Oldalképek
PDF
ePub

teltetvén, a Havasokon általkelt s a mai Magyarhonba lépett. Ez országot akkoron különféle, tót, bolgár, oláh, német és olasz népek lakták, mellyeken mindannyi külön fejedelmek uralkodának. Éjszaknyugaton a Vág és Garam folyamokig Nagy-Morvaország terjedett, s ekkori fejedelme Szviatopolk vala. A Dunán túli tartományt lakó németek s olaszok a nyugati császárt uralták. A Duna, Tisza és Vág között bolgár és tót népeken Zalán fejedelem uralkodott. A Tiszán túl a Szamostól a Marosig Maróth-; a Maros, Tisza és Duna között Glád fejedelem kormányzá oláhokkal kevert bolgár népeit; a mai Erdély végre Gyalu oláh fejedelemnek hódola.

2. S. Az ország elfoglalása Árpád fejedelem

alatt.

A hosszu ut fáradalmait Munkács táján, a mai Bereg és Ung megyékben, negyven napig pihente ki a magyar sereg. Hihetőleg itt történt, hogy Álmos vénségtől elgyöngülvén, a fővezérséget fiára tette át, neki hagyván az országszerzés dicsőségét.

Árpád a fejedelmi méltóságot átvevén, seregét több csapatban és irányban indítá meg a vidék elfoglalására. A tótság, melly e tájat laká, többnyire ellentállás nélkül hódolt a magyar hadaknak, kivált miután a legyőzött s felakasztott Laborcz, ungi várnagy, esetéből látták, hogy az ellentállás keveset használ, s csak kegyetlenebb bánást von maga után. A rémülést, melly a magyarok megjelentére a szomszéd fejedelmeket elfogá, arra használta Árpád, hogy harcz nélkül nyerhessen népének némi birtokot. Követeket külde Zalánhoz ajándékokkal, — mik közt kitünők valának fehér nemes mének kérve őt, hogy békésen engedné át

a Kárpátok és Sajó folyam közti tartományát. Zalán harczra készületlen, kénytelen volt megegyezni kérelmökben 1). Utóbb a bihari fejedelemmel, Marottal, is ezt kisérté meg Árpád; de midőn az tagadólag válaszolt, fegyverrel foglalta el a Körös folyamig nyúló tartományát. E szerencsés kezdet után Árpád egész a Zagyva folyamig előre nyomúlván, alvezérei által Gyalu és Glad fejedelmek tartományait, a mai Erdélyt és temesi bánságot, más részről pedig Szviatopolk országát egész a Morva folyamig kevés idő alatt meghódoltatá 2).

Az alatt Zalán, veszteségét fájlalva, az országa szivéhez mindinkább közeledő magyarok ellen Simon bolgár fejedelemtől segédhadat nyert, és a minap átengedett tartományt Árpádtól visszakövetelé. Árpád karddal kezében felelt ellenének, és öt a Tisza mellékén egy elhatározó csatában legyőzvén, s Zalánkemént, a székes várost, elfoglalván, az egész Duna s Tisza közt fekvő tartományból kiszorítá, s a Dunán és Száván átkergeté.

E győzedelemrőli visszatértében Árpád a Duna virányain vezetvén seregét, Csepel szigetet, melly neki biztossága miatt igen megtetszék, elfoglalá, s ott tábort ütvén, családja számára fejedelmi lakot készíttetett 3); itt született nem sokára fia Zoltán. Mig Arnulf császár élt, az egykori frigy tekintetéből megkimélte Árpád a német tartományokat; midőn azonban a császár 899 végén meghalt, a németek közt beállott zavargásokat hasznára fordítván, seregét a Dunán általtette, s kevés idő alatt, ámbár nem cse

1) Anonymus Cap. 30.

2) Anonymus Cap. 26. 33. 34. 35.

*) Anonymus Cap. 44.

kély ellentállás után, az egész Dunán túli tartományt Stajerországig meghódoltatta.

Még az egy Maróth, bihari fejedelem tartotta fen magát országa egy részében; de midőn Bihar, Maróth legerősebb vára, tizenkét napi ostrom után elesett, a megrettent fejedelem békeért könyörge, igérvén, hogy egyetlen leányát s vele egész országát örökségben Árpád fiának hagyja, ha őt, a már úgy is vénet, holtáig Biharnak háborítatlan birtokában maradní engedi. Az ajánlat tetszék Árpádnak s a fejedelmi hölgyet fiának eljegyezvén, számos előkelők fiaival együtt tuszul magával vitte 1).

3. §. Az ország felosztása.

