De István egyet sem talált közölök alkalmasnak, kire az annyi gonddal ápolt fiatal ország kormányát nyugodt szivvel rábízhassa. Vazul kicsapongó, feslett életű volt, miért István őt többször börtönnel is fenyítette. László fiai pedig 'nem láĺszának elég erőseknek a kereszténységben; e fölött Endrét gyöngének, Bélát ifjuságában szilajnak találta a még forrásban lévő országnak szelíd, de még is erőteljes kezeket kivánó kormányára. A főrendek ezek közt két pártra szakadtak; rész Vazult, rész Endrét ohajtá királyul. István sokáig habozott a választásban, mig végre Gizela testvére, Otto velenczei herczeg özvegye, fortélyaival öt azon határzatra bírta, hogy fiát, az olasz miveltségű Pétert jelelné ki utódául. De e választás a király ellen összeesküvésre ingerlett néhány, a magyar egyszerűséget megvető, idegen erkölcsű Péterrel elégületlen, föurat. Istvánra ugyan a titkos merénynek nem volt rosz következése, a gondviselés nem hagyá gonoszul elveszni az érdemteljes királyt: a czinkosok egyike, ki a királygyilkolást véghezviendő vala, midőn az alvó királyhoz közeledtében, szándékának undokságától megborzadva, a király ellen emelt fegyvert remegő kezéből ki– ejtené, bűnbánattal valla meg mindent a fegyverzörejre fölébredt királynak. De annál roszabb következéseket szült ez a herczegekre, kik az összeesküvésbeni részvét gyanujáyal terheltettek. Andor, testvéreivel Csehországba futván, megmenekült; de a késlekedő Vazul — bár a királytól kegyelmet nyert, a koronát minden áron fiának megszerezhetni törekvő Gizela parancsára, börtönében, szemei s fülei használatától megfosztatván, az uralkodásra alkalmatlanná té– telett 1). 1) Thuróczy e történetet máskint adja elő. Szerinte István Vazult akará utódául kinevezni s e végre öt Nyitráról, hol kicsapongásai miatt fogva tartatott, magához hozatni. Azonban E történet után nem sokáig élt a már kedélyében is beteg király. Midőn pedig, végét közeledni érezvén, a maga köré gyüjtött világi s egyházi főrendeknek utódául Pétert ajánlotta s őket egyességre s a kereszténység- s uj országrendhezi hű ragaszkodásra intette volna, szentül, miként éle, teli érdemmel népe iránt, meghalt 1038ban. Negyvenöt év múlva fiával, Imre herczeggel együtt a szentek sorába igtatá őt az egyház, ki korának legnagyobb fejedelme, s egy középkori királynak valóságos példánya vala. Jobb keze még most is enyészetlen, sok viszontagságok után Dalmátországból visszakerülvén, a budai vártemplomban tartatik, mint legdrágább ereklyéje a magyar kereszténységnek. MÁSODIK CZIKK. A TRÓN BIRTOKA VÉGETT TÁMADT BELVILLONGÁSOK ALATTI KIRÁLYOK 1038-1077. 1. §. Péter király. 1038–1041. Istvánnal a béke is sokára eltűnt az országból és zavarteli idő álla be, mellyben a trón végetti harczok több Gizela királyné Péter iránti kedvezésből Budát, a király követét, Sebös által megelőztetvén, Vazul szemeit kitolatá s füleibe forró ólmot öntetett. Mire az ágyát őrizni kénytelen király Gizela cselszövényeitől Kopasz-László fiait is féltvén, nekik maga tanácsolta a Lengyelországba futást. Mi a fönebbi elbeszélést mind a bele szőtt összeesküvés, mind a miatt, hogy a Vazulon elkövetett kegyetlenség Gizela, István testvérének, nem a jámborságáról igen dicsért Gizela királynénak tulajdoníttatik, ennél valószinűbbnek látjuk. ször felriaszták a nemzet nyúgodalmát. Péter, kit anyja, fortélyai által István halála után a királyi székre emelt, s kinek a magyarok nagy része aggodalomteli hódolt, aljas, könnyelmű jelleme által nem sokára eljátszotta minden jók bizodalmát. Mindjárt trónra lépte után Seböst, ki Vazult megnyomorította, az udvarba visszahíván, kegyekkel tetézte. Ellenben az özvegy királynét, kinek István rendelése szerint a kormányban vele osztoznia kell vala, szabadságától megfosztván, egy várba záratá. Tűrék ezt egy ideig a főrendek ; de midőn a királynéért közbevetett kérelmeik a hasonló atyja, Buda, taná Sebös és gonoszságban hozzam hallgattatnának, néhány csaitól vezetett királytól meg főrendű a királynét erőszakkal szabadságba helyezte, ki azután, nehogy az ország miatta zavarba jöjön, szabadságát visszanyervén, magányos, jó tettekben foglalkodó életet viselt. 