A következő éveken, úgy látszik, belefáradva a szünetlen harczba, nagyobb haddal nem látogatták meg a külföldet, kisebb csapatok azonban évenkint felváltva kalandozának a szomszéd tartományokban. Azalatt a vénülő Árpád, többnyire kedvencz helyén, a Csepel szigeten s Fehérvár táján lakva, czélszerű intézkedések által igyekvék megerősíteni a fiatal országot. Mielőtt azonban egyetlen még élő fiát, Zoltánt, nagykorúvá nevelhette volna, 907-ben meghalt a nemzetétől mind maig dicsőitett országszerző.

6. S. Zoltán fejedelem.

Zoltán még csak gyermek levén, elégtelen az ország kormányára, a nemzet fejei Árpád halála után tanácsot gyüjtének, a hon igazgatásáról s némi belügyeiről intézkedendök. Mindenek előtt kormányzókat s hadi vezéreket választának, kik az országot Zoltán felnőttéig igazgatnák. A köz bizodalom Lehelt, Bulcsot és Botondot jelelte ki a magas méltóságra. Azután pedig, mivel a birtok és birtokosak szaporodása az érdekek surlódását mindinkább növeszté, a pörös eseteket szaporítá, a tanács, hihetőleg kerületenkint egy törvényszéket s birót 1) rendelt a fejedelem helyetteséül a nép pöreinek gyorsabb eldöntésére. E birák itéleteikben olly szorosan köteleztetének ragaszkodni a nemzeti törvényekés szokásokhoz, hogy, ha azokat valamelly esetben megsértették, a népnek joga volt az itéletet megsemmisíteni s a vétkező birót tisztétől megfosztani 2).

miatt a magyarok, hogy a lytaniákba is beiktattatnék: „A magyaroktól ments meg uram minket."

') Constantin. Porphyrogeneta,,Gylas és Carchan" elfordított szavai, valószinűleg gyülést vagy is törvényszéket és sarczost, vagy is olly birát, ki a bűnösökre sarczot, birságot vetett, jelentenek.

2) Kézai Chron. Cap. 2.

A rabló kalandokat Zoltán alatt újra s nagy hadakkal megkezdék a néhány évig pihent magyarok; s a fényes gyözedelem, mit mindjárt első kiszáguldásokban a Bajorországban utjokat állott német seregen vőnek, s az itt nyert nagy martalék csak tüzelé merészségöket s ingerlé kincsszomjokat. Németország, miként irói tanusítják, nagyobb csapásokat, iszonyubb pusztitásokat, soha sem szenvedett, mint a következő, mintegy harmincz, év alatt. Fölösleg volna egyen– kint elszámlálni ezen sürü hadmeneteket, mellyekkel a szilaj magyar seregek Németország majdnem minden tartományait évenkint meglátogatták; csak a hely változott ezekben, a történetek egymáshoz mindenben hasonlítának: minden évben, minden kalandon ugyanazon vérfagylaló kegyetlenségre, ugyanazon pusztitásokra találunk az évkönyvekben. Az a könnyüség, mellyel a magyarok sajátságos, az ellentől nem ismert harczmódjokkal a német seregeket majdnem mindig megdöntötték, olly rettentővé tette nevöket, hogy végre megütközni is alig bátorkodának velök a német hadak. Azon csekélyebb veszteségek pedig, mellyeket néha kisebb csapatjaik szenvedének, csak bosszuvágyokat tüzelék föl; s miután még a német fejedelmek ezen kori belviszályai is könnyítették győzedelmeiket azoknak megoszlott hadain: alig volt német tartomány, melly egy vagy más évben nem érzette volna a kalandor magyarok súlyos csapásait, míg végre Konrád király évenkint fizetett adóval eszközle ki békét sokat szenvedett országának.

De nem egyedül Németország volt kegyetlen csatáik s dulásaik piacza; Olaszország felső vidéke is nem kevesbé sínylette csapásaikat; mi több, néha le egész Capuáig, S Elszász és Lotharingiáig, s déli Francziaországban a földközi tengerig hatának be dúló csoportjaik, s rohanó zivatarkint törlék el az utjokat állott ellenséges hadakat, s gyuj

ták fel és rablák ki a virágzó városokat. A martalék, mit ezen kalandjaikról haza hoztak, tömérdek vala, a foglyok száma pedig, kiket rabszolgákul honukba hajtának, önmagokét is meghaladta 1).

