Eredetök, első történeteik, vándorlásaik.

3

zott, némelly finǹ faju népek szomszédságában 1). Mióta s meddig lakott itt a magyar nép, bizonytalan; némellyek szerint még a 7-dik, mások szerint, mi valószinűbb, a 9-dik században, bizonytalan mi okból, ketté szakadván, a számosabb rész Azsiából Europába költözött, s a Don, Dnéper és Ingul folyamok közt fekvő tartományban - mellyet Constantin Lebediának nevez tanyázott a khazarok szomszédságában s velök frigyben, mások szerint, de hibásan 2), függésben vala.

Ezen utóbbik vándorlások óta a magyar nép száz nyolcz nemzetségből (tribus) állott, mellyek ismét hét törzsökre vagy hadra oszlának. E hadakat külön, egymástól független, de egymással frigyes vajdák, vagy vezérek kormányozták; közös fejedelmök, ki az egész népen fő hatalommal uralkodnék, sokáig nem vala. Midön azonban, e hazájok az Azsiából Europába költöző népeknek utjába esvén, azokkal gyakran hadakozniok kellett, hogy egyetértésöket s evvel együtt erejöket nagyobbítsák, a khazar khán ösztönzésére a kilenczedik század vége felé eltökélték magokat egy fővezért választani, ki őket harczra vezetné s annak körülményeit elintézné; azonban, ugy látszik, békében ennek semmi hatalma nem volt a többi vajdák s népeik fölött. Illy fővezérül a khazar fejedelem befolyása által első Lebed vajda választatott 3). Ezután nem sokára történt, hogy a khazarok közt belháború támadván, azoknak egy nemzetsége, melly a görög iróktól kabarnak neveztetik, a többitől

') Igy történt, hogy a szomszédok egymástól több szavakat vettek fel kölcsönösen nyelvökbe; miből aztán némellyek finn származásuaknak állitották eleinket.

2) Leo császár szabadoknak bizonyítja lenni a magyarokat. 3) Constant. Porphyr. ap. Stritter T. III., P. II, p. 607.

elszakadván, a magyarokhoz szegődött, velök idővel egy ajku néppé válandó.

3. §. Vándorlásuk Atelközbe.

Azonban Lebednek nem sokáig kedvezett a harczi szerencse; s a vezérlete alatt, 884ben, az Azsiából előre nyomúló bessenyöktől pacinacitáktól egy nagy harczban legyőzött magyarok csak kivándorlás által mentheték meg magokat a hazájokat elfoglaló bessenyők uraságától. Az uj hon, mellyben letelepülének, a görög iróktól ugy nevezett Atelkuzu, vagy is Atelköz, a mai Moldva és Ukrán egy része volt 1).

་

De állandó országot itt sem alkothattak. Néhány évig szerencsés vala fegyverök; s azon háborúkban, mellyeket uj hazájokért a szomszédok ellen vívtanak, olly hírre jutának, hogy 889ben bölcs Leo görög császártól is frigyesekül hívatnának a birodalmát háborgató bolgárok ellen. A magyarok, Árpád vezérlete alatt (ki, mint látszik, Lebed eleste után hadi fővezérül választaték) egy kemény csatában megverték ugyan a bolgárokat; de épen e győzedelem lön oka, hogy a magyarok nem sokára e hazájokból is kivándorolni kényszerülének. Simon, a legyőzött bolgár fejedelem, ezóta boszút forralt ellenök, mire nem sokára adódott is alkalom. 893 táján Arnulf, nyugoti császár, vitézségök s kalandvágyok hirét hallván, frigyesekül hívá meg őket a morva szlávok ellen. A magyarok örömmel kapának az alkalmon, melly gazdag martalékot igért. Mig azonban ők Árpád vezérlete alatt távol harczolának, a bolgárok, bessenyökkel szövetkezve, Atelközre ütének, s a kevesektől védett országot fel

1) U. o. 797 lap.

dúlván, nagy részben elfoglalták 1). Leuntin, Árpád fla, ki a haza védelmére hon maradt, megöletett; megvert serege pedig a mai Erdély széleire futamlott, kiknek maradékai székely név alatt mind maig ott laknak 2). A szomorú hírre Morvából viszszatért magyarok megkísérték ugyan, de sikeretlenül, hazájok megszabadítását; miért, midőn a' rosz szomszédoktól környezett tartományért több vért ontani kedvök nem volna, kivándorlásra tökélték el magokat. S ez uttal Pannonia, mellynek termékeny szép földét a szlávok elleni háborúban megkedvelték, lön tárgya vágyaiknak. 3)

Mielőtt azonban utnak indulának, a vajdák és nemzetségek fejei, a vándorlás körülményeiről tanácskozván, hogy az uj hazáért vívandó harczoknak elébe biztosabb reménynyel mehessenek, szükségesnek látták, egy tapasztalt, bölcs fejedelem alatti szorosabb egyesülésöket, ki nem csak a harczban fegyverrel, hanem a békében is tanácscsal képes legyen vezetni a népet s rendezni a nyerendő hazát. Mindenek előtt tehát a vajdák") a hét had közt régtől fenállott frigyet ünnepélyes eskü által megerősítvén, a bölcs, tapasztalt Álmost, Árpád atyját köz akarattal fejedelemmé választották 5). „Mától fogva mondák a vezérek Álmosnak

1) Constantin. Stritternél i. h. 616 és 621.

