halt királynak nem fia, hanem testvére öröklötte, védenczét, István herczeget, fogadják királylyá. A válasz, mellyel a görög követ visszautasíttaték, illő vala egy szabad nemzethez: ők mondának - illy szokásról semmit sem tudnak hazájokban, hol mindig a király idősb fia ült atyja székébe; minél fogva ők István herczeget, ki a görög pártfogás által magát minden magyarnál gyűlöletessé tette, már azért sem ismerhetik királyoknak, mivel a nemzet idegen fejedelem hűbéresét, minő a herczeg, uralni soha sem akarja.

Mánuel erre seregét az országhoz közelebb, NándorFehérvárhoz vezette, de mielőtt fegyverhez nyúlna, félelem, pénz s igéretek által iparkodék védenczei pártját nagyobbítani. Törekvése, részben legalább, sikerült, mert ámbár a törvényes királyhoz hű papság az ó hit iránti idegenkedésből is, szilárdúl ellentállott Mánuel cseleinek; de a világi urak közől sokan, részint a császár erős hadátóli félelem, részint a görög pénz vagy nyert remények csábjai által eltántorítva, a királytól elpártolának. A nemzeti érzet azonban még sem hült ki annyira a rendek kebeléből, hogy a görög érdekekbe már házasságánál fogva is egészen beszött István herczeg tulnyomó pártot nyerhetett volna. Mánuel, ki szinte nem tartá tanácsosnak az ügyet egészen tűhegyre hajtani, megnyugodott abban is, hogy István herczegnek az ország harmad része uri czímmel ‘adatott, királylyá pedig László emeltetett 1). III. István midőn a többségtől magát elhagyatva látta, Bánfy Lukács esztergami érsektől s a püspökök nagyobb részétől követve, Pozsonyba vonúlt. Bánfy innét egyházi átkot mondott a bitorlóra, melly, bár Lászlótól megvettetett 2), párthívei közől még is sokakat elidegenített.

1) Nicetas Choniat: i. h. 655.

2) Muglen: Cap. 53. „Doch acht der kunig lasla des pischoffs panne nicht."

De László nem sokáig ülhete a bitorlott trónon; fél év múlva, 1162 elején meghalt, s alig maradt nyoma királyságának. István herczeg, testvére halála után mindent elkövetett, hogy a trónt elfoglalhassa, mi azonban, a nagyobb rész tőle folyton idegenkedvén, csak négy héti törekvése után sikerült. De megkoronáztatása után sem lön nyugottabb s biztosabb uralkodása; s hogy magát a királyi széken megtarthassa, kénytelen volt Mánuelt hadával meghívni a lázongók megtörésére. Ez által azonban még több ellenséget szerze magának; mert midőn a magyarok értesültek, hogy a kivánt segedelmért Mánuelnek Szerémet igérte oda, majdnem mindnyájan III. Istvánhoz szegődtek s a bitorló ellen nyilvános harczra keltek. Ez szerencsétlenül ütött ki a bitorlóra; csatát vesztvén elfogatott, s III. Istvánhoz vitetett. A tulságosan lágy kiráiy, Bánfy érsek tanácsára, a foglyot miután elébb esküjét vevé, hogy az országot többé nem háborgatandja, szabadon bocsátotta. A bitorló erre a hadával közelgető Mánuelhez futott; de nyomban követék őt a magyarok küldöttei is, kik miután a császárnak védencze iránt mutatott nagylelkűségét előadták, kérék őt, hogy ne háborgatná miatta az országot, melly öt soha sem fogná királyául elismerni 1).

Mánuel másod ízben tapasztalván a nemzetnek Ivtvántóli idegenkedését, nehogy annak további nyílvános pártolásával a magyarok kedélyét maga ellen még inkább fölingerelje, s így terveit önmaga meghiusítsa, erőszak helyett fortélyhoz, cselszövényhez nyúla, hogy czélját érje. Barátságot és szívességet színlelve a nemzet iránt, késznek nyilatkozék, az elűzött pártfogásától elállani, s III. Istvánt királynak elismerni; söt, miután neki férfi örökösei nem

') Muglen: C. 54. Thuróczy: II, C. 57. Katona: 4, 22.

volnának, barátsága tanúsításául igérte Bélát, a király testvérét, a császári trón örökösévé kitűzni s leányát neki eljegyezni, olly feltétel alatt mindazáltal, hogy Béla Konstantinápolyban neveltessék, és Szerém, mint atyjától nyert osztályrésze, neki mindjárt kiadassék. A király és hívei, a hamis pénzt színaranynak tartva, s örülve a viszályok illy békés, sőt a jövendőre nézve, illy fényes kimenetelének, Mánuel ajánlatát elfogadák, s Bélát a görög követnek azonnal átadák; ki azután Konstantinápolyban Elek nevet s despola czímet nyert 1.

