adó alá veté, roszabb pénzt veretett, s végre, hogy kincstá rának állandóbb forrást nyisson, Dénes kincstárnok tanácsára, minden kamrai jövedelmek kezelését zsidók és izmaelitákra bízta, Az iszonyú zsarlások, mellyckkel e fukar nép, legfelsőbb hatalomra támaszkodva, az ország lakosait nyomorgatá, az egész országot elégületlenség panaszaival s lázongó mozgalmakkal töltötték be.

Midőn a zavar és nyomorúság nőttön nőne s Endre szo kott hanyagságában veszteglene, végre Béla, az ifjabb király, kisérlé meg a bajokat orvoslani. Néhány lelkesebb, többnyire köznemes hazafival tanácsot tartván, Endrénél szół emelt, miképen az ország fenyegető veszedelme, kivált az alkotmánynak, a királyi várjavak elpazarlása által okozott felforgatásából származik, s miképen nincs más mód a haza szivén duló zavarból menekülni, mint a törvény s jogtalan adományokat megsemmisíteni, az elidegenített várjavakat s koronai jövedelmeket mostani törvénytelen birtokosaiktól visz→ szavenni s kellő czéljaikra, a várszolgálat s közigazgatásra fordítani, s igy a királyi hatalomnak a mód felett meggazdagodott s azért most jogot, és törvényt büntetlen tapodó féktelen fönemesek ellenében tekintélyt s nyomatékot szerezni.

De Béla hazafiui szózatát nagy boszuság s ellenszégűlés fogadta a királyi jövedelmekből meggazdagodott nagyok részéről; kik, hogy tervét meghiusítsák, a királyt minden módon ellene ingerleni iparkodának, magát Bélát pedig, midőn atyja udvarába méne, gúnynyal s méltatlansággal illet→ ték 1). A jobb ügy vesztett; a halicsi háborutól szorongatott Endre, hogy a szükséges hadat kiállíthassa, kénytelen volt a nagyoknak esküvel igérni, hogy adományait vissza nem vonja. Ez azonban nem ijeszté vissza a lelkes Bélát,

1) Roger. Carmen miserab. C;9. Schwandtner: SS. reg. hung. 1, 297.

ki midőn czéljának elérésére önerejét ennyi gát ellenében elégtelennek látná, a pápa tekintélyét is részére voná: tudósítá öt titkon az ország szomorú állapotáról s a bajok okairól; mi által 1120ban olly tartalmú levelet eszközle ki tőle a király számára, mellyben ez komolyan inteték, hogy, miután törvénytelen adományai a koronázáskor mondott esküvel ellenkeznek, azokat visszavonja; egyszersmind pedig az említett eskütől is feloldoztaték, mellyel magát a nagyoknak lekötötte 1). A pápa e közbevetése, részben legalább, foganatos lőn: bár mennyire ellenzék is az adományos nagyok, Endre 1221ben több rendü parancsokat bocsáta ki, miknél fogva az erőszakosan elfoglalt várjavakat a váraknak visszaadatni, s mind a honvédelemre kötelezett várjobbágyságnak, mind a köznemességnek jogait és szabadalmait az e végre minden megyében kinevezett birák által helyreállíttatni rendelé 2).

Azonban czélját még ez által nem érte el a gyökeres reformot, a nemzet újjászületését sürgető Béla. Az adományos nagyok, hogy törekvéseit meghiusítsák, nem rettegének az atya és fiú közt a viszálykodás konkolyát elhinteni s polgári háborút támasztani. Azon reményökben, hogy ugy törvénytelen birtokaikban nyugton megmaradhatnak, leggyöngébb oldalán támadák meg a fiatal királyt: neje s mostohája közt viszályokat támasztván, emennek közbejárásával rábirták Endrét, hogy elébb az ifju királynénak rendelt jövedelmeket visszavegye, majd öt férjétől elválassza s ez iránt a pápá

1) III. Honor. pápa lev. Katonánál: 5, 338. *) Regestr. Varadien. Ritus explor. verit. Béinél: Apparat. ad Hist. R. H. § 361. 368. Olvashatók erre számos példák a thuróczi számsorban (regestum) is. L. Engelnél: Monument. Ungar. Bizonyítják ezt még több oklevelek is: Katonánál: 5, 338. Cod. Diplom. Tom. III. Vol. 2, 203. Tom. VII. Vol. 2, 76. 102. Vol. 4. 117, stb.

nál is lépéseket tegyen. A nejét forróan szerető s a nagyoktól szinte elnyomott köznemességtől pártolt Béla erre fegyvert ragadott, nem annyira a király, mint rosz tanácsosai ellen. A belháborút a két pártra szakadt nemesség kölcsönös pusztitással kezdé meg 1). 1222ben már szemben állott egymással az atya és fiu ellenséges hada, midőn a papság a pápa meghagyásából magát közbevetvén, békét eszközlött; minek eredménye azon híres törvénykönyv lett, melly arany bulla név alatt a magyar alkotmányos szabadságnak mind máig második alapjául szolgál, s mint illyen, méltó, hogy itt főbb pontjaiban előadassék.