Mind ezen tartományok körülbelül öt évi harcz s diadal gyümölcsei valának. Árpád azontúl az ország felosztására s elrendezésére fordítá figyelmét. Látta ő, hogy annyi s olly hatalmas ellen közt, mint kiktől környeztetik, a még fejletlen s összefüggetlen kormányrendszer már nem lehet elegendő arra, hogy a fiatal hon kellőleg megerősödjék; miért hódításait bevégezvén, a Tisza vidékén, a most úgy nevezett Puszta-Szeren népe szinét összehivá, s ezen első nemzeti gyülésen a törzsök és nemzetségfejekkel harmincznégy napig tanácskozék. Részletes tudósitást emlékeink nem adnak e gyülés eredményeiről; a névtelen jegyző, az ezt említő egyetlen kútfő, csak azt mondja, hogy ott a jogok s kötelességek, a nép, főrendek és fejedelem közti viszonyok szorosabban meghatároztattak, s birák rendeltetvén, a törvénykezés s büntető törvény szabályoztatott. A

1) Anonymus. Cap. 51.

zonban e néhány szó is elég arra, hogy higyük, miképen mind az ország felosztásának, mind a később kifejlett helyhatósági (municipalis) rendszernek itt vettettek meg alapjai. A felosztásnál, melly a nemzetségek közt a hegyek s folyamok természetes határai szerint intéztetett 1), Árpád arra ügyelt kiváltképen, hogy a törzsök fejeknek a fejedelemre nézve veszélyessé válható hatalma korlátoltassék; miért ezeken kivül másoknak, sőt idegeneknek is adott terjedtebb birtokokat. Az országlás formáját, az atelközi öt sarktörvény alapjain mennyire fejtette legyen ki Árpád, meghatározni lehetetlen. Bizonyos azonban, hogy a társasági viszonyokat egészen a honvédelem s már a régi frigyrendszerben is megvolt hadszerkezet alapjára építette. A későbbi kifejlést tekintve, igen valószinű, hogy Árpád az országban talált számos várakat, mint a hon védelmének fokhelyeit, statusjavak gyanánt magának s utódainak számára tartotta meg, a nemzetségfejeknek azokban nem örökbirtoki, hanem csak kormányzói jogot adván 2). E várispánok (comites castri) azonban az alkotmány ezen, még fejletlen, korában nem csak, mint később, egyedül hadi, hanem egyszersmind polgári elöljárói, vezérei s birái voltak a várak vidékén letelepült népnek 3), mellynek különben is, miután

1) Anonymus. C. 40.

2) Minden kétségen túl teszi ezt Béla névtelen jegyzőjének ezen
hagyománya:,,Et dux Arpad Hubam fecit Comitem Nitrien-
sem et aliorum castrorum, et dedit ei terram propriam iu-
xta fluvium Zitva usque ad sylvam Tursoe. Cap. 37." A nép
főbbjei tehát a várakra nem, hanem azokon kivűl más jószá-
gokra nyertek örökbirtokjogot. A várak kormánya, vagy is, a
várispánság azonban a vezérek alatt még apáról fira szállott, s
ebben, mint látandjuk, csak sz. István alatt történt változás.
3) Ezt bizonyítja legalább, mit a névtelen jegyző Borsról beszél:
,,Borsum in eodem castro comitem constituit (Árpád) et to-
tam curam illius partis sibi condonavit.

[ocr errors]

majdnem szünetlen harczban volt, foglalkodásai pedig hon a míveltség első fokát, a pásztorkodást túl nem haladták, polgári élete, társas viszonyai igen egyszerűek voltak. A várak körül letelepült nép két harmada azoknak őrizetére rendeltetetett 1) s a föld nagy része közöttök hadi szolgálataik díjaúl örökös bérbirtokként felosztatott. A honvédelemre ekképen kötelezett néposztály egyedei tehát sajátlag az ország katonái lőnek, annak védelmére mindig készen állni tartozók. Ezek őrzék váraikban a hazát, mellynek védelmé– re, az atelközi bolgár pusztításból merített tapasztalás után több gondot fordítának, míg a többi szabad nép, rablásvágytól megmételyezve, zsákmányért egész Europát bekalandozá. Ekként már a vezérek alatt két, alapjában különböző, had fejlék ki; egyik, mellynek tagjai a köztársaság fogalmából eredő kötelességként átalánosan, másik, melly ezen kívül a nyert bérbirtokért (s hibetőleg a meghódoltatott benszülöttek barom- s termesztményadójából nyert osztályrészért is) különösen köteleztetett a honvédelemre. E két had azonban a vezérek alatt gyakorlatban még, úgy látszik, nem volt elkülönözve; és csak később, sz. István honrendező intézkedései által huzatott köztök elválasztó vonal.

Foglalkozásai tekintetében a nép két részre oszlott, harczosokra s pásztorokra; amazok a nép virága, ifjak s férfiak, emezek a harczra még gyöngék s elvénült harczosok valának. Szolgaságba magyar csak nagy hadi bűnért ala

'),,Uluptulma filius Retel, castrum construxit, ad servitium cuius castri tam de populo secum adducto, quam a Duce acquisito duas partes condonavit." U. o. Cap. 15. „Billa vero et frater eius Bohsu (bessenyők), inito consilio, de populo secum adducto duas partes ad servitium praedicti castri (Pest) concesserunt; tertiam vero partem suis posteris dimiserunt." U. 0. Cap. 57.

« ElőzőTovább »