molyan intett, hogy pogány szertartásaikat oda hagyván, a keresztséget a fejedelmi család példájára fölvegyék; továbbá, minden keresztény foglyot szabadnak nyilvánítván, nekik földbirtokot adatni parancsolt.

Gejza példáját s intését számosan követték a magyarok közöl. Midőn azonban Gejza másoknál ezt fenyegetések s erőszak által akarná létrevinni, az uj vallástól idegenkedő nagyobb részben olly ingerültséget kelte föl, hogy, lázadástól tartván, buzgalmával alább hagyni kénytelenítteték; söt a kedélyek lecsöndesítésére s talán a kereszténység alapos ismeretének hiánya miatt, néha önmaga is gyakorlotta az ősi vallás szertartásait, a nép tökéletes megtérítését fiának hagyván feladásul. Hogy pedig neki e nagy munkát a németországgali szorosabb szövetség által némikép megkönnyítse, annak házasságát, Otto császár eszközlésére, Gizelával, Henrik bajor herczeg testvérével 996ban megköttette. István e házassági szerződésnél esküvel kötelezte magát, hogy mind maga hű maradand fölvett hitéhez, mind népét igyekvendik arra téríteni. Alig hozatott be e szerződés után Gizela, István jegyese, Gejza nem sokára, 997ben, meghalt.

9. S. István fejedelem.

István, kinek a nemzet már 993ban hódolt, eltökélt szándékkal lépett országa kormányára, a kereszténységet, fogadásához híven, népében meghonosítani. De alig ismételte atyjának már előbb kihirdetett parancsait, mellyek szerint minden magyar megkeresztelkedni s keresztény rabszolgáit szabadon bocsátani köteleztetett, tüstént ujabb lángra gyúladt a már atyja alatt is nyilatkozott ingerültség; veszélyes forrongás terjedt el az egész országban, s a fejedelemtől kegyelt németek üldözése előjele volt a lázadásnak. Kupa,

somogyi vezér s a fejedelem rokona, maga köré gyüjtvén az elégületleneket, 998ban a lázadás zászlóját nyilván kitűzte, eltökélve, az ősi vallást megtámadott Istvánt fejedelmi székéről letaszítani s a fő hatalmat elfoglalni. István e zavargás hirére a kereszténységre tért kevés magyarjait s az atyja által behítt német urak zászlóaljait összegyüjté, s miután Esztergamnál Hunt s Pázmán vitézektől karddal öveztetvén, német módra vitézzé emeltetett, serege vezérletét a tapasztalt, erős karu Venczellinre bízta, s a Veszprémet ostromló Kupa ellen indíttatta. Harcz előtt fogadást tön István, hogy, ha Isten neki győzedelmet adand, Somogy termékeinek tizedét a sz. Márton hegyén még atyja által megkezdett kolostornak adja. A csata heves, a diadal sokáig bizonytalan volt, míg nem Venczellin a harcz tüzében Kupával találkozván, őt párviadalban leterítette. A vezére vesztett had nem sokáig állhatott ellent a német vitézségnek, s rendetlen futásban keresett szabadulást. Kupa teste megnégyeltetett, s rettentő példaul mindenkinek, a haza nevezetesb helyein felfüggesztetett. E diadal elhatározá a kereszténység s avval járó míveltség győzedelmét a pogányság és vadság felett.

E győzelem után István keményebb eszközökhöz nyult; parancsot hirdete országában, mi szerint mindenki szabadság s birtokvesztés alatt a kijelelt határnapig megkeresztelkedni kényszeríttetett 1), a szomszéd Német- s Olaszországba pedig követeket külde, kik papokat hinának be a térítés munkájának véghez vitelére. Önmaga, azon remény

E tettét Istvánnak azon akkor uralkodott közvélemény mentheti, hogy a jó czél az eszközöket megszenteli. Egyébiránt némelly más országokban, p. o. Orosz-, Szászországban, Scandinaviában, stb. sokkal keményebb eszközökkel, vérengző jelenések közi honosittatott meg a kereszténység,

ben, hogy a köznép megtérítése kevesebb akadályra találand, ha annak fejei az uj hittel előbb megbarátkozandnak : a förendeket maga köré gyűjtvén, apostoli buzgalommal hirdeté közöttök Jézus vallását; illy módon, s a vonakodóknál néha fenyegést is használva, sikerült végre őket a kereszténységre vezetni.