Lehet, hogy Béla iránti szándéka őszinte volt a császárnak, s a két ország egyesitését, ha magának kivíni nem sikerülendene, általa ohajtá végrehajtatni. Hogy azonban a király iránti barátsága nem egyéb volt színlelésnél, nyílván megmutatá az által, hogy háza indultában seregének egy részét a király háborgatására, igérete ellen István herczegnél hagyá; midőn pedig ez visszaveretvén, a béke feltörése miatt a Bélának átengedett Szerém is visszafoglaltatott, 1163-ban maga Mánuel is Péterváradra sietett, honnét elébb haza sem tért, mintsem Szerémet, állítólag Béla számára visszafoglalta 2). De a ravasz császár ismét megszegte adott szavát, seregének egy részét István herczeg gyámolitására megint hátrahagyván. A király e csalárdságon méltó bosszúra ingerülten, Istvánt, 1164-ben, Zimonyban ostrom alá veté, s miután ez érvágás alkalmával megmérgeztetett, a várost s vele az egész tartományt elfoglalá. De nem sokára megjelent, a király ellen romlást forralva, s a német császárt, Velenczét, az osztrák és orosz fejedelmeket egyszerre felhíva, Mánuel, s miután Szerémet visszafoglalta, tervében egy lépést haladt, s már Dalmátor

1) Cinnamus és Nicetas Chon. i. h. 657. 690.
2) Fejér: Cod. Diplom. Tom. VII. Vol. 1, 158.

szágot is Béla osztályrészeül követelé s annak elfoglalására sereget külde. István, annyi ellenségnek megfelelni elégtelen, a császárral fegyverszünetre lépett, az általa elfoglalt Dalmátország egy részét birtokában hagyván. Miután azonban felbujtott szomszédaival kibékült, 1166ban a Dalmátország megtartásáérti harczot ujra megkezdé, mi azután a következő évben is változó szerencsével és sok vérontással folyt; mig végre István kénytelen lön a kérdéses tartományt görög kézre bocsátani 1).

Manuel a Dalmátországért vítt véres harczokból tapasztalván, hogy Magyarországot meghódoltatni egész erejének sem sikerülend, azóta valóban komolyan szándékozék Bélát utódává tenni, s e végre neki a birodalmi rendeket már a hűség esküjével is lekötötte, leányát pedig eljegyezte. Azonban 1170ben egy váratlan eset a kormánypoliticát egészen megváltoztatta Konstantinápolyban. Manuel, második nejétől fiat nyervén, azt tüstént megkoronáztatá, Bélát pedig örökösödési igényeitől megfosztván, a rendeket a neki mondott eskütől feloldoztatá; sőt Bélának a leányával kötött házassági szerződést is megsemmisítette, s mást, a császárné testvérét, adá nőül. Ezóta Béla csak terhére volt a terveit megváltoztatott Manuelnek, ki nem sokára lelt is módot töle menekülni. István a még alig huszonnégy éves virágzó, magas lelkü ifju, ki az ország függetlenségét a félelmes Manuel ármány- s fegyverhatalma ellen annyi erővel és szilárdsággal védelmezte, egykorú irók tanusága szerint 2) 1173 elején méreg által hirtelen kimúlt; mi ha való, csak Manuel tette lehetett.

1) Cinnamus és Nicetas Chon. i. h. 663. 689. — Farlati: Illyr. Sacr. Tom. 3, 4. Katona: H. C. 4, 117. kövv. ̈

2) Helmoldus vagy Arnoldus Lübecensis ap. Leibnicz Scriptores Brunsw. 2, 631.,,Rex vero interiit appotiatus, ut dicitur a fratre suo, quem de terra ejecerat." De sokkal valószinűbb

III. István hirtelen halála után az ország királya választásában pártokra szakadt. Azok, kik a trón törvényes örököséhez, Bélához, szítának, követeik által tüstént meghivák őt, a királyi széknek, mielőtt az ellenpártok megerősödnének, elfoglalására. Béla, testvére haláláról, az országon átvándorlott keresztesektől még elébb értesülvén, Manuel s egy görög had kíséretében már uton vala az ország felé, midőn a követekkel találkozott. A császár, miután a magyarok hajlandóságát védencze iránt megértette, szükségtelennek tartá személyes megjelenését s a herczeget egy görög hadosztály kiséretében bocsátá el; elébb azonban megeskütteté őt, hogy nem csak igényeiről a császári trónra lemond, hanem annak javát is iparkodandik elősegíteni 1).

Béla megérkezte után nem tétethette mindjárt fejére a koronát; elébb két hatalmas párttal kelle megvínia. Sokan, kivált a főpapság, görög neveltetésétől s az ó hit iránti hajlandóságától féltek, s tőle a Manuelnek mondott eskü miatt is idegenkedtek; miért a magát jó reményben lenni bizonyító özvegy királyné szülését határozták megvárni; s igy e párt feje Bánfy Lukács, esztergami érsek, Bélát ismételt felszólításra sem akarta megkoronázni. A másik ellenpárt pedig, Fruzina öreg királynéval, a magyar erkölcsü, derék ifjuvá nőtt Gejzát, Béla testvérét iparkodék a trónra ültetni 2).

Midőn az érsek Bélát megkoronázni folyton vonakodnék, e szertartás végbevitelét pedig a régi szokás egyedül az

ezen állítás Manuelről, mint Béláról, ki egész életében, bár szilárd, de igazságos, feddhetlen jellemet nyilvánított.

1) Nicetas Chon. Stritternél i. h. 690.

2) Schier: Regin. Hung. 143. Koller: Hist. Eppat. Quinqueecl.1, 443.