétől méltán tartott, eleinte még titkon, jobbágyi hűséget esküdött a császárnak.

Pétert kiállott viszontagságai jobbá, bölcsebbé nem tették; sőt most a német császár pártfogásában bizakodván, még zsarnokiabb hatalmat kezde űzni a magyarok, kivált az előbb Sámuelhez szítók fölött. Ebből uj elégületlenség, uj panaszok támadának. Péter, hogy a császár pártfogását s ez által ingadozó koronáját magának biztosítsa, 1045-ben

') Hermanns Contr. ad ann. 1044.

-

Thuróczy II. Cap. 37.

öt ismét az országba hítta, s neki a főrendek gyülekezeté– ben hódolása jeléül egy koronát s lándzsát átnyujtván 1), ujonnan jobbágyi hűséget s évenkinti adót igért 2).

De roszabb módot nem választhatott volna Péter királyi székének megerősitésére. Miután az országban híre futamlott, hogy a haza függetlenségét elárulta, a szabadságukra büszke s féltékeny magyarok, kiket azonkivűl Péternek több főrendűeken gyanúból elkövetett kegyetlensége engesztelhetlenekké tön, Csanádra titkon összegyűlvén, elhatározták Pétert ismét megbuktatni, s a számüzött Endrét hívni meg királyul 3).

A három herczeg, mint mondók, 1033-ban, előbb Cseh-, azután Lengyelországba menekült az őket hon fenyegető veszély elől. Bélát vitézsége itt nem sokára kedvezőbb állapotba helyezé. II. Miesko lengyel király épen ez időben háborút viselt a hűségét megtagadott Pomerania herczege ellen. Béla a sereg vezérletét elvállalván, fényes diadalt nyert, s magát a pomeraniai fejedelmet is párviadalban megölte. A hálás király Richsa leányát s a visszahódított herczegséget adta neki vitézsége jutalmául. Andor és Levente egy ideig testvéröknél tartózkodának; de midőn Miesko halála után Lengyelország zavarba bonyolódott, mellyben maga Béla is Lambert krakói püspökhöz kénytelen volt egy időre menekülni, a két testvér különféle viszontagságok után Oroszországba vándorla, hol öket Jaroszlaw fejedelem vendégsze

1) E hódolási jeleket azután Henrik Rómába a pápához küldé; mit később VII. Gergely egy, Salamon királyhoz irt, levelében arra magyarázott, hogy Henrik a pápa hűbéreül hódoltatta meg az országot.

2) Hermann. Contract. ad an. 1045.-Thuróczy Cap. 38. 3) Thuróczy Cap. 39. Chron. Bud. 87.

retettel fogadta, sőt Andornak Anastasia leányát is nöül adta 1).

Ide küldének tehát a Péterrel elégületlen magyarok követeket, kik Endrét a királyi székre meghínák. Endre Leventével egy orosz fegyveres csapat kiséretében nem sokára az ország határaihoz érkezett; hol miután kémei által még bővebb tudósításokat nyert a magyarok hangulatáról, utját folytatván, a lázadók seregének egy részével Abaujvár vidékén találkozott.

Azonban a lázadóknak már nem csak Péter elüzése volt egyedüli szándékok. A közzavarban a pogányság is ujra fölemelte fejét a még mindig nem eléggé erős kereszténység ellen. A lázadás fejei: Vatha, Viska, és a legyőzött erdélyi Gyulának börtönből kiszabadult fiai, Bua és Bukna, teli gyűlölettel az erőszakosan rájok tolt kereszténység ellen, csak azon föltétel alatt igérték a herczegnek Péter ellen segedelmöket, ha a gyűlölt kereszténység romjain a pogányságot visszaállítani engedik. Andor első meglepetésében, erőtelen lévén ellentállni a féktelen seregnek, szenvedőleg viselte magát a lázongók kivánsága iránt. Ezek hallgatását megegyezésnek vévén, s a pogányságra hajló Leventétől pártoltatván, iszonyú dühösséggel támadák meg a ke- · reszténységet a templomokat, s a kereszténység más emlékeit lerombolák, a németeket s olaszokat, kivált pedig a papokat és püspököket felkonczolák 2), és ősi pogány vallásuk s szokásaik szerint kezdének élni s áldozni Istennek.