Pár év múlva látván a fejedelem, hogy a térités kivánt sikerrel halad, az uj egyház elrendeléséhez fogott. Ugyanis az országot tiz egyházi megyére 1) osztá, mellyek közt az elsőséget esztergomnak adta, s mindeniket gazdag fekvő birtokkal s tizedadóval megajándékozta, és előljárókkal, püs– pökökkel látta el. Azonfelül pedig a sz. Benedek szerzeteseinek számára a sz. mártoni még atyjától megkezdett kolostort fölépítette, s még négy más apátságot alapított Pécsváradon, Szalaváron, Bakonybélben és Czobor hegyén.

Mivel azonban mind ezen egyházi intézkedésnek a kereszténység feje, a római pápa, által kellett megerősíttetni, 1000dik év elején Astricot, vagy Anastasiust, kijelelt kalocsai püspököt, fényes kísérettel Romába küldé, kérve általa II. Silvester pápát, hogy a megtért magyarokat a keresztények sorába irná s a kinevezett püspököket s tett intézkedéseket megerősítené. Ugyanezen alkalommal, miután Otto császár tanácsára, magának népe előtt fényesebb méltóságot, nagyobb tekintélyt szerzendő, a királyi czímet fölvenni eltökélte, a kornak szokása szerint a pápától, koronát is kéretett. Silvester, annyi ezrek megtérítésén örvendve, nem csak a tett intézkedéseket s a kinevezett püspököket megerősítette, hanem jövőre is jogot adott neki a magyar egyház ügyeit rendezni; végre maga s utódai számára egy

1) Névszerint: esztergami, kalocsai, bácsi, veszprémi, pécsi, györi, egri, csanádi, váczi és gyula-fejérvári megyékre.

kettős keresztet s koronát 1), melly épen Boleszló, mások szerint Mieciszló, lengyel herczeg számára készen állott, küldött az apostoli buzgalmú fejedelemnek; a rabszolgák iránt pedig, hogy a kereszténység terjedését ez által is előmozdítsa, azt rendelte, hogy a keresztények szabadságba tétessenek, a pogányok azután is szolgaságban hagyassanak.

') Ezen korona felső részét teszi a magyar sz. koronának; alsó részét, mint alább látandjuk, I. Gejza nyerte Ducas Mihály görög császártól, mellyet aztán sz. László forrasztatott amannak aljára.

MÁSODIK RÉSZ.

A magyarok az Árpád házból származott királyok alatt. (1000-1301.)

I. FEJEZET.

A német befolyás s ettől föltételezett kereszténység terjedésének s trón miatti harczoknak korszaka (1000-1114.

ELSŐ CZIKK.

I. SZ. ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGLÁSA. (1000-1038).

István kezéhez vevén a pápától küldött koronát s vele, 1000-dik év nyárutó 15kén, magát s Gizela nejét 1) Esztergomban megkoronáztatván, első királya lön a magyaroknak. De nem egyedül a királyi czím fölvétele teszi ez évet történetünkben egy uj korszak kezdetévé: ettől veszi eredetét alkotmányunk is, ekkor tétettek le vagy erősítettek meg polgári, részben mind máig fenálló, intézeteink alapjai.

1) Hartvicus: Vita S. Stephani. Schwandtner: Scriptores Rer. Hung. edit. Tyrnav. 1765. 2, 13. Mások szerint Gizela 1001ben s külön koronával, melly aztán a veszprémi templomban tartatott, s mellyet II. Endre keresztes hadmenetekor eladott, koronáztatott meg. Ursin. Velius. 38. 1. Revay: De S. Corona Hung. Ezóta szokásban van a királynékat is megkoronázni; de a sz. korona csak jobb vállokra tétetik.