Hierotheus szerzetest magával hozá, s általa Erdélyben, hol vezérkedett, egész családját s alattvalói közöl is sokakat 1) megtéríte. Haladását azonban a kereszténységnek meggátolá Vérbulcsu, ki a fölvett hitet kitagadta s folyvást ellensége maradt a görögöknek; s miután Péter bolgár fejedelmet s görög alattvalót is meghódoltatta, Görögországban gyakran kalandozván, a téríteni vágyó görög papokat a bevándorlástól elijesztette.

A Németországban 954-ben kitört zavargások ismét kalandokra szólíták a martalékra vágyó magyarokat. Ludolf, sváb herczegtől, ki atyja, Otto császár ellen lázadást ütött, frigyesekül hívatván, örömmel megragadák az alkalmat, mellyben a mult éveken Bajorországban szenvedett veszteségeiket megboszulják. Midőn azonban hírül vennék, hogy a császártól nagy készülettel váratnak, csatára nem bocsátkozának, hanem néhány német tartományt s a Rajnán tul Lotharingiát s Burgundiát pusztították s Olaszországon keresztül nagy martalékkal terhelve, hazájokba tértek.

E szerencsés kaland s a martalék, mellyet azon gyüjtének, ingerlé a magyarokat a következő esztendőben még nagyobb sereggel látogatni meg a folyvást meghasonlásban lenni vélt Németországot. Három csapatban, Lehel, Vérbulcsu és Botond vezérlete alatt mintegy 100,000 kalandor lepé el a Duna és Schwarzwald közti tartományt, s míg Botond 40,000-nyi csapatával Fulda felé barangola, a két má

') Némelly írók, véleményem szerint, hibásan, igen csekélyre teszik Hierotheus és társai térítését; az a körülmény legalább, mi szerint a magyarok a görög-keresztény vallást mind maig 6-hitnek nevezik, azt látszik bizonyítani, hogy jelentékenyebb számmal voltak azon görög vallásuak, kik később hitöket a köztök ujabb rómaival fölcserélték.

sik vezér hadával a gazdag Augsburgot vette ostrom alá. Azonban Otto nem sokára a város alatt termett roppant s jól gyakorlott seregével, s a magyar hadat csatára kényszeríté. A harcz mind a két részről iszonyú dühhel vívatott, míg végre a magyar had, hasztalan kisértvén meg az az előtt annyiszor diadalt szerzett, de a németektől már kitanult s meghiusított hadi cseleit, több órai véres viadal után megdöntetett, s részint fegyverrel, részint a kiáradt Lech folyam hullámitól, részint pedig zavart futásában a városok és faluk lakosaitól egészen megsemmisíttetett. Lehel és Vérbulcsu elfogatván, felakasztattak 1). Az egész seregből - némelly kútfők után csak hét magyar maradt életben, kik levágott fülekkel küldettek haza, honosaiknak az iszonyu veszedelmet hirül viendök 2). Botond a magyarok megverettetését hallván, visszatorlásul minden foglyot leöletett, s iszonyu pusztitások közt tért vissza honába.

E veszedelemnek mind a két nemzetre nagy következményei voltak: a németek többé nem remegtek a rajtok olly

1) E korra esik azon monda ideje, mi szerint Lehel kivégeztetése előtt kürtjével egy német vezért, kit Otto királynak lenni vélt, agyon sujtott. Jászberény mind maig büszkén mutogatja a régi ugyan, de Lehelének hibásan hitt kürtöt.

2) Igen jellemzi a magyarok büszkén szigorú gondolkodását azon bánásmód, mellyet a hazatért szerencsétlenek tapasztalának : büntetésül, hogy magokat gyáván elfogatni hagyák, s rettentő például másoknak, szabadságok- s javaiktól megfosztatván, családostól szolgaságba vettettek s magyarkáknak vagy gaz magyaroknak gúnyoltattak. Gyermekeik az apák gyalázatával terhelve, koldulással tengeték nyomorú életöket, míg nem őket sz. István az esztergomi sz. Lázár czimű kolostornak ajándékozá, hol aztán sz. Lázár szegényeinek hivattak. Chron. Budense 1838-ki kiad. 45 l.

sokszor diadalt nyert ellenségtől, s lassankint ismét megnépesíték az elpusztított tartományokat; a magyarok pedig azontúl harczosaikat kimélve, óvakodának a birodalom belsejét háborgatni; a határszéleken azonban kisebb csoportokban még tovább is űzték kalandjaikat. Ezóta egy ideig Görögország lön rabló kalandjaik színhelye 1); azonban 970ben itt is megverettetvén, nagyobb hadmenettel mindenkorra felhagyának.

Taksony azontul kimerült országát megerősítendő, abban számos vendégeket, kik keletről jövének be, telepített le s a határokat ujonnan kimérvén, azokat kivált Németország felől, mellynek bosszujától tartott, megerősíteni iparkodott; 971-ben pedig a németekkel kötött béke által biztosítá honát azoknak betörései ellen. E béke alkalmat nyujtott Wolfgang szerzetesnek Magyarországban az evangeliomot hirdetni; de e törekvésnek a kereszténységtől idegen Taksony életében nem volt sikere; a fejedelem halála azonban, mi 972ben történt, egészen megváltoztatta Magyarország állapotját.

