ban, hogy Endre atyjának kereszt fogadalmát minél elébb teljesítse 1).

A béke azonban nem sokáig tartott. 1199ben ismét ellenségesen ált a testvérek hada szemközt; a győztes király Endrét vezérségétől megfosztotta, s miután ő Osztrákországban befogadtatott, Imre e tartomány egy részét is elpusztította. A békét következő évben a szent földre készülő német fejedelmek állították helyre, azt tüzvén ki feltételül, hogy Endre tartományait visszanyerje s mind ő, mind a király keresztháborúba költözzék, mellyben ha Imre elesnék, az az alatt Leopold osztrák herczeg kormányára bizandó ország Endrére szálljon 2). De a keresztfogadalom egyik részről sem volt őszinte, valamint a béke sem tartós. Imre nem sokára talált okot, igérete teljesitését elhalasztani. István, a magyar korona fenhatósága alatt álló szerb fejedelem, független király¡ hatalomra vágyván, azon igérettel, hogy a római egyházhoz térend, a pápától királyi koronát igyekvék kieszközleni. Imre tehát, mihelyt értesült, hogy a pápa István kérelmére hajlik, seregével azonnal Szerbországba sietett, Istvánt elűzte, s helyébe testvérét, Vulkánt, emelte a fejedelemségre 3). Innét pedig hadát a minap Szerbországra tört Joannicz bolgár fejedelem ellen vezeté s Nissa vidékét elfoglalá *). Itt érte őt a hír, hogy Velencze a franczia keresztesekkel egyesülvén, Jadrát megszállta s három napi ostrom után bevette. Ez ismét uj ok volt Imrének arra, hogy a kereszthad-menetet, mire a pápától ismét sürgetteték, elhalassza. A pápa ugyan ezen akadályt nem sokára elhárította az által, hogy Velenczét s a kereszthadat Jadra alól az egyházi átok nyilaival elűzte; de Imrét ezután ismét más tartá fel a sz. földi hadmenettől: Endre, miután a király kisded fiát, Lászlót 1203ban utódává

1) Farlat. Illyr. Sacr. 5, 66. Incze pápa levele Katonánál: H. C. 4, 477. 481.

2) Katona: 4, 588. $) U. o. 619.

‘) Pray: Annal. 1, 192.

kinevezte, reményét az uralkodásra megsemmisítve látván, bátyja ellen ismét föllázadt. Bosszúra gyúlva sietett Imre öcsje ellenébe; s már csatarendben állának az ellenséges hadak, midőn Imre magát az Endre adakozásai s még nagyobb igéretei által megvesztegetett nemességtől hirtelen elhagyatni látja. Ekkor a nyilvános veszély rendkivüli bátorságra s olly hősi merényletre gerjeszté a királyt, mellynek jó kimenete nem csak öt magát megszabadította, hanem a polgárháborúnak is váratlan véget vetett. Elhányta fegyvereit, s védetlenül, csak egy vesszővel kezében és egyedül ment András csatarendei közé, harsány hangon kiáltva: hogy „meglátja, ki merészli szentségtörő kezeit fölemelni ura s királya ellen?" A meglepett vitézek bámulva nyitának utat a köztök méltóságos haraggal s önérzettel lépdelő királynak, ki midőn öcsjéhez ért, öt karján megragadva, öntáborából kivezeti s Keene várába csukatja; nejét pedig, Gertrudot, a meráni herczeg leányát, ki férjének nyugtalanságát nagyravágyásával ápolta, haza küldé 1).

Ekkép elhárítva lön, mi eddig a kereszt fogadalom teljesítését leginkább meggátolta, s Imre az ezt sürgető pápának ujonnan is megigérte adott szava beváltását, mihelyt fiát, Lászlót megkoronáztatja. De alig hajtá ezt végre s kezde a hadmenethez készülni, midőn súlyos betegségbe esett, mellyből miután felidülni reményét vesztette, minden gondját arra fordítá, hogy fiának a koronát biztosítsa. Tudván, hogy halta után Endrét pártja kiszabadítandja, ezt megelőzte s nagylelkűség által iparkodék öt fiának érdekében lekötelezni: előhozatta őt fogságából, fia gyámjául s ennek kiskorusága alatt az ország kormányzójául rendelte. Imre ezután nem sakára meghalt 1104ben. Egy gyönge fejede

') Thomas A. diacon. Spalat. Hist. Salonit. C. 24.

lem, kit csak nagyobb indulat birt férfias szilárdságra emelni; a kormány ügyeiben majdnem egészen a pápa és papságra támaszkodott, s ennek azokba igen nagy befolyást engedett; alatta a nemesség, mellynek hűségét az öcsjéveli viszályok miatt minden módon megnyerni törekvék, a királyi hatalom rovására saját hatalmát nem kevéssé emelte.