1) Joan. Archidiac. de Küküllő Schvandtnernál i. h. 1, 103. Chron. Bud. 88.

2) Egyebek közt a pogányság e lázadásának áldozatja lett Gellért, csanádi püspök, két más olasz származatú püspökkel, kiket a dühöngők, épen midőn a Dunán átkelni szándékozná

Péter a lázadók seregének közeledtekor, ellentállni erőtelen, futással akart Németországba menekülni; de hasztalan, a lázadóktól eléretvén, rövid, de heves harcz után Mosony, mások szerint Fehérvár táján, elfogatott s megvakíttatott, később pedig Fehérváron börtönbe vettetett, hol nem sokára meghalt s az általa épített pécsi templomban eltemettetett 1).

4. S. I. Endre király 1046–1061.

A királyi széket elfoglalt Endrének első gondja volt, magát Henrik császár ellen biztosítani. Bizonyosnak tartá, hogy a császár sem Péter megbuktatását, sem az országnak, mit ő már hűbéri tartománykint nézett, az ő befolyása nélkül lett elfoglalását nem hagyja boszúlatlanul. Mihelyt tehát a lázadás első dühét lecsillapíthatta, Henrikhez követeket külde, jelentvén általok, hogy azokat, kik Pétert megvakították, példásan megbüntette, s bizonyítván, hogy valamint Péter megbuktának, úgy a pogányság föltámadá– sának sem ő volna oka, igéré neki, hogy, miként Péter, úgy ő is megismerendi a császár főuraságát, s jobbágyi hűsége jeléül évenkint adót fizetend, a kereszténységet pedig helyreállítani kitelhetőleg igyekvendik. De Henrik, sejtve e követségből Endre gyöngeségét, engesztelhetlen maradt, s fenyegetve válaszolt, ha Endre a koronáról lemondani s az arróli rendelkezést egészen reábízni vonakodnék.

nak, elfogván, megköveztek s felkonczoltak. Gellértet pedig, a maig is róla nevezett budai hegyről letaszították s midőn még életben találtatnék, agyonszúrták. Thuróczy II. Cap. 39. 40. 1) L. Katona Histor. Crit. 1, 686 kövv. idézett irókat. Cosmas Pragensis szerint Péter utóbb börtönéből kiszabadulván, egész 1055 ig élt, s még Judithot, Bretiszló cseh fejedelem özvegyét is nőül vette első felesége halála után.

Nyomatékot azonban most, a németalföldi zavargásokkal elfoglalva lévén, szavainak nem adhatott 1).

E részről tehát békét nem remélvén, belsőleg igyekvék magát Endre megerősíteni. Midőn a lázadás csillapultával tapasztalná, bogy a nép nagyobb része a kereszténységhez hű maradt, 1047 elején Székesfehérvárra országyülést hirdetett, s miután magát a lázadók dühét elkerült három püspök által megkoronáztatta, a főrendek tanácsából, szigorú törvényeket hirdetett ki az országban, mellyek által a kereszténységhez visszatérni, a lerombolt templomokat fölépíteni, a pogány szokásokkal felhagyni s az Istvántól behozott rendhez simúlni, mindenkinek fej- és jószágvesztés alatt parancsoltatott. Az ország s kereszténység szerencséjére Levente, a pogányság legerősebb támasza, már meghalt volt, s az alkotott törvények s ezek szerint a pogányság több makacs követőin végrehajtott itélet által kevés idő alatt sikerült a lázadást elnyomni, s evvel együtt a pogányságot ha nem is egészen kiirtani, legalább elfojtani 2).

Azonban Henrik engesztelhetlensége s háborús készűletei még mindig aggaszták a maga gyöngeségét s harczbani járatlanságát ismerő Endrét. Miért minden reményét testvérében, a férfias lelkű, erős karú Bélában helyezvén, őt azon igérettel, hogy az ország harmad részét neki adandja, halála után pedig – fiú gyermeke még nem lévén - a korona örökösévé teendi, magához hívta. Béla, megunván a lengyelországi hosszas zavargásokat, az ajánlatot

-

1) Herman. Contr. ad an. 1047.

- Thuróczy II. Cap. 42.

2) Thuróczy II. Cap. 42. - Decret. Andr. I. - Katona Hist. Crit. 2, 36. kövv.