8. §. Gejza fejedelem.

Gejza, Taksony fia, atyja halála után a kormányra s talán még az előtt a keresztény Gyulának leányával, a keresztény Saroltával házasságra lépvén, a harczi kalandok

--

') Egy illy kalandon Botond Konstantinápoly előtt táborozván, erejének jelét adandó, a vas lemezzel fedett várkapun buzgágányával a monda szerint olly nagy lyukat ütött, hogy rajta egy öt éves gyermek kibujhatott volna. Azután pedig egy görög óriási termetű harczfival párbajra kelvén, azt hoszszas vívás után legyőzte.

tól természeténél fogva idegen, a törzsök- s nemzetségfejekkel mindjárt uralkodása elején gyűlést tartott, mellyben miután előadta a kalandokon szenvedett gyakori veszedelmeket, s a nemzetnek ezek általi megfogyását, azon határzatra birta a főrendeket, hogy a kalandokkal felhagyjanak, javaikat azontul békében éldeljék s a szomszédokkal barátságos közlekedésre lépjenek. E határzat következtében a szomszéd országokba követek küldetének, azoknak fejedelmeivel békét kötendők s igérendők, hogy az akár letelepülés, akár csak cserekereskedés végett bejöni szándékozó idegenek barátságosan fogadtatandnak. Igen hihető, hogy Sarolta fejedelemné e követek mellé keresztény kísérőket is rendelt, kik a német császárt és püspököket reábirnák, hogy a keresztény vallás terjesztésére papokat küldenének az országba. Az bizonyos, hogy Piligrin, passaui püspök, nem sokára több szerzetest küldött be e végre. A magyarok, a kereszténységgel némikép már szolgáik által megismerkedvén, eleinte nagy részben türelemmel viseltettek a téritők iránt; sőt kevés idő alatt mintegy öt ezer, részben előkelő magyar fölvette a keresztséget 1), s maga Gejza is, a férfias lelkű s férjén uralkodó nejétől Saroltától reábiratva, hallgatá az uj tanokat. A reménydús kezdetet azonban már 975ben megakasztották a Némethonban kitört zavargások, mellyekben Henrik bajor fejedelem II. Otto császár ellen föllázzadván, a magyarokat pártjára nyerte, s általok az ottopárti Piligrin javait is elpusztítatta. A tőle beküldött térítők, közönséges üldözéstől tartván, az országot nagy részben elhagyták, mások pedig kiűzettek. A béke helyreállitása után azonban Piligrin ismét folytatá szerzetesei által a téritést. De bár maga a fejedelem s vele a nagyok egy része hajlandónak látszék is a kereszténységre, a törzsökfejek nagyobb része attól még min

') Piligrin levele VII. Benedek pápához, Hansiz Germ. S. 1, 480.

dig idegen, rabló kalandjait Bajor- s Osztrákországba kisebb csoportokban, néha a fejedelem tudta nélkül, máskor ellenére is, mindaddig folytatá, míg 985ben Babenbergi Leopold által Mölknél megverettettek s egész Kahlenbergig viszszanyomattak.

E veszteség után Sarolta békét eszközölvén, férje s III. Otto császár közt szorosabb barátságot kötött, mellynek czélja kivált az volt, hogy a császári családból Vaik nevű fiának nőt szerezzen. E barátságos viszonynak nem sokára üdvös eredményei lönek: a fejedelmek kölcsönös megegyeztével számos keresztény kalmárok s kézművesek települének le az országban. Adalbert prágai püspök pedig a császár meghagyásából személyesen az országba jött és maga s a vele beköltözött papok és szerzetesek által olly sikerrel terjeszté a kereszténységet, hogy maga Gejza is annyival hajlandóbb`lőn a keresztség fölvételére, minthogy csak e föltétel alatt nyerhette meg fiának a kiszemelt herczegnőt. Mivel azonban előre látható vala, hogy e vallásváltoztatás az ősi szokásokhoz s véleményekhez ragaszkodó népben ellenszegülés nélkül nem fog történhetni, Gejza, maga nagyobb biztosítására, néhány német zászlóaljat eszközlött ki a császártól 1). S mihelyt ezek s a meghívott Adalbert püspök az országba jövének, Gejza 994ben, Vaik fiával, ki István nevet nyert, s egész családjával együtt megkeresztelkedett, sőt a főrendekkel tartott nemzeti gyülésben mindenkit ko

') A bevándorlottak közt voltak, másokat mellőzve: Adeodat, Severini gróf, István herczeg nevelője s Tata alapítója; a két hennebergi gróf Wolfger és Hedrich 300 harczossal; Hedrichtől nyerte nevét az általa épitett Hedervár s a Hederváriak; továbbá Wenczellin és István Wasserburgi grófok, Hunt és Pázmán vitézek, harczósaikkal, stb. Chron. Budense. 1838ki Podhradszky kiad. 47.