A pápa nem bízva a nyugtalan, uralkodni vágyó Endrében, mindjárt Imre halála után komolyan inté őt, hogy az árvának s örökségének atyai gondját viselje. De Endre szivére sem haldokló bátyjának nagylelkű bizodalma, sem a pápa tekintélye nem hatott. A rég ohajtott hatalmat valahára kezeiben lenni látván, vele a királyi czímet is igényleni kezdé. Mindjárt eleinte a királyi gyermeknek atyjától nyert kincsét elfoglalta, az özvegyet a kormányba befolyástól kizárta. Nevelte a feszültséget a Meránból visszahívott Gertrud nejének nagyravágyása s Constantia királynévali viszálykodása. Midőn ekkint Constantia magát naponkint inkább mellőztetni, s összébbszoríttatni tapasztalná, híveinek tanácsára fiával s a koronával és kincseivel 1105ben Leopold osztrák herczeghez futott. A lovagi herczeg szánakozva az árva és anyja sorsán, elhatározá, fegyverrel védelmezni jogaikat. De alig vezette be seregét az országba, midőn László halála a háború okát megszüntetvén, Endrével békét kötött s a koronát neki visszaadta. Constantia ezután hazájába, Arrago¬ niába tért, nem sokára II. Fridrik császár neje leendő 1).

Evvel végződik a görög befolyás, melly a hazát elnyeléssel fenyegeté. A veszélyt, mellyel a görög ármánykodás az ország függetlenségét megtámadta, szilárd vivása által elkerülé ugyan nemzetünk; de az erkölcsi aljasságtól, mely

) Katona: H. C. 4, 759. kövv,

lyel a kivül s belül veszni indult birodalom hazánkkali sokféle érintkezéseiben a nemzet kedélyére hatott, magát nem birta eléggé megóvni. A gyakori belháborúk, a kegyetlen•kedés a királyi családban, a királyi hatalom növekedése egész az önkényig, e mellett pedig tehetlenség megzabolázni az egyházi s világi életben támadt rendetlenségeket, a tör– vénytelenség s ebből támadt zavara a belviszonyoknak, mind meg annyi tanúi a belső rothadásnak, jellemzik e befolyást, mellynek a több károk között az volt egyedül hasznos eredménye, hogy általa a királyi hatalom a törzsök fejekė s főispánoké ellenében megerősödvén s biztosíttatván, a nemzeti egység a megoszlástól s feldarabolástól, mire a német befolyás vezethetett volna, megóvatott, s az azsiai kormányformát europaibb rendszer váltotta fel.

III. FEJEZET,

A NEMZETISÉG VISSZAHATÁSÁNAK KORSZAKA. 1205-1235.

II. Endre. 1205~1235.

Az Imre országlása alatt Endrétől támasztott belzavarokban annyiszor megsértetett a nemesség joga, s annyira megcsökkent a királyság hitele, hogy Endre, midőn magåt László halála után megkoronáztatá, királyaink közől első vala, kinek magát a nemesség jogai és szabadalmai, a korona méltósága s érdekeinek fentartására esküvel köteleznie kellett 1). De Endre mind e mellett is hanyag, gyönge lelkű, önállástalan, s e miatt méltatlan volt az ország kormányára, miért elébb annyira sóvárgott, s nyugtalandodék, Önállástalan

1) III. Honorius pápa lev. IV. Bélához. Katona: H. C. 5, 470.

lévén, az ország s kormány tigyeiben részint a királynéra, részint a pápa s papságra támaszkodék. Mig Endre néhány évig az orosz és halicsi egymást üző háborúkkal foglalkodék, mellyek következtében Halicsot végre is magyar kormány alá állította 1), addig a szeszélyes, de férfias bátorságu Gertrud önkényes uralkodása által a magyarok kedélyét maga s a király ellen egészen fölingerlé. Alkalmat erre leginkább Gertrud testvérei, Berthold és Ekbert, adának, kik, itt szerencséjöket keresendők, mindjárt Endre országlása elején az országba jöttek. Bertholdot, noha még igen fiatal, tudatlan s míveletlen ifjút, Endre a káptalan által mindjárt 1206ban kalocsai érsekké választatá 2) midőn pedig őt, mint azon hivatalra alkalmatlant, a pápa megerősíteni sokáig vonakodnék, Endre az érsekség jövedelmei mellé, kárpótlá– sul a megtagadott czimért, Bank helyébe horvát- s dalmátországi bánná nevezte. A magyarok már az előtt is boszszankodva nézék azon nagy megkülönböztetést s befolyást, mellyben a királyné felfuvalkodott, a magyarokkal megvetőleg bánó testvérei, a legérdemesebbek mellőzésével, részesültek; s ezen új, Bank bánon elkövetett, igazságtalanság annyira fölingerlé őket a király, s kitől mind ezt származni hifték, a királyné ellen, hogy 1209ben, mig a' király Halicsban távol vala az ottani zavargásokat lecsillapítandó, az elégületlenek titkon összeesküvén, a királyt megbuktatni, s helyébe a Konstantinapolyba futott Gcjzának, III Béla testvérének fiait meghívni határozák 3) Az összeesküvés ideje korán fölfedeztetett ugyan, de Endrének sem a részeseket kellőleg megbüntetni, sem az elégületlenség okait megszüntetni nem volt ereje. A királyné s testvérei pedig nem szü

1) Katona: H. C. 5, 49. Engel: Gesch. v. Halitsch 512, kövv. 2) Katona: U. o. 28.

3) Pray: H. R. H. 1, 196. Dlugossus: Hist. Polon. L. VI, 615.