Konrád halála után (918), midőn a trónra jutott I. Henrik király az adót fizetni vonakodnék, a kalandor magyarok Németországban újra megkezdék pusztításaikat. Henrik, a belviszályok által megszaggatott ország erejét ellenök nem egyesíthetvén, nyílt harczba velök nem bocsátkozott, miért a magyarok néhány évig ismét büntetlenül barangolának a német tartományokban. Azonban 924-ben, midőn egy magyar sereg Thuringiát s Westphaliát pusztítaná, Henrik egy kicsapásában Werla várából, hova seregével vonúlt, szerencsés vala egy előkelő magyar vezért némelly irók szerint magát a fejedelmet — kézre keríteni. A magyarok tömérdek aranyat igértek neki vezérök elbocsátásaért, de Henrik őt csak kilencz évi béke föltétele alatt adá ki nekik. A szerződött békét híven megtarták a magyarok; a 925-ben Francziaországban szenvedett veszteségök után, hol egy nagy kalandor csapat a déli gyümölcsök éldeletéből származott nyavalyától s az ellenséges hadaktól majdnem egészen eltörültetett, magoknak is nyugodalomra volt szükségök. De alig telt le a béke ideje, Zoltán, a követelt adót megtagadó, Henrik ellen tüstént nagy haddal indúla Németországba. Azonban a harczi szerencse itt már elhagyá a magyaro

1) L. Piligrin püspök levelét VII. Bencze pápához, Hansiz: Germania Sacra 1, 211. E foglyokat sokáig egyedül baromtenyésztésre s halászatra használták uraik, s kényszeríték őket magyar szokás szerint élni; eleinte még a földmiveléstől is tilták őket. Azonban épen ezen rabszolgák által készíttetett ́ elő azon belső forradalom, melly azután a magyarok erkölcseit s vallását megváltoztatta.

kat; Henrik, a béke idejét nagy szorgalommal mindennemű hadi készületekre s gyakorlatokra fordítván, a mágyar sereget készen várta s annál biztosabb reményével a győzedelemnek, minthogy a magyarok hadtudományával megbarátkozván, meglepő rohanásaik s cseles fordulataik viszszaverésére hadait a béke alatt jól betanította. A csata Merseburgnál történt, s a magyar sereg nagy veszteséggel kényteleníttetett visszavonulni.

E megveretés azonban még nem törte meg a magyarok erejét s bátorságát. Pár évig ugyan nem háborgatták Németországot, az alatt a görög tartományokban űzvén kalandjaikat; de 935-ben ismét nagy seregben indulának nyugot felé, és Sváb- s Olaszországot, Elszászt, Lotharingiát, Burgundot, Westphaliát, déli Franczia-, Szász- és Bajorországot, szilajabban mint valaha, majdnem egész három évig, különböző irányokban, összebarangolták 1) s tömérdek martalékkal terhelve tértek vissza. E szerencsétől bátorítva, 938ban ismét meglátogatták Németországot; de ez úttal nevezetes veszteséggel tértek vissza. Hasonló szerencsétlenség érte őket 942-ben bajorországi kalandjokon, mellyen Berthold herczegtől véletlenül meglepetvén, egy véres csatában legyőzettek.

E veszteségekért a következő esztendőben Görögországban szerzének magoknak kárpótlást; Constantin császár, birodalmát dúlásaiktól megmentendő, roppant öszveg aranyért öt évi békét vásárlott a kalandoroktól. A görög politica e fegyverszünet alatt egy titkos terven munkálódott, melly ké

') Ezen iszonyú, három éves kaland hihetetlen volna, ha azt a kútfők egész történeti bizonyossággal nem tanusítanák; 1. e kútfőket idézve Egelnél 1, 86.

sőbb, miként látni fogjuk, nagy hatással volt a magyarok erkölcsi s vallási állapotjának átalakulására. Constantin császár, Gyula s Vérbulcsu alvezéreket, színleg a béke biztosítására kezesekül, udvarába vitte, s a keresztény hitre igyekvék téríteni, remélve, hogy általok idővel az egész országban elterjesztheti a kereszténységet. S valóban annyira vitte a dolgot, hogy mind a két magyar fölvette a keresztséget, s bár egész terve nem sikerült is, azonban Gyulának s általa Sarolta leányának, később Gejza fejedelem nejének, a görög vallásra térte még is igen elősegíté a kereszténység győzedelmét.

Az alatt, midőn a magyar sereg 944-ben egy németországi kalandon Berthold bajor herczegtől ismét nagy csapást szenvedett, Zoltán látván, mennyire gyöngítik s emésztik föl e szünetlen harczok a nemzet erejét, egy időre békét s nyugalmat parancsolt népének; 946-ban pedig magát egészen elvoná a kormány gondjaitól, s fiára, az ifju Taksonyra tette át a fejedelmi hatalmat. Három év mulva meghalt a sok harczban eltörődött fejedelem.

7. S. Taksony fejedelem.

A fiatal, tüzes vezér, elődeinek példájára, hadi kalandok által iparkodék magának hírt s nevet érdemleni. 947-ben, mindjárt kormányra lépte után, Olaszországba vezeté hadát, s mind addig dúlá Lombardiát, míg nem annak királya-, II. Berengártól, roppant mennyiségü arany- s ezüstöt nyert visszavonulásaért.

949-ben a görög császárral kötött fegyverszünetnek vége szakadt, s annak kezesei, Gyula és Vérbulcsu, hazájokba tértek. Gyula a fölvett kereszténységhez hű maradván,