2) Engel Gesch. d. Ungr. R. első 4ed rétű kiadás 1, 281. 348, 353. 3) Luitprand Hist. rer. in Europa gestar. Lib. I. cap. 5.

) A hét vajda nevét különbözőleg adják emlékeink. Anonymus szerint így hívattak: Álmos, Előd, Kond, Ond, Tas, Huba, Tuhutum. Thuróczy szerint pedig, ki őket kapitányoknak nevezi: Árpád, Szabolcs, Gyula, Kund, Lehel, Vérbulcs, Örs. Ezek azonban amazoknak utódaik voltanak,

3) A görög irók, s a honiak közől Thuróczy, Árpádot nevezik első fejedelemnek, a többi honiak ellenben s különösen a névtelen jegyző, ki e szerződést egyedül adja elő, Átmost. Eleink

téged fejedelemmé s parancsnokká választunk; s hová sorsod vezetend, mi téged követni fogunk" 1). Azután pedig vele következő szerződést kötének: 1ször Hogy azontul a fejedelem mindig Álmos családjából választassék. 2szor A mit közös erővel szerzendenek, abban mindenki közölük érdem szerint részesüljön. 3szor Hogy a vezérek, kik Álmost fejedelmökül s urokul szabadon választották, s az ö utódaik, a fejedelem tanácsából s a haza kormányából soha ki ne zárassanak. 4szer Ha utódaik közöl valaki a fejedelem iránti hűséget megszegné, vagy közte s a törzsökfejek között meghasonlást támasztana, annak vére ontassék, valamint a

a

ezen kori története még igen homályos és bizonytalan, kutfők egymással ellenkezvén. Fessler, hogy ezen ellenkezésöket kiegyenlítse, e történetek elbeszélésében a többi iróktól egészen különböző útra tér. Szerinte a magyarok akkor választák Álmost fövezérré s kötötték a szerződést, midőn Baskirból Lebediába vándoroltak. Itt megtelepedvén, Álmos a nép egy részével nem sokára ismét kivándorlott, s mig a benmaradtak a bessenyőktőli megverettetésök után Atelközbe vándorlának, s ott a már előadott tetteket mívelték, Álmos hadával Susdalon keresztül Kiew felé költözött s ott a szlávokat és frigyeseiket, a magyar kúnokat, megvervén, emezekkel egyesült, a Karpátokon általkelt, s az egész Tisza és Bodrog közti tartományt elfoglalván, népével állandólag megtelepült. Ő tehát hadával semmi részt sem vett volna a bolgárok és morva-szlávok ellen viselt háborúkban; s vele csak azután egyesült volna Árpád, miután Atelközt a bolgárok- és bessényőktől vissza nem foglalhatta. Azonban ezen elbeszélés sem egyenlítheti ki a kútfők egymássali ellenkezését, valamint azt sem, miért tulajdonítja a hagyomány Árpádnak az országszerzést, s miért neveztetik a fejedelmi ház Árpádháznak, holott a névtelen jegyző szerint Álmost emelték a magyarok első fejedelemmé?

1) Anonymus Belae R. notarius Cap. V. et VI. ap. Schwandtner Scriptores Rer. Hung. Tyrnaviae 1765 8ad rét P. I. p. 9.

szerződők vére ontatott az eskünél, mellyel magokat Álmos iránt lekötötték. 5ször Ha valaki a fejedelem vagy a törzsökfejek utódai közöl ezen esküt megszegné, örökre átkozott legyen s kizárassék a nemzet kebeléből. S ezen öt pont teszi vázolatát a magyarok, idővel bővebben kifejtett, páratlan alkotmányának.

MÁSODIK CZIKK.

A MAGYAROK FEJEDELMEIK ALATT.

1. S. Pannoniába költözésök.

A hét, egymástól addig független, nemzetség a kötött szerződés által egy néppé olvadván, útnak indúla, uj hazát keresendő, szám szerint mintegy negyven ezer család, melylyekben két, vagy harmadfél száz ezer fegyvert viselő férfi, összesen pedig körülbelül egy millio lélek számláltaték. Számok azonban útjokban, mit Gácsország (Galicia) felé vőnek 1), nem sokára szaporodott; mert midőn Kiew táján a szlávoktól segítségre hívott szomszéd kúnokat, mások szerint palóczokat, egy elhatározó csatában legyőzték, ezek ügytársakul ajánlkozván, a magyar sereghez csatlakozának, s vezéreik Álmosnak hűséget esküvének.

E diadal után Álmos a szlávoktól, kik töle minden áron megszabadulni óhajtottak, nagy ajándékokkal megtisz

1) A magyarok bejövetelét is különféleképen irják emlékeink. A görög írók és Thuróczy szerint, Árpád a bolgárok és bessenyőktől Atelközben megvert népet Erdélyen keresztül vezette mai hazájába. Mi a szövegben Anonymust követtük.