Látta István, hogy a közigazgatás eddigi alakja a körülményekhez többé nem illő, nem elegendő. Kupa lázadása meggyőzte őt, hogy a törzsök- s nemzetségfejek hatalma, bár némileg már a vezérek alatt is, még inkább pedig a legujabb események, a kereszténység terjedése, idegen urak bevándorlása s a lázadáson vett diadala által meggyöngittetett, még is mindig gátolja az ország részeinek kellő összefüggését s az igazgatás egységét, még mindig olly nagy, hogy, ha nem korlátoltatik, az átalakulás forradalmában könnyen tá– madható lázadások által veszélyessé válhatik a királyi méltóságnak. Ezen kivül a népnek a kereszténység által lassankint átalakuló erkölcsi állapota és saját uj királyi méltósá– ga mulhatlanul szükségessé tette az addigi alkotmány, s igazgatásmodornak részben változtatását, részben bővebb kifejtését. Erre István még vezérsége alatt előkészült; koronáztatása után a törzsök s nemzetségfejek és püspökök tanácsában népével uj frigyet, szerződést kötött 1) s annak a régi alapjára épített uj alkotmányt s kormányformát adott 2).

') Hogy ekkor gyülést tartott légyen, nem csak Kovachich (Vestig. Comitior. 10. 1.) több okokkal, hanem magok Ildik törvénykönyvének czikkei is p. o. 14. 19. 27. 35. bizonyitják. A szerződésre mutatnak Hartvic ezen szavai: Decretum perpetui foederis subscriptione ad posteros suos transmisit. i. h. 13. l.

2) A törvénykönyv, mellyben e nemzeti gyülés rendeletei foglaltattak, elveszvén, nem lehet meghatározni, mit mikor rendelt István. A fenmaradt egy törvénykönyv (melly a Corpus Jurisban Ildik; mert az Iső, miként Kollár „Jus Regum circa Sacra" czimű munkájában megmutatta, nem egyéb, mint Bazil görög császár Leo fiához intézett tanitásainak másolata) István törvényeinek csak töredékeit foglalja magában, s leginkább csak a polgárok tetteit s törvénykezését szabályozza. Hogy ezeken kivül a közjogi kérdések, a király s nemzetség

3

Fő czélja ebben Istvánnak az volt, hogy a régi frigyrendszerbe oltott monarchiai elemet, mennyire lehet, kifejtse, s ez által a királyi széknek nagyobb méltóságot s erőt kölcsönözzön. Ez volt a középpont, mellyre minden átalakítási intézkedéseit irányozta, e szerint szabályozta a közigazgatást s osztotta fel a hatalmakat. Kételkednünk nem lehet, hogy ezen intézkedések némi részében a szomszéd német föld szolgált a német püspököktől s kivándorlott nemesektől környezett királynak példányul. Az uj alkotmány s kormányalak vázolata következő 1):

1. A trónbirtok jogát Árpád nemzetségének biztosítván, a felségi jogokat, minők: az egyház ügyeinek rendezése, hatalomviselőinek kinevezése (kegyuri jog, jus patronatus), a törvényalkotásbai legfőbb, elhatározó befolyás, a végrehajtó hatalom, béke s hadjog, nemesek kinevezése, jószágajándékozás stb. bővebben kifejtette s megerősítette. Hogy az igazgatást könnyítse, egyszersmind pedig a külföldiek példájára, udvarának nagyobb fényt kölcsönözzön, több udvari főtisztséget alkotott. Első ezek közt volt a nádor (ud

jogai, a honvédelem stb. már István alatt meghatároztattak, az is elég ok hinnünk, hogy az utóbbi e tárgyakról intézkedő királyok törvényei minduntalan Istvánéira hivatkoznak. Például a nemesek szabadságai tárgyában II. Endre törvénykönyve, a menedékjog iránt Sz. László III: 7, a vásáradó iránt Kálmán I: 34 stb. mind István törvényeire hivatkoznak, mik még is fenmaradt törvénykönyvében nem találtatnak. L. ezeket bővebben fejtegetve Kovachichtól: Vest. Com. 12. kövv. ll.

') Hihetetlen azonban, hogy István ezen itt levázolt alkotmányt ezen első országgyülésen egyszerre alkotta volna, sokkal va lószinűbb, minek több nyoma is van, hogy e végre kormánylata alatt több országyűlést tartott. L. Vest. Com. 20. kövv.

var) ispán, kinek hatóságát udvarán kivül is az egész országra kiterjesztette, s az igazgatás és igazságszolgáltatásban segédévé tette. Említésre méltók még az udvarbiró (comes curiae regiae), kiből idő multával országbiró lett ; továbbá a kincstárnok, ki a királyi jövedelmeket kezelte 1).