1. De a béke ezzel helyre nem állott. Mert midőn Péter a magyarokat mellőzvén, sőt nyilván megvetvén, az udvari és főispáni tisztségeket németekkel s olaszokkal töltené be, egyedül ezeknek tanácsával élne, a várak védelmét reájok bízná, a Kopasz László fiaihoz szító főrendűeket száműzné s jószágaikat önkegyeltjeinek ajándékozná, más részről pedig a színlett vallásosság mellett a legdurvább kicsapongásokra vetemednék: a magyar népben maga ellen olly ingerültséget és gyülöletet kelte föl, hogy a főrendek őt a királyi székről első kedvező alkalommal letaszítani határozták. Péter a főrendek lázadási készületéről értesülvén, kegyetlenkedés által akarta őket engedelmességre szorítani s trónját félelem által megerősíteni. De ez által csak veszedelmét sietteté. Mert midőn 1041ben Bretiszló cseh herczeg 1) Hermannus Contractus ad annum 1039. Chron, Bud. 77. frigyesekint Henrik császár ellen hadba szállott, a főrendek nagy része távolléte alatt összegyűlvén, öt három évi zsarnoki uralkodása után a koronától megfosztották és Sámuelt sz. István testvérének, Saroltának férjét, ültették a királyi székre. Péter a majdnem átalános lázadás ellen hasztalan eröködvén, sógorához, Albert osztrák herczeghez futamlott 1). 2. S. Sámuel király. 1041–1044. Péternél Sámuel sem vala méltóbb a királyi székre ámbár őt a köznép Aba, vagy Apa melléknévvel tisztelte meg. Hogy a magyarok kedvét megnyerje, Péter rendeleteit mindjárt uralkodása elején eltörlötte, s a népben annak kegyeltjei, németek s olaszok ellen kitört boszúnak szabad játékot engedett. A népdüh legelőbb is Budát és Seböst, Péter gonosz tanácsnokit s bűneinek eszközeit, sulytotta; azután pedig számos német s olasz tiszt lőn a boszú áldozatja, sőt Albricus szerint Gizela, Péter anyja is meggyilkoltatott. Azonban Péter nem tűrte egykedvűleg koronája elvesztését, s Albert sógora által mindent elkövetett, hogy Henrik császárt megengesztelje s a maga védelmére megnyerje. Aba, midőn Henrik háborus készületeit hirül vette, öt megelőzendő, seregeivel Németországra törvén, azt három irányban pusztíttatá. Mi által Henrik a háborúra még igazságosb okot találván, 1042ki öszön Péter kíséretében az országba tört, Haimburgot és Pozsonyt elfoglalta s a Duna bal partját elpusztította. Aba vele mérkőzni nem bátor ') Hermann. Contract. ad an. 1041. Thuróczy II, Cap. 35. 36. kodván, az ország belsejébe vonúlt. Mig azonban ő ott seregének nagyobbításával foglalkodnék, számos főrendek, az országot további pusztítástól megmentendők, követeik által a császárral béke iránt alkudoztak. Henrik eleinte Péter viszszahelyezését sürgette; de midőn a magyarok nyilatkozásaiból értené, hogy ők készebbek a harczot megujítani, mint Pétert viszszafogadni, s a közelgető tél által is visszavonulásra intetnék, megelégedett a magyaroknak azon igéretével, hogy Sámuel helyébe a külföldön élő herczegek egyikét emelik a királyi székre 1). Ez azonban, Sámuel pártja még hatalmas lévén, nem teljesülhetett, s csak még nagyobb zavarba bonyolítá az országot. Mert midőn Sámuel a Péter unszolásaira 1043ban ismét haddal bejött császárt nagy ajándékokkal és a Lajtán tuli tartomány átengedésének s a német foglyok szabadon bocsáttatásának igéretével békére bírta: magát egészen a köznéphez adá, a főrendeket udvarából elűzni s ellenök kegyetlenkedni kezde. Többek közt egykor tanácskozás ürügye alatt számos egyházi s világi förendeket Csanádra híván, közölök mintegy negyvenet merő gyanúból elfogatott, s kihallgatás nélkül karóba vonatott 2). E zsarnoki kegyetlenségtől fölingerlett förendek, kiket már az is boszonta, hogy Aba a Lajtán tuli tartományt tudtok s megegyeztök nélkül igérte oda a császárnak, Abától minden áron szabadulni óhajtának; s midőn magokat az alrendűektől pártolt király ellen elég erőseknek nem érzenék, többen közölök a császárhoz futának s kérék őt, hogy a zsarnok elűzésére segedelmet nyujtana 3). ') Dithmarus. ap. Leibnicz. Scriptores Brunsvicens. 1, 420. |