nyegetéseknek mitsem teljesített igéreteiből; s a helyett, hogy a mondhatlan zavarba sülyedt ország rendezéséről s annyiszor adott királyi szavának beváltásáról gondoskodnék, Fridrik osztrák herczeggel egy minden haszon s következés nélküli háborúba bonyolítá magát; azon felül pedig Béla és Kálmán fiainak ellenszegülésére nem ügyelve, Beatrixxal, Aldobrandini estei határgróf leányával, harmadik áчzasságra lépett. 1) De az országnak szerencséjére, ezután nem sokára, 1235-ben, meghalt.

Harminczegy évi viharos kormánya alatt pazarlása s gyávasága által az ország minden belviszonyai zavarba sülyedtek, s ez által, valamint a pápai avatkozás, a papságnak egyházi hatalmávali visszaélése s a nagyok féktelensége által a királyi tekintély s hatalom majdnem egészen elveszett; a nemzet azonban, vagyis a nemesség, e bajok viharában szilárdan emelte fel halomra dölt alkotmánya köveiből a szabadságnak századok viszontagságai között rendületlen diadalivét.

1) Beatrix, Endrének nem sokára bekövetkezett halála után, Bélától elűzetve, honába, Olaszországba tért, hol néhány hónap mulva megszülte István fiát. De, bár terhes voltát még útjában, Dalmátországban, hitelesen bebizonyíttatta, Béla nem fogadta be a testvér herczeget; ki azután sok viszontagságokon keresztül esvén, végre Velenczében letelepűlt s Morosini gazdag patricius leányát, Thomasini Katalint, nőül vette, s nem sokára atyja lőn a később királylyá lett III. Endrének. Thuróczy: II, C. 82. Muglen C. 64. Chron Bud. 1838ki kiad. 213.

IV. FEJEZET.

AZ ÁTALAKULÁSI FORRONGÁS ÉS A MIVELETLEN NEPEK BEFOLYÁSÁNAK KORSZAKA. 1235–1301.

1. §. IV. Béla. 1235–1270.

Atyjának halála után végre szabad tért nyert Béla, magas tervein, mellyek által a nemzet ujjászületését eszközleni törekedett, felsőbb hatalomtól háboritatlanul munkálódni. De nagy részben már késő vala ügyekezete. Az ország állapota, midőn ő a királyi széket elfoglalta, mondhatlanúl zavart, szerencsétlen vala. Endrének hosszú, gyönge uralkodása, a két király közti viszályok, s innen származott pártraszakadás, s az önhaszonleső nagyok ármánykodása, mellyel Béla ujító terveinek ellenszegültek volt, annyira elfojtották, megmérgezték a nemzet erkölcsi érzetét, hogy átalakítási czéljait ujabb törekvése daczára sem valósíthatta. Ez csak egy tulnyomó hatalomnak sikerülhet vala, mi már nem létezett többé. Endre alatt minden addig fennállott rend és viszony összekevertetett, a királyi tekintély pedig, kivált az arany bulla ellenállhatási záradéka által, melly az alattvalókat a királylyal egyenlökké, sőt némileg ennek fölébe, ennek biráivá emelte, majdnem egészen lerontatott. Ennek hiányában s illy körülmények közt pedig csak egy rendkivüli jellemű király nyerhet vala diadalt, millyen azonban Béla, minden deréksége mellett sem volt.

Mihelyt Béla magát atyja halála után másodszor is megkoronáztatta 1), első törekvése vala a királyi tekintélyt hely

1) E szertartásnál Kálmán herczeg vitte a királyi kardot. Thuróczy: C. 74.

reállítani s a nagyok féktelen hatalmát megtörni. E végre az ország nyomorúságának legfőbb okait per nélkül meg– büntette: Dénes nádort megvakíttatta, másokat megöletett, másokat száműzött, vagy örökös börtönbe vettetett 1); továbbá a királyi tekintély megerősítésére, a világi nagyokat a király előtt ülni tiltván, tanácsteremi székeiket megégetteté, s III. Bélának azon rendeletét, mi szerint a folyamodások a királyhoz csak irásban tétethetnek, megujítá. Azután országgyülést tartott s azon olly törvényt alkotott, hogy minden várjavak a megyékben e végre nevezett birák által kinyomoztassanak s visszavétessenek; atyjának pedig minden adományai megerősités végett elébe terjesztessenek 2). A gyülés után végre a királyi- és várjavak visszavételét e tör¬ vények szerint kérlelhetlen szilárdsággal megkezdette. a).

Az erőteljes kormány, mint előre látható vala, elégü¬ letlenséget s lázadást okozott a törvény- és féktelenséghez szokott nagyokban. Számosan közölök Fridrik osztrák herczeget hivák meg követeik által a királyi szék elfoglalására, De Béla, az ország határain megjelent fejedelmet megszalasztotta s miután tartományát egész Bécsig elpusztítá, békét vásárlani kényszerítette *). Hazatérvén pedig, a felfedezett lázadókat minden bitorlott várjavaktól megfosztotta ").

