ország határihoz érkezett, mellynek csekély seregével, ha az nem szaporíttatik, lehetetlen ellenállnia. Béla segedelmet a nádornak nem küldhetett ugyan, de tüstént parancsot bocsáta az országba, mi szerint a nemesség, a megyei zászlóaljak s a kunok minél elébb Pestre gyüljenek; Fridrik osztrák herczeghez pedig követet külde, töle gyors segedelmet sürgetvén. Négy nappal a hírnök jötte után maga Hederváry is Pestre érkezett serege romjaival s azon szomorú hírrel, hogy Batu kán a fákkal erősített határokon áttörvén, tönkre tette majdnem öt száz ezernyi seregével a maroknyi nádori hadat.

Pár nap múlva, épen virágvasárnapján, a Pest körül magas lángokkal világító faluk hirdették a viharként előre rontó mogul előhadnak is megérkeztét. Kálmán herczeg a horvát zászlóaljakkal s több megyei had ekkor már Pesten volt összegyülve; de a király az ország egész haderejét s a már útban lévő kunokat is bevárni határozván, késedelmezett a mogol, majdnem a városig kalandozó, csapatokkal harczba bocsátkozni. Ugrin, kalocsai érsek ezt gyávaságnak tartván, zászlóaljával, a király parancsa ellenére, egy illy mogul csapattal harczra szálla; elbizottságáért azonban egész hadának vesztével s majdnem saját életével lakolt. E közben megérkezett Fridrik osztrák fejedelem is, de olly kevés haddal, hogy inkább néző, mint segédi szerepet játszani látszék akarni. Mind e mellett is, magát kitüntetendő, tüstént megérkezte után egy a város körül száguldó tatár haddal csatára kelt, azt megszalasztás a futamlók közől egyet fogva hozott magával a városba. Szerencsétlenségre ez épen egyike volt azon kunoknak, kik hazájok feldúlatása után a tatárokkal egyesültek s most azoknak előhadában szolgálának. Ez s annak híre, hogy Váczot is a kun elöhad gyujtotta fel, a magyar táborban olly ingerültséget támasztott a kunok ellen, hogy némellyek nem átallanák a királynak nyilván mondani: men

ne most kegyelt kunjaival a tatárok ellen; mások pedig Fridrikkel egyesülve, Kuthent, a király minden ellenkezése daczára megtámadák s egész családjával együtt felkonczolák. A mint a kunok közeledő hada erről értesült, egy rész boszuja fegyverét a magyarok ellen fordítá s a tatárokkal egyesülve, kezdé dúlni az országot; mások a magyarok s tatároktól egyiránt félve, Bolgárországba vándorlának; nagy rész végre az országban maradt s a magyarokkal együtt erdőkbe s barlangokba rejtőzék.

E szerencsétlen előzmények után Béla látván, hogy az elmaradt s hihetőleg a tatár seregtől elvágott megyei zászlóaljak megérkeztére már hasztalan várakozik: táborát, melly ugyan hatvanöt ezer 1), de gyakorlatlan harczosból állott, megindítá. Mihelyt erről Batu értesült, hogy a pusztítani elszéledt hadát összegyűjtse, s egy másik, Erdélyen keresztül betört osztálylyal egyesüljön, a Sajón átkelvén, Zemplén megyébe egész a Tisza partjáig visszavonult. Béla a Sajón innen, Mohi pusztán ütötte fel s erősítette meg szekerekkel táborát.

A királyi táborban épen nem olly szellem uralkodott, minő az aggódó királyba bízodalmat önthet vala. Némellyek kivánták, hogy seregök egy kis csapást szenvedjen, s ugy a király kénytelen legyen, kedvöket keresni s ujító terveivel felhagyni; mások a magyar sereg számában bízva, megveték az ellent, kit egy kis erőfeszítéssel szintolly könnyen legyőzhetni véltek, mint eleik az országba tört vad népeket már oly sokszor visszaűzték. De néhány nap megváltoztatá e véleményt. A mogul had egy része, miután a Kálmántól vitézül védett hídtól visszaűzetett, az éj csöndjében a Sajón átkelt s a magyarok igen szükre szorított táborát körülvevé, azt, mielőtt csatarendbe állni időt nyerhete, harcz

1) Fehér: Cod. Diplom. T. IV. V. 1, 236.

ra kényszerítés heves megtámadása által annyira megzavarta, hogy iszonyú öldöklés után, ki merre rést talált, futásban keresé menekültét. A két érsek, több püspökök s világi nagyok a csatapiaczon halva maradtak; a futamlók az üldözőktől nagy részben leölettek; két napi út hosszán hevertek a meggyilkoltak tetemei. Kálmán herczeg megsebesülten Dalmátországba,-hol azonban sebeiben nem sokára meghalt, a király pedig épen, noha fofyvást üzetve 1), elébb Pozsonyba menekült, onnan pedig nem sokára, Fridriknek színleg barátságos hivására Osztrákországba költözött, megfeledkezvén, hogy a megbékült ellenség ritkán válik jó baráttá. Alighogy hatalmában lenni látta Fridrik a szerencsétlen fejedelmet, megvetve a vendégszeretet szent jogát, s a kötelességet, mellyel üldözött szerencsétlenek iránt tartozunk, tüstént előálla gyalázatos követeléseivel, miknél fogva a minapi háború költségeiért s azon öszvegért, mellyen akkor a békét megvásárlá, kárpótlásul 10,000 ezüst markát követelt. Béla, hogy a vendégszeretetet illy czudarul megsértett herczegtől szabaduljon, kénytelen vala minden, neje által megmentett kincsét a rablónak átadni, s Mosony, Soprony és Vas megyéket oklevelileg átengedni. Igy kifosztva, elébb sz. Mártonba, majd Szigetre, innen pedig, miután II. Fridrik császárt s a pápát segedelemért hasztalan sürgette, Horvátországba, végre pedig 1242ben az öt itt is üldöző mogulok elől családostui Veglia szigetére vonúlt.