2. A papságot a néposztályok közt első rangra emelvén s magas állását törvény s gazdag földbirtok és tizedadó által biztosítván, három országrendet alkotott: a főpapságot, főnemességet (kik a régi törzsök s nemzetségfejek utódai voltak, s a törvényekben, seniores, domini és királyjobbágy, jobbagyones regis néven neveztetnek) és a köznemességet (nobiles servientes regales), melly osztályba a magyar nép vitézlő részét sorozta. Mind e három rend részt vett az országhatalom egyik főágában, a nemzeti gyűléseken gyakorlott törvényhozásban. De a még akkor igen hatalmas förendeknek, ugy látszik, nyomatékosabb volt abba befolyások. Különben törvénnyé csak az vált, miben mind a három rend többsége megegyezett s aztán a királytól megerősíttetett. A két világi rend személy- és birtokjogát - miként a későbbi törvények tanusitják — István egészen egyenlővé tette; személyeiket önkény ellen törvény által biztosí– totta; birtokaikra pedig, bár azok nagyságra nézve igen különböztek, egyformán tökéletes sajátsági s átörökíthető jogot adott, mellytől csak felségsértési, vagy honárulási bűn miatt fosztathatnának meg. — Mind a két világi rendet Ist

1) Az udvarbirói tisztség alapítását tanusítja II. Bélának egy 1136ki oklevele, mellyben bizonyos Kujár, mint sz. István ud · varbirája Comes Curialis említtetik. Különben, miután ezen első intézkedéseket magában foglalt törvénykönyv elveszett, nehéz meghatározni, mit alkotott már István azok közől, mik mindjárt az első királyok alatt előfordulnak.

3*

ván egyedül a király és nádor hatósága alá rendelte 1) s a törzsök és nemzetségfejek hajdani hatalmát a köznemesség felett megszüntette. Az igazgatás megkönnyítése végett István az országot néhány politicai kerületre, megyékre osztotta 2), s azokat a közügyek elintézése végett időről időre meglátogatni, magának s utódainak kötelességévé tette. Mindenütt, hol a király egy időre megszállt, a főrendek és püspökökből tanácsot gyüjtött maga mellé; ennek tagjaiul azonban, kivéve az egy nádort, ki a királyt mindig követé, nem mindig ugyanazok, hanem a királyi szálláshoz közelebb lakott egyházi s világi nagyok hivattak meg. Mivel azonban a király s a nádor minden évben minden megyét meg nem látogathatott, a kisebb ügyek elintézésére, ugy látszik, már István megyénként két birót (judices megales) rendelt. Különben ezen, később olly nyomossá vált intézet e korban még igen fejletlen vala. Ha azonban meggondoljuk, hogy a gyülések a közügyek elintézésére minden szabad népeknél kisebb testületekben is szokásban voltak, nálunk pedig már a vezérek korában is vannak némi nyomai: igen valószinűnek fogjuk találni, hogy illy gyüléseket a megyei nemesség már ezen korban is tartott légyen.

3. Lényegesen különbözött e politicai megy e-intézettől a hadi jellemű vármegyei intézet, mit István szám szerint hatvankettőt, vagy hetvenkettőt alapított 3). István, hogy

') A várispánnak

Comes Parochianus

a nemesség felett

ekkor még semmi hatósága sem volt.

2) A 62 vagy 72 szám nem ezen polgári megyéket, hanem az alább

említendő vármegyéket illeti.

3) L. Pray: Hist. R. H. Notit. Praev. 1, LXXIV. Nagy hibát követének el abban eddigi történetíróink, hogy a vármegyei intézetet a megyeivel összezavarván, azt már sz. István alatt

átalakítási intézkedéseinek, kivált pedig azon parancsának, mi szerint a keresztény vallásra térni mindenki jószágvesz– tés alatt kényszeríttetett, sikert szerezzen, mulhatlanul szükségesnek látta, uj királyi méltóságának nagyobb erőt s nyomatékot, fejedelmi hatalmának a még mindig hatalmas törzsökfejek ellenében tulsúlyt adni. Ez birta őt arra, hogy a már elődei alatt is, bár fejletlenül megvolt vármegyei intézetet czélszerűbben elrendelje. Már fönebb említők, hogy az ország elfoglalásakor bentalált várakat, mint a honvédelem fokhelyeit, Árpád, országjavakként, a fejedelem számára foglalta le. István, magát s utódait azoknak birtokában még inkább biztosította az által, hogy azokat elidegeníthetlenekké tette. E várkerületek kormányára István várispánokat (comites castri, comites parochiani) rendelt, őrizetökre pedig a legalsóbb rendű szabad magyarokból egy vitézlő rendet, várjobbágyokat (jobbagyones castri), alapított. Hogy ezek közé számos keresztény benszülötteket is fölvett légyen, igen hihetővé teszi az, hogy ő a keresztény vallás behozatala miatt népével feszült állapotba helyeztetvén, a született keresztényekben a kitörhető lázadások alkalmakor

ollyannak ábrázolják, minő csak pár század mulva lett. A vármegyei intézethez a nemesség eleinte semmi tekintetben sem tartozott, mint az több törvények s oklevelekből világosan kitűnik, még II. Endre alatt is csak pénz és tizedügyekben volt a vármegye ispánjának a nemesség fölöit hatósága. 1. 1222: 5. De sokáig a megyék határai sem egyeztek meg a vármegyékéivel; így Nyitra vármegyének Pozsony megy ében, Pozsony vármegyének Vas megyében is voltak jószágai. 1. Fejér: Cod. Dipl. II. ad an. 1212. és Tom. V. Vol. 1, 104. Sőt voltak vármegyék, p. o. Galgócz, Luchman, Ryuche, (Fejér: U. o. T. IV. Vol. 2, 54. Vol. 3, 149. Tom. V. Vol. 2, 544) mellyeknek nevei is igen különböztek a megyék éitől.