1. Mind az országos nemeseknek, mind más, föltételes szolgálat alatt lévő szabadoknak sz. Istvántól nyert jogaikat s kiváltságaikat helyreállította. Nevezetesen: hogy évenként egyszer sz. István napján Székesfehérváron, a nemesség ügyeinek elintézésére és sérelmeinek orvoslására a király, vagy ha ő nyomos okoknál fogva nem jöhetne, a nádor elölülése alatt gyülés tartassék, mellyre minden nemes, kinek tetszik, megjelenhessék 2). Törvényes idézés s kihallgatás nélkül nemes el ne fogattathassék s bünhesztethessék. A nemesek, midőn fi örökös nélkül halnak el, jószágaik egy negyedét leányaikra hagyják, a többiről tetszésök szerint intézkedhessenek; továbbá szabadok s mentek minden adótól,

1) III. Honor. lev. Praynál: H. R. H. 1, 214.

2) Ezen gyülést kivált azért sürgették a nemesek, mivel a királyok már megunták volt az országot megyénként bejárni; holott az eláradt oligarchia féktelensége most még szükségesebbé tette, hogy a király törvényt tartson. Ezen gyüléseken a pcres ügyeken kivül némelly beligazgatási tárgyak is felvétettek. Nyomosabbak azonban az országgyülésre tartoztak. Hogy a nemesség az itéletek hozatalában cselekvő részt vett légyen ezen gyűléseken, bizonyítja egy I. Lajos alatti oklevél, Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. 1, 79.

szállásolástól s más közterhektől; patrimonialis hatóságok Jobbágyaik felett megerősíttetett s a megye-ispán befolyásától biztosíttatott, egyedül a pénzbeváltás és tized ügyeiben engedtetvén meg a megye-ispánnak a nemesek jószágain biráskodni. Végre a nemesség azon joga, mi szerint csak az ország határain belül, egyedül védő háborúban köteleztetett táborozni, s melly a mult korszak zavargásai s a királyoknak majdnem az önkényig emelkedett hatalma által igen gyakran megsértetett, ismét helyreállíttatott; a támadó külháborúkról pedig az rendeltetett, hogy azokra csak az ispánok és zsoldosok 1) kötelesek menni a királylyal; a nemesség pedig, ha táborozni akar, a királytól zsoldot húzzon; különben a menni nem akarók törvény elébe e miatt ne állittassanak.

2. Az elajándékozott királyi s várjavak, azokat kivéve, mellyek a valódi érdemért adattak, mind visszavétessenek. Jövőben pedig egész várkerületeket, mik a honvédelem alaptökéi, a király el ne ajándékozzon. Idegeneknek az ország tanácsa nélkül a király javakat se ingyen, se pénzért ne adjon, s mellyek eddig adattak, a magyaroktól visszaváltathassanak. A fő- vagyis várispánok a várnép adójának (mi az összes termesztmények feléből állott) két harmadát a királynak híven kiszolgáltassák. A pénz évenként újjal beváltassék. Kamra-ispánok, só- és harminczad-tisztek csak nemesek lehessenek; ellenben a zsidók és szerecsenek minden hivataltól, pénzváltás és adószedéstől elmozdíttassanak 2).

1) Törvénykönyvünkben e czikkely roszul olvastatik igy:,,Omnes, qui comitatus habent, pro pecunia nostra nobiscum ire teneatur" e helyett: omnes qui comitatus habent, vel ресиniam nostram. stb. Már fönebb mondók, hogy az ispánok alatt, midőn különben nem várispán értetik, bérbirtokos Comes-ek értendők.

2) E t. czikket Bárdossy a szepesi levéltárban őrzött eredetiből igy olvassa:,,Comites Camerae, Monetarum, Salinarum et

A főnemesek, midőn a királyhoz vagy a királylyal utaz→ nak, a szegényebbeket el ne nyomják. A király se küldje szolgáit és béreseit a nemesség jószágaira 1).

3. A vármegye ispánjának a nemesség s annak jószágai felett semmi hatósága se legyen, a pénz- és tizedügyeket kivéve. Az alispán, vagyis a várispán udvarbirója pedig egyedül csak a vár népe (castrenses, populos sui castri) felett biráskodhassék, s ha ő vagy a várispán a vár népét zsar– lásai által megrontja, a tett kárt megtérítse s azonfelül hivatalától gyalázatosan megfosztassék. A megyebirák vagyis a nemesek birái (mai szolgabirák) csak egy helyettest tarthassanak 2). Ezen megyebirákon felül a nemesség egyedül a nádor hatósága alatt álljon; de a király híre nélkül még ez se mondhasson itéletet a nemesség főbe- vagy jószágpusztításba járó ügyeiben. A király udvarbirája pedig a nemesség felett, csak midőn a király udvarában mulat, vagy a már ott megkezdett perekben biráskodhassék; midőn sa

66

Tributorum, Nobiles Regni, Ismaelitae et Judaei fieri non possint. Szerinte e tisztségek a kir. praedialis nemeseknek tartattak fen, kárpótlásul azért, hogy a 16dik t. czikkben az udvari tisztségek tőlök elvétetnek s az országos nemeseknek adatnak. Animad. contra Keresztury: Insurrect. Nobil. Hungariae. De ha valóban igy kell is olvasni, nem mást bizonyít e törvényczikk, mint azt, hogy a zsidók és izmaeliták valamint kamrai, só- és harminczadi tisztségre, ugy nemességre se emeltessenek.

') Midőn a királyok a megyéket hanyagabbul látogaták, a megyebirák, hogy a meggyűlt pöröket gyorsabban végezhessék, több segédet vőnek magok mellé; e törvény mindenik birónak csak egy helyettest enged; s igy származott a négy nemes vagy (király-) szolgabiró; kiknek számtalan nyomaik vannak okleveleinkben.

2) Ezen büntetés neme kivált Endre gyönge kormánya alatt jött divatba.