A győztes mogul had ragadó árként önté el a védetlen megyéket egész a Dunáig, melly neki egy ideig határt, sza

1) Futásában kivált a két Forgách, s Doyn és Barnabás, Rugacs fiai (a Fáyak törzsatyjai) védelmezék a királyt, lovaikat is fölcserélték a király fáradt lovával. Oklev. Fehér: Cod. Dipl. T. İV. Vol. 1, 286. és Katona: H. C. 5, 953. Még néhány más is dicsően feláldozta magát az életveszélyben forgó királyért; de a hálátlan kor nem tartá meg nevöket emlékezetben.

bott. Pest, Nagyvárad s más városok és falak, merre a vad csoportok csak haladának, romokká váltak, lakosaik nagy részben felkonczoltattak; az asszonyokon a tatárok nejei, a gyermekeken fiaik gyakorlák hóhéri ügyességöket. Illy módon a Duna s Tisza közti rónaság lakosai egész Szerémig kiirtattak; a hegyes vidéken az erdők s barlangok fogadák be a megmenekülteket.

Pár hónapig pusztította már a vad nép a védetlen országot, midőn végre Batu, az aratás ideje közeledtével, nehogy hada eleségben hiányt szenvedjen, a pusztításnak szünetet parancsola, s néhány elfogott pap által a király nevében leveleket irata, mellyek által az erdők- s hegyekbe futott népet lakjaiba visszahívá, s rendes foglalatosságra szólítá. A hiszékeny nép rejtekeiből előjövén, az elhagyott helységeket lassankint ismét megnépesíté, s mogul birák alatt egy ideig békésen éle, keverten mogulokkal és kunokkal, s már örülni kezde az iszonyú pusztitás után bekövet– kezett békének, midőn egyszerre, az aratás és szüret után helyenkint összegyüjtetvén, az erősebb, harczra termett férfiakat kivéve, kik a tatár had közé irattak, nagy részben felmészároltattak.

A Duna jobb partja eddig megkimélten maradt, de az 1242ki kemény tél, melly a folyamot befagyasztá, ide is utat nyitott az embertelen kalandoroknak, s így e vidék nagy része is sivataggá pusztíttatott; csak néhány erősebb vár tarthatá fen magát az ostromra fel nem készült, csak martalékot kereső mogulok ellen.

Több mint egy évi iszonyú szenvedések után végre megszabadúlt a földig tiprott haza e vad csordáktól. Oktai főkán halálának hírére az öröklést igénylő Batu, a magával

hurczolt foglyokat a határszéleken leöletvén, 1242ben Mold→ ván keresztül Azsiába visszatért 1).

A Vegliaból hazajött Béla, leírhatlan nyomorúságban találta a még egy év előtt virágzó országot. A hegyüregekbe s erdőkbe rejtezett nép is lassankint visszatérni kezde elpusztult lakjaiba, melly azonban annyira megkevesült, hogy az ország alsó részén tizenöt napnyi út hosszában és szél→ tében csak fehérlő csontok, rothadó holttetemek, s azokon élődött ragadozó állatok, elpusztult helységek s ezekben füstös tornyok s kormos épületromok, de ember sehol sem, vala látható; a magas füvel benött utakon csak a feketélő csonka tornyok valának a sivatagban a rejtekeikből kibújt, honukra alig ismerő lakosok kalauzai. De még evvel sem telt meg az inség pohara: miután földet senki sem mívelhetett, s a mogulok mindent fölemésztettek, iszonyú éhha→ lál kezdé pusztítani a szerencsétlen hazát, s ez talán nem kevesebb martalékot ejtett, mint a tatárok kegyetlensége. Volt vidék, hol a dühöngő éhség emberevésre kényszeríte, s emberhús nyilvánosan árultaték 2). Továbbá a farkasok is, a temetetlen embertestek szagától előhíva, annyira elszaporodának, hogy a lakokra törvén, a csecsemőket anyjaik kebeléről is kiragadták. Végre még sáskacsapás is sujtogatá a szánandó országot.

De e hallatlan inség, mellyhez hasonlót egy ország történetei sem mutathatnak elő, nem törte meg, még inkább

') Rogerius: Carmen miserab. Schwandtnernél Script. Rer. H. Thomas Archidiac. Spalat. Hist. Salonit. Katona: H. C. 5, 899. kövv.

*) Egy ember, miként később gyónásában megvallá, nyolcz szerzetest és 60 gyermeket vágott le, hogy magát az éhhaláltól megmentse. Chron. Rithmic. ap. Rauch 1, 144. Thomas Adiac. Spalat. Hist. Salon. C. 40. Thuróczy: C. 74.