De bár ekként elnyomatott is a lázadás, a keserűség s bosszúság a meg nem szokott férfias kormány ellen nem

) Rogerius: Carmen Miserab. i. h.

2) E gyülés végzései egészen nincsenek meg, töredékei azonban olvashatók Rogernél: Carmen Miserab. i. h.

3) Több példák olvashatók: Regestrum de Thurócz. Engel: Monum. Ung. 59. kövv. Még maga a pápa is hasztalan veté magát közbe, hogy némelly egyházak s kolostoroknak nem rég nyert javait megtartsa. Fehér: Cod, Dipl. Tom. IV. Vol. i. p. 33. 1) Katona: H. C. 5, 783. *) Okl. Pray: H. R. H. 1, 237. c) alatt,

volt kiirtható; s Béla, kinek ezen, a hatalmas főtendek elleni küzdelmében szilárd jelleménél egyéb támasza alig volt, örömmel vette Kuthen kun király követségét, ki az Europába nyomúlt moguloktól megveretvén s hazájából kiszoríttatván, magának s népének az országba befogadást kért; s bennök az elégületlen förendek ellen királyi székének s tekintélyének erős támaszt, a mogulok ellen pedig, ha, mitől félni méltán lehete, Magyarországot is meglátogatnák, nevezetes segedelmet reménylve, szívesen befogadta (1239ben) a hontalan, mintegy 40,000 családnyí népet, mellynek azonban feltételül szabta, hogy a keresztény vallásra térjen s a nemzet nyelvét megtanulja 1).

Azonban, mit Béla maga s országa javára válandónak hitt, nem sokára veszedelmének lön siettetője. A míveletlen nép, melly a Duna s Tisza közti téreken letelepíttetett, mégszokott rablásait, mintha ellenség földén volna, itt is üzvén, maga ellen ingerlé a már polgáriabb erkölcsű magyarokat. Béla, hogy e bajon segítsen, a magyar és kun nagyok gyülésében azt határozá, hogy a kunok, különben a magyarok minden jogaiban osztozandók, a megyékben magyar lakosok közt felosztassanak, s minél előbb megkereszteltessenek. Kuthennak maga a király lőn keresztatyja. E rendelkezés azonban nagy ingerültséget okozott a kunokban, kik e szétszóratásokban vesztöket látták. Más részről pedig a magyarok gyűlölsége is, midőn a kunokkali, még azután is számos, összeütközéseikben a királyt inkább a jövevényeknek, mint magoknak kedvezni tapasztalnák, nöttön nött a király és kúnok ellen.

Az alatt a vész, melly Kuthent országától megfosztot→ ta, hazánk felé is mindinkább közeledék. A tatárok vagy ingább mogulok, miután Azsiát seregeikkel elárasztván fel

1) Roger. Carmen Miserab.,,Lingvam facerent sibi notam.“

dúlták, Europát tűzték ki vad kalandjaik színhelyéül, s 1240 vége felé már a szomszéd Kiew, Halics, Wladimir s más szláv népű tartományok is martalékjaik lőnek. Béla ennek hirére Héderváry nádort az ország határira küldé, hogy azokat a mogulok betörései ellen megerősítse; egyszersmind pedig parancsot külde az országba, hogy a várkatonaság magát a hadbaszállásra mindig készen tartsa; nem sokára pedig, midőn a tatárok készületeiről uj híreket vön, a nemességet is fegyverre szólította.

Bélának körülményei mindinkább súlyosodtak. A nemesség csak hanyagon, néhol épen nem készült a felülésre; és sokan a mogulok jöttét csak a nem rég hirdetett laterani zsinatba menni nem akaró papság koholmányának ál– líták; mások a kunok gyanúsítására azt hiresztelék, hogy a kunok a tatárokkal frigyben állanak s csak az ország kikémlelése végett előzték meg azokat, velök, mihelyt bejönek, egyesülendők 1). A pénzetlen király, midőn e hanyagságot látná, hogy minél nagyobb zsoldos sereget állíthasson, kénytelennek látta magát, a még atyja alatt végkép kiürült kincstár kezelését zsidókra s izmaelitákra bízni 2). Azután pedig, részint hogy a kunok elleni ingerültséget lecsillapítsa, részint a hadállitást komolyabban sürgesse, az 1241diki tél végén Budán országgyülést tartott. Ez alatt a hiedelem, hogy a kunok a tatárok frigyesei, s az ingerültség ellenök olly nagy lön, hogy Béla kénytelen volt a magyarok sürgetésére Kuthent s a kunok néhány föbbjeit szoros őrizet alá tétetni 3).

Alig oszlott el a gyülés, midőn a nádortól futár érkezett, hirül hozó, hogy Batu kán egy iszonyu sereggel az

1) Roger. Carm. Miserab. C. 14.

2) IX. Gergely lev. Bélához, Katonánál: 5, 863.

3) Roger. C. 15.